Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-15 / 188. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Támadástól tart a Jobbik A Magyarországgal szom- szédosNATO-tagállamok, Magyarország elleni támadásának veszélyéről beszélt tegnap Vona Gábor, a Jobbik Magyar- országért párt elnöke. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára nagyon nagy butaságnak minősítette a Jobbik vezetőjének szavait. Vona Gábor a Magyar Nemzet tegnapi számában megjelent interjújában úgy fogalmazott: „úgy vélem, hogy elsősorban nem a tamil tigrisektől kell féltenünk hazánkat, hanem NA- TO-tagországok támadásától tarthatunk, mégpedig a környező országokból”. A köztelevízió kedd reggeli Nap-kelte műsorában a jobboldali politikus Romániát néven is nevezte, mondván, egy hadgyakorlat keretében a román hadsereg „a Tiszántúl elfoglalását” imitálta. Minden alapot nélkülöző nagyon nagy butaságnak minősítette Vona Gábor szavait Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára ugyancsak a Nap-kelte műsorában. „Semmi üyenről nincsen szó, a NATO szövetséges rendszer, ahol egymással azonos értékrendet valló országok tömörültek szövetségbe, én nem tudom, hogy az illető úr honnan veszi az információkat” - válaszolta a műsorvezető kérdésére, (m) TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ Vitathatatlan: Traian Bases- cu jó politikus és még jobb taktikus. Ezt bizonyítja az, ahogyan előkészíti a választásokat, ahogyan a romániai magyarság témaköréhez nyúl. Látszólag minden hátsó szándék nélkül elutazott a Székelyföldre. Jöttében-mentében kijelentette: idegen nyelvként kellene a románt oktatni a magyar gyerekeknek. Ez a kérdés tizenhét év óta megoldatlan. Csakhogy az államfőnek nincs hatásköre ezt megoldani, másrészt olyan reakciókat váltott ki, amelyek nem csak a választások előtt árthatnak a magyar közösségnek. Basescu találkozott régi ismerősével, Szász Jenő polgármesterrel, az MPSZ elnökével, valamint Szilágyi Zsolttal és Toró. T. Tiborral, az EMNT alelnökeivel. Az RMDSZ-szel szembenálló alakulatok vezetői örültek annak, hogy elmondhatták bújukat- bajukat, elvárásaikat a legfőbb közjogi méltóságnak, aki barátságosan sörözgetett velük. Traian Basescu több legyet üt egy csapásra: felszítja a nacionalistákat, hogy rájuk kenhesse, ha nem valósul meg az, amit amúgy sem akar megvalósítani. Biztosítja magának és kedvenc pártjának a támogatást - és jól megosztja a magyarokat. Tévedés lenne azt hinni,. hogy ha sikerül meggyengíteni az RMDSZ-t, akkor az államfő „támogatná” a többiek megerősödését. Neki az az érdeke, hogy a romániai magyarság ne szólhasson bele hatékonyan az ország dolgaiba, szűnjön meg a mérleg nyelvének lenni a törvényhozásban. Mindez nem kerül többe az államfőnek, mint pár utazásba, némi időbe és egy széles mosolyba. A székelyföldi „barátai” hiszékenységéről nem ő tehet. (üubomír Kotrha karikatúrája) Jövőre megkezdődhet, de aligha fejeződhet be az amerikai csapatok kivonása Az USA feladja Irakot? Valószínűnek tűnik, hogy 2008-ban megkezdődik az amerikai erők lassú, elaprózott, sok hónapra elnyújtott kivonása Irakból. MTl-ELEMZÉS Talán már jövőre hazamehet például a George Bush elnök által rendkívüli erősítésként Bagdadba küldött öt dandár egyike, de a jelenleg 159 ezer fős amerikai erők zöme minden bizonnyal az arab országban marad legalább 2009- ig, vagyis a következő amerikai elnök megörökli az iraki problémát. Könnyen lehet, hogy ez a hosszúra nyújtott kivonás együtt jár majd az Irakban maradó csapatok nagyobb mérvű belső mozgatásával, áthelyezésével az arab ország egyik részéből a másikba, aszerint, ahogy javul vagy romlik-e a biztonsági helyzet egyik vagy másik körzetben. Egyre erősödik az a gyanú az amerikai stratégákban, hogy a háború kezdeti szakaszában biztosnak és könnyűnek kikiáltott győzelem talán nem is érhető el az amerikai hadsereg számára: csak maguk az irakiak teremthetnek békét és biztonságot saját hazájukban. Ehhez azonban lendületbe kellene jönnie a megbékélést célzó politikai folyamatnak, hogy vissza lehessen rántani a viszálykodó és hatalomért vetélkedő sutákat, szunnitákat és kurdokat a polgárháború szakadékának széléről. A Szaddám Húszéin uralmának megdöntése után, amerikai bábáskodással életre hívott kaki biztonsági erők osztagainak nem is annyira a kiképzettségével és harckészségével van probléma, mint inkább mélyen gyökerező felekezeti elfogultságukkal, felekezeti milíciákhoz tartozásukkal, ami miatt időnként inkább részvevői a felekezeti viszálykodásnak és erőszaknak, semmint tényezői a belbiztonságnak. Robert Gates amerikai védelAz Irakban szolgáló csapatok fő parancsnokai ellenzik a gyors kivonulást, az szerintük súlyosbítaná az ország problémáit. mi miniszter elismerte a napokban, hogy Washington nem mérte fel helyesen a rivális felekezetek ellentéteinek mélységét. Rég a múlté már az a magabiztosság, amely azt mondatta az amerikai stratégákkal a háború első éveiben, hogy az Irakban végrehajtott amerikai hadműveletek célja a fegyveres lázadók és a terroristák teljes megsemmisítése. Már nem cél minden terrorista és lázadó megölése vagy elfogása, ma már ezt megvalósíthatadannak tartják. A cél inkább az iraki belbiztonság olyan szintjének megteremtése, amely lélegzetvételnyi szünetet biztosít a rivális felekezetek, pártok vezetőinek a békés hatalommegosztás módozatainak kimunkálásához. Ehhez viszont továbbra is szükséges az amerikai erők tömeges jelenléte. Az Irakban szolgáló csapatok fő parancsnokai ellenzik a gyors kivonulást. Nem reális dolog azt várni az irakiaktól, hogy néhány hónapon belül oldják meg problémáikat - hangoztatják a háború ötödik évében. Általában hozzáteszik, hogy az amerikai kivonulás csak súlyosbítaná Irak problémáit, mert hatalmas humanitárius katasztrófa, példátlan mérvű, szinte elképzelhetetlen vérontás következne utána az arab országban. Valószínűleg ezt az álláspontot viszi magával Washingtonba David Petraeus tábornok, az Irakban állomásozó amerikai erők főparancsnoka, és ennek helyességéről próbálja meggyőzni szeptemberben a kongresszust. Nem lesz könnyű dolga, hiszen az amerikai közvélemény kezd belefáradni a háborúba, és a kongresszus tagjainak nagy része meg van győződve a kivonulás időszerűségéről. Az iraki háborúban elesett amerikai katonák száma már jócskán meghaladja a három és fél ezret, és napi átlagban kettővel nő. A háború eddigi költségei százmilliárdokban mérhetők. Lech Walesa, a Szolidaritás volt vezére szeretné megóvni hazáját az őrültektől Lengyelország elbizonytalanodott AATl-TALLÓZÓ Az előre hozott választások kiírása logikus következménye a lengyelországi helyzetnek - állapította meg Lech Walesa volt lengyel államfő a Die Welt című német napilap keddi számában nyilatkozva. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a kormány nem kormányzóképes, s az új választások megrendezése minden demokráciában logikus következménye egy üyen szituációnak - mondta a Nobel-béke- díjas politikus, az egykori keleti tömb első szabad szakszervezete, a Szolidaritás vezetője a német konzervatív lapban megjelent inteijú- ban. Hozzátette: tart attól, hogy a lengyel társadalom politikaüag nagyon elbizonytalanodott, de bízik a lengyelek mély hazafiasságában, abban, hogy a legjobbat hozzák ki a helyzetből. Ez mindenekelőtt azt jelenti hogy a többség ezúttal elmegy szavazni, nem úgy, mint a legutóbbi alkalommal, amikor „a kisebbség választott”. (Legutóbb, 2005-ben 39 százalékos részvétel mellett zajlottak a választások, amelyeket a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság nyert meg.) Nem szabad nagy nyomást gyakorolni a hatalom jelenlegi gyakorlóira, hagyni kell őket dönteni, és aztán kell arra reagálni, amit eldöntötték - vélte Walesa. Mint mondta, aggodalommal tölti el a mód, ahogy a Kaczynski fivérek - Lech Kaczynski államfő és Jaroslaw Kaczynski kormányfő - a politikai vetélytársaikkal bánnak. „Ázt mutatja, hogy veszélyes emberek” - mondta. A német kormánnyal szembeni politikájában a Ka- czynski-kormány annak a „populista demagóg” politikának a kiterjesztésére tesz kísérletet, amellyel kormányra jutottak - vélekedett. Saját politikai szerepvállalásáról szólva Walesa elmondta, az aktív politizálástól 2000-ben viszszavo- nult, de politikai kérdésekben időnként megszólal, mivel szeretné „megóvni hazáját az őrültektől”, és visszaadni a Szolidaritás szó méltóságát és értékét. A volt szakszervezeti vezető mindegyik lengyel pártot átmeneti és pótmegoldásnak tartja. Lengyel- ország szerinte úton van a demokrácia felé, így szüksége van ilyen köztes megoldásokra. Arról, hogy hol tart Lengyelország ezen az úton, úgy vélekedett: nem sokkal a fele előtt. KOMMENTÁR Hullanak a fejek CZAJL1K KATALIN Lehullottak az első fejek Privilégium-ügyben. Bár a cég két ügyvivőjének a Smer-ből való kizárása semmiképp sem tekinthető az ügy megfelelő megoldásának, mégis meghatározó fejleménynek számít. A legnagyobb kormánypárt ezzel ugyanis elismerte, hogy a nevezett nonprofit szervezetnek juttatott állami támogatással kapcsolatban mégsincs minden rendjén, ahogyan ezt mindeddig a miniszterelnöktől hallhattuk. A történet kuriózuma, hogy Robert Fico pártja azután folyamodott ehhez a lépéshez, hogy a SME napilap nyilvánosságra hozta az adóhivatal kimutatását a Privilégium adóhátralékairól. Néhány nappal ezelőtt még maga Fico fennhangon hirdette, hogy a negyvennégy állítható támlájú ágy megvásárlásának támogatásával jobb helyre nem is kerülhetett volna az állami pénz, és ha kell, ő maga vállalja érte a felelősséget. Érthetetlen, hogy a SME-nek eszébe jutott utánanézni a Privilégium adóinak, a Smernek nem. Paradox módon a legerősebb kormánypárt így éppen ahhoz járul hozzá, amit Robert Fico a hazai média legnagyobb kórjának tekint, hogy tudniillik a sajtó közvetlen politikai szereplővé válik, s miniszterelnökünk szerint a kormány politikai ellenzékévé is. Az, hogy a szervezet hamis tiszteletbeli nyilatkozat alapján kapott milliós dotációt a szociális és munkaügyi minisztériumtól egyébként egy további, rendszerbeli abszurditásra is rávilágít. Ezek szerint az állam nem képes ellenőrizni saját bevételeit, így az egyik állami szerv a kérvényező jó- vagy éppen rosszindulatára van utalva, amikor azt próbálja kideríteni, az nem adósa-e egy másik állami szervnek. S csak a véletlen műve, ha az esetleges hamis állításokra - úgy mint ezúttal - fény derül. Nehezen hihető, hogy a rendelkezésre álló technikai lehetőségek mellett még senkinek sem mjutott eszébe egy integrált rendszer kidolgozása, amely éppen arra szolgálna, hogy a hasonló eseteknek elejét vegye. Persze az is nyilvánvaló, hogy a Privilégium vezetőinek kizárása nem több, mint porhintés. Ha ugyanis jogtalanul kérvényeztek állami támogatást, annak megadása is jogtalan volt, amiért valakit szintén felelősség terhel. Ez a valald pedig nem más, mint Viera Tomanová, aki azon kívül, hogy politikailag felelős a tárcáért, még a nevezett cég volt alkalmazottja is, tehát minimum felvetődik annak a gyanúja, hogy tudott a csalásról. Ha azonban következetesek szeretnénk lenni, és komolyan vesszük a miniszterelnök szavait, akkor őt magát is felelősnek kell tekintenünk. A választások előtt ugyanis azzal hadonászott, hogy az ő kormányából perceken belül távozik az a miniszter, akivel kapcsolatban akár a leghalványabb kétség merül fel. Most pedig személyesen is felvállalta a Privilégiumnak adott állami támogatást. Hogy mi a következtetés? Alighanem az, hogy a miniszterelnök szavait nem szabad komolyan venni. Kérdés, hogy ezt mikor értik meg a választói is. JEGYZET Várjuk a szerencsét MISLAY EDIT Szerda van. Lottónap. Mivel vasárnap sem talált gazdára az álomjackpot, ma újra lehet próbálkozni. Szerencsére fel! Csendes, szürke hétköznapokon, amikor csupán pár milkát ígérnek a nyertesnek, általában csak a „törzsközönség” tér be a fogadóirodákba: a kisnyugdíjasok, akik kis tétben játszanak (1-2 oszlop, és Joker nélkül), de annál el- szántabban, vagy a középkorú férfiak, akik megpróbálnak bankot robbantani, hihetetlen mennyiségű számkombinációt ötlenek ki, és akár több mint ezer koronát is kifizetnek egyszerre a szelvényekért, továbbá a sors kezében bízók, akik nem túl sokat költenek, és „ha nyernem kell, akkor úgyis nyerek” címszóval a fogadóiroda számítógépétől kérnek véletlenszerűen kiválasztott számsorokat. A százmilliónál is nagyobb nyeremény azonban sokak fantáziáját megmozgatja, és azokban is ott motoszkál a „mi van, ha épp most, és épp én?...”, akiket egyébként a szerencsejátékok teljesen hidegen hagynak. Aki eddig nem tippelt, most az is tippel. Várjuk a szerencsét, és azt hisszük, most az egyszer talán elsül a kapanyél, és na, most, valami ' csoda folytán milliomosok lehetünk. Élábrándozgatunk arról, mi mindent is lehetne azzal a százmilliócskával kezdeni. Milyen jó is lenne, mindjárt szinte valamennyi gondunk megoldódna, és kezdődhetne az arany élet. Hiszen a szerencse vak, miért nem botolhatna éppen belénk? Azt a közmondást, mely a kutyáról, a dombról és a dologvégzésről szól, most inkább ne bolygassuk.) Akiknek ma sem jön be a telitalálat, ne csüggedjenek. Még mindig ott vannak az internetes „küldd tovább” mailek, amelyek szintén csodát és hihetetlen szerencsét ígérnek. Mint például a „Kínai szerencse maü”, amely garantáltan megbízható!!! S hogy szavaimnak hitelt adjanak, közreadom: „Te elolvász, és kügyed továb 300 barát - lesz nágy-nágy szerence! Kici barátnak kici szerence, szók baratnak szók szerence! Szók, olco... Nem lofac ez levelke, küdeni továbbra baratnak gyorszan, legyen szerence nekiknekis gyorszan... küldeni feltétlen 300 barat, keveszebb nem működik, szakadni szerencenek lanca meg, ha nem küldeni, akkor nágy- nágy nem szerence lecc!”
