Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-25 / 197. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 25. www.ujszo.com PENGE ^ Mi újság a turkálóban? A turkáló alighanem korunk egyik szimbóluma, már csak ezért is jól alkalmazható metafora az irodalom, illetve az irodalomnak látszó jelenségek prezentálására. Egy valamirevaló turkálóban akad ez is, az is, jobb is, rosszabb is, s ez a bi- zsergető bizonytalanság csak fokozza a rátalálás örömét. Mármint azét, aki kedvvel tur- kálgat; a „minőség” híveit a márkás boltok vonzzák, biztosra mennek, legfeljebb az árleszállítás vagy kiárusítás pillanatai fűszerezik aprócska örömeiket. A két tábor világa közt rendszerint hajózhatatlan lángfolyam hömpölyög. A Vámbéry Antológia 2007 egy ilyen turkáló típusú kötet: vers, próza, interjú, lábjegyze- tes tanulmány, esszé, illetve az említett műfajoknak látszó szövegek halmaza. Aki szereti a kompakt, határozott arcélű könyveket és a heterogén szövegkonglomerátumok inkább lankasztják, mint serkentik, kézbe se vegye ezt a könyvet! A szinte véletlenszerűen egymás mellé szerkesztett szövegek tarkasága mellett azonban sokkal zavaróbb a kötet színvonalának egyenedensége: épp ezért ezúttal nem a varietas de- lectat szállóigéje jut az olvasó eszébe, hanem az a bizonyos közmondás a bábák sokaságáLiszka József naplójegyzetei sokat elmondanak a valóban tenni akaró hazai értelmiségi dilemmáiról és lehetőségeiről. ról és az egy szem gyermekről, intelligensebb pillanatokban pedig ott áll az ember orra előtt a horatiusi vajúdó hegy szerencsétlen kisegere. Ami a szép- irodalmat illeti, messze kima- gaslanak Tőzsér Árpád és Vida Gergely költeményei, bár kicsit keserűen jegyezzük meg, hogy turkálgatás közepette second hand anyagra bukkantunk: ez kivált Vida esetében látványos, hiszen egy évvel korábbi kitűnő kötetében (!) ugyanez a szöveg szerepel, Tőzsér rangos folyóiratközlései esedeg elkerülhették egyesek figyelmét. A mélypontot Tóth Elemér moralizáló és Csáky Károly közhelyes, népies szimbolikájú, 19. századi irodalomszemléletet tükröző, önmaguk paródiáinak ható versei jelentik, melyek még Petőfi küldetéses korában is a szerkesztői fiókok legzugában végezték volna, noha kétségtelen, Tóth versének van némi ellenségképző és mozgósító ereje, s akadhat egy-két (ön) ostorozó hazafi, aki ráharap: „Ki kell gyomlálni őket, / a létünkre törőkét”, mert ugye mi (gondolom: magyarok) együtt „mégiscsak jóval mértünk / mindent.” De úgy látszik, a turkálóban több használt ruhadarabról nem esett le a kokárda. A sokkal magasabb nívót képviselő Barabás Zoltán is felveti nosztalgikus tételverse Ernőd Tamás-intertextussal átitatott szakaszában a magyarság sorskérdéseit: „lesz-e holnap / új, művelt Magyarország / és Erdélyben emberséges élet?” Illetve: „Hányat temetünk még? / Hány barátot, magyart?” Izzadt igyekezetek ezek, de egy szívszorító hazafias zokogáshoz még mindig mérföldekkel jobban illenek a (poszt) romantikusok, már ha vágjuk valaki az üyen férfiaskönnyes katarzisra egyáltalán. A novellaféleségek közül kiemelkedik Z. Németh István játékos novellája, illetve Nagy Erika szövege, mely egy női magazin tárcanovellájaként jól megállná a helyét, Pénzes Tímea szolidan elmenős szövegét már olvastuk tavaly, Dömény Andrea pedig még mindig nem tanult meg se szerkeszteni, se szabatosan fogalmazni. A tanulmányoknak (esszéknek?) ható írások közt igazi gyöngyszem H. Nagy Péter Kimérák című szövege: az írás Juhász R. József egy alkotásáról szól, amely: „a hagyományos, kanonikus lingvisztikái taxonómia rendszerszervező kódjának összezavarását hajtja végre”... A legjobb ellenpont talán Jaku- becz Márta Hidakon járunk című naiv esszéje, mely olyan igazságot fogalmaz meg, mint „a lelki-szellemi hidak embereket, népeket kötnek össze”, aztán eljut az oltáriszentségig, mint a legnagyobb hídszerepet betöltő jelenségig (csak azt a sok hitvitát felednénk!) és végeredményül egy igencsak közepesre sikeredett, álmosító prédikációt kapunk. Juhász L. Ilona Dr. Sidó Szilveszter kopjafáiról ír, Dr. Kiss László Selye Jánosról, Gágyor József a tallósi péróról tesz elénk olvasmányos publicisztikát, Miklósi Péter Szőke Józseffel beszélget, Csáky Károly Hont megye közgyűjteményeit listázza kialakulásuk folyamatában, Popély Árpád pedig A szlovákiai magyar pártlap és 1956 címen közöl figyelemreméltó jegyzetet. Szívből ajánlom Liszka József marburgi naplójegyzeteit, korántsem irodalmi értékük miatt, hanem azért, mert sokat elmondanak a valóban tenni akaró, hatványozottan értékes munkát végző hazai értelmiségi dilemmáiról és lehetőségeiről. Sokszorosan többet, mint Pomogáts Béla adatokkal, korokkal arisztokratikusan bánó Trianon-szind- rómás, többek közt kollektív felvidéki szellemiséget, lelkiséget és mentalitást is nyomozó nyomasztó eszmefuttatása. (Vámbéry Antológia 2007, Vámbéry Polgári Társulás, 2007.) Értékelés:# ###000000 Hetvenöt éves Garaj Lajos irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi docens Irodalmi kapcsolatok vonzásában (Képarchívum) A ma hetvenöt éves Garaj Lajos irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi docens a második világháború után újrainduló szlovákiai magyar szellemi élet jelentős tudományos teljesítményt felmutató személyiségei közé tartozik, jóllehet igazi tehetsége, szakmai felkészültsége az adott politikai-társadalmi közegben nem bontakozhatott ki teljes mértékben. FAZEKAS JÓZSEF Ennek ellenére eddigi munkássága tudományos életünk fontos részét alkotja, s jelentős ösztönzéseket adhat a további kutatásokhoz. Garaj Lajos hetvenöt évvel ezelőtt, 1932. augusztus 25-én született Miglészpatakán. Az apját korán, hétéves korában elvesztő diákot a szigorú erkölcsi normák szerint nevelő anyja az elemi iskola elvégzése után a jolsvai polgári iskolába íratja. Az első két osztályt magyarul végzi, ám a magyar iskola megszűnése után kénytelen szlovák iskolába járni a szlovákul alig tudó tanuló. Ezt követően, mivel a második világháborút követő „hontalanság” éveiben nem voltak magyar tannyelvű gimnáziumok sem, a közeli nagyrőcei szlovák gimnáziumban kénytelen folytatni tanulmányait, ahol 1952-ben érettségizik. Ezt követően a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkarának magyar-szlovák szakos hallgatója lesz, s az első évfolyam elvégzése után ösztöndíjasként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar szakán folytatja tanulmányait. Budapesti diákévei a szellemi érlelődést jelentik számára. Az egyetem tanárai (Sőtér István, Waldapfel József, Bóka László, Pándi Pál, Kocz- kás Sándor, Nagy Miklós) és évfo- lyamtársai-barátai (Nagy László, Fehér Ferenc, Sík Csaba, Czine Mihály, Takács Imre, Konrád György) alapvetően meghatározzák szellemi irányultságát. A Budapesten tanuló csehszlovákiai diákok megválasztott vezetőjeként intézi a diákok ügyes-bajos ügyeit, bekapcsolódik a csehszlovák nagykövetség égisze alatt megvalósuló csehszlovák-magyar kulturális és irodalmi találkozók szervezésébe. Tanulmányai befejezése után, 1956. szeptember 1-jétől visszatér a pozsonyi egyetemre - oktatóként . A szlovák tanszékhez tartozó magyar részleg szubkatedraként működik, ahol Sima Ferenc és egy magyarországi (debreceni) lektor, Kovács Ferenc oktatja a nyelvészeti, Jaroslava Pasiaková és Garaj Lajos pedig az irodalmi tárgyakat (1959-ben a magyar részleg - miután a Pedagógiai Kar és annak magyar tanszéke Nyitrára költözött - Sas Andor vezetése alatt önálló tanszékké alakul). Garajnak még szinte ideje sem maradt arra, hogy alaposan felmérje az itthoni helyzetet, Magyarországon kitör az 1956-os forradalom, s azt, idegen segítséggel, hamarosan le is verik. A budapesti évei alatt magában dédelgetett álmának megvalósításáról, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok megújításában és elmélyítésében való részvételéről, hosszú időre le kell mondania. A levert forradalom után a szlovákiai magyarokkal szemben tapasztalható bizalmadanság félelmet szül. Garaj tanári munkája mellett egyetemi tankönyveket ír (A magyar felvilágosodás és a reformkor irodalma; Az újabb magyar irodalom története; A magyar irodalom története 1820-1905). A hatvanas évek közepétől tsaknem húsz magyar regény szlovák fordításához ír a művet és annak szerzőjét átfogóan bemutató és értékelő utószót (Jókai Mór: A kőszívű emberfiái; Kosztolányi Dezső: Pacsirta; Móricz Zsigmond: Pillangó; Németh László: Gyász, Iszony; Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér; Jókai Anna: Jákob lajtorjája; Lakatos Menyhért: Füstös képek; Hernádi Gyula: Az erőd; Raffai Sarolta : Jöhetsz holnap is stb.). Műfordítóként is aktív: elsősorban a kortárs magyar prózát ülteti át szlovák nyelvre, többek között az ő fordításában olvasható szlovákul Szabó Magda: Azőz, Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét, Hernádi Gyula: Az erőd, Thury Zsuzsa: Tűzpirosüveg- gömb c. műve, valamint Duba Gyula: Ugrás a semmibe és Rácz Olivér: A Rogozsán kocsma című könyve is. Emellett lefordítja szlovákra Köpeczi Béla: Eszme, történelem, irodalom c. tanulmánykötetét, valamint a Mitológiai ABC-t is. Az 1968-as eseményeket követő normalizáció ót is súlyosan érinti: több tanszékbeli kollégájával együtt őt is törlik a pártból, s ennek következtében az írószövetségből és a műfordítók szövetségéből is. Állásából ugyan nem bocsátják el, de publikációs tevékenységét korlátozzák, szakmai fejlődését hosszú időre megakasztják, elkészült kandidátusi munkáját a neves szlovák irodalomtörténész, Ivan Kusy támogató opponensi véleménye után csak 1987-ben védheti meg, s egy évvel később habüitál. Publikációs tüalma idején szlovák barátai (E. B. Lukác, Ján Smrek, Valentin Beniak - mindhárman a magyar költészet kiváló szlovák fordítói, valamint Ján Bu- zássy, Vincent Sikula, Peter Jaros és mások) segítik ahhoz, hogy műfordítói munkát végezhessen, s utószók írásával hozzájáruljon a magyar irodalmi művek szlovák nyelvű kiadásához. Tudományos munkássága szorosan kapcsolódik a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok feltárásához is. A magyar irodalomból elsősorban azokat az alkotókat kutatja, akiknek az élete és munkássága valamilyen módon kapcsolódott a mai Szlovákiához és Csehországhoz (Gyöngyösi István, Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór, Madách Imre, Mikszáth Kálmán). Közülük behatóbban Madách Imrével és Móricz Zsig- monddal foglalkozott. Jelenleg befejezés előtt álló Madách-mo- nográfiájában (amint az abból közzétett két részlettanulmány is bizonyítja) Az ember tragédiájának szlovák recepciójáról is átfogó képet kaphatunk. A rendszerváltás után (Jaroslava Pasiakovával) szlovák nyelven kiadott tankönyve (Bevezetés a magyar irodalom és kultúra történetébe) az egyetem magyar tanszékén folyó hungarológiai képzés nélkülözhetetien kézikönyve. A modem magyar regény címmel szlovák nyelven jelentetett meg monográfiát 1999-ben (a könyvben feltüntetett évszám téves), amelyben Móricz Zsigmond, Kaffka Margit és Kosztolányi Dezső mellett elsősorban Németh László regényeivel foglalkozik, de elemzi Szabó Magda, Sánta Ferenc, Fejes Endre és Fekete Gyula munkásságát is. Gömör és Kishont címmel ugyancsak szlovák nyelvű monográfiát jelentetett meg a régió kulturális és irodalmi életéről a kezdetektől napjainkig. A szlovák nyelven megjelenő irodalmi .lexikonokban az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő képviselőinek portréit rajzolta meg: A Világirodalmi lexikonban 95 magyar szerzőről, Az irodalmi művek lexikonában pedig (Jaroslava Pasiakovával közösen) 162 magyar műről írt szócikket. Ugyancsak társszerzője, a magyar irodalmi szócikkek szerzője az SZTA kiadásában megjelenő 12 kötetre tervezett szlovák nagylexikonnak, az Encyklopaedia Belia- nának (a cím Bél Mátyásra utal!), amely a 4. kötetnél tart. Ugyancsak társszerzője a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai le- xikonának, melynek újabb, bővített kiadása mindmáig várat magára. A magyar tanszék oktatójaként nyugdíjazásáig, 1997-ig, nemzedékek egész sorát tanította. E sorok írója a hetvenes évek közepén tapasztalhatta felkészültségét és kitűnő tájékozottságát. A reformkor irodalmát adta elő lenyűgöző anyagismerettel. A kortárs magyar irodalmat (Németh László, Ottiik Géza, Sarkadi Imre, Sánta Ferenc, Örkény István, Mészöly Miklós, Mándy Iván stb.) a megfelelő világirodalmi háttér (Sartre, Camus, a francia újregény, Beckett Iones- cu, az amerikai és a német próza stb.) felvázolásával oktatta, kiemelve a köztük levő azonos és eltérő vonásokat - életre szóló fogódzókat nyújtva a legújabb irodalom befogadásához és értelmezéséhez. S bár egészségi állapota az utóbbi években nagyon megromlott - otthoni lélegeztető készülékre van kapcsolva, s felesége, Mária odaadó ápolására szorul -, amennyire állapota engedi, folytatja Madách-monográfiájának írását, melyet már nagyon vár az Ót tisztelő tanítványok sokasága és a szakma egyaránt. Isten éltesse sokáig, Tanár Úr! Augusztus 31-étől kilenc napon át 60 helyszínen mintegy 400 program várja a közönséget A világzene fővárosa lesz Nyíregyháza MTI-JELENTÉS Nyíregyháza. A világzene fővárosa lesz augusztus 31-étől kilenc napon át Nyíregyháza - közölte Tasnádi Csaba, a házigazda Móricz Zsigmond Színház igazgatója. Európa legnagyobb ingyenes világzenei koncertsorozatát a Happy Art Fesztivál keretében tartják. A fesztivál Magyarország egyik legjelentősebb kulturális eseménye, 60 helyszínen mintegy 400 program - színházi előadás, koncert, filmvetítés, kiállítás - várja a látogatókat Nyíregyházán és a megye más pontjain. A különféle bemutatók 90 százaléka teljesen ingyenes. Á színházjegyeket már az árusítás első napján elkapkodták, így jött az ötlet, hogy a város főterén ingyenes rendezvényeket tartanak. A világzenei fesztivált hatodik alkalommal rendezik meg. A Kossuth téren este 7-től 11 óráig váltják egymást a zenekarok. ,A megbecsülést jelzi, hogy valamennyi fellépő csak erre az egy eseményre érkezik hazánkba, másutt nem lép fel” - érzékeltette a fesztivál rangját az igazgató. Maliból érkezik együttesével a tavalyi Grammy-díjas Toumani Diabaté, aki az egyik legősibb afrikai hangszer, a kora legnagyobb virtuóza. A nyitókoncerten szerepel a Patriarcas de la Rumba formáció Spanyolországból. Az egyik legismertebb tangóénekes, a 73 éves Juan Carlos Caceres Argentínából érkezik. Ismét fellép a francia René Aubry, aki 2004-ben óriási sikert aratott. A klezmer zene egyik legnagyobb sztátja, a lengyel Kroke együttes fellépése éppúgy szerepel a programban, mint az európai és afrikai muzsikát ötvöző, Dél-Afrikából érkező Johnny Clegg műsora. „Mindezt kiegészíti nyolc hazai együttes, a Budapest Klezmer Bandtől kezdve Pál István Szalonna magyar népzenét játszó együttesén át a ruszin lakodalmast előadó Técsői Bandáig” - sorolta Tasnádi Csaba. I Csehy Zoltán I kritikai rovata
