Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-22 / 194. szám, szerda

KARRIER 2007. augusztus 22., szerda 3. évfolyam, 34. szám Hetente hallani rémtörténeteket a szigetországban pórul járt keleti munkavállalókról, ám korrekt munkaközvetítő közreműködésével kiküszöbölhetőek a visszaélések Nyelvtudás és vésztartalék nélkül nem tanácsos Nyugat-Európában mű­szaki, pénzügyi, egészség- ügyi diplomával, építőipa­ri vagy vendéglátóipari szakképzettséggel lehet könnyebben munkát talál­ni. A szlovákok és a ma­gyarok első számú cél­pontja — a nyelv és az ál­láspiac nagysága miatt is — Anglia. Annak ellenére, hogy hetente hallani rém­történeteket a szigetor­szágban pórul árt keleti munkavállalókról, kor­rekt munkaközvetítő köz­reműködésével és néhány tanács megfogadásával ki­küszöbölhetőek a vissza­élések. TANÁCS A szlovákok és a magyarok első számú célpontja - a nyelv és az álláspiac nagysága miatt - Anglia. „Nagy az igény orvo­sokra, gépész, - és építészmér­nökökre” — jegyzi meg Tanay Marcell, az Euwork Munkaköz­vetítő és Tanácsadó Kft. ügyve­zetője. Balázsy Krisztina, a Grafton Recruitment vezető ta­nácsadója hozzáteszi, Angliá­ban és Írországban igény mu­tatkozik pénzügyi szakembe­rekre, banki elemzőkre, értéke­sítőkre is. Írországban banki elemzőként, adótanácsadóként évi 30-50 ezer eurót (1-1,7 mil­lió korona) is kereshetnek a szakemberek. Egy üdülési szol­gáltatásokat értékesítő angliai cég dolgozójaként átlagosan évi 11 ezer fontos alapbér érhe­tő el, ám az összeg jutalékokkal együtt ennek háromszorosa is lehet. Tanay Marcell úgy látja, a nem szellemi munkák közül a külföldi munkavállalók az épí­tőiparban és a vendéglátásban is keresettek. Ácsként, aszta­losként a tízfontos (540 koro­na) megfelelő órabér is kön­nyen elérhető, a vendéglátás­hoz kapcsolódó, kisegítő mun­kakörökben és szezonális me­zőgazdasági munkákkal az 5,3 fontos (290 korona) minimális órabér kereshető meg. Nyelvtudás és tartalék nélkül ne induljunk neki Nem árt azonban néhány ta­nácsot szem előtt tartani. Tanay hangsúlyozza, legalább ezer­fontos vésztartalék és nyelvtu­dás nélkül senki ne induljon út­nak. A pozíciók többségénél és a szakképzetteknél is elvárás a társalgási — az alapfoknál ma­gasabb, a középfoknál valami­vel alacsonyabb — szintű nyelv­tudás. Bár az ügyvezető tapasz­talatai szerint tízből nyolc ki­utazó tisztában van nyelvtudá­sának szintjével, aki nem tudja reálisan megítélni tudásszint­jét, annak célszerű valamelyik nyelviskolánál szintfelmérést végeztetnie. Gyanús hirdetések: cégnév nélkül csak mobilszámmal Érdemes az ajánlatoknak is ala­posan utánanézni. Az interneten, újságokban feladott szűkszavú, a nyelvtudást szükségtelennek tartó álláshirdetések gyanúsak. Az hir­detések többségénél nincs szemet szúró kitétel, ám akadnak elgon­dolkodtató ajánlatok is. Egy hirde­tésben például 6,5 eurós órabérért kerestek mezőgazdasági kisegítő­ket egy hollandiai gazdaságba, pa- radicsomszedési munkákra. Cég­név, vagy székhely persze nem volt feltüntetve. Telefonos érdek­lődésre a magát a tulajdonos ba­rátjának mondó, akcentussal be­szélő közvetítő elmondta: a mun­kához nincs szükség idegennyelv­tudásra, ráadásul kizárólag nők jelentkezését várják. Ám arra, hogy férfiak miért nem mehetnek paradicsomot szedni, nem tudott értelmes magyarázattal szolgálni. Egy, csupán mobilszámot tartal­mazó hirdetés külföldi állásaján­latokat ígért, ám hamar kiderült, hogy a regisztrációs díj befizetése után újabb pár száz korona fejé­ben küldenek álláshirdetéseket tartalmazó füzetet... A mobilszám mellett szintén le­gyünk óvatosak, ha csak e-mail cí­met adnak meg. Ha viszont szere­pel weboldal, ahol megtaláljuk a cég adatait, egyvezetékes telefon­számot és a vállalkozás munka­erő-közvetítésre vonatkozó re­gisztrációs számát, akkor nyugod- tabbak lehetünk. Szintén érde­mes szem előtt tartani: a közvetí­tők nem kérhetnek pénzt az állás­keresőktől állásközvetítés címén. Jó jel, ha már itthonról interjúztatnak A munkaerő-toborzás komoly­ságát mutatja, ha a cég önéletraj­zot kér, és telefonon felveszi a kapcsolatot a pályázókkal. Egy bradfordi idősotthon például ad­minisztratív jellegű munkára ke­res magyar dolgozókat. A cégtu­lajdonos ügyintézője elmondta, a pályázóktól magyar és angol nyelvű önéletrajzot kérnek, majd az esélyesekkel a főnök Skype-on beszél. Az internetes telefonin­terjú után a kiválasztottaknak munkaszerződést, munkaköri le­írást küldenek. Ha megszületik az egyezség és megbeszélik a részleteket, akár már az interjú után egy héttel indulhatnak. A kiutazók maguk fizetik az úti­költséget, a munkával óránként 6 fontot lehet keresni, ami napi nyolc órás munkával és havi húsz munkanappal számolva 52 ezer koronának felel meg. (o) Diplomahalmozás, a nyelvtanulás elhanyagolása, beragadás egy pozícióba — néhány példa, milyen veszélyek leselkednek a karrierre vágyó munkavállalókra Karrierbuktató lehet a gyors vezetői kinevezés TANÁCS Diplomahalmozás, a nyelvta­nulás elhanyagolása, beragadás egy pozícióba. Néhány példa, mi­lyen veszélyek leselkednek a kar­rierre vágyó munkavállalókra. Tudatos tervezéssel elkerülhető­ek, mégis sokan esnek bele a kar­rierépítés csapdáiba. A legna­gyobb buktatókat foglaljuk össze. A frissdiplomásokra leselkedő veszély, ha kitolják a munka vilá­gába való belekóstolást és az ál­láskeresés helyett másoddiplo­más képzésbe menekülnek. „Egy 29 éves hölgy ügyfelem például egymás után négy diplomát szerzett. Ezzel gyakorlatilag meg is pecsételte a sorsát, hiszen hiába tanult hosszú évekig, hiá­ba szerezte meg az elméleti tu­dást, a munkaerőpiacon ezzel nem előnyt szerzett, inkább hát­rányba került. Persze, ha a tanu­lás mellett dolgozott volna, ak­kor kiváló lehetőségeket kapott volna. így viszont több hónapos keresés után is állástalanul ten­gődött” — mesélte Kiss Gabriella karriertanácsadó. A munkatapasztalat minél gyorsabb megszerzése tehát el­engedhetetlen. Ezt egyébként mind kis cégnél, mind multinál megszerezheti a dolgozó, ugyan­akkor az is tény, hogy csak a kez­detekben mindegy, hogy milyen jellegű vállalatot választ az ille­tő. A későbbiekben azonban ta­nácsos valamely nagyvállalatnál folytami a karriert — ahonnan viszont már egyáltalán nem aján­lott kisebb céghez váltani. Ott ugyanis bennragadhat az adott pozícióban a dolgozó, és csak igen nehezen juthat feljebb. Az egyetemi, főiskolai gyakor­laton a lényeg a munkatapaszta­lat-szerzésen van bármilyen cég­nél, az első álláskeresésnél azon­ban már érdemes szem előtt tar­tani, milyen típusú cégnél képzel­jük el a jövőt. Kis cégnél általában egy munkakörben szélesebb ská­lán mozognak a feladatok, kön­nyebb az egyéni ötletek keresztül­vitele, ám nincs előrelépési lehe­tőség, kevés a vezetői poszt. A multik ezzel szemben valame­lyest „beszűkültebb” munkakört ajánlanak, viszont jobb karrierki­látásokkal. „Egy marketinges pél­dául két-három éven belül cso­portvezetővé válhat egy multinál, egy 20-30 fős cégnél viszont vár­hatóan több év múltán is csak mint marketinges tevékenykedhet. Ha­sonló okok miatt kerülendő a köz­szféra is a karrierre vágyóknak, ahol szintén előfordulhat, hogy nem sikerült fentebb lépni az áhí­tott szintre” — mondott példát a Porta-Labore Személyzeti Tanács­adó cég ügyvezetője. A karrierépítőkre leselkedő má­sik veszély a gyors vezetői kineve­zés. Sokan esnek abba a hibába, hogy kissé felelődenül azonnal igent mondanak, és csak a munka­kör betöltése során döbbennek rá, hogy túl sokat vállaltak. Ekkor pe­dig már túl késő, a helyzetből csak ritkán tud pozitívan kikerülni a dolgozó, általában az üyen szituá­cióknak elbocsátás vagy lefokozás a vége. Ez viszont egyértelműen többet árt a karriernek, mint amennyit használ. Ám nemcsak emiatt veszélyes a gyors előrejutás. A 35-40 évesen felsővezetői, vezérigazgatói pozí­cióba kerülők a tapasztalatok sze­rint hamar kiégnek, ráadásul a ki­égésen segítő váltás sem lesz egy­szerű számukra. A piac igen telí­tett, kevés az ilyen jellegű munka­kör, nem sok az esély van arra, hogy újfent ilyen magas pozíciót szerezzenek. Ugyanakkor az sem megoldás, ha valaki öt-hat esetleg hét évet tölt el ugyanabban a pozícióban ugyanazokkal a feladatokkal. Ide­ális négy-öt évenként váltani, en­nyi idő elteltével már keresni kell a lehetőséget a feljebb lépésre. Ha az adott munkáltatónál ez megva­lósíthatatlan, akkor egy másik cégnél kell próbálkozni. A folyamatos munkahelyváltá­sok viszont kerülendők. Megbíz­hatatlannak és kevésbé céltuda­tosnak vélik a cégek azt a dolgo­zót, aki félévente új munkahe­lyen próbál szerencsét, és nagy valószínűséggel nem is szívesen bíznak rá nagy felelősséggel járó pozíciót. A karriertanácsadók elmond­ták: a kiküldetések elfogadásával szintén nem árt óvatosnak lenni. A külföldi munkatapasztalat-szer­zés mindig nagyon csábító, ám mégis tudni kell visszautasítani azt. Különösen abban az esetben, ha a szerződésben nem rögzítik azt, hogy a dolgozó a kiküldetés után visszatérhet régi pozíciójába vagy egy attól egy szinttel maga­sabb munkakörbe. Ennek hiányá­ban semmiképp nem tanácsos el­fogadni az ajánlatot. A kiküldetés emellett azért is veszélyes lehet, mert a kint töltött két-három év alatt a munkaválla­lók hozzászoknak az ott biztosí­tott életszínvonalhoz, körülmé­nyekhez, ráadásul hazatérésük után csak nagyon nehezen tud­nak visszailleszkedni a csapatba — ami elképzelhető, hogy idő közben teljesen kicserélődött. Épp ezért, néhány hónapra való­ban érdemes kimenni, viszont a több évre szóló megbízások ala­posan átgondolandók. A fentieken kívül gyakori hiba­ként emlegették a tanácsadók az MBA képzések túl korai elvégzé­sét is. A fiatalok gondolkodás nél­kül belevágnak a menedzserkép­zésbe, amit viszont nem érdemes elvégezni bármiféle munkata­pasztalat nélkül. Több százezer koronájuk veszik így el, munkaerőpiaci értékük növeke­dése nélkül, (jp) A leggyakoribb karrierbuktatók ♦ Diplomahalmozás munkatapasztalat-szerzés nélkül ♦ MBA közvetlenül a diplomázás után ♦ Gyors vezetői pozícióba jutás ♦ „Beragadás” egy pozícióba, éveken át változatlan munka ♦ A nyelvtanulás elhanyagolása ♦ Külföldi kiküldetés a visszatérés tervezése nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom