Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-15 / 188. szám, szerda
18 Sport ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 15. www.ujszo.com Jan Siműnek a Wolfsburgé Prága. Jan Siműnek, a közelmúltban lezajlott kanadai U20-as labdarúgó-világbajnokságon ezüstérmes cseh válogatott kapitánya a Spar- tából a német Wolfsburghoz szerződött. A 19 éves hátvéd 150 millió koronás vételára az ország futballtörténelmé- ben a harmadik legmagasabb összeg, amelyet egy játékosért külföldi klub kifizetett. Ennél többet eddig csak To- más Rosickyért és Milan Barcsért adtak, (mti) Rummenigge figyelmeztet München. Még korai lenne ünnepelni, figyelmeztette a Bayern München labdarúgócsapatának szurkolóit és játékosait Karl-Heinz Rummenigge, a klub ügyvezetője. „Remek teljesítménnyel győztünk az első bajnokinkon és már olyanokat olvasunk, hallunk, hogy ez minden idők egyik legjobb müncheni csapata, pedig még nem nyertünk semmit, a Ligakupát leszámítva - mondta Rummenigge. - Gondolom, mindenki csalódott lenne, ha a szezon végén is ez lenne az egyetlen címünk. Lehet örülni a jó bajnoki rajtnak, de óvakodjunk a túlzásoktól. A második fordulóban Brémába megyünk, ott csak akkor lesz esélyünk, ha mindenki csak a munkára koncentrál és az eddigieknél is keményebben dolgozik a sikerért.” A nyáron több mint 70 millió euróért megerősített müncheniek a Bundesliga nyitányán 3:0-ra nyertek hazai pályán az újonc Rostock ellen, (mti) Dick Advocaat Ausztráliába? Sydney. Helyi sajtóértesülés szerint a holland Dick Advocaat lesz az ausztrál válogatott szövetségi kapitánya. A Herald Sun úgy tudja, hogy az 59 éves mester az év végén, az orosz bajnokság végeztével hagyja el jelenlegi csapatát, a Zenit Szentpétervárt, és váltja Graham Arnol- dot a szakvezetői poszton. Az ausztrálok ugyancsak holland irányítással jutottak ki a tavalyi világbajnokságra: akkor Guus Hiddink ült a kispadon, de ő a vb után orosz szövetségi kapitány lett. Advocaat korábban a holland és a dél-koreai válogatott élén is dolgozott, előbbivel az 1998-as világbajnokságon egészen az elődöntőig menetelt, (mti) Dick Advocaat (TASR-felvétel) Angyal Zoltán: „Az olimpiai kvótát kivívók természetesen nem ülhetnek a babérjaikon; válogató versenyek is várnak majd rájuk" A kenusok eredményei meglepték az edzőt Angyal Zoltán sikerkapitány teljes mértékben elégedett a duisburgi kajakkenu világbajnokságon szerepelt magyar küldöttséggel. A németországi kilenc arany-, három ezüst- és hat bronzérmet szerző válogatott kapitánya viszont Vajda Attiláért nagyon aggódott. Ma pedig már a pekingi előolimpiára repül a sikercsapat. KOVÁCS BARNABÁS A világbajnokság előtt hat aranyéremre számított. Azt mondta, a fél tucattal kiegyezne. Gondolom, azért nem szomor- kodik a rosszul sikerült tippelés miatt... Egyáltalán nem. Sőt, mindig így sikerüljön a tippelésem, mint a mostam. Ha többet nyerünk az sose baj. Tizennyolc éremmel és 48 olimpiai ponttal tértünk haza. Ez utóbbi hihetetlenül jó termés. Angyal Zoltán szövetségi kapitány elégedett volt a duisburgi teljesítménnyel (Nemzeti Sport-felvétel) Vajda Attila Duisburgban is kirobbanó formában versenyzett (Reute rs-felvétel) lye, hogy Pekingre változzon a keret? Az olimpiai kvótát kivívók természetesen nem ülhetnek a babérjaikon. Válogató versenyek is várnak majd rájuk. Azt azonban leszögezném, hogy nem gyakori a keret gyökeres változtatása. Janics Natasát melyik olimpiai hajóba lehetne beültetni? Mint azt már elmondtam, lesznek válogatók. Ha Natasa egy tökéletes felkészüléssel meg tudja verni a mezőnyt, akkor kivívhatja a pekingi indulás jogát. Lát még esélyt a Kovács, Janics aranypáros összeboronálására? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Annyit azonban elmondhatok, hogy a legjobban felkészült sportolókkal akarunk szerepelni Pekingben. Kik örvendeztették meg a duisburgi négy nap során? Nagyon örülök Vajda Attila jó szereplésének, aki idén Vüágku- pán, Európa-bajnokságon, és vb-n is a dobogó legfelső fokán végzett. Kovács Kati végre egyesben is tarolt. Hároméves kihagyás után nem volt neki egyszerű visszaülni az egyes hajóba. Végig bíztam benne, hogy megtalálja a siker kulcsát. Két elsőségével csattanós választ adott a kétkedőknek. Ki okozta a legnagyobb meglepetést? A kenus szakág szokadanul eredményesen szerepelt Duisburgban - négy aranyérmet lapátoltak össze, ráadásul kettőt olimpiai számban. A Kozmann, Kolonics kenu páros nagyon meglepett. Ezer méteren, amely az erősebbik számuk, csupán hatodikok lettek, másnap viszont megnyerték a számukra gyengébb, fél kilométeres távot. Honnét szedtek magukból elő ennyi erőtartalékot? Máig nem tudom. Csalódott-e valakiben a mutatott teljesítménye miatt? Nem. Azok a versenyzők is kihozták magukból a maximumot, akiknek nem sikerült a dobogón végezniük. Mindenki azon volt, hogy az utolsó tartalékait is mozgósítsa. Vajda Attila viszont külön kategória. Ő annyira kihajtotta magát, hogy az ájulás kerülgette. Fél órán keresztül nem volt kommunikatív állapotban. A tizenkét olimpiai kajak-kenus számnak már most tizenegy magyar képviselője van. A versenyzők azonban nem maguknak, hanem hazájuknak szereztek rajtjogot az ötkarikás játékokra. Mekkora annak az eséJelent-e kárpódást a kajak-kenu számára, hogy az elmúlt napokban rivaldafénybe kerültek a magyar médiában? Nem vagyunk mi elnyomva, bár igaz, vannak sportágak, melyekkel többet foglalkoznak. A magyar kajak-kenu nagyon nagy szurkolótáborral rendelkezik. A Szegeden rendezett tavalyi világbajnokság hatalmas tömegeket mozgatott meg. A közvetítések során pedig a legnézettebb műsor volt a világesemény. Azok a szurkolói megnyüvá- nulások, melyeket levélben, e-mai- len, vagy telefonon kapok, mindmind arról tanúskodnak, hogy óriási népszerűségnek örvend hazánkban a sportág. Az anyagi támogatásokban is megnyilvánul mindez? A világbajnokságról hazajövet az ország vezető politikusai gratuláltak nekünk, elismerve a versenyzők teljesítményét. A Magyar Olimpiai Bizottság is kiemelt helyen foglalkozik a kajak-kenuval. A támogatást viszont az eredményekkel arányosan osztják el a szövetségek között. Tételezzük fel, hogy Nosztra- damusz szelleme megjelenik Önnek, és ezt mondja: „Zoltán, a duiburgi vébé olimpiai számaiban bezsebelt 3 arany-, 2 ezüst- és 2 bronzérmet Pekingben is sikerül majd összelapátolnotok.” Kiegyezne a jóslattal? Nem is kérdéses. Sőt, ha Noszt- radamusz szelleme ilyen ajánlatot tenne nekem, azon nyomban meghívnám egy jó pofa sörre. A világbajnoksággal már befejeződött az idei szezon? Nem, mivel már szerdán a pekingi előolimpiára utazunk. Amolyan levezetésnek és tapasztalatszerzésnek tekintjük az előttünk álló tíz napot. A diadalittas idény végéhez közeledve pörgessük vissza pár hónappal az idő kerekét. A sikerek tudatában sem bánta meg tavaszi lemondását? Nem. Ha újra olyan helyzetbe kerülnék (Janics Natasa kiválása miatt került nézeteltérésbe a szövetségi kapitány Fábiánná Rozsnyói Katalin edzőnővel - a szerző megj.), ismét csak benyújtanám a lemondásomat. Októberig tervezzük annak a szabályrendszernek a kidolgozását, amely mindenkor érvényes lesz a versenyzőkre, edzőkre és a szövetségi kapitányra. Rendnek és fegyelemnek kell uralkodnia a szövetség berkeiben. Többet már nem zavarhalják meg ilyen történések a felkészülés időszakot. Az olimpia előtt pedig végképp nem. Szokolyi Alajos ipolysági örökségének ápolásával, mai sportszervezői utódaival ismerkedtek a magyar olimpiabarátok Felejthetetlen és megismételhetetlen találkozó J. MÉSZÁROS KÁROLY Ipolyság. A honti városban tartózkodott a hétvégén negyven- nyolc ötkarikás hírnök, a Magyar Olimpai Akadémia (MOA) képviselői. Tiszteletükre a helyi Szokolyi Alajos Olimpiai Klub vezetői névadójuk emlékének őrzéséből és az ipolysági sportélet múltjából és jelenéből adtak ízelítőt. Ennyi olimpiai bajnok, olimpikon és a magyar ötkarikás múltkutató egyszerre még soha nem látogatott hozzánk. Megálmodta, összehozta Révész Ferenc, a sportünnepély megálmodója, hónapokig szervezője és házigazdája nagy elismerésnek tartja a MOA-látogatás megvalósulását. „Egyedi és felejthetetlen eseményen vagyunk túl - mondta pár perccel azután, hogy a sportünnepély utolsó eseménye is lezajlott. - Egyedisége abban rejlik, bogy itt voltak a MOA-ven- dégek, s mindez önmagában megismételhetetlen. Ennyi olimpia- és sportbarát egyszerre már aligha látogat Ipolyságra. Sokat tudtunk kínálni vendégeinknek, igyekeztünk, hogy a lehető legjobb ismeretanyaggal gazdagodjanak.” Válogatott csapat érkezett A MOA főtitkára, Jakabházyné Mező Mária vezette a magyar vendégkoszorút: „Hihetetlenül nagy öröm tölt el. Nyolcvanhét óta ápoljuk élő kapcsolatunkat a Szlovák Olimpiai Akadémiával. Számos eseményen vettünk részt - és felsorolja, milyen alkalmakkor jártak nálunk az elmúlt két évtizedben. - Vándorgyűléseink másolt változata zajlott itt, helyi sajátosságokkal. Magyarország huszonnyolc olimpiai köréből huszonnégy képviselteti magát küldöttségünkben. A vezetők kaptak meghívást, vagy eljöttek, vagy küldtek maguk helyett valakit. Ez egy válogatott csapat. Általában százötvenen vagyunk egy-egy akadémiai vándorgyűlésen, annyit embert nem is volt szándékomban elhozni. így is szinte az egész országból van itt valaki. Az ohmpiai bajnokaink is váltakoznak. Most azok jöttek, akik régen járnak velünk és igazán kötődnek hozzánk. Nagy szeretettel tartottak velünk.” Kiderült, szervezetten már jártak Szlovákiában: a salgótarjáni vándorgyűlés alkalmából Losoncon is megfordultak és ellátogattak Hronecbe, Szokolyi Alajos (a szlovák krónikások szerint Alojz Sokol) szülőhelyére. És találkoztak a tátrai klub vezetőivel is. „Nem először vagyunk Szlovákiában” - tette hozzá, és szavaiból érződött, erős szálak kötik az itteni olimpiai mozgalom képviselőihez. A főtitkár asszony azt is megválaszolta, miért nem lehetett Ipolyságon MOA-vándorgyűlés, egészen pontosan a jubileumi ötvenedik: „Mert a szlovák akadémiának nincs vándorgyűlés-rendszere, mi pedig csak a saját határainkon belül szervezhetünk üyen összejövetelt. Ez egy olimpiai találkozó, sportünnepély volt, és a lényeg, hogy találkoztunk, nem az, minek nevezzük. Nagyon tartalmas délután volt.” Az első személyes kézfogás A díszvendégek között volt Németh Jolán, a Csallóközi Ohmpiai Klub elnöke, egykori csehszlovák válogatott kézüabdázó, aki először járt Ipolyságon, és elragadtatással beszélt a mozgalomban idén feltűnt legfiatalabb dél-szlovákiai klubtestvérről. „A kézilabda soha nem sodort el errefelé. Bár osztálytársaim vannak innen, mégis most járok először Ipolyságon - mondta, mikor a sportünnepély záróeseményére, a zsinagóga előtti falon elhelyezett Szokolyi-emléktábla megkoszorúzására tartottunk. - Színvonalasan és fantasztikusan megszervezett rendezvényen vehetek részt. Sok munka van benne. Annak is örülök, hogy itt is megalakult az olimpiai klub. Amiben csak lehet, segítem őket. Már az alapszabály elkészítésénél is közreműködtem. Jó kapcsolat alakult ki köztünk, igaz, személyesen most találkoztunk először. Annyira megtetszett a Révész család szervezőmunkája, hogy felajánlottam nekik, mi is belépünk ide, és keletkezne egy hatalmas dél-szlovákiai klub. Persze, ez egyelőre csak felvetés volt...” Jakabházyné: „Nem először vagyunk Szlovákiában" Révész Ferenc: „Egyedi és felejthetetlen eseményen vagyunk túl" (Somogyi Tibor felvételei)
