Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-07 / 181. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 7. Kultúra 9 A holnap kezdődő 15. Sziget Fesztivál zenei kínálata minden eddiginél heterogénebb lesz Koordináták és névpotyogtatás Ma este, vagy legkésőbb holnap hátunkra vesszük a házunk, és egy hétre bele­vetjük magunkat a nagy multikulturális centrifugá­ba. A Sziget Fesztiválról mára mindent leírtak, ami a füingből papírra vethető, számadatokkal sem fárasz­tanék most senkit. JUHÁSZ KATALIN lőlük. Frontemberük, Sergey Sh- norov pedig mellesleg intemacio- nális szupersztár-kvalitásokkal bír. Kérlek titeket, drága szigetla­kok, ne hagyjátok ki ezt a koncer­tet augusztus 14-én. A WAN2 színpad tuti befutói nálam az ausztrál Resin Dogs, akik a funkos dob-basszus-meg- szólalást kombinálják hip-hoppal, mindezt úgy, hogy az ember törzsi ritmusokat is érez az alapvetően elektronikus zenében. Két DJ, egy dobos, egy perkás, egy örökmoz­gó MC, és egy valódi nagybőgőt bűvölő bőgős. Két évvel ezelőtt szinte földbe döngöltek, remé­lem, most sem kímélnek majd. A második generációs londoni pakisztániakból álló Fun-Da-Mental a kontinens egyik legfontosabb et- no-techno formációja. Kelet és Nyu­gat ízei találkoznak ebben a különös elegyben, amely egyszerre rímel a modem elektronikus tánczenék vi­lágára, és hordozza az indiai szub­kontinens népzenéinek hatását. Fu­ra nevű akusztikus hangszerek, ke­leti ritmusok, nyugati punk és hip- hop, kaszabolós tört ütemek, elekt­ronikus effektek és dühös rappelés. Kihagyhatatlan. A harmadik várva várt WAN2- színpados kedvencem az izlandi GusGus, a világ egyik legnevesebb tánczenei társulása. Tíz éve farig­csálják electro-soul-triphop leme­zeiket, és mind a szakma, mind pedig a közönség imádja őket. Nos, ez tényleg csak amolyan névpotyogtatás volt privát prog­ramfüzetemből. A roma színpa­dot helyszűke miatt meg sem em­lítettem, pedig tavaly és tavaly­előtt is ott eresztettem gyökeret,. azon egyszerű oknál fogva, hogy a zene nem eresztett. A jazz színpad és az ambient-sátor történéseire is érdemes figyelni jövet-menet. Lé­nyeg viszont, hogy ne rohangálja­tok ész nélkül a helyszínek között, hanem vegyétek a fáradságot és karikázgassatok. Lehetőleg piros filctollal. Helyzetjelentések péntektől lesznek olvashatóak ezeken a ha­sábokon, előzetesen pedig önké­nyes módon azokról szólnék, akikre idén leginkább kíváncsi vagyok, illetve akiket nyugodt lé­lekkel tudok ajánlani a tisztelt publikum figyelmébe. Teszem ezt azon szándéktól vezérelve, hogy a csaknem nyolcvanhektáros terü­let térképén bejelöljem a koordi­nátákat, és megtakarítsak néhány kilométernyi gyaloglást a bizony­talan programvadászoknak. Mert mint tudjuk, a Sziget köz­ponti motívuma maga a menés. Az emberek vonulnak, keresgél­nek, menet közben esznek-isznak, ordítva „holvagyoznak” a mobil­jukba, keresik a haverokat, akik persze egész máshová akarnak menni. Ilyen fegyelmezetlen hoz­záállással viszont tényleg csak csippenteni lehet a programok­ból, a többi idő az A-ból B-be való haladással, illetve a sörért való sorban állással telik el. A zenei kínálat idén minden eddiginél heterogénebb lesz. Az általam leginkább várt csapat a !!! (ejtsd: Cskcskcsk), akiknek kö­szönhetően kezdem elhinni, hogy az USA-ban is történnek még cso­dák. A felkiáltójeleket a diszkó- punk-hullám vetette partra, és nem csak a Göogle-t bolondítják meg (próbáljátok csak beütni: !!!), hanem a kritikusokat is. A GusGus A különös !!! (ejtsd: Cskcskcsk) nevű banda szakma a nu-rave meghatározást eszelte ki rájuk, ami leginkább azért zavaró, mert például a hoz­zájuk kicsit sem hasonlító Klaxo- ons-ra is ezt a bélyeget sütötték rá. A zenekar a Sziget egyik titkos befutója lehet, bár elég gyatrán időzítették őket este hatra (au­gusztus 13.). Maradjunk a nagyszínpadnál. Gogol Bordello, The Hives, Mad­ness, Gentleman, Tool, Faithless. Nálam ez a fontossági sorrend, bár az első nap fellépő Mando Diao szintén érdekes lehet, mert lagymatag lemezeikhez képest élőben olyanok, mintha a Beatles reinkarnálódott volna, magába szívva négy évtized rockzenei tör­ténéseit. A hatvanas évek dallam­világa a punk vehemenciájával prezentálva, a nyolcvanas évek retrodivatját követve és az elmúlt tíz év britpopjával megfejelve elég érdekes eredményt ad ki. A Chemical Brothers is okozhat kellemes meglepetést csütörtö­kön, bár tíz évvel ezelőtt sokkal kíváncsibb lettem volna rájuk, mint a legújabb, feltuningolt pop­albumként ható produktumuk után. Annak idején a Dig Your Own Hole (1997) című lemezük­kel keltem-feküdtem, mert azok a számok teli voltak pezsgő frisses­séggel és forradalmi ötletekkel. Csakúgy, mint a Nine Inch Nails Downward Spiral-ja, amelyen ma sem hallatszik, hogy 1994-ben ké­szült. Trent Reznor olyannyira megelőzte korát, hogy hiába csi­nálja tizenöt éve nagyjából ugyanazt, még mindig korszerű­nek hat. Kiszivárgott viszont, hogy a NIN-koncert látványos hangszerrongálással ér majd vé­get, ami viszont már nem igazán számít haladó show-elemnek... A világzenei színpadon idén a visszatérő vendégek dominálnak. Aki még nem látta volna a finn Várttinát, Salif Keitát vagy Rachid Tahát, a rai királyát, most ne sza­lassza el őket. A Mau Mau szintén fellépett már a Szigeten, de leg­alább hat évvel ezelőtt, így nem árt ideírni, hogy aki szereti a Les Negresses Vertes-t, az Amparano- iát vagy a Manó Negrát, azaz a po­litizáló folk-punk vagabundokat, annak be fognak jönni ezek az ut­cazenészekből világsztárokká avanzsált olaszok is. Tavaly lelkesen lobbiztam ugyanitt a Leningrad nevű zene­kar mellett, és most csak ismételni tudom magam: a huszonegyedik század rockerei közül egyedül ne­kik hiszem el, hogy nem kell még temetni az undergroundot, hogy a zene adhat átfogó, „összkulturá- lis” élményt, hogy lehet valaki egyszerre önironikus és véresen komoly, pimaszul kibukott és za­varba ejtően pontos. Az alapokat valahol a ska és a katonai indulók között rakták le, ehhez társul egy­fajta nyers-plebejus filing, és per­sze a gazdag orosz népdalkincs. Mindez sajátosan kitekerve, mint­ha folyamatosan önmagukat pa­rodizálnák, mintha csupán azért lenne a kisujjukban az összes léte­ző stíl, hogy viccet csináljanak be­Forgatják Alföldi Róbert első nagyjátékfilmjét Családtörténet a kapkodásról ELŐZETES Budapest. Megkezdődött Al­földi Róbert első nagyjátékfilmjé­nek forgatása; a Nyugalom című alkotás főszerepeiben Udvaros Dorottyát, Makranczi Zalánt, va­lamint Gryllus Dorkát láthatja majd a közönség - erről maga a rendező beszélt. Bartis Attila könyve, A nyuga­lom című regény a sötét ösztöne­inkről, a kapkodásról, valamint a szeretet hiányáról szól - fogalma­zott a rendező. A történet főhősét, a „politikai okokból színpadról leparancsolt” színésznőt udvaros Dorottya játssza. Fiát, akivel 15 éve kettesben élnek egy lakásban, Makranczi Zalán alala'tja. A fiú szerelmének szerepében Gryllus Dorkát láthatja majd a közönség. A család története a se veled, se nélküled érzéseit boncolgatja - tette hozzá Alföldi Róbert. A film­nek, amelynek forgatókönyvét Garaczi László és Alföldi Róbert írta, legfontosabb helyszíne az anya és a fiú közös lakása. A stáb három hetet stúdióban forgat majd, a többit pedig külső hely­színeken. A forgatás várhatóan szeptember 7-én fejeződik be. Bartis Attila 2001-ben megje­lent regényének színpadi változa­tát 2003-ban Anyám, Kleopátra címmel mutatták be a Nemzeti Színházban Garas Dezső rendezé­sében, szintén Udvaros Dorottya főszereplésével. (MTI) Felnőtteknek szóló fantázia lesz, erőszak nélkül Dali és Gala szerelme filmen MTl-HÍR Madrid. Simon West, a Tomb Raider rendezője filmet készít Salvador Dali életéről és nagy szerelméről, Gáláról. A forgatás októberben kezdődik. A film a hosszú életű katalán festőzseni egész történetét fel­öleli. A főszereplő személyét még nem döntötték el, de An­tonio Banderas az első számú jelölt, és ha elvállalja a szere­pet, ő választhatja ki Gala ala­kítóját. A film felnőtteknek szó­ló fantázia lesz, erőszak és sö­tétség nélkül. Egyes jelenetek számítógéppel készülnek, hogy három dimenzióban jelenítsék meg a művész képeit. „Az emberek nem egy buta do­kumentumfilmet akarnak látni Daliról, de nem elégíti ki őket az olyan infantilis mozi sem, mint a Shrek. Ez olyan film lesz, amilyet maga Dali is csinált volna. Lesz­nek benne szürrealista felhangok, például egy olyan zenés jelenet, amely egy képen belül játszódik, és a festményben egykori barátja, Luis Bunuel énekel. Dali humora csodálatos volt, nem tartozott a tipikus, gyötrődő művészek közé. Azt akarom, hogy a film olyan szórakoztató legyen, mintha az ő mulatságainak egyike lenne” - je­lentette ki a rendező, aki elmond­ta, hogy egy fiatal forgatókönyv­írójelentkezett nála „a hóna alatt Dalival”, és ő, miután anyja révén ismerte a festőt, és nagyra becsül­te, elolvasta a művet. A forgató- könyv ragaszkodik a valósághoz, kivéve néhány olyan lírai részt, mint a Gala és Dali közti beszélge­tések. Salvador Dalitól egyáltalán nem volt idegen a film. Társ-for- gatókönyvírója volt Bunuel első két filmjének, az Andalúziái ku­tyának és az Aranykornak, az előbbiben szerepelt is, papként je­lent meg. Később dolgozott Walt Disneyvel és Alfred Hitchcockkal, sőt szerepelt Andy Warhol egyik kísérleti filmjében is. Számos do­kumentumfilm készült róla, ame­lyek többségében a maga kissé ri- pacskodó stílusában csinált tár­latvezetést műveiről. 1976-ban ő maga is rendezésbe fogott: Im­pressziók Felső-Mongóliából cím­mel alkotott egy szürrealista mo­zit. 1991-ben a katalán Antoni Ri­bas vitte filmre Dali 1939 és 1943 közötti éveit, a művészt Lorenzo Quinn, Anthony Quinn fia szemé­lyesítette meg. Márai újabb prózai epigrammái látnak napvilágot „Sűrített világképek” AATl-JELENTÉS Budapest. Márai Sándor pró­zai epigrammagyűjteményét, a Négy évszak című kötetet jelenteti meg Márái-sorozatának legújabb darabjaként a Helikon Kiadó. Az augusztus 10. körül megje­lenő kötetben a Füves könyvhöz hasonlóan rövid bölcsességek, Márai „sűrített világképei” olvas­hatók, ezek azonban a Füves könyvben olvashatóknál sokkal lí­raibbak. Az érzelmi élettel összefüggő csattanós, hosszas töprengésre késztető írásokat Márai Sándor 1938-ban maga szerkesztette kö­tetbe, az epigrammák a hónapok szerint épülnek a tél, a tavasz, a nyár és az ősz hangulata köré. A Helikon Kiadó egységes Má- rai-sorozatának 23. köteteként napvilágot látó Négy évszak című mű borítóját egy Márai Sándorról készült fekete-fehér fotó díszíti. A képen Márai egy füves réten dol­gozik írógépén, ami jó illusztrálja az örök emberi dolgokról a keleti tanításokhoz hasonlóan szóló kö­tetet. A Helikon Kiadó 2005 tavaszán indította új, egységes küllemű Márai-sorozatát. A széria első eleme az Idegen emberek című regény volt, a következő kiadvány az idén ősszel a Csutora című mű lesz. Leningrad (Képarchívum) Intonio Banderas az első számú jelölt Dalt szerepére (SITA/AP-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom