Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-21 / 193. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 21. Kultúra 9 Hetvenéves Robert Redford, az amerikai film egyik leghumánusabb képviselője, számtalan kultuszfilm hőse Kelet-európai filmeseket támogat „Hollywood nem igazán figyel a kisebbségekre..." (Zuzana Minácová felvétele) Múzeumok és az egyetemes örökség Bécs. Bécs a napokban a világ múzeumainak fővárosa: a Múzeu­mok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) 21. konferenciáját és 22. köz­gyűlését tartja Ausztriában kilencven ország 2300 múzeumi sza­kértőjének részvételével, „Múzeumok és az egyetemes örökség” mottóval. Az ICOM bécsi közgyűlésének napirendjén szerepel töb­bek közt új partnerkapcsolatok kialakítása fejlett és fejlődő orszá­gok múzeumai között. (MTI) Nem szerették Wagnert a németek A melodráma jobban tetszett MTl-PANORÁMA A hősök korán halnak. Ezt ő mondta jó sok évvel ezelőtt Marion Brandónak. Csak azért, hogy vigyázzon ma­gára, ne égjen olyan nagy lángon. Brando persze fü­tyült az efféle jó tanácsok­ra. Őt a „mindent a mának” gondolata vezérelte. SZABÓ G. LÁSZLÓ Robert Redford (született Char­les Robert) egészen más típus. Ő nem nagykanállal habzsolja az éle­tet. Ő sokkal nyugodtabb vérmér­séklet. Szelíd, megfontolt, szinte hidegfejű ember. Bátor, de nem vakmerő. Szókimondó, de nem lé­lekbe tipró. Ösztönös színész ő is, de a logikára, az ésszerűségre épít. Festőnek tanult, aztán mégis színész lett. Ha már sokat játszott - rende­zett. Amikor megelégelte Hollywood hatalmát, maga nyitott produkciós irodát. De még ennél is többre volt képes: életre hívott egy várost, egy fesztivált és egy filmintézetet. A Sundance neve és az övé között ott az egyenlőségjel. Most és mind­örökké. Ugyanez a megállapítás azokra a filmekre is érvényes, amelyekhez az arcát, a tudását, szívét-lelkét adta. Mezídáb a park­ban, Butch Cassidy és a Sundance Kölyök, Ilyenek voltunk, A nagy balhé, A nagy Gatsby, A keselyű három napja, Az elnök emberei, A híd túl messze van, Brubaker, Tá­vol Afrikától. Első rendezésével, az Átlagemberekkel 1981-ben négy Oscart nyert. Szívbemarkoló törté­netén az egész világ zokogott. 1994: Kvíz Show. Társadalompoli­tikai elméletével az egész világot meggondolkoztatja. Egy folyó szeli ketté, A suttogó, Családi drámák, (átlag) emberi sorsok az ő meglátá­sában. Hatni tud. Érzelmeket éb­reszteni. Elesetteknek erőt adni. „Óriások örökébe léphet, mint Gary Cooper, Cary Grant, Spen­cer Tracy. Egyikükre sem hasonlít, mégis olyan, mint ők. Egyedülál­ló, zavarba ejtő, tökéletes egyéni­ség.” Ezt Sydney Pollack nyilat­kozta róla valamikor nagyon ré­gen. Ismeri őt jól, hiszen többször is dolgozott vele. Rendezői közül a legtöbbször. Mike Nicholsnak is volt egy lé­nyegre törő megjegyzése Redford- ról. „Próbafelvételre hívtuk őt a Diploma előtt főszerepére. A szí­vem szakadt meg. Kitűnő volt, mégsem kaphatta meg a szerepet. A külső jegyei nem engedték. Annyira jól nézett ki, hogy nem mertem rábízni egy helyét kereső, ide-oda vetődő fiatal antihős alak­ját. Azt mégis csak Dustin Hoff- mannak kellett megformálnia.” Életműve így is tökéletes. Kar­lovy Vary fesztiválja két évvel ezelőtt díjazta is eddig elért ered­ményeiért: Kristály Glóbuszt ka­pott mindazért, amit az egyete­mes filmművészetben létrehozott. Kifinomult ízlését nemcsak a szín­padon, a díjátvétel estjén bizonyí­totta, amikor szmokingban hajolt meg a közönség előtt, hanem azo­kon a napokon is, amikor sportos eleganciával, égszínkék ingben, farmernadrágban és tornacipőben közlekedett. Magatartásában semmi sem volt a hollywoodi csil­logásból. Testőrök helyett is a ked­vese, két felnőtt lánya közül pedig az egyik kísérgette. Kérdeztem tőle: nem kívánja-e folytatni azt a munkáját, amelyet A jelölttel és Az elnök embereivel kezdett el. Az előbbi egy választási kampány tör­ténete, az utóbbi a Watergate-bot- rányt kirobbantó két amerikai új­ságíró fergeteges csatája. „Igen, tudom, ha egy harmadik filmmel ezen az úton haladnék to­vább, akkor az értékes trilógia le­hetne - felelte. - Napjainkban azonban nem kis akadályokba üt­közik egy ilyen film létrehozása. A politikai témától valósággal retteg­nek a stúdiók. Ma az akciófilmek világát éljük. Azokhoz sokkal könnyebb pénzt szerezni. Holly­wood már jó ideje nem a komoly, elgondolkoztató filmeket támogat­ja. A speciális effektek, a digitális technika és a komputerek idősza­kában nagyon keveseket érdekel egy megejtő emberi történet vagy egy politikai töltetű alkotás. A nagy stúdiók elsősorban a tizen- és hu­szonévesek népes táborát célozzák meg, ott, az ő köreikben látják a legbiztosabb bevételi forrást. Ezek­nek a filmeknek pedig sajnos az ég­világon semmi közük a valósághoz, emberi érzelmeknek, megoldásra váró gondoknak a legapróbb jelét sem látjuk bennük, ezek a szóra­koztatás számomra legriasztóbb módját választották. Ebből pedig sem színészként, sem rendezőként nem kérek.” Ezért is alapította meg 1980- ban a függeden filmeseket támo­gató intézetet, majd öt évvel később az erre épülő fesztivált is, amelynek a Sundance nevet adta. „A Sundance több okból is fontos számomra - hangsúlyozta Karlovy Varyban. - Azzal a céllal hoztam létre, hogy a sok szépért, amit az el­múlt évtizedekben kaptam, vissza tudjak adni valamit a filmművé­szetnek. Lehetőséget akartam te­remteni azoknak, akik másképp gondolkoznak, mint a hollywoodi rendezők. Akiknek a mozi továbbra is az emberről szól. Miután létre­hoztuk a stúdiónkat, azt mondtam, most már egy nívós fesztivál is jól jönne. New York kézenfekvő meg­oldás lett volna. Azt nem akartam. Mivel a hatvanas évek elejétől Utah államban elek, és nagyon szeretem az ottani embereket, gondoltam, fellendítem Salt Lake City és Park City turistaforgalmát. Ezért aztán oda, a hegyekbe, a síparadicsomba csalogatom a filmeseket. A feszti­vál időpontja a síszezon kellős kö­zepére esik. S mivel a rendezvény gyorsan kinőtte mindkét várost, fo­kozatosan birtokba vette a rancso- mat. Workshopokat szerveztünk, forgatókönyv-írói pályázatokat hir­dettünk, kivittük a művészetet, a mozit a természetbe. Olyan filmek megszületését segítjük elő, ame­lyek a feketékről, a spanyolokról, az ázsiaiakról, a melegekről, a lesz­bikusokról, az amerikai indiánok­ról is szóbak. Hollywood nem ad pénzt ilyen produkciókra, nem iga­zán figyel a kisebbségekre. Már ed­dig is nagyon sok fiatal tehetségnek teremtettünk műhelyt. A fesztivál rrúnden várakozásunkat felülmúl­ta. Koprodukdós munkánkba India is belépett már, s Magyarország mellett Csehország is ott lesz a so­rainkban. Nemzetközi csapatot ala­kítottunk a világ filmgyártásában. A jövőben még több kelet-európai filmest szeretnénk felkarolni, mert ebben a térségben, látom, jelentős tehetségek keresik a kitörési le­hetőséget.” Tejesember volt a papa. Később a Standard Oil vállalat kétkezi munkása, aki hosszú éveken át mindössze heti harmincöt dollárt keresett. Tisztességes (átlagem­ber lévén a fiából is becsületes, megbízható, másokra is figyelő jel­lemet nevelt. Robert Redford hetvenéves lett. Az idő őt sem kíméli, de a lelke a régi. Berlin. Hitler Wagnert szeret­te, a németek azonban Mascagnit, Puccinit, Leoncavallót hallgatták szívesebben, és Wagner még ko­rábbi népszerűségéből is vesztett. Az 1938-39-es évadban a német színházakban a legtöbbet előa­dott darab Leoncavallo Bajazzók- ja volt, ezt követte Mascagni Pa­rasztbecsülete és Puccini Pillan­gókisasszonya. A Lohengrin csak a 12. helyet foglalta el. Jonathan Carr angol történész The Wagner Clan című, szeptemberben megje­lenő könyvében dolgozta fel rész­letesen a témát. „Mindig azt mesélték nekünk, hogy amint Hitler hatalomra ke­rült, a németek rohantak Wag­nert hallgatni, holott az ellen­kezője volt az igaz” - írta a törté­nész. Az viszont tény, állapítja meg, hogy Hitler „Wagner-függő” volt. Rendszerének háttérzenéjé­vé tette operáit. Ő akarta, hogy az új Reichstag felavatásán A nürnbergi mesterdalnokokat mutassák be, és az ő kezdemé­nyezésére kísérte a háború alatt a német bombázók támadásait a Budapest. Jirí Menzel lesz a negyedik Moziünnep díszvendé­ge; a cseh film- és színházi ren­dező augusztus végén érkezik Ma­gyarországra, hogy megnyissa az országos rendezvénysorozatot. A cseh újhullám egyik szellemi vezére új filmje, az Őfelsége pin­cére voltam premier előtti díszbe­mutatójára érkezik Budapestre. A Moziünnepen 44 város 86 mo­zija vesz részt, amelyekben au­gusztus 30. és szeptember 2. kö­zött, négy napon át a közönség - számos kiegészítő program mellett - mintegy 200 filmet nézhet meg. Az idén is több filmpremier szerepel a Moziünnep program­jában: Az Igen, akarom? című francia romantikus vígjáték, amelynek Alain Chabat és Char­lotte Gainsbourg a főszereplője; a Spike Lee rendezte vígjáték, az Utál a csaj Monica Beluccival, Woody Harrelsonnal és John Turturróval a főszerepben; a San Sebastian-i Filmfesztiválon fődí­jat nyert Kisfiam; a Pokoljárás; valamint Nicole Blonsky, John Travolta, Christopher Walken és Walkűrök lovaglása. Sok hivata­los ceremóniát nyitottak meg a Rienzi-nyitánnyal, Siegfried ha­lálának zenéje az Istenek alko­nyából jelentette be a notabilitá- sok, sőt magának a Führernek is a halálát. Ezzel együtt Wagner zenéjét nem fogadták nagy lelkesedéssel, furcsa módon, elsősorban a náci párt soraiban. Albert Speer, Hitler építésze írta emlékirataiban, hogy a vezetők halálra unták magukat a hosszú Wagner-operák előadá­sai alatt és visszaemlékezett arra, hogy 1933-ban a Mesterdalnoko­kon olyan kevesen jelentek meg, hogy a dühös vezér az SA-val sze­dette össze őket a sörözőkből és bordélyokból. De a nagyközönség is hanya­golta Wagnert. 1932-33-ban, Hitler hatalomra kerülésének előestéjén még négy operája állt a rangsor harmadik helyén. A há­ború éveiben azonban az olasz zeneszerzők voltak a kedvencek. A melodráma, a melódia való­színűleg jobban tetszett, mint a nácivá vált germán misztika - ír­ta a Corriere della Sera című olasz napilap. Michelle Pfeiffer főszereplésével a Hajlakk. Premier előtt az Őfelsége pincé­re voltam című filmen kívül továb­bi három külföldi alkotás kerül a mozikba: Derek Jarman Caravag­gio című alkotása, Terry Gilliam új filmje, a Tideland, valamint a Tini nindzsa teknőcök című produkció. A Moziünnep alatt négy ma­gyar alkotás is bemutatkozik: Ka- mondi Zoltán új filmje, a Dolina, Tóth Tamás filmje, a Farkas, No- vák Erik Zuhanórepülés című munkája, valamint Fliegauf Bene­dek Tejút című rendezése. Menzel legújabb filmje, az Őfel­sége pincére voltam című alkotás Bohumü Hrabal regényének adap­tációja, amelyet a közönség a Mo­ziünnep alatt premier előtt láthat. A film szeptember 6-án kerül a mozikba. Jirí Menzel első filmjét 1963- ban rendezte. A Szigorúan el­lenőrzött vonatok című, 1966-os alkotásáért Oscar-díjat kapott. A művész színészként is sok felké­rést kap. Több magyar filmben játszott, Még egyszer hátulról címmel pedig színdarabot rende­zett Budapesten. Martin Huba és Ivan Barnev az Őfelsége pincére voltam című film­ben (Martin Spelda felvétele) Jirí Menzel lesz a negyedik Moziünnep díszvendége Elkíséri „Őfelségét” MTl-HÍR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom