Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-01 / 176. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 1. Kultúra 9 Kilencvenötödik életévében hétfőn este elhunyt Michelangelo Antonioni világhírű olasz filmrendező Nagyjáték volt ez, nagyításban Ezúttal nem támaszkodott más segítségére. Most nem szólította meg és kérte fel az európai film gesztorát, a német Wim Wenderst, hogy az elveszett vagy a meg nem kapott szenvedély keresésében mozgóképekben segítse őt túllépni a realitáson, a képzelet-lét világába, a felhőkön túlra. 1995-ben „kéz a kézben” Wenders- szel forgatták le az utolsó nagy munkát, a Túl a felhőkön című négy szkecsfilmből álló igazi itáliai nagyromantikus drámát. TALLÓSI BÉLA Wenders ugyan nem nyújtott segédkezet, és nem kísérte el, mégse ment egyedül. Vele tartott a modem film másik nagyhatású mestere, az ugyancsak hétfőn elhunyt Ingmar Bergman. Ritkán adódik: hogy két ilyen egyéniség, akiknek életükben jót is osztott, meg ki is osztotta őket a kritika, s akik utolsó két évtizedüket csendben, a filmkészítéstől és a közélettől visszahúzódva élték (Antonioni 1985-ben agyvérzést kapott és lebénult), egyszerre ballagjon el. „Fény” és „fagy” távozott ugyanazon a napon: a nagybeteg, kommunikációra alig képes mediterrán filmes mohikán mellé egy északi mogul szegődött égi útitársul. Egy szerelem történetéről kezdett mesélni Antonioni 1950-ben, első filmjével. Majd A kalandban, Az éjszakában - a szerelem arcainak nyitogatásával - az érzelmi lét megfejtett titkait tartogatta utolsó üzenetének is. A már említett „kései” Felhőkön tálban egy titokzatos 2002-ben a velencei fesztiválon Ikonikus színésznőjével, Monica Vittivel 1960-ban, a cannes-i filmfesztiválon együtt örülhettek a zsűri külön- díjának, amellyel A kalandot jutalmazták. A film főszerepét természetesen Monica Vitti alakítja. (SITA/ AP-felvételek) folyásolni az igazság megismerésében, s mennyiben vagyunk vevők a realitás elferdítésre. A film főhőse, Thomas, a menő fotós a ligetben szerelmespárt kap lencsevégre, ám amikor előhívja, és kinagyítja a képeket, a felvételeken gyilkosság nyomait véli felfedezni. Megjelenik a fotókon megörökített titokzatos fekete nő, Jane, és még nagyobb sejtelem lengi be a vizuális mágia (a művészet) „barlangját”, a valóságkulisszákat meg- hamisító-manipuláló fotólabort. Mit higgyünk, hihetünk valójában a különféle közegekkel közvetített igazságról? A záró kockák adnak erre lehetséges választ. Az utolsó epizód helyszínére távolról, hosszú úton érkezünk. Hangokat hallunk, míg eljutunk egy drótkerítéshez. Odabent teniszpálya. Fiatalok teniszeznek. Thomas nézi őket. A játékosok lendítik az ütőket. Összeszedett erővel bele- suhintanak az ütésbe... De a meccshez nem használnak labdát. Aztán az egyik játékos üt egy óriásit. Ront. A (nem létező) labda túlrepül a kerítésen. Valahol egy távoli ponton landol. A mozdulatlan játékosok a kerítésre tapadó Thomastól kémek némán segítséget. A fiú tanácstalan. Szuggerál- ják őt, szaladjon már a labda után, s dobja vissza. Mg vátjuk a mozdulatot, hogy eltávolodjon a kerítéstől. Mintha hipnotizálna a film. Erőt ad, hogy lendítsük lábunkat... Thomas megfordul, elindul a (nem létező) labdáért. Nagyjáték volt ez Mtonionival. már nem harcolhatunk meg újra. Egy megkésett „nagyításkísérlet” ez, amelyben Antonioni visszaré- ved, s a kihűlt, kiégett, felszínes érzelmek kinagyított ábrándképében keresi az egykor volt izzást. Egy utolsóként felütött teniszlabda, amellyel az igaz szenvedély illúziója száll most már a felhőkön túl. S mi ábrándozó-hitedenkedő tekintettel követjük messze szálló ívét... Igen, ez volt az ő nagy dobása. A kultuszfilmmé magasodott Nagyítás 1966-ból. Az üluzionisztikus- misztikus mozgókép felülmúlha- tatían darabját teremtette meg vele Mtonioni. Remekmű ez az opus képről képre, kockáról kockára. Remekmű csendjeivel és idegtépő zajaival. Megtévesztő gesztusaival. A művészet erejéből fakadó, óriási erőket mozgósító hatalom összetevőinek képi diagnosztizálásává vált a Nagyítás, amely egyben a művészet kapcsolódásairól általa felállított kórkép kóros meghamisítására tett leleplező kísérlet is. A Nagyítás a hatvanas évek Londonjának szabad légkörében bonyolított sejtelmes szerelmi-bűnügyi történetet mesél el a művészet erejéről, amely - a film végén tálalt tanúság szerint - a média által manipulálható labilis híd valóság és illúzió között. Megtévesztések lehetőségével teli tartomány. Amely - a Nagyítás konkrét példájával - gyilkosságot vagy szerelmi idillt rejt, attól függően, hogyan nyitogatjuk-emelgetjük a megismerés korlátáit: avagy mennyire engedjük magunkat beszép lány nyomába ered, végigköveti a kisvároska romantikusan ódon utcácskáin, hogy leszakítsa, mint egy frissen nyílt virágot. De a virág másnapra eltűnik: maga magát szakítja le, vagyis véget vet életének. A vágyott tiszta szerelem utolsó hajtása ez. Pontosabban utolsó előtti. Ugyanis a még későbbi, 2003-ban Steven Soderbergh és Wong Kar-Wai társaságában ő is készített egy epizódot az Eros című filmantológiához. Egy kiégett, negyvenes házaspár bolyong a tengerparton, és próbálja felizzítani az otthon kihűlt melegét. Lassan építkező fájdalmas vizuális vallomás ez arról a vesztett csatáról, amelyet „Az olasz filmművészetben a saját maga útját járta, és sikeresnek mondható, mert kiderült, neki van igaza" Gaál István Kossuth-díjas filmrendező Antonioniról VISSZAEMLÉKEZÉS Michelangelo Antonioni művészetét a látvány kötötte le, ezt próbálta meg filmjeiben megfejteni; a maga választott útján indult egy olyan csapás felé, amely végtelen veszélyes, szirtes és göröngyös út volt - mondta Gaál István filmrendező. Gaál István elmondta: Antonio- ninál az a fantasztikus, hogy szembe mert szállni az úgynevezett „felolcsósított“ neorealista filmművészettel, amelyben általában luftballonmellű, bombázó főszereplők vitték színre népi díszletek között a meglehetősen gyenge cselekményt. Valószínűleg ez is lehetett az oka, hogy első filmjei nem értek el kasszasikert, keményen kellett birkóznia, hogy producereket tudjon szerezni, s következő filmjét elkezdhesse. „A konok következetesség meghozta a gyümölcsét; ő volt az, aki az olasz filmművészetben a saját maga útját járta, és sikeresnek mondható, mert kiderült, hogy neki van igaza” - tette hozzá a Kossuth-díjas alkotó, aki a Római Fümfőiskola hallgatójaként annak idején kérdéseket tehetett fel Mtonioninak. Gaál István kiemelte: az olasz filmrendező Franciaországban Marcel Carné első asszisztenseként dolgozott, így munkásságán a latin szellem kristálytisztasága is nyomon követhető. „Festett is, épp amikor a betegsége miatt alkalmatlan lett volna, hogy kamera mögé álljon; amikor az öregség megszállja az embert, akkor derül ki, hogy egy film rendezése nem akármilyen játék” - tette hozzá a magyar alkotó, aki inkább az ugyancsak hétfőn elhunyt Ingmar Berg- mant tekinti mesterének. Meglátása szerint Antonionival egészen másfajta elképzelések vezérelték őket. Antonioniban a sajátos, emberközeli hangvétele és közvetlensége, ugyanakkor az a merészség ragadta meg, ahogy a látvány mögé próbált behatolni, ameny- nyire egyáltalán képessége vagy a kor lehetősége megengedte. „Nagyon zárkózott embernek tűnt. Amikor a cannes-i díjjal a hónom alatt Szardíniában kikötöttem, és találkoztunk, megnéztük a mester legújabb alkotását, én pedig megmutattam neki a nyertes Magasiskolát. Ez már az életében is idolnak tekintett ember közvetlenül átfogta a válla- mat, és peripatetikus beszélgetést folytattunk ott a kertben, ahol elmondta a véleményét. Teljes mértékben egyenrangú partnerként kezelt, szó sem volt arról, hogy gőgös vagy pedig zárkózott” - emlékezett a rendezővel töltött időre Gaál István, aki szerint Antonioni a lényeget mindig megérintette, s ez nem sok embernek tetszett. (MTI) RÖVIDEK Bergmanra emlékezik a Duna TV Budapest. Tizenegy filmjével emlékezik a hétfőn elhunyt Ingmar Bergmanra a Duna Televízió. Vasárnap este a vüághírű svéd rendező utolsó alkotását, a 2003-ban készült Sarabandot tűzik műsorra. A tematikus válogatásban a rendező legismertebb művei kapnak helyet, köztük a Tükör által homályosan, A csend, az Úrvacsora, A hetedik pecsét, A nap vége és az Őszi szonáta. A karácsonyi, ünnepi műsorfolyamban vetítik a rendező önéletrajzi ihletésű alkotását, a Fanny és Alexandert, de a nézők megtekinthetik a forgatásról készült werkfilmet is. (MTI) Elhalasztják a Bolsoj megnyitását Moszkva. A tervezettnél egy évvel később, 2009 őszén nyitja meg kapuit a felújítás alatt álló a moszkvai Bolsoj (Nagy Színház). Az épület rekonstrukciója 2005 júliusában kezdődött. Az eredeti tervek szerint a társulat 2008 februárjában vehette volna birtokba a teljesen felújított épületet, a publikum pedig szeptemberben, amikor a milánói Scala vendégszereplésével indult volna az évad. A teátrum főigazgatója néhány héttel ezelőtt még azt nyilatkozta, hogy tudják tartam a 2008-as dátumot. Most azonban részletek ismertetése nélkül „előre nem látható nehézségekre” hivatkozva jelentette be, hogy a színház megnyitását egy évvel elhalasztják. Ennek fényében már megkezdték az egyeztetéseket a La Scala társulatával a vendégszereplés időpontjának megváltoztatásáról. A nyitás tervezett időpontjáig az épület felújításán kívül létre kell hozni és be kell üzemelni a korszerű színpadtechnikai berendezéseket. A tervek szerint a főszínpadot hidraulikus szerkezet által működtetett hét függőlegesen mozgó platform helyettesíti majd. (MTI) A világ fejet hajt Ingmar Bergman előtt „Az ihlet forrása volt” MT1-PANORÁMA A vüág fejet hajt a hétfőn elhunyt vüághírű film- és színházi rendező, Ingmar Bergman előtt. Bergman „barát volt, és a legjobb rendező, akit valaha is láttam” - mondta Woody Men amerikai filmrendező az Aftonbladet svéd napüapnak. Bergman 70. születésnapján, 1988- ban Woody Men ezekkel a szavakkal méltatta a svéd rendezőt: „valószínűleg ő a legjobb filmművész (...) a kamera feltalálása óta”. Gilles Jacob, a cannes-i filmfesztivál igazgatója a nagyok utolsó képviselőjének nevezte Bergmant, aki „bebizonyította, hogy a filmművészet is lehet olyan mély, mint az irodalom”. „Az emberi életnek, a férfi nyomorúságának, a nő titokzatosságának a rendezője volt” - mondta Jacob. Astrid Soderbergh Widding, az Ingrid Bergman Alapítvány elnöke szerint a filmrendező halála .hihetetlen veszteség a svédek, de még nagyobb a vüág számára”. „Bergman művei nem hagytak kétséget afelől, hogy a film és kifejezőeszközei ugyanolyan erősek, mint a hagyományos művészeteké, a zenéé vagy a festészeté” - mondta Alexander Horwath, az Osztrák Filmmúzeum igazgatója. Svédország, amely sokáig orrolt Ingmar Bergmanra, most szintén a rendező előtt tiszteleg: Fredrik Re- infeldt miniszterelnök „halhatatlannak” nevezte műveit. „Ingmar Bergman a vüág egyik legnagyobb dramaturgja, sokak számára ő volt a legnagyobb mindnyájuk között. Azt hiszem, nehéz megértem és teljes egészében felmérni Bergman hatalmas hozzájárulását a svéd film- és színházművészethez, Svédországban és külföldön egyaránt” - hangsúlyozta közleményében a svéd kormányfő. Ingmar Bergman „az ihlet hatalmas forrása volt” - méltatta a rendezőt Staffan Valdemar Holm, a Dramaten királyi drámai színház igazgatója; ebben a színházban hosszú évekig dolgozott Bergman rendezőként. „Azt hiszem, nem fogtuk fel, milyen nagyra becsülték őt külföldön” - mondta Marie Nyreröd, a filmrendezőről készült dokumentumfilm szerzője. Bergman filmrendezői nagyságát honfitársai csak késve ismerték fel, holott külföldön gyorsan hírnévre tett szert Ingmar Bergman (SITA/AP-felvétel) Újabb film készül a Buddenbrook ház című regényből Jövő év végére várhatjuk MTl-HIR Lübeck. Németországban sztárszereposztással és Heinrich Brelo- er rendező irányításával elkezdődött a Buddenbrook ház című Thomas Mann-regényből készülő film forgatása. A munkát Lübeck közelében kezdte a stáb. Az új film várhatóan 2008 végén kerül a mozikba, később pedig a televízióban is látható lesz kétrészes változata. Az 1901-ben megjelent regény Thomas Mann személyes élményei alapján egy lü- becki kereskedőcsalád tündöklésének és hanyatlásának történetét követi nyomon négy nemzedéken át. A Buddenbrook ház realista családregény, amely a klasszikus európai polgárság XIX. századi történetét példázza. A novemberig tartó forgatás jeleneteit Thomas Mann szülővárosában, Lübeckben veszik fel, kivéve a Buddenbrookök házának belső jeleneteit, amelyeket egy kölni stúdióban forgatnak. Heinrich Breloer rendező első mozifilmjében többek között Armin Müller-Stahl, Iris Berben, Jessica Schwarz és August Diehl kapott szerepet. A forgatás költsége mintegy 15 millió euró, a kétrészes televíziós változathoz pedig külön forgatókönyv készül.
