Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-20 / 192. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 20. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ LA STAMPA Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő cáfolta a La Stam- pa című napilap értesülését, mely szerint új jobboldali pártot akar alapítani, hogy „talpra állítsa Olaszországot”. A tekintélyes torinói lap Berlusconi köreihez tartozó Michela Brambillát, a „szabadság körök” vezetőjét idézte és tudni vélte, hogy az új párt a jelenlegi nagy jobboldali formációk, Berlusconi Forza Italiája (FI), Gianfranco Fini Nemzeti Szövetsége (AN), Umberto Bossi Északi Ligája (LN) és Pier Ferdinando Casini jobbközép UDC-je „mérsékelt” politikusait gyűjtené egybe. E pártok alkották korábban a Szabadságjogok Háza (CdL) tömörülést, amelyből tavaly decemberben az UDC kilépett politikai nézetkülönbségek miatt. A La Stampa szerint az új párt neve Szabadság Pártja lenne, elnöke Berlusconi, főtitkára pedig Brambilla lenne. Berlusconi az olasz hírügynökségnek nyilatkozva „fantáziálás- nak” nevezte a lap hírét és leszögezte: a Forza Italia „pótolhatatlan zászlóvivője az olasz szabadságnak és demokráciának”. 1L MESSAGGERO Modernizálni akarja a maffiaellenes törvényeket az olasz igazságügy-miniszter a duisburgi mészárlás után, amelynek hátterében valószínűleg a calabriai maffián belüli leszámolás állt. Clemente Mastella a római II Messaggero című lap vasárnapi számában megjelent interjújában olyan törvénymódosítási elképzeléseket említett, amelyek révén kötelező lesz feltételezett maffiatagok vagyonának bírósági kivizsgálása, továbbá megkönnyíti törvénytelenül szerzett javak elkobzását és illegális pénzügyi tranzakciók tettenérését. Mastella szerint Duisburg is bizonyította, hogy a szervezett bűnözés akciógyorsasága jóval nagyobb, mint az ellene harcoló intézményeké. A miniszter egyúttal a maffia elleni nemzetközi harc erősítését is szorgalmazta. MIAPÁ FRONTA DNES Több tízmillió korona kártérítést követel Csehországtól egy volt iraki ügynök-diplomata, akit a cseh hatóságok 2001-ben az al-Kaida terroristaszervezettel való együttműködés gyanújával kiutasítottak az országból. A Mladá Fronta Dnes című cseh lap szombati híre szerint Ahmad Ibrahim al-Anít később az amerikaiak letartóztatták, majd miután nem találtak bizonyítékot a terroristákkal való kapcsolataira, szabadon engedték. Al-Aní tavaly októberben levelet írt a cseh hatóságoknak, kártérítést követelve az igaztalan vádakért. A cseh külügyminisztérium szóvivője a lapnak nyilatkozva a levél tényét elismerte, de úgy tudja, hogy arra Prága hivatalosan még nem reagált. „Tudjuk, hogy al-Aní a cseh hivatalokhoz fordult. Levelét az igazságügyi miniszternek, a köz- társasági elnöknek és a miniszterelnöknek címezte. Tudomásunk szerint eddig még nem született állásfoglalás” - jelentette ki Jifí Benes.- Higgyék el, abszolút hidegen hagy az Egyesült Államokban tovább gyűrűző jelzáloghitel-válság! (Peter Gossónyi rajza) A Gorbacsov áltál megkezdett reformnak próbált gátat szabni a hatalomátvétel A puccs csak rossz emlék Az oroszok 48 százaléka a legfelső vezetés köreiben zajló hatalmi harc epizódjának tekinti az 1991. augusztus 19-22. között lezajlott puccsot, 24 százalék az ország és a nép számára végzetes következményekkel járó tragikus eseményt lát benne, és 10 százalék értékeli a puccs leverését a demokrácia győzelmeként. AAT1-HÁTTÉR Mindez abból a felmérésből derül ki, amelyet a Jurij Levada Központ készített, s amelynek eredményeit az Interfax hírügynökség vasárnap, a puccs kezdetének évfordulóján tette közzé. Huszonnyolc százalék látja úgy, hogy az ország attól a pillanattól kezdve jó irányba indult el, 37 százalék az ellenkezőjéről van meggyőződve, és 35 százalék nem tudott válaszolni a kérdésre. Azok közül, akik szerint Oroszország nem jó irányba indult el, 14 százalék Jelem alkalmatlanságát és hibáit okolja, 8 százalék Mihail Gorbacsov nem eléggé messzelátó politikájában és a szovjet nómenklatúra álságosságában látja az okot, míg 2 százalék szerint az országot meggyengítette a kommunisták 70 éves uralma, az Egyesült Államok és más országok intrikálása. Hatvanöt százalék nem foglalt állást. A felmérést augusztus 10-13. között végezték 1600 ember megkérdezésével. Gennagyij Janajev egykori puccsista nyugdíjasként (Képarchívum) 1991. augusztus 19-én hajnalban egy új testület, a Rendkívüli Helyzetek Állami Bizottsága (GKCSP) bejelentette a rendkívüli állapot bevezetését a Szovjetunió egyes területein, s közleményben tudatta, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök egészségi állapota miatt nem képes ellátni kötelezettségeit, így azokat az alkotmány 127. cikke értelmében az al- elnök, Gennagyij Janajev veszi át. A puccsra egy nappal azelőtt került sor, hogy a szovjet tagköztársaságok aláírták volna az eresztékeiben recsegő birodalom egyben tartását szolgáló új megállapodásukat. A technikai előkészítést és kivitelezést az Állambiztonsági Bizottság (KGB) hajtotta végre, s személyesen a KGB vezetője, Vlagyimir Krjucskov irányította. A Krímben üdülő Gorba- csovot elszigetelték, lényegében házi őrizetbe helyezték, és lemondásra szólították fel. A hatalmat a GKCSP vette át, Moszkvában páncélosok vonultak az utcákra. A Valentyin Pavlov vezette szovjet minisztertanács támogatásáról biztosította a GKCSP határozatait, az oroszországi parlament államcsínynek minősítette a történteket. Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció elnöke gyorsan és határozottan cselekedett: felszólította a hadsereg és a KGB puccsban részt vevő alakulatait, hogy szüntessék be tevékenységüket. 19-én éjszaka több tízezres tömeg gyűlt össze az orosz parlament épületénél, s újabb katonai egységek érkeztek annak védelmére, majd augusztus 21-én hajnalban három halálos áldozatot követelő lövöldözés robbant ki Mihail Gorbacsov a téren. Jelcin aznap bejelentette a parlamentben, hogy elmenekültek a puccsisták, másnap le is tartóztatták, és később bíróság elé állítottak őket. Gorbacsov visszatérhetett Moszkvába, ám teljesen megváltozott körülmények közé. Már a puccs napjaiban megindult a Szovjetunió széthullása: augusztus 20-án és 21-én az észt és a lett parlament deklarálta országa függetlenségét, s szeptemberre a szovjet köztársaságok túlnyomó része kinyilvánította állami önállóságát. A Szovjetuniót 1991. december 8-án felváltotta a Független Államok Közössége (FÁK) laza konföderáció, amelyhez december 21-ig 11 volt tag- köztársaság csatlakozott. Gorbacsov a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkári posztjáról augusztus 24-én lemondott, majd 29-én a Legfelsőbb Tanács felfüggesztette az SZKP tevékenységét az ország egész területén. Mihail Gorbacsov a már nem létező Szovjetunió államfői tisztségéről 1991. december 25-én mondott le. Az 1991. augusztusi moszkvai hatalomátvételi kísérlet a Gorbacsov által 1985-ben megkezdett reformfolyamatnak kívánt gátat szabni. Miután a konzervatív törekvések nyílt vereséget szenvedtek, nem lehetett már szó a párt által uralt Szovjetunióról, de a gorbacsovi peresztrojkán és glasz- nosztyon edződött tömeg ki mert menni az utcára, hangot mert adni szándékainak. Paradox módon a puccskísérlet még gyorsította is a szovjet államközösség szétesését, amivel formálisan is lezárult az 1917-ben indult történelmi periódus. Borisz Jelcin (TASR-felvételek) KOMMENTÁR Magyar gárdaláz BARAK LÁSZLÓ Nyugat-Európában a futballhuligánok fölös energiáikat úgy szokták levezetni, hogy kedvenceik mérkőzései után vagy előtt, mint valamikor a párbajozók, kihívják egymást egy jó kis csoportos bunyóra. A helyszíneket, lévén komolyan tartaniuk kell az arrafelé korántsem kukoricázó zsaruktól, általában valahová lakott területen kívülre, választják meg. Aztán jöhet a hírig, üsd, vágd nem apád, hogy végül véget vetvén a „zenének”, hazamenjenek a legények - csordástul, ha úgy tetszik gárdástul... Nahát, talán ekként kellene lerendezni Magyarországon is az ún. gárdaügyeket, vagyis a gárdalázat. Természetesen a Magyar Gárdáról van szó, amely hetek óta borzolja az uborkaszezonban egyébként is eléggé kiéhezett sajtót. (így megy ez, elvégre nem lehet kormányfő odaát is Robert Fico, aki önmagában is kitesz egy gárdányi eszelőst, ha már foglalkoztatni kell a média robo- tosait. No és Csáky Pál sem ott pártelnökösködik...) Szóval a Magyar Gárda, az már a marha komoly probléma. Holott, ha jobban belegondolunk, miről is van szó voltaképpen? Többek között persze, tulajdonképpen arról, hogy a magyar labdarúgás, mint olyan, olyannyira a mélyben leledzik, amennyire a földkéreg legmélyebb bugyrait kedvelő bányabéka sem képes lejutni. Következésképpen, alig akad gárdányi drukker a nemzeti bajnokságban vegetáló focicsapatok környékén. Kivéve talán a Fradikát, de az ő kemény magjuk most sokkal inkább a játékosok és a csapatvezetés megverésére összpontosít, mintsem, hogy stratégiai alapon keressen egy-egy hasonszőrű bandát. Verekedés, azaz a fölös ifjúi energiák levezetése céljából. Ebben a helyzetben aztán egyértelmű volt, hogy valami pihent agyú félművelt akarnok fejében előbb-utóbb megszületik pl. a Magyar Gárda ideája. Amint meg is született, s mivel igencsak snassz dolog lett volna a magyar emberre eleve jellemző nemzeti elhivatottság, nekibuzdultság híján prezentálni a vonatkozó tanokat, természetesen a nemzet megmentése lett a szimbolikus zászlajára tűzve. És persze azért is, mert a vezírnek, Vona Gábornak nyilván egy égi jelenést követően az a benyomása támadt, hogy nincsen már hová hátrálnia. Meg a magyarnak - általában. Az oláhok, meg a tótok általi szorongatottság miatt... Hogyne! Itt tartunk jelenleg. No és még annyi mindehhez, hogy minden számottevő magyarországi politikai grupp megnyilatkozott már Magyar Gárda-ügyben. Politikai vércsoportok szerinti megoszlásban dől(t) szóvivőikből, ügyeletes megmondóikból a rizsa - a semmiről. Hogy mit kezdenek majd a határon túli magyarok a Magyar Gárdával? Hát ez vélhetően attól függ, mennyire lesz politikusaiknak általában beszédkényszere, s persze attól is, hogy a majdani fekete egyenruhás, „Szebb jövő”-vel csábító, tehát egyértelműen a fasiszta, nyilas hagyományokkal kokettáló banda befogad-e soraiba nem magyar állampolgárságú magyarokat. Aztán már csak leendő balhék helyszínét kell megválasztani. JEGYZET turisták miatt most távolabbra is megéri, szinte minden nagyvárosban dübörög bazseváló szezon. A másik jó időszak a Mikulás és a karácsony környéke, olyankor még a rendőrök is engedékenyebbek, ritkábban és kedvesebben kergetik el a bandát a közterekről. Ha pedig a zenekar kávéházban húzza, ismerős vállalkozó meghívásának tesz eleget, egy hétvégén akár húszezret is kereshetnek fejenként. Vinni kell otthonról konzervet, kolbászt, vajat, és kész a havaj, higgyék el nekem. Öt perc múlva már tudtam, hogy ezek ketten - bár többet is tipród- nak -, sokkal jobban élnek, mint én. Ha tudnék bazseválni, egy percig se haboznék. Éjjelente az autóban aludnék, vagy ha empatikus tulajt fognék ki, a raktárban a földön. Mert a munkanélkülisegélyből csak éhezni lehet, mást aligha. Idehaza pedig nem fizetik meg a jó zenészt. A hátam mögül záporozó személy- és országnevekből ítélve csupán Tornaiján legalább negyvenen élnek EU-s utcai zenélésből. Ha úgy tetszik, országunk imázsát építik ők, miközben lépten-nyomon bizonyítják, hogy a gömöri cigány zeneművész ajég hátán is megél. A pelsőci hivatásos ci- pőpucolókról és a horkai kolduskommandóról nem is beszélve. Ha tudnék bazseválni! JUHÁSZ KATALIN Tornaiján telepedtek mögém a buszon, Pelsőcön pedig már le is szálltak, ám a röpke húsz perc alatt is bőséges információt szolgáltattak a Nyugat- Európában dolgozó utcai zenészek pénzkereseti lehetőségeit illetően. Ez megint hallgatózott! - csóválhatják most önök a fejüket, némileg jogosan, bár mentségemre meg kell jegyeznem, hogy az ember egy csöndes, modern távolsági buszon általában akkor is hallja a mögötte ülők beszélgetését, ha nem akarja. Én pedig akartam, hiszen ízes, utánozhatatlan palóc dialektusban cseréltek tapasztalatot azok ketten, a két huszonéves, sötét bőrű utcai zenész. Egyikük gitáron játszik, másikuk hegedűn, és mindketten bejárták már az egész kontinenst. Münchenben például tíz nap alatt mesés pénzeket lehet keresni, amiből nemcsak a három, illetve két rajkónak futja téli cipőre, biciklire, mobiltelefonra, hanem még új plazmatévét is tudnak venni a nappaliba. A benzinköltség azonban sokkal nagyobb, mintha csak „ide”, Ausztriába, Salzburg környékére menne az ember, bár a
