Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-11 / 209. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 11. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ thorn S/WE Csáky Pál közös parlamenti nyilatkozattervezete, mely- lyel Szlovákia és Magyaror­szág kölcsönösen megkövet­né egymást a múltbeli sérel­mek miatt, arra készteti mindazokat, akik önmagukat az ellenség képével definiál­ják, hogy újabb ürügyek után nézzenek a feszültség életben tartására. Érvényes ugyanis, hogy az egész párt hivatalos kezdeményezése százszor fontosabb, mint Duray kije­lentései például a „perszoná­lis autonómiáról”. Függetle­nül a tartalomtól, amelyhez az MKP nem ragaszkodik és bölcsen a két parlament krea­tivitására bízza, ez a javaslat az első pozitív tett a szlo­vák-magyar fronton a híres, 2003. január 1-jei Hrusovsky- beszéd óta. Annak, hogy ma egyik oldalon sincs akarat a történelem szimbolikus lezá­rására, mély okai vannak. És bár Csáky tudja a legjobban, milyen kevés az esélye, mér­földkőről van szó az MKP megnyilvánulásában, mivel a párt egészen mostanáig - a magyar „nemzetpolitikával” összhangban - nem szorgal­mazta a kétoldalú gesztus formájában történő rende­zést. És mivel valamennyi budapesti párt elismeri az MKP-t, mint az itteni magyar­ság képviselőjét, érdekes lesz a kormánypárti MSZP vagy az ellenzéki Fidesz reakciója, hogy miért is nem megy a do­log ez alkalommal. FIGYELŐ Az első spanyol nyelvű tévévita Az amerikai elnökválasztá­si kampányok történetében vasárnap este megrendez­ték az első spanyol nyelvű tévévitát. Az egyik legna­gyobb spanyol ajkú közös­ségnek otthont adó szövet­ségi államban, Floridában a műsorvezetők spanyolul kérdezték az elnökjelölt­aspiránsokat, akik fülhall­gatón keresztül hallgatták a szimultán angol tolmá­csolást. A vitát Amerika legnagyobb spanyol nyelvű televíziósa hálózata, az Univision közvetítette. Az angol nyelvű nézők felira­tozva követhették a műsort. A vitán az ellenzé­ki Demokrata Párt elnök­ségre pályázó politikusai vettek részt, (m)- Tátrai Tigris nem kérni elnézést Pannon Pumától, Pannon Puma kérni elnézést Tátrai Tigristől! (Peter Gossányi karikatúrája) Az Egyesült Államok nincs nagyobb biztonságban, mint hat éve Amerika vesztésre áll a terrorellenes háborúban Az Egyesült Államok ma nincs nagyobb biztonság­ban, mint hat éve volt - írta vasárnap a The Washing­ton Post a 2001. szeptem­ber 11 -i Amerika elleni ter­rormerényletek évforduló­ja alkalmából. Egyre nyug­talanítóbb a muszlint világ radikalizálódása is. HOFER LÁSZLÓ A liberális lap értékelése sze­rint Washington nem volt képes elfojtani a muzulmán világban egyre aggasztóbb méreteket öltő szélsőségességet. Az újság szerint az Egyesült Államok kevesebb terroristát öl meg, ejt foglyul vagy térít el céljaitól, mint amennyit a radikális vallási veze­tők toboroznak, kiképeznek és bevetnek Amerika ellen. A Post úgy látja, hogy a terror­fenyegetettség kivédésére javas­latokat tevő úgynevezett 9/11-es bizottság 2004-es érté­kelése, miszerint az ország biz­tonsága nem kielégítő, ma vál­tozatlanul megállja a helyét. Bár az otthoni eredmények tényle­gesek - a hírszerzés eredménye­sebben derít fel, előz meg me­rényletkísérleteket, és reagál azokra -, a reformok csak rész­legesek, és lassan haladnak. Kül­földön azonban egyértelmű ku­darcról lehet beszámolni: a muszlim világ visszafordíthatat­lanul radikalizálódik. Az igazi fenyegetést nem is Oszama bin Laden al-Kaida-vezető jelenti, hanem az állás és remény nélkü­li fanatizálható muszlim fiata­lok, akik dühösek kormányukra és az Egyesült Államokat egyre inkább az iszlám ellenségének tekintik. Nem sikerült felszámolni a ter­roristák menedékhelyeit Pakisz­tánban, ahonnan a fiatal afga­nisztáni demokráciára is veszély leselkedik. A lap szerint Amerika elveszíteni látszik az ideológiai küzdelmet is: nem képes az 1,3 milliárd lelket számláló muszlim világ többségének rokonszenvét megnyerni a szélsőségesek elleni küzdelemben. Ezért nem Ameri­ka a felelős - az arab országok­ban továbbra is tisztelik az ame­rikai értékeket, az emberi jogok védelmét, a szabadságot és egyenlőséget-, hanem a jelenlegi kormánypolitika, amely például Guantánamóval szennyezte be az Egyesült Államok hírnevét. A The Washington Post be­számolt arról, hogy az al-Kaida hálózata a hanyatlás helyett ma­gára talált új arcokkal és élénk „médiarészleggel”. Az újság sze­rint az új bin Laden-video leg­főbb üzenete az, hogy az al-Kai­da életben maradt. A szervezet vezetése, amelynek az afganisz­táni invázió után súlyos veszte­ségei voltak, megerősödött, is­mét működnek a hálózat szerve­zeti keretei. Az al-Kaida a szülő­helye, Pesavár közelében, a pa­kisztáni határtérség törzsek ural­ta területen szerveződött újjá. Az utóbbi másfél évben ugyan­akkor egyetlen jelentős al-Kaida vezetőt sem ejtettek foglyul Pa­kisztánban. Az al-Kaida a vezetőségét ért veszteségeket a bin Ladenhez hű harcosok előléptetésével pó­tolta. Újrakezdték a pénz­gyűjtést, a toborzást és a terro­risták kiképzését. Felállították új médiaszekciójukat is, a leg­hatékonyabb propagandagépe­zetet, amelyet terrorista vagy felkelő csoport valaha működ­tetett. A Washington Post sze­rint a katonai erő természete­sen elengedhetetlen az Egyesült Államok biztonságához, de „ha az egyetlen eszköz a kalapács, akkor előbb-utóbb minden probléma szöggé válik”. A lap úgy látja, Amerikának a jelen­leginél sokkal aktívabb nemzet­közi diplomáciát kell folytatnia, továbbá külföldi segélyezési és oktatási csereprogramok révén kell egy vele szemben kevésbé ellenséges Közel-Keletet for­málnia. A szerző az MTI tudósítója Az ENSZ hivatalos magyarázatot kért a szégyenletes kampányfogásra a svájci kormánytól Növekvő idegengyűlölet Svájcban MTl-TALLÓZÓ A békés és semleges Svájcban az utóbbi időben eluralkodott a szélsőséges idegenellenes hangu­lat, amelynek kézzelfogható jelei már a törvényhozásban, sőt a mindennapi életben, az utcákon is megjelentek - legutóbb éppen egy választási plakát formájában. A jelenséget Svájc: Európa sö­tét szíve? címmel elemezte a The Independent című brit napilap. A Svájci Néppárt (SVP) a közelgő választások előtti kampányban egy ártatlan gyermekrajznak tűnő képpel rukkolt elő, amelyen három fehér bárány mellett egy fekete bárány áll. Az állatkák mo­solygósnak tűnnek, ám míg a fe­hérek a svájci zászlón ácsorog- nak, egyikük hátsó lábaival le­pöccinti a feketét a nemzeti lobo­góról. A nagyobb biztonságért - írja a rajz melletti szlogen. Az ENSZ megbízottja hivatalos magyarázatot kért a szégyenletes kampányfogásra a svájci kor­mánytól. A parlamenti többség­gel bíró és a kormánykoalícióban is részt vevő Néppárt két kifeje­zetten rasszista törvényt is támo­gat: a büntető törvénykönyv mó­dosítása lehetővé tenné, hogy a súlyos bűncselekmény miatt el­ítélt, és büntetésüket letöltött külföldieket kitoloncolhassák. Emellett egy olyan törvényt is a parlament elé akar terjeszteni, amely szerint a kiskorú elítélteket a börtönbüntetésük után család­jukkal együtt lehessen kiutasítani az országból. Ehhez fogható tör­vényt Európában csak a nácik hoztak, akik annak idején a bűnelkövetők családját is felelős­sé tették, és egyaránt megbüntet­ték. Ez a törvényjavaslat prece­denst jelenthet nemcsak Svájc­ban, de egész Európában is, ahol sok ország politikai életében jele­nik meg a liberális multikultura- lizmus és a konzervatív izolacio- nalizmus közötti megosztottság - vélte a The Independent szerzője. Svájcban a munkavállalók ne­gyede bevándorló. Európában itt a legszigorúbbak az állampolgár­ság megszerzésének feltételei. így fordulhat elő, hogy míg egy Ka­nadába emigrált svájci asszony gyermeke automatikusan meg­kapja az állampolgárságot, addig egy Svájcban felnőtt, emigráns szülőktől származó fiataltól meg­tagadhatják azt. A Svájci Néppárt idegenelle- nességének hátterében valójában az áll - világít rá a cikk -, hogy a bevándorlóknak, így a muzulmá­noknak sokkal több gyermekük születik, s ezért hamarosan több­ségbe kerülhetnének, ha könnyí- tenének az állampolgárság meg­szerzésén. ____________ KOMMENTÁR Frá zisok igazsága MAL1NÁK ISTVÁN Minden elcsépeltnek tűnt újságírói frázis beigazolódott az eltelt hat évben, sőt a valóság még rá is tett egy lapáttal. A 2001. szeptember 11-e utáni hektikus napok kommentárjai szinte kö­telességüknek tartották a vizionálást. Megjósoltuk: Amerika más lesz, mint addig volt, új fejezet kezdődött a nemzetközi po­litikában, átrendeződnek a nemzetközi kapcsolatok és még hosszan sorolhatnánk. Bátran le lehetett írni mindezt, hiszen az utókor a napi kommentárok szerzőin nem szokott számon kérni semmit. Amit senki sem láthatott előre, az a zűrzavar, a teljes kiszámítha­tatlanság és bizonytalanság, amelybe akkor beleugrott a világ. A mai külpolitikát lényegében a második vüágháború után kialakult egyensúlyok felborulása teszi olyanná, amilyen. A kommunista rendszer bukása és a 9/11 közötti egy évtized valamiféle újabb aranykor eljövetelének ígérete volt. De 9/11 után pár év alatt be­bizonyosodott, hogy a kommunizmus és a szabad világ közötti hi­degháborús szembenállást, amelynél rosszabbat nem tudtunk el­képzelni, felváltotta egy sokkal mélyebb, gyűlölködőbb, feloldha- tadanabbnak tűnő konfrontáció, amelyet nem öt-hat évtizedes fej­lődésben különbségek hoztak életre, mint a hidegháborút, hanem ezeréves civilizációs eltérések löktek felszínre. A hidegháborús időszakban lehetett stratégiai külpolitikai terve­ket készíteni. Mert volt viszonylagos stabüitás, egyfajta feszült nyugalom, amelynek alapját a kölcsönös elpusztítási képesség egyensúlya teremtette meg. Most ilyen kiszámíthatóság nincs. Ami pl. a stratégiai tervezést illeti: a legzseniálisabb az volt, aho­gyan Reaganék a fegyverkezési versennyel gazdaságilag térdre kényszerítették a szovjet birodalmat, az olyan agyament tervek­nek is tulajdoníthatóan, amilyen a csillágháborús program volt. Tiszteletben tartva és elismerve a széplelkek összes liberális érvét arról, hogy maga az iszlám alapjában véve békeszerető vallás, mint ahogyan több mint egymilliárd muzulmán is az, de valahon­nan csak kinőtt az az iszlám terrorizmus, amely - mint az iraki vagy afgán példa is mutatja - hat év alatt önnön népét is kegyede- nül pusztító iszlám fasizmussá nőtte ki magát. Mert a politikai isz­lámot nem az egymilliárd irányítja, hanem a bin Ladenek, az Om­ar mollák, az Ahmadinezsádok. Ä politikai iszlám az agresszív ter­jeszkedés ideológiája, eszköze a terrorizmus, amelynek az emberi utánpódása olyannyira kiapadhatadan, hogy az józan ésszel szin­te fel sem fogható. Ezért amikor Bush meghirdette Amerika hosszú háborúját a terrorizmus ellen, nem is sejtette, milyen hosszadalmas lesz. A keresztény világban talán az inkvizíció sötét korszaka lehetett ehhez hasonló. Fel sem lehet sorolni, hogy a leggyakrabban emlegetett afgán és iraki háború mellett még mi minden változott 9/11 miatt, például mindennapi életünk is az uniós jogalkotási, bevándorlási, bőví­téspolitikán stb. keresztül. A világ jobbrafordulását illetően fele- lődenség lenne a ma emberét megalapozatian optimizmussal etetni, de abban azért bízni lehet, ahogy az inkvizíciót Nyugaton felváltotta a felvüágosodás, úgy eljön az iszlám felvilágosodás korszaka is, persze, ez nem egy emberöltős távlat. Addig újra lehet olvasni Huntingtonnak a közel másfél évtizeddel ezelőtt megje­lent, agyonbírált, A civüizációk összecsapása és a világrend átala­kulása című könyvét. Mai szemmel, mai tapasztalatokkal. És talán egy-két ödetet ahhoz is kapunk, miért tűnik úgy, hogy az USA iraki háborúja eleve kudarcra ítéltetett. JEGYZET 7-' - i-'-w Tél a nyárban NÉMETH ZOLTÁN Nem, nem az elmúlt napokban beköszöntött szokatlanul hideg időjárásról lesz szó az alábbi­akban, nem is a globális felme­legedés okozta hőmérsékletin­gadozásról. Gondolatban re­püljünk majd ezer kilométerrel délebbre, és éljük bele magun­kat a körülbelül három héttel ezelőtti idilli állapotokba egy horvátországi strandon. Vala­hol a Makarska riviéra déli szegmensébenjárunk, Gradac tájékán, ragyogó napsütésben. A gyönyörű, kilométereken át húzódó „plázs”-on a felnőttek napoznak, úsznak, a gyerekek várat építenek, a mólóról ug­rálnak, búvárkodnak, olasz, cseh, horvát, szlovák, magyar, német szavak repkednek a le­vegőben. Az olasz, cseh, horvát, szlovák, magyar, német gye­rekzsivaj rövid röpte után egy­másba fonódik, vízitündérként bukdácsol kicsit a víz felszínén, majd felemelkedik a szemhatár fölé, és visszanéz a partra. Va­jon mit néz annyira, ami érde­kesebb lenne a játéknál, az ön­feledt nevetésnél? Halk, me­lankolikus trombitaszó hallat­szik, és ekkor már a nyaralók, a népes üdülőtábor, az üdülők népes serege is hátrafordul, és a strand mellett húzódó sétányra figyel. A fiirdőnadrágos, nap­barnítottá strandolok között lassú menet közeledik, kerekes kocsin koporsó, mögötte irdat­lan hosszú temetési menet, fér­fiak és nők, idősek és fiatalok, s mindegyik gyászoló kezében egy-egy virágcsokor. A meg­döbbentő, szürreális kép, amely belehasít a délutáni idillbe, szinte azonnal az ajkak­ra fagyasztja a szót. Most a ten­ger olyan magányos, mint soha az elmúlt hetekben. Minden fej a part felé fordul, szinte érin- tésnyi távolságra a gyászolók ruhája. Döbbent csöndben ha­lad el a fürdőzők mellett a te­metési menet, majd tűnik el az öböl kiszögellésének sarkában. Még néhány perc, aztán a tél felkanyarodik a pálmák mellett a köves, olajfákkal és borókafe­nyőkkel keretezett temetőbe, s átadja helyét a nyárnak, ahol újra apró tündérek szántják a vakítókék tengert, hiszen fel­hangzik az önfeledt gyermek­zsivaj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom