Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-15 / 188. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 15. Kultúra 9 A Sziget jazz-színpadának heti műsorában minden napra más irányzat alapos bemutatása a cél Vegyes saláta jazzből és táncból (A szerző felvételei) RÖVIDEN Az igazi da Vinci - kiállításmegnyitó Debrecen. Holnap nyílik és három hónapig tekinthető meg Debrecen tavaly átadott új művészeti központjában, a Modemben Az igazi da Vinci című kiállítás. A reneszánsz zseni gondolkodás- módját komplex módon bemutató tárlatot tavaly a firenzei Uffizi Képtárban, majd idén tavasszal Tokióban, a Japán Nemzeti Múzeumban több millió látogató tekintette meg. Hétfőn éjszaka érkezett Firenzéből Debrecenbe az az alkotás, amely a legmagasabb értékű mindazok közül a grafikai művek közül, amelyeket eddig Magyarországon kiállítottak. A több mint 2 milliárd forint biztosítási értéket képviselő lapon Leonardo da Vinci korai (1480 körül keletkezett), műszaki tanulmányokat és emberalakokat tartalmazó vázlatai láthatók. A reneszánsz zseninek ez az első műve, amelyet magyarországi kiállításra külföldről kölcsönadtak, (tb) Szeptemberben Tempus Art Rozsnyó. Az ACTORES városi színház Rozsnyó várossal együtt harmadik alkalommal rendezi meg a Tempus Art nemzetközi alternatív színházi fesztivált. A szeptember 9-től 15-ig tartó színházi találkozó fő programjában külföldi és hazai társulatok elődadásai méretnek meg: a hazai, valamint francia és lengyel szakemberekből álló zsűri A legjobb előadás, A legjobb rendezés, A legjobb férfi és női színészi teljesítmény kategóriákban ítél oda díjakat. A nézők is letehetik voksukat, s dönthetnek a közönségdíj sorsáról. A rozsnyói Tempus Art idei évfolyamába húsz előadást válogattak be, egyebek közt Magyarországról, Venezuelából, Belgiumból, Litvániából, Franciaországból, Lengyelországból, Németországból és Csehországból. Alternatív színházi fesztiválról lévén szó, a mozgásszínház is képviselteti magát a rendezvényen, amelynek programját kiállításokkal, utcai színházi előadásokkal, gyermekelőadásokkal, beszélgetésekkel és koncertekkel gazdagítják a szervezők, (tb) Tanácskozással kezdődött a 35. Tokaji írótábor Magyar tájhazák MH-TUDÓSÍTÁS Örömmel jelenthetem, hogy volt sár, nincs sár, legalábbis nagyon ügyetlenül kell lépni ahhoz, hogy az ember belecuppanjon. Hangulatom javulóban, talán azért is, mert hétfő éjjel jóval kisebb volt a tömeg, mint előző nap. JUHÁSZ KATALIN A földiek segítettek az égieknek: csaknem kétszáz köbméter homokot szórtak szét, és hét szippantós kocsi dolgozott folyamatosan a sziget kiszárításán. Este hatkor még hétágra sütött a nap, ami mostanában nagy szó. Ezért nyugodt szívvel adtam kölcsön éjszakára vízhatlan dzsekimet meghűlt embertársamnak, és vetettem bele magam a munkába. Mert bizony szakmailag elemezni például a pörgős-punkos- diszkós !!! zenekar színpadi tevékenységét, vagy megifejteni a GusGus titkát nem könnyű feladat, legalábbis éber,- kihegyezett fülű, egész embert kíván. A VIP- szeparéban üldögélve például akár unalmasan is hangozhatnak a felkiáltójelek. A nagyszínpad közelében viszont, ahonnét ráadásul látható is a produkció, egészen más volt a benyomás. Érdekes módon a lemezen okosan kidekázott, tanítva szórakoztató !!! élőben inkább jóféle futurisztikus partizenekarként hat. És el nem hinném, hogy amerikaiak, ha nem tudnám. Mint ahogy a GusGus esetében sem az a legfontosabb információ, TranzDanz hogy Izlandról érkeztek, hiába kezdi ezzel minden sajtótermék. Univerzális zenét csinálnak, semmi „nemzeti sajátosság”, jeges-ködös borongás nincs benne, akár délspanyolok is lehetnének, ellentétben például Björkkel. A formáció már tizenkét éve működik, eredetileg színjátszás és filmkészítés céljából hozták létre lelkes fiatalok, aztán egész másképp alakult a dolog. Mivel Izlandon kevesen élnek, a művészeknek is több mindenhez kell érteniük. A GusGus női tagjai például rendszeresen kölcsönzik hangjukat rajzfilmfiguráknak. (Ezt állítólag olyan profin csinálják, hogy a kifinomultabb hallású gyerekek utánuk fordulnak az utcán.) A változó tagokkal és két főnökkel működő formáció zenéje félúton van az elektropop és a minimál tech/house között, némi trip- hop is vegyül belé, és soul- elemekkel is gyarapítják a kincstárat a telt hangú énekesnők. Szívesen hazavittem volna a koncert hangfelvételét. Aztán a jazz-sátorban „dolgoztam” tovább. Itt naponta más-más ágát mutatják be a műfajnak, remek összeállításban. Volt például acid-jazz nap, vokális nap, triónap, gitámap, a hétfő pedig a világzene és a jazz találkozási pontjait mutatta be. Etienne Mbappi kameruni származású basszusgitáros-énekes kiválóan alkalmas a műfajok fúziójának bemutatására. Az elmúlt évtized egyik legnagyobb felfedezettjéről van szó, aki „csikóéveit” Joe Zawinulnál is Salif Keitánál töltötte, aztán nekivágott a szólópályának. És mára megtalálta saját hangját. Zenéjében egyaránt fontos szerepet kap a jazz, az afrikai népzene, a fűnk és a rock. Dalait kameruni douala dialektusban adja elő, az egész megrázóan tiszta, izgalmas, azonnal dekódolható és kortalan produkció. Ráadásul agynak, szívnek és lábnak egyaránt kellemes, ha nem lennének hatalmas vízhólyagok a talpamon, táncra is perdültem volna. (A ma esti, garantáltan fergeteges Leningrad-kon- certen is ücsörgésre leszek kárhoztatva). Ja, és láttak már önök bárkit is fekete pamutkesztyűben basszusgitározni? Nos, Etienne barátunknak köszönhetően én már igen... Némi ülőmunka következett ezután: szabadtéri táncszínház, valamint benti táncszínház. A flamenco hálás műfaj, zabálja a közönség az egész világon, bár kevesen értenek hozzá annyira, hogy az apró nüánszokat is értékelni tudják. Spanyolországban természetesen része a vendéglátóiparnak, minden turistacsoportot ezzel szórakoztatnak a szállodákban. Éva Yerba- buena táncos-koreográfus szerint viszont a flamenco nem csupán ének, zene és mozgás, hanem sokkal több ennél: az élet nehéz perceiben bátorságot meríthet belőle az ember. Nos, tényleg nem felvizezett vendéglátós táncot prezentált Éva társulata, minden mozdulatban tűz és energia volt, szikráztak a tekintetek, egy dobbantás, kézlendítés többet fejezett ki, mint amennyi idefér, illetve szavakba önthető. Táncról írni amúgy is lehetetlenség, remélem, hamarosan feltalálják a videó-újságot. Az nagyon kell majd Kovács Gerzson Péter TranzDanz nevű csoportjának Bankett című darabjához is. Ez a nem mindennapi táncelőadás a kispolgári lét visszásságairól szól, DJ Palotai zenéjére, alát eleve csak imádni lehet. Egy sok szálon futó ponyvaregény, szappanopera, abszurd mese bontakozik ki, eltúlzott figurákkal, archetípusokkal. Olyan az egész, mint a mai hétköznapok, ahol mindenki mindenkinek társa, szövetségese, intrikusa, ellensége, szeretője és gyűlölője. Nos, ezek a figurák gyűltek össze egy bankettre a szigeten... És remekül szórakoztak saját magukon. Tokaj. Az írók, költők segítem szeretnék a kulturális tájkörzeteket abban, hogy önmagukra ébredjenek és visszaszerezzék valamikori rangjukat, önbecsülésüket - hangoztatta Serfőző Simon költő a 35. Tokaji írótábor tegnapi megnyitóján, amelyet követően Magyar tájhazák - nemzeti kultúra, regionalitás, európai integráció címmel kezdődött tanácskozás. A Tokaji írótábor Egyesület kuratóriumának elnöke kiemelte: ami az országban történt a rendszerváltás előtt, annak idején, majd az azt követő években, ahhoz köze volt és van az íróknak, költőknek, irodalomtörténészeknek, társadalomtudósoknak egyaránt. A mindenkori írótáborokban nem egy olyan gondolat fogalmazódott meg, és ágazott szét, amely alapvető hatással bírt a köz- gondolkodásban. A mostani tanácskozás azokat a szálakat kívánja összekötni, amelyek az első világháborút követően szétszakadtak, és „máig lógnak szélbe, világba” - mondta. A kuratóriumi elnök kiemelte: az írók, költők sajátos eszközeikkel abban kívánnak segíteni, hogy a kulturális tájkörzetek ébredjenek önmagukra, valamikori rangjukat, önbecsülésüket szerezzék vissza, „tudatosuljanak néprajzi, irodalmi hagyományaik, a globalizáció árnyékában ne a kishitűség vegyen rajtuk erőt”. A határon inneni és túli írók, költők tanácskozásán ezúttal is túltekintenek az irodalom belügyein. A társadalmi önszerveződés, a nemzetközi jelenlét, az önkormányzatiság és a demokrácia, a helyi művelődés határokon átnyúló összefüggéseit, ennek szellem- történeti vonatkozásait vizsgálják úgy, hogy első alkalommal invitálják az egymással szomszédos kistájak, városok, régiók vezetőit, reprezentánsait a rendezvényre. Az idén jelen lesznek az írótársadalom kiválóságai mellett Debrecen, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Kassa, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Beregszász, Kolozsvár és Ungvár szellemi műhelyeinek képviselői. A Tokaji írótábor az egyik legrégebbi regionális, nemzetközi irodalmi-közéleti fórum. A hetvenes évektől itt vetődtek fel először olyan megoldatlan társadalmi kérdések, mint a népességfogyás, a környezetvédelem, a kistelepülések helyzete, a lakótelepi elszigetelődés vagy a határon túli magyarság sorsa. Etienne Mbappi, a kesztyűs basszusgitáros Tizedszer találkoztak nyári táborban a zömében közép- és főiskolás korú szlovákiai magyar amatőr színjátszók, a helyszín ezúttal Udvard volt Lelkesedés, éjszakába nyúló próbák ÚJ SZÓ-BESZÁMOLÓ Udvard. Tizedszer tölthettek együtt bő egy hetet a szlovákiai magyar amatőr színjátszók. A helyszín Komárom, Tornaija és Karva után ezúttal az Érsekújvárhoz közeli Udvard volt, ahol a helyi szakközépiskolai kollégiumban zajlottak a foglalkozások. A közel 30 táborozót - akik zömében közép- és főiskolás korú fiatalok voltak - magyarországi szakemberek képezték. Ahogy a résztvevők többsége, az oktatók, csoportvezetők is visszajáró vendégei a színjátszó tábornak, a teljesség igénye nélkül említsük meg Sereglei András drámapedagógus, Tóth Miklós rendező és Fort Kriszta beszédtanár nevét. A délelőttök színpadi mozgás, beszéd- és kreatívzene-órákkal teltek, délutántól késő estig a szombat esti bemutatóra készültek a négy színjátszó csoportba sorolt táborlakók. Az egy hét legfontosabb teendője ugyanis egy- egy színházi előadás elkészítése volt. Valamennyi rendező munka- módszere más és más volt, általában azonban már előre kiválasztott darabokkal a táskájukban érkeztek a táborba. Solténszky Tibor dramaturg például John Updike Eastwicki boszorkányait játszatta el a fiatalok segítségével, Sereglei András pedig Shakespeare A vihar című színművének (a táborban Szabó Csilla által jelentősen) rövidített változatát vitte színre. Profi színtársulatoknak is becsületükre válna az a munkakedv és lelkesedés, amellyel a fiatal színjátszók készültek az előadásokra. Az utolsó napokon már nagyon sokan csak szövegkönyvvel a kézben közlekedtek a kollégium folyosóin, nem egy esetben pedig a késő éjszakába nyúltak a közös próbák. A mindössze néhány nap alatt létrejött előadásokat aztán a tábor zárónapján adták elő, főként egymásnak és a helyszínre érkezett rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak. Az esti gitáros-énekes-sörözős beszélgetések számlájára írható kialvatlan tekintetek és a mozgásórákon beszerzett kék foltok lassan eltűnnek az amatőr színjátszókról, akiknek többsége évről évre visszatér a táborba, (jéel) (Zelinsky Miroslav felvétele)
