Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-28 / 173. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 28. Vélemény és háttér 7 Ugyan, Évike, csak nem kételkedik abban, hogy a jachtomat a fizetésemből vettem, amit állami alkalmazottként kapok? (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E A hét száma: 65 TALLÓZÓ Magyar Hírlap Jövő héten ül össze az a héttagú bizottság, amely a magyar kormányfő felkérésére december végéig átvizsgálja a Kádár-rezsim állambiztonsági iratainak máig visszatartott iratait - írta a Magyar Hírlap. A Nemzetbiztonsági Hivatal a legszigorúbb nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vonja a testület történész tagjait és elnökét, Kenedi Jánost. A kutató az ÉS-ben azt írta, a nemzetbiztonsági iratokon kívül minden, a diktatúra III- as főcsoportfőnökségén keletkezett iratot egy internetes oldalon hozná nyilvánosságra - idézi az újság a hetilapot. A Magyar Hírlap információja szerint a bizottság történész tagjai a mindenkori köz- tisztviselői illetmény tízszeresét, bruttó 368 ezer forintot, valamint kiadásaik fedezésére havonta 25 ezer forintot kapnak. BORS Fodor Gábor bizonyos feltételek mellett támogatná, hogy meleg párok is fogadhassanak örökbe gyermeket - nyilatkozta a környezetvédelmi miniszter a Bors című napilap internetes fórumának vendégeként. „Jobb, ha egy gyerek szeretettel és figyelemmel teli azonos nemű párnál nő fel, mintha intézetben” - idézte a minisztert a lap tegnapi száma. Az olvasók kérdései nyomán kiderült, hogy Fodor Gábor jóban van a KDNP elnökével, Sem- jén Zsolttal, elismeri és becsüli a Navracsics-Kósa-Ro- gán-Pokorni fideszes kvartett tevékenységét. NÉPSZABADSÁG Az OMV nyilvános felvásárlási ajánlatot tesz a Mol-ra - írta a Népszabadság, több megbízható forrásra hivatkozva. A lap informátorai úgy tudják, hogy az osztrák cég többet kínál a részvényekért, mint a jelenlegi tőzsdei ár. A Népszabadság más forrásai ugyanakkor nem tudnak ilyen szándékról, ma derül ki, valóban előáll-e vételi ajánlatával az OMV. Ha igen, akkor minden eddiginél keményebb harc kezdődik a Mól irányításáért - valószínűsíti az újság. A sikerhez vezető út doppinggal van kikövezve. Vérátömlesztéssel és hazugsággal. Tour de dopping - írják a rosszmájú kommentátorok az idei francia körversenyről, meg a tavalyiról, meg a korábbiakról. Noha még nincs vége a Tournak, már most biztos, hogy a tiltott szerek nyertek összetettben. MOLNÁR NORBERT Igazából ez egyáltalán nem vicces. Hosszú évek óta mindenki arról pletykál, hogyan fújják fel magukat a biciklisek. Hogy az nyer, aki a legújabb doppingszert szedi, mert arra még nincsenek felkészülve az ellenőrök. Szóval, a Tour az orvosok versenye lett. Igaz, nem annak indult, ám mivel az orvosoknak nem rendeznek nagy nemzetközi viadalokat, kaptak egyet a kerékpárosoktól. A vérdopping kategória győztesének piros pöttyös trikó jár, a tiszta vizeletet produkáló kategóriáért fehér trikó, zöld trikóban tetszeleghet a rövidesen felfedezésre kerülő biodopping kategória győztese, az összetettért természetesen sárga trikó a jutalom. Mindenki a Tour jövőjét félti, pedig milyen egyszerű: meg kell tisztítani a kerekesektől, s egymásnak engedni a fehér köpenyeseket. A hét száma: 65. Ennyi éves volt a héten Szlovákia atyja, a széles vállú, az egész képernyőt, sőt egész estét betöltő bokszoló, az örökké mutáló hadarógép. Bizony, Vladimír Meciar 65 éves! Már rég nyugdíjas korú, de ő nem vágyik jól megérdemelt pihenőjére, ő még aktívkodik - FüA bársonyos utáni Szlovákia legmeghatározóbb politikusa. Van, aki határozottan szereti, van, aki határozottan, utálja. lig Jimmy legnagyobb bánatára. Pedig már amikor 60 volt, akkor is mindenki nyugdíjba küldte. Mostani koalíciós partnerei is. Valamilyen szinten, persze sikerült őt nyugiba küldeni, alulról nyalja a tíz százalékot, de ez még mindig sok. Itt és most nincs hely és idő megénekelni hőstetteit, de egyet biztosan leírhatunk: a bársonyos utáni Szlovákia legmeghatározóbb politikusa. Van, aki határozottan szereti, van, aki határozottan utálja. De mindenki határozott. Mi is határozottak leszünk, kijelentjük, vonuljon már nyugdíjba, hogy eltemethessük Szlovákia történetének legtöbb kárt okozó pártját. A másik bűvös szám a 400. Líbia elengedte az évek óta fogva tartott ápolónőket, akiket azzal gyanúsítottak, hogy szándékosan AIDS-szel fertőztek meg több száz gyereket. Líbia azért engedte el a nővérkéket, mert az Európai Unió kivásárolta őket 400 millió euróért, vagyis minden EU-állampolgár egy eurót adott a nővérkék szabadulásáért. Ön is. Ennyit nyugodtan áldozhatunk szerencsétlenekért. Az az aljas retorika azonban, amellyel mostanság Líbia él, minimum felháborító. Miután Szófia szabadon engedte a nővéreket, Líbia azt kérte az Arab Ligától, hogy szakítsák meg a kapcsolatokat Bulgáriával. Kadhafi más nótát fúj az uniónak (pénzért bármit), mást odahaza és az araboknak. Persze, annyira nem kell ezen meghökkenni. Tájainkon is van legalább egy miniszterelnök, aki ezt teszi. Sok kubai másképp látja a helyzetet, és inkább Mexikóba vagy az Egyesült Államokba próbál kivándorolni Egy év Kubában Fidel Castro nélkül MTl-HÁTTÉR Fidel Castro kubai elnök egy évvel ezelőtt adta át betegsége miatt az ország irányítását öccsé- nek, Raúlnak. Az elmúlt 12 hónapban látszólag semmi sem változott a közép-amerikai szigetországban, a hatalom lényegében ma is a Kubát mintegy fél évszázadon keresztül vezető egykori forradalmár kezében összpontosul. Az elnök egy éve nem mutatkozik a nyilvánosság előtt, és csak újságcikkeken keresztül szól a kubai néphez, ám így is képes gátat szabni a legcsekélyebb reformkísérleteknek. A betegségéből lábadozó vezető az elmúlt hetekben megjelent írásaiban elsősorban azt hirdette, hogy a Gonosz a tehetős Északon lakozik, míg a Jó a szegény és kiszolgáltatott Dél pártján áll. Castro ragaszkodik hozzá, hogy Kuba - mint a nincstelen és kizsákmányolt népek képviselője - nem egyezhet ki soha az Egyesült Államokkal és annak szövetségeseivel. Az állami lapokban közölt elnöki cikkek kitérnek világpolitikai ügyekre a koszovói rendezéstől kezdve az észak-koreai atomválságig, valamint gazdasági és energiapolitikai kérdésekre is. Legutóbb Castro a Rio de Janeiróban rendezett Pánamerikai Játékokról értekezett, és ebben a témában is alkalmat talált arra, hogy közvetett módon bírálja az Egyesült Államokat. Szóvá tette ugyanis, hogy bizonyos országokban a sportolók nemcsak hazájuk dicsőségéért versenyeznek, hanem bőséges haszonra is szert tesznek: egyesek még 100 ezer dollárnál is több, egy cukorgyár tulajdonosának fizetésénél is magasabb összeghez jutnak évente. A jelenleg 81 éves Fidel Castro 2006. július 31-én adta át ideiglenes jelleggel öccsének, Raúl Cast- rónak az ország irányítását. Betegségét és gyógykezelését elővigyázatosságból államtitoknak nyilvánította. Legfeljebb Hugo Chávez venezuelai elnök és más baráti látogatói révén kerülhetnek napvilágra az állapotával kapcsolatos részletek. Az ország helyzetében és a kubaiak hétköznapjaiban érzékelhetően nem változott semmi az elmúlt egy évben. A Venezuelából érkező jelentős pénzügyi támogatás biztosítja a hatékonysági szempontokat figyelmen kívül hagyó szocialista gazdasági rendszer túlélését. Az ország visszamaradottságát Castro továbbra is azzal magyarázza, hogy a gazdag államok elszippantják a szegény népek legnagyobb koponyáit, ezzel akadályozva a hátrányos helyzetű országok fejlődését. Sok kubai azonban másképp látja a helyzetet, és inkább Mexikóba vagy az Egyesült Államokba próbál kivándorolni. Előfordult, hogy külföldön versenyző kubai sportolók is úgy döntöttek, a verseny után nem térnek vissza hazájukba. Egyelőre semmijei nem utal arra, hogy Fidel Castro hamarosan ismét aktívan átvenné az irányítást. Elemzők szerint elképzelhetetlen, hogy Kubában bármi megváltozzon, amíg az egykori forradalmár életben van. Castro berendezkedett arra, hogy a háttérből irányítsa az eseményeket, és gondosan vigyáz arra, hogy Kuba ne térjen le arról az útról, amelyet ő az elmúlt fél évszázadban kijelölt számára. KOMMENTÁR Ki fizesse a tandíjat? GÁL ZSOLT A Pozsony melletti kisvárosban, Malackán, a Trencséni Alexander Dubcek Egyetem (igen, ilyen is van) kihelyezett politológiaképzést indít, amelyre minden érettségizett jelentkezőt felvesznek felvételi nélkül. A távutas képzésen a tandíj szemeszterenként 17.500 korona, az alapítók 30-50 diákkal számolnak évfolyamonként. A színvonal nívósnak ígérkezik, és a végzős diákok igazi hiánypótlóként lépnek a piacra, hiszen Szlovákia idáig mindössze évi 3-400 politológust termelt, ami kevés egy ilyen hatalmas országnak. Az ilyen hírek hallatán a nemrég elfogadott felsőoktatásitörvény-módosítás néhány pontja érthető és jogos lépés. Ilyen a távutas képzés részben fizetőssé tétele, amely lényegében csak az eddig is létező - különböző cégek és alapítványok közbeiktatásával zajló - tandíjfizetést tereli legális mederbe. Az is elfogadható, hogy az állam ezután csak egy diploma megszerzését állja, azt is csak a képzés normális időtartama alatt. Ezzel kiszűrhetők a rendszerből a két-három egyetemet végző, vagy az ötéves képzést 9 évig elhúzó „szakértők”. Néhány részkérdés rendezésén és pár kiskapu bezárásán kívül azonban a tövény még csak kísérletet sem tesz a felsőoktatás alapgondjának orvosolására. A legfőbb baj az, hogy túlságosan megszaporodtak az egyetemek, főiskolák és a malackaihoz hasonló kihelyezett képzések, ahova már minden jelentkezőt felvesznek. Az alacsony színvonal és a diplomások tömegtermelése nemcsak a távutas képzés sajátossága, hanem az egész rendszeré. A törvénymódosítás azonban még a levelező tagozatokat sem teszi teljesen fizetőssé, csak az évente a kormány által meghatározott és térített létszámon felül felvettektől szednek tandíjat. Az állam bácsi ezután is állja a számlát az összes nappali tagozatos hallgató és a távutasok egy részének oktatásáért. Függetlenül attól, jól vagy rosszul tanulnak-e, szegények-e vagy gazdagok, jó-e a képzés színvonala vagy csapnivaló, felkészült tanárok oktatják-e őket vagy olyanok, akik még egy alapiskolában sem felelnének meg. És főként, tekintet nélkül arra, szükség van-e ilyen végzettségű emberekre a munkaerőpiacon vagy nincs. Természetes, hogy ilyen helyzetben az egyetemek abban érdekeltek, minél több diákjuk legyen (akikért minél több fejpénzt kapnak), így továbbra is százával ontják a politológusokat, szociológusokat, antropológusokat és pszichológusokat, ezrével a pedagógusokat, jogászokat és közgazdászokat. A képzések túlbuijánzását csak a tandíj vagy valamilyen hozzájárulás bevezetése tudná megállítani. A tandíj azonban népszerűden, az ellene hangoztatott legelterjedtebb érv az, ha bevezetik, a gazdagok hülye gyerekei tudnák csak megfizetni az egyetemet, a szegények (köztük az okosak is) viszont kiszorulnának onnan. Először is, ami a gazdagok buta utódait illeti, talán mégis jobb az, ha a képzésük árát a pénzes apuci állja, mint az adófizetők. A gazdag csemeték jelenleg is ott tanulnak az egyetemeken, de mivel a képzés „ingyenes”, ezért az összes adófizető állja a számlát, azok is, akik soha nem jártak egyetemre, s a gyerekeik sem tanultak ott. Épp a jobb módúak tandíjából jöhetne össze az a pénz, amit a szegény és a tehetséges diákok kaphatnának meg szociális és tanulmányi ösztöndíjak formájában, hogy továbbtanulhassanak. A tandíj felvetésekor azonban pillanatok alatt támadásba lendülnek a szociális érzékenység bajnokai, és populista szólamokkal a földbe döngölik a javaslókat. Egyelőre ők a népszerűbbek, ezért ezután is összedobhatjuk a pénzt a diákok, köztük a gazdag gyerekek egyetemi képzésére. JEGYZET Minden napra száz bók MISLAY EDIT A művészek kreativitása kifogy- hataüan. Sok esetben annyira pofonegyszerű dolgokat találnak ki, hogy az ember legszívesebben a homlokára csapna: hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?! Itt van például ez a Tom Greaves nevű, 46 éves washingtoni képzőművész, akinek köszönhetően az USA fővárosának egyik forgalmas utcáján kellemes meglepetés éri a járókelőket. Arrafelé, üyesmiket hallhatnak: „szép a szemed” vagy „az embereket vonzza a pozitív energiád”. Ezeket a bókokat természetesen nem személyesen Graves úr ontja Washington lakóira, hanem az általa „feltalált” és üzembe helyezett bókautomata. Szépen be van programozva, naponta száz különböző bókot variál, és ezeket egy kellemes hang búgja a gyanútlan járókelők fülébe. A művész minden este „felülvizsgálja” automatája bókjait: vannak, amelyeket töröl a programból, továbbiakat hozzáad. Hogy milyen kód alapján készül a napi százas bóklista, arról nem szól a hír. Egy azonban biztos: Tom Greaves kiváló emberismerő. Tüdja, az ember már csak olyan, hogy jólesik neki, ha dicsérik. A dicséretet minden mennyiségben el tudjuk viselni. Szükségünk van a pozitív visszajelzésekre ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Igaz, nem előzmény nélküli Graves ötlete, interneten már régóta teljed a „dicsérő” program, amelybe be kell pötyögnünk a saját nevünket, és a gép révén névre szólóan azonnal megtudhatjuk, milyen okosak, ügyesek, szépek és fantasztikusak vagyunk. Igaz, szükség van a mi közreműködésünkre is, mert ha nem pötyögünk be semmit, akkor dicséretet sem kapunk. Graves bókautomatájában éppen az a bájos, hogy nincs szükség semmiféle közreműködésre, és nemre, korra, valamint egyéb külső és belső adottságokra való tekintet nélkül szólja a bókokat. Maga a kivitelezés, gondolom, anyagilag nem volt túl igényes, mégis hány embernek szerez vele kellemes perceket, növelve - legalábbis egy időre - az önbizalmukat. Mert a jó szó gyógyít. De nem ajánlatos sátrat verni a bókautomata előtt, nehogy elbízzuk magunkat. A pszichológusok szerint olykor a túlzott önbizalom is ártalmas lehet.
