Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-31 / 201. szám, péntek
14 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 31. www.ujszo.com A seregélyek az év nagyobb részében hasznos madaraknak számítanak, de nyártól áttérnek az édesebb, érett gyümölcsre - jelenleg a szőlőt dézsmálhatják Akár percek alatt leszüretelhetik a termést Fonalra felfüggesztett CD-lemezek, papírszalagok, pamutszálak stb. A madarak ellen készített riasztó eszközöket célszerű sűrűn váltogatni, mivel hamar megszokják azok jelenlétét, így hatástalanná válnak. (Fotó: Hocsi) Nyár közepétől a szüretig a seregély (Sturnus vulgáris) a szőlő jelentős károsítója. Kártételének problémája talán a szőlőtermesztés kezdeteivel egyidős. A védekezés klasszikus módszerei (madárijesztők, kereplők, durranópatronok, hangszórók) általában csak nagyon rövid időre hatásosak, kiskertekben és szőlőültetvényekben műanyag védőhálóval lehet ellene hatékonyabban védekezni. ÖSSZEFOGLALÓ A jó bor készítéséhez jó minőségű szőlő is kell. Tudják ezt a darazsak, méhek és a seregélyek is, amelyek termésérés idején előszeretettel látogatják a gyümölcsösöket. Az első két kártevő ellen cukor- szirupos csapdával védekezhetünk, ami annyit jelent, hogy néhány befőttes üvegben, vízben oldott cukrot helyezünk el a szőlőskert több pontján. A seregélyek elleni védekezés már jóval nehezebb. Több módszer, kis hatékonyság A seregélyek az év nagyobb részében hasznos madaraknak számítanak, de szüret idején a rovarevésről áttérnek az édesebb, érett gyümölcsre - nyáron a cseresznyét, ősszel pedig a szőlőt dézsmálják meg. Ezért az érés időszakában ellenük riasztással védekezhetünk. A védekezés a seregélyek ellen azért fontos, mert egy-egy seregélycsapat látogatását több tíz kiló szőlőnk bánja. A madarak ellen készített riasztó eszközöket célszerű sűrűn váltogatni, mivel hamar megszokják azok jelenlétét, így hatástalanná válnak. A madárijesztő bábuk helyett hatásosabb, ha valami rend- szertelenül mozgó dologgal próbálkozunk. Ezek lehetnek kiakasztott papírszalagok, pamutszálak, vagy fonalra felfüggesztett, vékony alumíniumlemezkék, például használt CD-k, netán üvegtetők vagy közönséges igelttáskák. Ezek ne legyenek túl nagytö- megűek, hogy a szél könnyen mozgatni tudja őket. Előnyük, hogy több módon is riasztanak: mozgásukkal, összeütődéskor csörgésükkel, valamint a napsugarak tükrözésével is zavarják a madarakat. Több helyen ragadozó madarak betelepítésével is próbálkoztak védekezni a seregélyek ellen, ám ez a módszer sem járt mindenütt sikerrel. Az elmúlt években a szőlősgazdákat az ipar egy kiváló újdonsággal lepte meg, a „madárhálóval”. Ennek használata megvédi szőlőnket a madarak kártételétől, de enyhíti az esedeges jégkárt is. A háló beszerzése némi anyagi befektetéssel jár, de a károk minimálisra való csökkentésével rövid időn belül megtérül. Előnye, hogy a háló több éven át használható. Sokak szerint különösen a kék színű háló képes távol tartam a madarakat. Állítólag azért jobb a többinél, mert a magasból a madarak vízfelületnek is láthatják a behálózott ültetvényt, és nem szállnak bele. Több helyen karbidágyúval is próbálkoztak, változó sikerrel. Mostanában ajánlanak egy olyan pisztolyhoz hasonló szerkezetet is a termelőknek, amelyik fényt és hangot is kibocsát. Beszerzését a gáz- és riasztófegyverekhez hasonlóan nem kötötték engedélyhez, de a használatával kapcsolatos szabályokat be kell tartam. Kiváló hangutánzó A seregély virgonc, vidám madárnak számít. Brehm Alfréd leírása szerint éneke nem sokat érő, inkább csacsogás, mint ének, néhány kellemeden csikorgó hangot is hallat, de oly jó kedvvel és vígan adja elő, hogy szívesen hallgatjuk, már csak azért is, mert a tavasz közeledtét hirdetí. Kiváló utánzóképessége lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy énekében gyönyörködjünk. A seregély már kora hajnalban megkezdi éneklését, napközben el-el- hallgat, este azonban még hosszabb hangversenyt rendez. Az első nagy fagyok beálltával, vagy amint az első hó borítja a földeket, délre költöznek. Hogy a seregély vonuló, kóborló, vagy állandó madár-e, az a tartózkodási helyétől függ. Angliában és Dél-Európában télen-nyá- ron át megmarad. Németország némely vidékén szintén telel, különösen az enyhébb éghajlatú nyugati vidékeken. Valamennyi vonuló madár közül körülbelül elsőnek érkezik vissza, és itt marad késő őszig. Vonulásakor legfeljebb Észak-Áffikáig megy. Algírban és Egyiptomban minden télen rendszeres vendég, A főtömeg Dél-Európában marad, ahol különféle más madarakkal, különösen varjúfélékhez és rigókhoz szegődve kóborol. Fogságban ritkábban találkozunk vele, mint ahogyan ajánlatos tulajdonságait tekintve megérdemelné. Kevés madarunk van, amely annyira igénytelen volna a fogságban, mint a seregély. Ezentúl fölöttébb tanulékony, víg, játékra és incselkedésre mindig kapható. Igen gyorsan megtanulja a nótákat, sőt szavakat is; gazdájához igen ragaszkodik, majdnem egy emberöltőn át bírja a fogságot, úgyhogy alig van még olyan madár, amely annyi előnyös tulajdonságot egyesítene magában, mint a seregély. Már Plinius meséli, hogy Nero és Britannicus gyermekkorukban beszélő seregélyeket tartottak fogságban. A szőlőben okozzák a legnagyobb kárt A seregélyek a szőlőkben okozzák a legtöbb kárt s főleg szüret idején, amikor nagy tömegekben rájámak az érett fürtökre. Az okozott kártétel azonban vidékenként eltér, egyes térségekben, így például a fertői szőlőkben mindig óriási fejfájást okoztak a gazdáknak. Hogy ez a „veszedelem” évszázadok óta „megszokott” dolog, arra rávilágít a legrégibb magyar madártani értekezés is, amelyet Bél Mátyás írt a seregélyről. Brehm Alfréd pedig Az állatok világa című könyvben a következőket úja: „Míg a Balaton mellett a seregély kártételei túlnyomó részben alig szám- bavehetők, úgyhogy nagyobbsza- bású védőberendezéseket se láthatunk a szőlőkben, addig a Fertő mellett egész más kép tárul elénk. Az 1906 őszén a Fertő vidékén végzett madártani megfigyeléseim alapján erre vonatkozólag a következőket írtam: A szőlőterületeken mindenütt láthatók a madárijesztők, hallhatók a szélhajtotta kereplők, a szőlők szélén lévő levelek fehérre vannak meszelve, messzire világítanak a szőlőkben a magas póznákra tűzött fehér köcsögök, kerek lapok és egyéb riasztószerek s mindannyian a seregélyek berepülése ellen akarnák megvédem a szőlőt, de a csőszöktől és birtokosoktól beszerzett értesülés szerint valamennyi óvszer csak addig használ, amíg a seregély nem nagyon éhes, mert ebben az esetben csakis a fegyver és a legéberebb őrzés mentheti meg a szőlőt az érzékeny károsodástól. A szőlőbirtokosok nagyon félnek a seregély pusztításaitól, mert szerintük 5000-6000 főnyi csapatok is leszállanák a szőlőbe s már néhány pillanat alatt is le tudnak szüretelni egy hektoliterre valót s többszöri beröpülés által tönkretehetik egy- egy szőlő egész termését. Legveszedelmesebbek kora reggel, amikor éhesen kiszáUanak a Fertő nádasaiból. Ilyenkor szükséges a legéberebb figyelem. Napközben a java nem is tartózkodik a szőlőterületen, hanem a környéken lévő réteken, ahol bogarásznak. Délutánonként aztán ismét megjelennek, hogy pihenésretérés előtt még egyszer jóllakjanak a szőlőből. Nagyon veszedelmesek a tartós borús napokon is, amikor egész napon át veszélyeztetik a szőlőket s ravaszságukkal még a legéberebb csősz eszén is túljárnak.” (g, w) A seregélyek kora reggel a legveszedelmesebbek. Akár percek alatt elpusztíthatják egész évi munkánkat. Új hordót csak megfelelő előkészítés után szabad borral feltölteni, mert a dongák pórusaiban sok olyan anyag van, amely az italnak kellemetlen faízt ad A jó minőségű fahordók kizárólag tölgyfából készülnek ÖSSZEFOGLALÓ Idén legalább két-három héttel korábban érik műiden, hellyel-köz- zel a gazdák már megkezdték a szőlő betakarítását is. Az alábbiakban annak nézünk utána, hogy milyen a jó boroshordó. A jó minőségű bortároló fahordók kizárólag tölgyfából készülnek. Nagyon fontos, hogy egészségesek, tiszták legyenek, ép nyílásokkal rendelkezzenek, és megfelelő erősségű abroncsok tartsák össze. A csapjukba parafa vagy fadugót helyezzünk. A szájnyílásba olyan akonadugót tegyünk, amelynek vége beleér a borba, így zár ugyanis tökéletesen (ma már gyakoriak a szilikonból készült akonadugók is). A pincében a hordót 30-40 cm magas ászokfán tárolják, és ékekkel rögzítik. Megtöltés előtt célszerű a hordót megvizsgálni, mert a hordó rossz szagával elronthatja a jó minőségű bort. A legjobban úgy győződhetünk meg a hordó állapotáról, ha egy gyertyát dróton a hordóba engedünk. Ha a gyertya elalszik, a hordó penészes vagy dohos. Ilyenkor rendbe kell hozni, mielőtt bort töltenénk bele. A gyertya előnye, hogy használata során megláthatjuk az esetleges szennyeződéseket is. Üres hordók gondozása A kiürített hordót hideg vízzel gondosan ki kell mosni. Ezután úgy kell fordítani, hogy a víz maradéktalanul kifolyjon belőle. Ezt a műveletsort addig kell ismételni, amíg tiszta víz nem távozik a hordóból. Első fejtés után általában három-négy alkalommal kell megismételni a műveletet, később elég kétszer-háromszor. A kimosott hordót két-három napig hagyjuk száradni, utána azonban kénezzükbe, és jól bedugva tartsuk. Ha hosz- szabb ideig hagyjuk kénezedenül, akkor a hordó penészedni kezd. Az üres hordók gondozása a rendszeres kénezést és törölgetést jelenti. Célszerű kéthavonta kénezni, mert a kén-dioxid lassan elillan a hordóból. Új hordó előkészítése Új hordót csak megfelelő előkészítés után szabad használni, mert a dongák pórusaiban számos olyan anyag van, amely kioldódva a bornak kellemetlen faízt ad. A hordó előkészítése több fázisból áll: ázta- tás, forrázás, forró szódás kezelés, újraforrázás, újraáztatás. Áztatás - a hordót hideg vízzel megtöltik, majd 3-4 napig ázni hagyják. Ezt a műveletet célszerű kétszer-háromszor megismételni. Forrázás - a hordóba méretétől függően 5-20 liter forró vizet öntünk, a nyílásokat bedugjuk. Ezután a hordót 10-15 percig forgatjuk, ügyelve arra, hogy a víz a hordó minden részét érje. Ezután a dugót egy pillanatra kivesszük, hogy a forró gőz eltávozhasson, majd ismét bedugjuk, és megvárjuk, hogy a víz kihűljön. A forrázást egyszer- kétszer kell megismételni. Forró szódás kezelés - a kiforrázott, még langyos hordóba 3%-os forró szódás oldatot öntünk, és átmossuk vele a hordót. A szódás oldat maradványait úgy tüntetjük el, hogy újra kiforrázzuk a hordót. Újraáztatás - a kiforrázott hordót két-három naponként hideg vízzel újra ki kell áztatni. Az előkészített hordóba először mustot tegyünk, bort csak akkor, ha már legalább egyszer forrt benne must. Barrique hordók A barrique hordókat másként kell előkészíteni. E fahordók égetett felülettel rendelkeznek, melynek köszönhetően jellegzetes illat- és zamatanyagok oldódnak a borba. Hogy ez az aroma ne sérüljön, a barrique hordókat csak egyszerű hideg vizes öblítéssel szabad előkészíteni. (Abalaton.hu nyomán)
