Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-17 / 190. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 17. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ ^g®g8S8B8M®í Magyarellenes támadások Magyarokat ért támadások miatt tiltakozott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Pásztor István pártelnök el­mondta, olyan falfirkák buk­kantak fel Szabadkán, ame­lyek a magyarok legyilkolásá- ra buzdítanak. Döbbenetesnek nevezte, hogy a szerb kormány vezető ereje, a Demokrata Párt úgy véli, nem kell jelentőséget tulajdonítani a graffitiknak. A bánáti Péterrévén (Backo Petrovo Selo) Koszovóból elül­dözött szerbek gyerekei hóna­pok óta lelkileg és fizikailag bántalmaznak magyar fiatalo­kat. Megverik őket, vagy a szerb himnusz harsány éne- keltetésével próbálják de- monstráltatni velük Szerbia melletti kiállásukat, (m)- Pártunk népszerűségéért jelenleg a közvélemény-kutató intézet tehet a legtöbbet. (Peter Gossányi karikatúrája) A kubai pártban attól félnek, hogy a reformok a kommunista rendszer összeomlásához vezetnek „Egyre jobban aggódunk, hogy elveszítjük vezérünket” Már csak gondolatban lehet népével. Havannai lányok fagylaltot esz­nek Fidel Castro posztere alatt a vezér 81. születésnapi ünnepségén, amelyen Fidel személyesen már nem vehetett részt. (Reuters-felvétel) Kuba diktátora hétfőn ün­nepelte 81. születésnapját. Fidel Castro egy éve nem jelent meg a nyilvánosság előtt, ám a kubaiak nem felejtik a „Commandan- tét”. Nem is nagyon tehe­tik, hiszen az újságok fo­lyamatosan idézik a hamu­szürke arcú egykori forra­dalmárt, amint épp a leg­aktuálisabb kérdésekben fejti ki véleményét. De mi lesz Castro után? HÍRSZERZŐ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Fidel Castro hétfőn ünnepelte a 81. születésnapját. Utoljára tavaly július 26-án mutatkozott a nyüvá- nosság előtt, négy nappal később operálták meg először súlyos bél­vérzése miatt. Megromlott egészsé­gi állapota miatt átmenetileg öcs- csének, Raúl Castrónak adta át a hatalmat. Egy júniusi videófelvé­telen úgy látszott, Castro felépülő­ben van, ezt erősítette meg egy hó­napja titkára is. Egy éve csupán a többi vezető ál­tal felolvasott üzenetekben, vala­mint az elmúlt két hónapban napi­lapban közzétett cikkeiben fordult az országhoz, továbbá több fotót és videófelvételt közöltek róla, ame­lyeken egyik fő szövetségesével, Hugo Chávez venezuelai elnökkel és más külföldi vendégekkel volt látható. Zúgolódós születésnap A karibi ország diktátora tehát születésnapját ünnepli, ám mosta­nában szaporodnak a bejelentések az emberi jogok megsértéséről. A katolikus ellenzéki Oswaldo Paya Sardinas - aki egyébként az Euró­pai Parlament 2002. évi Szaharov- díjának kitüntetettje - levelet írt a médiának, mely szerint a szigetor­szág politikai foglyait társaik egyre többször inzultálják és fenyegetik, ám a hatóságok nem avatkoznak be. Mialatt hétfőn tűzijátékkal ün­nepelték Castro 81. születésnapját, több politikai fogoly hozzátartozó­ja jelentkezett. Elmulasztott segít­ségnyújtással és - a sokszor beteg - foglyok kínzásával vádolják a ható­ságokat. Júniusban, eddig ismeret­len körülmények között, öngyilkos lett a fogva tartott, ellenzéki Manu­el Acosta Larena. Ezt az ügyet sem gördítették még fel. Maga az elnök a születésnapján sem lépett a nyilvánosság elé, ám öccse és helyettese, Raúl sem tette tiszteletét az ünnepségeken. Meg­figyelők szerint a szokásos pompa ezúttal elmaradt, inkább a szerény jelzőt használják. A kubaiak egy nap „önkéntes munkára” vonultak a földekre és a kórházakba, hogy ezzel is fejet hajtsanak vezetőjük előtt. Iskoláscsoportok gyűltek öszsze a városokban, hogy táncbe­mutatókat tartsanak, a kubai álla­mi televízió pedig egész nap ar­chív felvételeket és dokumentum- filmeket vetített a „legyőzetlen ve­zérről”. Raúl Castro az egyetlen esély? Fidel Castro 1926. augusztus 13- án született egy Kuba délkeleti ré­szén fekvő kis községben. Az 1959- es forradalom után szünet nélkül vezette a szigetországot egészen 2006. július 31-ig. Egészségügyi ál­lapotát államtitokként kezelik, visszatérésére mind a megfigyelők, mind a kubai nép kevés esélyt lát. Mariela Castro - Raúl Castro lá­nya - nemrég egy, az EFE spanyol hírügynökségnek adott inteijúban kifejtette: nagybátyja nem fog fel­épülni. „Egyre jobban aggódunk, hogy elveszítjük vezérünket” - mondta Mariela Castro, aki szerint a Commandanténak ugyan még mindig nagy a befolyása, de Kuba „Fidellel vagy nélküle” tovább fog fejlődni. Raúl Castro a forradalom július 26-i évfordulóján tartott be­szédében elmondta: az átlag 15 dolláros havi kereset „nem megfe­lelő” és strukturális reformokat he­lyezett kilátásba. Független megfigyelők szerint a párt- és államvezetésben szem­ben állnak egymással a realisták, akik szerint a reformok megkerül- hetetlenek, és az utópisták, akik a régi rendszert szeretnék fenntar­tani. „Az egyetlen esély ma a re­formokra: Raúl Castro” - véli az ellenzéki közgazdász, Oscar Es­pinosas Chepe, akit még diploma­taként elüldöztek, mert előszere­tettel propagálta az egykori szov­jet elnök, Mihail Gorbacsov által beindított változásokat. A gazda­sági reformhoz vezető ötletek ak­kor a teljes elutasítással találták szembe magukat, mivel a refor­mokkal a politikában is változá­sok következtek volna be. Az összeomlás szélén Raúl eddigi utolsó beszéde sze­rint Fidel Castro jelezte, hogy az alapkérdésekben még mindig el­várja, hogy kikérjék a tanácsát. Chepe szerint ez arra bizonyíték, hogy Fidel még mindig a „kezében tartja a gyeplőt”. Európai diploma­ták egyébként a jövő év elejére vár­ják a formális váltást: az elnökhe­lyettest, Carlos Lage-t vagy a kül­ügyminisztert, Felipe Perez Roque- ot látják lehetséges utódnak. „Tudják, hogy négy problémát kell megoldaniuk (az utódoknak - a szerk.) nagyon sürgősen, külön­ben minden összeomlik” - jelen­tette ki Chepe. Ez a négy pedig a teljesen berozsdásodott közleke­dés, a betegeskedő építőipar, az elégtelen élelmiszertermelés és az alacsony bérek. A pártfunkcioná­riusok attól félnek, hogy a refor­mok olyan folyamatokat indíta­nak be, hogy azok a kommunista rendszer összeomlásához vezet­nek éppen úgy, mint a Szovjetuni­óban Gorbacsov alatt - véli az el­lenzéki közgazdász. KOMMENTÁR Autópálya, te túl drága S1DÓ H. ZOLTÁN A következetességgel nem vádolható Robert Fico egyik nap neki­ront a globalizációnak, a kapitalizmusnak meg a privatizációnak, a másik nap pedig módfelett zsíros üzletet ajánl fel a magánvállala­toknak. A kormány szerdán bólintott a Pozsonyt Zsolnán keresztül Kassával összekötő autópálya erőltetett ütemű, 2010 végéig történő befejezésére. A kimondottan politikai okokból - a parlamenti vá­lasztások miatt - előrehozott határidő hirtelen annyira fontossá vált a miniszterelnöknek, hogy abba is belement: részben magáncégek építik meg a hiányzó sztrádaszelvényeket, meglehetősen borsos áron. Az akár 250 milliárd koronát felemésztő (ekkora összegből a munkaügyi minisztérium az összes népjóléti juttatását beleszámít­va öt évig elélne) projektum megvalósítása érdekében a nyomvona­lat érintő területeken pánikszerű állami földfelvásárlás kezdődik, a főnöke minden szavát komolyan vevő Eubomír Vázny közlekedési miniszter lóhalálában szeptember végéig hét törvény módosítását dolgozza ki, a szükséges tervdokumentációk kidolgozásának idejét pedig alig fél évre akarják lefaragni. Mindezt egy sztrádaépítést fel­ügyelő, rövidesen kinevezendő kormánybiztos fogja felügyelni, aki biztos belebukik a feladatba. A földek gyors kivásárlását nálunk a KIA-szindróma kíséri, a tulajdonosok a kabinet sietségét látva majd felverik az árakat, ha meg a kisajátítás eszközéhez nyúlnának, ak­kor perek sora kezdődhet el. Szakértők szerint a bonyolult dombor­zatú területeken áthaladó autópálya egy-egy szakaszának részletes tervdokumentációja napjainkban 3-4 évet vesz igénybe, ezt az idő­pontot legfeljebb ha másfél évvel lehet lefaragni, de ez még mindig távol van a kívánt 6 hónaptól. És vajon hol található elegendő épí­tőipari kapacitás? Talán az árkartell miatt megbüntetett nagy építő­ipari cégek fognak bűnhődni olyan módon, hogy váratlanul zsíros megbízatásokat kapnak? Ilyen volumenű állami megrendelésnél a kenőpénz kérdésének, a pártkassza megtömésének veszélye joggal merülhet fel. Arról nem is szólva, hogy a magáncégeknek további 25 évig törleszthetjük a költségeket, ami komoly tehertétel lesz az állami költségvetés számára. Ez azonban mind érdektelen. Robert Fico a választások évében ollóját csattogtatva és némi kampá­nyolással egybekötve sorra akaija avatni az autópálya-szakaszokat. A Smer-vezér azt gondolja, a siker biztos útja a csillogó aszfaltú sztráda. A 90-es években Vladimír Meciar is ezt hitte, aki eseten­ként Claudia Schifferrel az oldalán tette emlékezetessé az útavató- kat. Mindhiába, pártjával együtt elbukott a vokscsatában, és 1998 őszén csak egy szívfacsaró, bánatos dal eldúdolására futotta erejé­ből a köztévében. Vajon Fico az útépítés lázában égve már gondol­kodott azon, hogy a 2010-es urnazárást követően milyen fanyarkás, könnyzacskókat megdolgozó dalocskával int búcsút? Keleten a helyzet... JARÁB1K BALÁZS Kevés izgalmat váltott ki a szabadságát töltő Ukrajnában az a pár na­pos hír, miszerint a választási bizottság technikai okokból kizárta Jú­lia Tyimosenko blokkját a szeptember 30-án sorra kerülő parlamen­ti választásokból. Főleg Nyugaton izgultak és ütköztek meg egy ki­csit, gondolván, az ellenzék vezérét és a választások egyik esélyesét a jelöltlista hiányosságai miatt inkább Belaruszban szokás kizárni, Ukrajnában már nem. Annyira furcsa volt a dolog, hogy szinte már hajlok afelé, amit a nagy rivális, Viktor Janukovics miniszterelnök állít: népszerűséget hajkurászó színjátékkal lehet dolgunk. Ebben az esetben viszont Vladimir Putyin orosz elnök kiváló elemzőnek bizonyult Ukrajnával kapcsolatban, amikor azt kérdezte az ellenzékére panaszkodó Janukovicstól: Az ország elnökére tetszik gondolni? Mert a kék kor­mánnyal szemben ott áll a narancsos Viktor, Juscsenko, akinek van némi beleszólása az ország ügymenetébe. Pontosan a narancsos-kék torzsalkodás miatt kellett Juscsenko el­nöknek az előrehozott választásokat kiírnia. Annak ellenére cseleke­dett így, hogy az elemzők és a felmérések többsége a mostanihoz ha­sonló patthelyzet kialakulását vetíti elő a szeptemberi választások után. így mindkét fél dollármilliókat költ a kampányra: a méregdrá­ga és nagynevű amerikai konzultánsok és a hangzatos választási ígé­retek mellett pedig szépen megfér egy-egy botrány, amellyel mind­két fél a szavazóbázisát próbálja mozgósítani. Ám az egyszerű ukrán polgárnak teljesen elege van a nagypolitikából, és az üyen jellegű „mobilizációs” botrányok csak tovább ronthatnak a szavazókedven. Amennyiben a narancsos pártoknak (Julia Tyimosenko Blokk, a Mi Ukrajnánk és az Ukrán Önvédelem koalíciója) nem sikerül a többsé­get megszerezni a választások során, akkor nagy valószínűséggel a két Viktor köt majd választási szövetséget immáron a Nyugat és Moszkva áldásával... A narancsos forradalom elvesztése óta Keleten a helyzet változadan. És aligha változik meg jó pár éven belül. TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Az Európai Unió túszává lett né­hány olyan új tagállamának, amely történelmi revansot akar Oroszországgal szemben - véli az orosz külügyminiszter az Oroszország a globális politiká­ban című folyóiratban megjelent cikkében. „Európa kénytelen sa­ját szétverését finanszírozni, amennyiben nem képes hatni néhány új tagállama álláspontjá­ra, amelyet áthat a törekvés, hogy megállítsák Oroszországot és valamiféle történelmi revan­sot vegyenek rajta” - írta Szergej Lavrov. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom