Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)

2007-07-03 / 152. szám, kedd

26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 4. www.ujszo.com Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke keserű beszédet mondott a 41. Zselízi Népművészeti Fesztiválon Megújulás után stabilizálódás A lévai Garam Menti Népi Együttes idén 55 éves, s bár a mozgalom egyik legrégebbi csoportjának számít, tagjai lelkes fiatalok (Levicky László felvétele) Zselíz. A tizenkét év szünet után tavaly ismét útjára in­dított Zselízi Népművészeti Fesztivál 41. évfolyama zaj­lottjúnius 23-án és 24-én. FORGÁCS MIKLÓS A nagy hagyományú szemlét először 1957-ben szervezték meg, majd 1994-től nem volt ilyen, a Ga­ram menti kisváros nevével össze­fonódó találkozó. Tavaly a Csema­dok a negyvenedik, jubileumi év­folyammal indította újra a feszti­vált - akkor a szűkebb régióra összpontosítva, de most már több tájegység, több ország csoportjai mutatkoztak be. Huszár László, a fesztivál főszer­vezője, a Csemadok Művelődési In­tézetének igazgatója elmondta, ta­valy a megújítás, idén a stabilizálás volt a fő cél. A leletmentés nemcsak a néptánc és a népszokások terén folyik, hanem a folklór egyéb terü­letein is. „Minden évben egy-egy, hatalmas energiákkal és önfeláldo­zással létrehozott néprajzi magán- gyűjteményt kívánunk bemutatni. Tavaly a garamszentgyörgyi Duba Tájház gyűjteményére esett a vá­lasztás, idén pedig a barsváradi, Névery Eszter-féle anyagnak ad­tunk helyet, melynek Katarina Holbová, a lévai Barsi Múzeum néprajzkutatója volt a szakmai ku­rátora - mondta Huszár. - Egy má­sik kiállítással Kodály Zoltán emlé­ke előtt tisztelegtünk, a látogatók Görföl Jenő fotóin nyomon követ­hették a felvidéki gyűjtőkörűt egyes állomásait.” A rendszerváltás előtt hozzátar­tozott a fesztivál műsorához a „Vi­rágba szőtt álom...” című összeállí­tás, és idén ezt az elnevezést kapta a szakmai napon bemutatott, há­rom felvidéki tájegység lakodalmas szokásaiból, Méry Margit folkloris­ta és Sipos Anna, a komáromi Ma­gyar Kultúra és Duna Mente Múze­uma néprajzosa által szerkesztett és színpadra álmodott műsor. A vá­rosi művelődési központban a Zobor vidékét Geszte, Kolon, Zsére és Gímes képviselte, az Ipoly men­tét a Nagykürtösi járásban lévő Kelenye, a Bódva mentét pedig Bódvavendégi. Az összeállításról videofelvétel készült, mely a Cse­madok népzenei adattárába került. Huszár szerint jó volna, ha több he­lyen is látható lenne a műsor, ezért fontolgatják annak „utaztatását”. Vasárnap a Schubert-parkban zajlott a néptáncgála, melynek ren­dezője Kraus Ágota néptánctanár volt. A csaknem háromórás műsor­folyamban fellépett a pozsonyi Lipa, a szlovéniai Muravidék, a kis­béri Bakony, a pozsonyi Szőttes, a füleki Palóc Táncműhely, a lévai Garam Menti Néptáncegyüttes és a székesfehérvári Álba Régia, vala­mint a szombati szakmai nap ter­méséből is részleteket láthattak a nézők. A gálát Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke nyitotta meg kese­rű aktuálpolitikai beszédével, melynek az egyik fő témája a haza­keresés volt. Szavai szerint haza csak ott van, ahol jog is van, s feltet­te a kérdést, hogy megvan-e ez a jog a szülőföldön. „Sok olyan kér­dés foglalkoztat, melyre választ kell adni, az örökké hallgatók he­lyett, a sunyin elárulok helyett, a Nemdecemberötödike Ferencek helyett, a Hazudtunkreggeldélbe- neste Ferencek helyett, a Huszon- hárommüliórománvendégmunkás Ferencek helyett” - fogalmazott Hrubík, majd egy alkalmi költe­ményt mondott el: „Hol vagy, Pető­fi Sándor? //Lopnak a bőség ko­sarából.// Hol vagy, Arany János? //A családi kör hiányos.// Hol vagy, Ady Endre? //Gumilövedék­kel lőnek őriző szemedre”. Hrubík Béla reményét fejezte ki, hogy egy­szer majd ez a nemzet felépíti azt a Déva várat, mely reggelre nem om­lik össze, s megtalálja azt a kötő­anyagot, melybe mindenki beleke­verheti azt, ami a lelkében a nem­zetről megfogalmazódott. Huszár Lászlótól megtudtuk, az idei szakmai napon körülbelül 170 hagyományőrző lépett fel, a vasár­napi gálán pedig több mint 200 táncos ropta különböző tájegysé­gek táncait. A szereplő csoportok­kal együtt összesen hat-hétszázra tehető a fesztiválon részt vevők száma. Idén két fázisban több mint nyolcszázezer koronát költött az önkormányzat a patinás épület felújítására Felújítják az egykori ipolysági megyeházát FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. Az önkormányzat idén ünnepli a városi hivatalnak helyet adó egykori megyeháza elkészülté­nek 150. évfordulóját. Az építkezés 1827-ben kezdő­dött, s harminc év elteltével, 1857- ben adták át az épületet, mely először megyeházként szolgált. Idén még egy évfordulóról meg­emlékezik Ipolyság: a várost 770 évvel említették először egy doku­mentumban. Lendvay István, a vá­rosi hivatal elöljárója elmondta, az ünnepi év kapcsán elkezdődött a városháza épületének fokozatos re­konstruálása. Egyelőre két fázisban szépült az épület, több mint nyolcs­zázezer koronát költött eddig az önkormányzat erre a célra. Mivel műemlék jellegű épületről van szó, a Nyitrai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal megbízásából egy restaurá­tori felmérés készült az épületről, melyet komáromi szakemberek vé­geztek el. Először az emeleti nagytermet újítják fel; a helyiséget eredetileg bálteremnek alakították ki, de már több évtizede színházteremként használják. Háromszázezer korona értékben vásároltak új székeket, melyek - ellentétben az eddig ne­hezen mozdítható széksorokkal - könnyen kihordhatóak, így a terem végre bálok, konferenciák, szemi­náriumok stb. megrendezésére is alkalmas lesz - márpedig a város­nak üyen teremre nagy szüksége van. Ugyancsak háromszázezer ko­ronába került a többi elvégzett munka is: a falak az ablakkeretek komplett újrafestése, az oldalcsillá­rok és az új drapériák elhelyezése, a színpad korszerűsítése, a deszkák felújítása, az oldaltakarások és a függönyök beszerzése. Az elöljáró megjegyezte, erede­tileg a mennyezet restaurálását is tervezték, de a szakemberek meg­állapították, hogy eredetileg a pla­font stukkóvakolat és kazettás fö­dém takarta, s ennek helyreállítá­sára egyszerűen nincs elég pénz. Májusban kicserélték a nehéz és elavult, éppen ezért sokat kritizált bejárati ajtó cseréje is - a műemlék­védelem hozzájárult egy modem, szenzoros ajtó beépítéséhez. A ver­senypályázaton legkedvezőbb ajánlatot tevő cég 240 ezer koro­náért vállalta a kivitezést. „A kö­vetkező lépés a nagyterem padló­zatának a felújítása, ennek költsé­geit körülbelül 500 ezer koronára becsüljük. Most folyik a verseny- tárgyalás, terveink szerint a nyári hónapokban kezdődnek a munká­latok” - közölte lapunkkal Lend­vay István. A másik nagy terv az épülettel kapcsolatban a homlokzat és a tetőszerkezet teljes rekonstrukció­ja, de ehhez több tízmillió koronára van szükség. A városi hivatal a felú­jítási munkálatok tervdokumentá­ciójának kidolgozásához pályázati úton szeretne forrást biztosítani - több százezer koronára van szük­ség. Ez a dokumentum kell ahhoz, hogy a város megszerezhesse az építési engedélyt, és EU-s pénzeket pályázzon meg. Lendvay szerint a tervdokumentáció még idén elké­szülhet, 2008-ban pedig megkez­dődhetnek a felújítási munkálatok. Ipolyság egyik legjelentősebb, a városközpontban álló és idén 150 éves épületére ráfér a külső-belső me­gújulás (Strba Péter felvétele) A mozgalom résztvevői előadásokat is tartanak Futócipőben a harmóniáért JUHÁSZ KATALIN Kassa. Idén Szlovákia is bekap­csolódott a Világharmónia Futás el­nevezésű, egyre népszerűbb moz­galom akciójába, amelynek célja a nemzetközi egyetértés, a torelancia és a barátság hirdetése. Az öt konti­nens mintegy száz országán áthala­dó váltó tagjai 27 ezer kilométert tesznek meg, persze, nem vala­mennyien és nem egyszerre. Vannak azonban, akik két-há- romezer kilométeren át kitartanak, munkahelyükön több hónap sza­badságot vesznek ki a futás kedvé­ért. Ilyen „megszállott” Robert Zus- cin is, aki a szlovákiai szakasz koor­dinátora, mellesleg a napokban re­pül az Egyesült Államokba, hogy ott tovább futhasson a nemeztközi mezőnnyel - mintegy kétezer küo- méteren át. „A vüágbéke üzenetét visszük magunkkal mindenhová, ahol megfordulunk. Együttműködünk az útvonal mentén található isko­lákkal, nyugdíjas- és gyermekott­honokkal, szociális intézmények­kel, előadásokat tartunk a külön­böző nemzetiségű, kultúrájú és val­lásé emberek harmonikus együtt­élésének fontosságáról. Egyfajta küldetésnek tekintjük ezt a dolgot”’ - magyarázta a szlovákiai aktivista. Az európai váltó márcisuban in­dult Lisszabonból, és Amszterdam­ba október 9-én érkezik meg. A szervezők a korábbi évek tapaszta­lataiból kiindulva idén is mintegy 300 ezer ember részvételével szá­mítanak. Június 2-án Kassára is befutott egy lelkes kis csapat, amelynek tag­jai a tomyosnémeti határátkelőn vették át a vüágharmóniát jelképe­ző fáklyát a magyarországi sza­kaszt teljesítő váltótól. A szlo­vák-magyar határon közösen el­énekelték a mozgalom himnuszát, majd ismerkedés és élménybeszá­moló következett. A kassai Fő ut­cán néhány méteren keresztül Peter Dvorsky operaénekes is csat­lakozott, Kassa-Óváros polgármes­tere, Lubomír Grega pedig a városi uszoda előtt fogadta a futókat. A váltóhoz bárki csadakozhatott, so­kan éltek is a lehetőséggel, és be­álltak közéjük. „Sok híres ember, elismert közéleti személyiség tá­mogatja, támogatta a mozgalmat, például Nelson Mandela, Mihail Gorbacsov, n. János Pál pápa, Muhammad Ali vagy Carl Lewis többszörös olimpiai aranyérmes futó” - tudtuk meg Robert Zuscin- tól. A World Harmony Run „szlová­kiai arca” idén Dominik Hrbaty te­niszező. A szervezők fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a futás során a társadalmi ranglétra leg­különbözőbb fokain álló résztve­vőkből összekovácsolódott nem­zetközi staféta viszi az égő fáklyát, és hirdetik a harmonikus élet, a testi-lelki egyensúly és egymás köl­csönös tiszteletének fontosságát, valamint azt, hogy bárki tehet egy lépést a harmóniáért. A World Harmony Run anyagi, politikai érdekektől mentes mozga­lom, összeköti a helyi kezdeménye­zéseket és erőfeszítéseket. A futást a Sri Chinmoy Marathon Team szervezi, egy nemzetközi egyesü­let, amely évente több mint ötszáz futóversenyt rendez, emellett úszó­versenyeket és triatlonokat is. A mozgalmat Sri Chinmoy indította 1987-ben. Az indiai származású, New Yorkban élő sportoló, filozó­fus és művész munkássága elisme­réséül megkapta az UNESCO Nehru Medallion kitüntetését, va­lamint a Magyar Köztársasági Ér­demrend és a Pro Cultura Hun- garica kitüntetéseket. Peter Dvorsky operaénekes erkölcsileg és „fizikailag" is támogatta a kezdeményezést - futott néhány métert a kassai Fő utcán (Mitro László felvételei) A szlovák-magyar határon elénekelték a mozgalom himnuszát

Next

/
Oldalképek
Tartalom