Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-15 / 188. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Támadástól tart a Jobbik A Magyarországgal szom- szédosNATO-tagállamok, Ma­gyarország elleni támadásá­nak veszélyéről beszélt tegnap Vona Gábor, a Jobbik Magyar- országért párt elnöke. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisz­térium államtitkára nagyon nagy butaságnak minősítette a Jobbik vezetőjének szavait. Vona Gábor a Magyar Nemzet tegnapi számában megjelent interjújában úgy fogalmazott: „úgy vélem, hogy elsősorban nem a tamil tigrisektől kell fél­tenünk hazánkat, hanem NA- TO-tagországok támadásától tarthatunk, mégpedig a kör­nyező országokból”. A köztele­vízió kedd reggeli Nap-kelte műsorában a jobboldali politi­kus Romániát néven is nevez­te, mondván, egy hadgyakor­lat keretében a román hadse­reg „a Tiszántúl elfoglalását” imitálta. Minden alapot nélkü­löző nagyon nagy butaságnak minősítette Vona Gábor szava­it Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára ugyancsak a Nap-kelte műso­rában. „Semmi üyenről nin­csen szó, a NATO szövetséges rendszer, ahol egymással azo­nos értékrendet valló orszá­gok tömörültek szövetségbe, én nem tudom, hogy az illető úr honnan veszi az informáci­ókat” - válaszolta a műsorve­zető kérdésére, (m) TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ Vitathatatlan: Traian Bases- cu jó politikus és még jobb tak­tikus. Ezt bizonyítja az, aho­gyan előkészíti a választáso­kat, ahogyan a romániai ma­gyarság témaköréhez nyúl. Látszólag minden hátsó szán­dék nélkül elutazott a Székely­földre. Jöttében-mentében ki­jelentette: idegen nyelvként kellene a románt oktatni a ma­gyar gyerekeknek. Ez a kérdés tizenhét év óta megoldatlan. Csakhogy az államfőnek nincs hatásköre ezt megoldani, más­részt olyan reakciókat váltott ki, amelyek nem csak a válasz­tások előtt árthatnak a magyar közösségnek. Basescu találko­zott régi ismerősével, Szász Je­nő polgármesterrel, az MPSZ elnökével, valamint Szilágyi Zsolttal és Toró. T. Tiborral, az EMNT alelnökeivel. Az RMDSZ-szel szembenálló ala­kulatok vezetői örültek annak, hogy elmondhatták bújukat- bajukat, elvárásaikat a legfőbb közjogi méltóságnak, aki ba­rátságosan sörözgetett velük. Traian Basescu több legyet üt egy csapásra: felszítja a nacio­nalistákat, hogy rájuk kenhes­se, ha nem valósul meg az, amit amúgy sem akar megva­lósítani. Biztosítja magának és kedvenc pártjának a támoga­tást - és jól megosztja a magya­rokat. Tévedés lenne azt hinni,. hogy ha sikerül meggyengíteni az RMDSZ-t, akkor az államfő „támogatná” a többiek meg­erősödését. Neki az az érdeke, hogy a romániai magyarság ne szólhasson bele hatékonyan az ország dolgaiba, szűnjön meg a mérleg nyelvének lenni a tör­vényhozásban. Mindez nem kerül többe az államfőnek, mint pár utazásba, némi időbe és egy széles mosolyba. A szé­kelyföldi „barátai” hiszékeny­ségéről nem ő tehet. (üubomír Kotrha karikatúrája) Jövőre megkezdődhet, de aligha fejeződhet be az amerikai csapatok kivonása Az USA feladja Irakot? Valószínűnek tűnik, hogy 2008-ban megkezdődik az amerikai erők lassú, elapró­zott, sok hónapra elnyújtott kivonása Irakból. MTl-ELEMZÉS Talán már jövőre hazamehet például a George Bush elnök által rendkívüli erősítésként Bagdadba küldött öt dandár egyike, de a je­lenleg 159 ezer fős amerikai erők zöme minden bizonnyal az arab országban marad legalább 2009- ig, vagyis a következő amerikai el­nök megörökli az iraki problémát. Könnyen lehet, hogy ez a hosszúra nyújtott kivonás együtt jár majd az Irakban maradó csapatok na­gyobb mérvű belső mozgatásával, áthelyezésével az arab ország egyik részéből a másikba, asze­rint, ahogy javul vagy romlik-e a biztonsági helyzet egyik vagy má­sik körzetben. Egyre erősödik az a gyanú az amerikai stratégákban, hogy a há­ború kezdeti szakaszában biztos­nak és könnyűnek kikiáltott győze­lem talán nem is érhető el az ameri­kai hadsereg számára: csak maguk az irakiak teremthetnek békét és biztonságot saját hazájukban. Eh­hez azonban lendületbe kellene jönnie a megbékélést célzó politi­kai folyamatnak, hogy vissza lehes­sen rántani a viszálykodó és hatalo­mért vetélkedő sutákat, szunnitá­kat és kurdokat a polgárháború szakadékának széléről. A Szaddám Húszéin uralmának megdöntése után, amerikai bábás­kodással életre hívott kaki bizton­sági erők osztagainak nem is annyi­ra a kiképzettségével és harckész­ségével van probléma, mint inkább mélyen gyökerező felekezeti elfo­gultságukkal, felekezeti milíciák­hoz tartozásukkal, ami miatt időn­ként inkább részvevői a felekezeti viszálykodásnak és erőszaknak, semmint tényezői a belbiztonság­nak. Robert Gates amerikai védel­Az Irakban szolgáló csa­patok fő parancsnokai el­lenzik a gyors kivonulást, az szerintük súlyosbítaná az ország problémáit. mi miniszter elismerte a napokban, hogy Washington nem mérte fel helyesen a rivális felekezetek ellen­téteinek mélységét. Rég a múlté már az a magabiz­tosság, amely azt mondatta az ame­rikai stratégákkal a háború első éveiben, hogy az Irakban végrehaj­tott amerikai hadműveletek célja a fegyveres lázadók és a terroristák teljes megsemmisítése. Már nem cél minden terrorista és lázadó meg­ölése vagy elfogása, ma már ezt megvalósíthatadannak tartják. A cél inkább az iraki belbiztonság olyan szintjének megteremtése, amely lélegzetvételnyi szünetet biz­tosít a rivális felekezetek, pártok ve­zetőinek a békés hatalommegosz­tás módozatainak kimunkálásához. Ehhez viszont továbbra is szük­séges az amerikai erők tömeges je­lenléte. Az Irakban szolgáló csapa­tok fő parancsnokai ellenzik a gyors kivonulást. Nem reális dolog azt várni az irakiaktól, hogy né­hány hónapon belül oldják meg problémáikat - hangoztatják a há­ború ötödik évében. Általában hoz­záteszik, hogy az amerikai kivonu­lás csak súlyosbítaná Irak problé­máit, mert hatalmas humanitárius katasztrófa, példátlan mérvű, szin­te elképzelhetetlen vérontás követ­kezne utána az arab országban. Valószínűleg ezt az álláspontot viszi magával Washingtonba David Petraeus tábornok, az Irakban állo­másozó amerikai erők főparancs­noka, és ennek helyességéről pró­bálja meggyőzni szeptemberben a kongresszust. Nem lesz könnyű dolga, hiszen az amerikai közvéle­mény kezd belefáradni a háborúba, és a kongresszus tagjainak nagy ré­sze meg van győződve a kivonulás időszerűségéről. Az iraki háború­ban elesett amerikai katonák szá­ma már jócskán meghaladja a há­rom és fél ezret, és napi átlagban kettővel nő. A háború eddigi költsé­gei százmilliárdokban mérhetők. Lech Walesa, a Szolidaritás volt vezére szeretné megóvni hazáját az őrültektől Lengyelország elbizonytalanodott AATl-TALLÓZÓ Az előre hozott választások kiírá­sa logikus következménye a len­gyelországi helyzetnek - állapította meg Lech Walesa volt lengyel ál­lamfő a Die Welt című német napi­lap keddi számában nyilatkozva. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a kormány nem kormányzó­képes, s az új választások megren­dezése minden demokráciában lo­gikus következménye egy üyen szi­tuációnak - mondta a Nobel-béke- díjas politikus, az egykori keleti tömb első szabad szakszervezete, a Szolidaritás vezetője a német kon­zervatív lapban megjelent inteijú- ban. Hozzátette: tart attól, hogy a lengyel társadalom politikaüag na­gyon elbizonytalanodott, de bízik a lengyelek mély hazafiasságában, abban, hogy a legjobbat hozzák ki a helyzetből. Ez mindenekelőtt azt jelenti hogy a többség ezúttal el­megy szavazni, nem úgy, mint a legutóbbi alkalommal, amikor „a kisebbség választott”. (Legutóbb, 2005-ben 39 százalékos részvétel mellett zajlottak a választások, amelyeket a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság nyert meg.) Nem szabad nagy nyomást gya­korolni a hatalom jelenlegi gyakor­lóira, hagyni kell őket dönteni, és aztán kell arra reagálni, amit el­döntötték - vélte Walesa. Mint mondta, aggodalommal tölti el a mód, ahogy a Kaczynski fivérek - Lech Kaczynski államfő és Jaroslaw Kaczynski kormányfő - a politikai vetélytársaikkal bánnak. „Ázt mu­tatja, hogy veszélyes emberek” - mondta. A német kormánnyal szembeni politikájában a Ka- czynski-kormány annak a „populis­ta demagóg” politikának a kiter­jesztésére tesz kísérletet, amellyel kormányra jutottak - vélekedett. Saját politikai szerepvállalásáról szólva Walesa elmondta, az aktív politizálástól 2000-ben viszszavo- nult, de politikai kérdésekben időnként megszólal, mivel szeretné „megóvni hazáját az őrültektől”, és visszaadni a Szolidaritás szó méltó­ságát és értékét. A volt szakszervezeti vezető mindegyik lengyel pártot átmeneti és pótmegoldásnak tartja. Lengyel- ország szerinte úton van a demok­rácia felé, így szüksége van ilyen köztes megoldásokra. Arról, hogy hol tart Lengyelország ezen az úton, úgy vélekedett: nem sokkal a fele előtt. KOMMENTÁR Hullanak a fejek CZAJL1K KATALIN Lehullottak az első fejek Privilégium-ügyben. Bár a cég két ügy­vivőjének a Smer-ből való kizárása semmiképp sem tekinthető az ügy megfelelő megoldásának, mégis meghatározó fejle­ménynek számít. A legnagyobb kormánypárt ezzel ugyanis elis­merte, hogy a nevezett nonprofit szervezetnek juttatott állami támogatással kapcsolatban mégsincs minden rendjén, ahogyan ezt mindeddig a miniszterelnöktől hallhattuk. A történet kuriózuma, hogy Robert Fico pártja azután folyamo­dott ehhez a lépéshez, hogy a SME napilap nyilvánosságra hoz­ta az adóhivatal kimutatását a Privilégium adóhátralékairól. Néhány nappal ezelőtt még maga Fico fennhangon hirdette, hogy a negyvennégy állítható támlájú ágy megvásárlásának támogatásával jobb helyre nem is kerülhetett volna az állami pénz, és ha kell, ő maga vállalja érte a felelősséget. Érthetetlen, hogy a SME-nek eszébe jutott utánanézni a Privilégium adói­nak, a Smernek nem. Paradox módon a legerősebb kormány­párt így éppen ahhoz járul hozzá, amit Robert Fico a hazai mé­dia legnagyobb kórjának tekint, hogy tudniillik a sajtó közvet­len politikai szereplővé válik, s miniszterelnökünk szerint a kormány politikai ellenzékévé is. Az, hogy a szervezet hamis tiszteletbeli nyilatkozat alapján ka­pott milliós dotációt a szociális és munkaügyi minisztériumtól egyébként egy további, rendszerbeli abszurditásra is rávilágít. Ezek szerint az állam nem képes ellenőrizni saját bevételeit, így az egyik állami szerv a kérvényező jó- vagy éppen rosszindulat­ára van utalva, amikor azt próbálja kideríteni, az nem adósa-e egy másik állami szervnek. S csak a véletlen műve, ha az esetle­ges hamis állításokra - úgy mint ezúttal - fény derül. Nehezen hihető, hogy a rendelkezésre álló technikai lehetőségek mellett még senkinek sem mjutott eszébe egy integrált rendszer kidolgozása, amely éppen arra szolgálna, hogy a hasonló eseteknek elejét vegye. Persze az is nyilvánvaló, hogy a Privilégium vezetőinek kizárá­sa nem több, mint porhintés. Ha ugyanis jogtalanul kérvényez­tek állami támogatást, annak megadása is jogtalan volt, amiért valakit szintén felelősség terhel. Ez a valald pedig nem más, mint Viera Tomanová, aki azon kívül, hogy politikailag felelős a tárcáért, még a nevezett cég volt alkalmazottja is, tehát mini­mum felvetődik annak a gyanúja, hogy tudott a csalásról. Ha azonban következetesek szeretnénk lenni, és komolyan vesszük a miniszterelnök szavait, akkor őt magát is felelősnek kell te­kintenünk. A választások előtt ugyanis azzal hadonászott, hogy az ő kormányából perceken belül távozik az a miniszter, akivel kapcsolatban akár a leghalványabb kétség merül fel. Most pe­dig személyesen is felvállalta a Privilégiumnak adott állami tá­mogatást. Hogy mi a következtetés? Alighanem az, hogy a miniszterelnök szavait nem szabad komolyan venni. Kérdés, hogy ezt mikor ér­tik meg a választói is. JEGYZET Várjuk a szerencsét MISLAY EDIT Szerda van. Lottónap. Mivel vasárnap sem talált gazdára az álomjackpot, ma újra lehet próbálkozni. Szerencsére fel! Csendes, szürke hétköznap­okon, amikor csupán pár milkát ígérnek a nyertesnek, általában csak a „törzsközön­ség” tér be a fogadóirodákba: a kisnyugdíjasok, akik kis tét­ben játszanak (1-2 oszlop, és Joker nélkül), de annál el- szántabban, vagy a középkorú férfiak, akik megpróbálnak bankot robbantani, hihetetlen mennyiségű számkombinációt ötlenek ki, és akár több mint ezer koronát is kifizetnek egy­szerre a szelvényekért, továb­bá a sors kezében bízók, akik nem túl sokat költenek, és „ha nyernem kell, akkor úgyis nyerek” címszóval a fogadó­iroda számítógépétől kérnek véletlenszerűen kiválasztott számsorokat. A százmilliónál is nagyobb nyeremény azonban sokak fantáziáját megmozgatja, és azokban is ott motoszkál a „mi van, ha épp most, és épp én?...”, akiket egyébként a szerencsejátékok teljesen hi­degen hagynak. Aki eddig nem tippelt, most az is tippel. Várjuk a szeren­csét, és azt hisszük, most az egyszer talán elsül a kapa­nyél, és na, most, valami ' csoda folytán milliomosok le­hetünk. Élábrándozgatunk ar­ról, mi mindent is lehetne az­zal a százmilliócskával kezde­ni. Milyen jó is lenne, mind­járt szinte valamennyi gon­dunk megoldódna, és kezdőd­hetne az arany élet. Hiszen a szerencse vak, miért nem bo­tolhatna éppen belénk? Azt a közmondást, mely a kutyá­ról, a dombról és a dologvég­zésről szól, most inkább ne bolygassuk.) Akiknek ma sem jön be a teli­találat, ne csüggedjenek. Még mindig ott vannak az internetes „küldd tovább” mailek, amelyek szintén cso­dát és hihetetlen szerencsét ígérnek. Mint például a „Kínai szerencse maü”, amely garan­táltan megbízható!!! S hogy szavaimnak hitelt adjanak, közreadom: „Te elolvász, és kügyed továb 300 barát - lesz nágy-nágy szerence! Kici ba­rátnak kici szerence, szók baratnak szók szerence! Szók, olco... Nem lofac ez levelke, küdeni továbbra baratnak gyorszan, legyen szerence nekiknekis gyorszan... külde­ni feltétlen 300 barat, keveszebb nem működik, sza­kadni szerencenek lanca meg, ha nem küldeni, akkor nágy- nágy nem szerence lecc!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom