Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)

2007-07-02 / 151. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 2. Vélemény és háttér 5- Van képe a mai időkben magas hivatalba jelentkezni anélkül, hogy hajdan besúgó lett volna vagy leg­alább munkásőr? (Peter Gossányi karikatúrája) Moszkvát bőszíti, hogy Washington növeli befolyását a posztszovjet térségben Putyin-Bush-találkozó: az utolsó esély FIGYELŐ Nem lesz elég a templomi frigy Az egyházi és az állami há­zasságkötések egyenrangúsá­gának megszüntetését terve­zik Csehországban, az elkép­zelések szerint a jövőben csak az állami hatóságok előtt ki­mondott igen számít hivata­losnak - úja a szombati prágai sajtó. Az állami és az egyházi házasságkötést Csehszlovákiá­ban az 1989-es bársonyos for­radalom után tették egyenran­gúvá. Az azóta fennálló hely­zet módosítását az új cseh pol­gári törvénykönyv javaslata tartalmazza, amelyet várható­an az ősszel terjeszt a parla­ment elő a kormány. Ha a par­lamentjóváhagyja az új polgá­ri törvénykönyvet, akkor az egyházi házasságkötések ugyanabba a státusba kerül­nek, mint amüyenben 1989 előtt a szocialista rendszerben voltak: nem lesznek kötelező­ek. A házasságot hivatalosan az állami hatóság előtt kell megkötni, s csak az, aki akar, esküszik később a templom­ban is hűséget párjának. „A legutóbbi, 2001-ben megtar­tott népszámlálás alapján ná­lunk (Csehországban) 2,5 mil­lió a hívők száma. Többségük már túl van a hatvanon. Ez azt jelenti, hogy a lakosság húsz százalékának a véleménye - s ez sem egyöntetű - áll szem­ben a nagy többség vélemé­nyével” - olvasható a jogsza­bály módosításának a javasla­tában. A katolikus egyház erő­teljesen bírálja az elképzelést. „Ezt komoly visszalépésnek tekintjük” - jelentette ki újság­írók előtt Jin' Gracka, a Cseh Püspöki Konferencia képvise­lője. A politikai pártok közül eddig csak a Keresztényde­mokrata Unió-Csehszlovák Néppárt tiltakozott a tervezet ellen. A cseh statisztikai hiva­tal szerint 2006-ban több mint 50 ezer házasságkötésre került sor, ebből 6500 volt templom­ban. Csehországban évtizedek óta folyamatosan csökken a hí­vők száma. Felmérések szerint jelenleg a cseh lakosság több mint kétharmada hivatalosan is ateistának vallja magát. Svájc gyorsan melegszik Svájcban kétszer olyan gyorsan emelkedik az átlaghő­mérséklet, mint az északi fél­tekén, írta a Der Spiegel c. né­met hetilap. „Svájcban az átla­gos felmelegedés a huszadik században 1,35 Celsius fok volt, de az elmúlt harminc esz­tendőben 0,57 Celsius fokkal nőtt. Ez elvileg azt jelentené, hogy száz esztendő alatt 5,7 fokkal nő az átlaghőmér­séklet” - íiják a kutatók. Ösz- szehasonlítva az északi félteke felmelegedésével, Svájcban a változás több mint a kétszere­se az itteni átlagnak. A tudó­sok úgy vélik, hogy a térség kontinentális jellege és a szé­lességi kör alapján nem tekint­hető nagy meglepetésnek az eredmény, ráadásul Svájcban hiányzik a tengerek hűtő hatá­sa is. A hőmérséklet elsősor­ban tavasszal és nyáron emel­kedett nagyobb mértékben, ez a magyarázat arra, hogy a nyolcvanas évektől az alpesi gleccserek visszahúzódtak. A tanulmány szerint a változá­sok nyomán megnőtt az árvi­zek, a hegy- és kőomlások és az iszaplavinák veszélye. Nehéz feladattal néz szembe Vlagyimir Putyin orosz és George Bush amerikai elnök. Mandátu­muk 2008-as lejártának közeledtével egyértelmű­en megromlott a két nagy­hatalom viszonya. MT1-ELEMZÉS A két nagyhatalom vezetője azt kockáztatja, hogy távozásuk után elemzők és történészek elpuská­zott lehetőségek néven emlegetik majd a nevükkel fémjelzett kor­szakot. Ezért nem engedheti meg tehát magának a két elnök, hogy (látványos és egyértelmű) ku­darcba fulladjon az egyesült álla­mokbeli Kennenbunkportban teg­nap és ma zajló nem hivatalos ta­lálkozójuk. A mézeshetek és a romlás világai Putyin és Bush első, 2001. júniu­si ljubljanai találkozója igazán szí­vélyes volt, majd valóságos mézes­hetek következtek a 2001. szep­tember 11. Amerika-ellenes me­rényletek után. Az orosz elnök el­sőként telefonált amerikai partne­rének, és a szolidaritást számos gesztussal fejezte ki. így felajánlot­ta a titkosszolgálatok közötti infor­mációk cseréjét, együttműködött abban, hogy amerikai támaszpon­tokat hozzanak létre az Afganisz­tán közelében fekvő közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokban, Kir- gizisztánban és Üzbegisztánban. A csalódás és a harag érzése an­nál nagyobb volt Moszkvában, amikor úgy érezte, hogy a viszon­zás elmaradt. A Kreml arra számí­tott, hogy gyökeresen megváltoz­nak az amerikai-orosz stratégiai kapcsolatok, ám Washington a ki­vételezett partnerség fejlesztése helyett 2002-ben felmondta a ra­kétavédelmi rendszereket kétolda­lú alapon korlátozó 1972-es ameri­kai-szovjet szerződést (ABM), amivel lehetővé vált számára az Európára is kiterjesztendő rakéta­pajzs tervezése. Felbőszítette Oroszországot a NATO kibővítése is, hiszen a nyu­gati katonai szövetségbe a balti ál­lamok révén volt szovjet tagköz­társaságok kerültek be. A Viktor Juscsenkót és Mihail Szaakasvilit hatalomra segítő ukrajnai, vala­mint grúziai „forradalmak” nyu­gati támogatásában, az Egyesült Államok azon törekvésében, hogy növelje befolyását az egykori Szovjetunió romjain megalakult Független Államok Közösségének országaiban, Moszkva a vissza­szorítására tett kísérletekként ér­tékeli. A magát elárultnak, majd meg- sértettnek érző Kreml valóságos provokációként élte meg Dick Che­ney amerikai alelnök 2006. májusi vilniusi beszédét, amelyben azzal vádolta meg Oroszországot, hogy lábbal tiporja az emberi jogokat, valamint a manipuláció és a zsaro­lás eszközeként veti be földgáz- és kőolajszállításait - véli a francia Thomas Gomart, Oroszország- szakértő. E verbális háború csúcs­pontján idén februárban Putyin a müncheni biztonságpolitikai fóru­mon (a NATO-t sem kímélve) azt vetette a Fehér Ház szemére, hogy egyedüli hatalmi, illetve erőköz­pontot kíván létrehozni, a konfron­táció útjára lépett, európai rakéta­telepítési terveivel újabb fegyver­kezési versenyt szít. A viszály almája Jaap de Hoop Scheffer NATO- főtitkár múlt heti moszkvai látoga­tásán a viszály almájának minősí­tette az európai hagyományos haderőket és fegyverzeteket korlá­tozó CFE-szerződés körüli vitát. A NATO álláspontja szerint az orosz fél nem teljesítette maradéktalanul az 1999-ben módosított CFE- szerződést, amelyet a NATO-tagál- lamok addig nem is ratifikálnak, amíg Oroszország ki nem vonja csapatait Grúziából és a (moldovai szakadár) Dnyeszter menti Köztár­saságból. Moszkva, amely viszont már ratifikálta a megállapodást, ebben a politikai és katonai kötele­zettségek összemosását látja, és Putyin ígéretének megfelelően gyakorlatilag felfüggesztette az eu­rópai biztonsági rendszer sarkala­tos pontját képező szerződés alkal­mazását. Az amerikai rakétapajzs elemei­nek tervezett közép-európai telepí­tésében Moszkva biztonságának fenyegetését és nemzetbiztonsági érdekeinek veszélyeztetését véli felfedezni, mivel katonai szem­pontból megalapozatlannak tartja azt az amerikai érvelést, hogy a rendszer az olyan„lator államok”, mint Irán vagy Észak-Korea jelen­tette fenyegetést hivatott kivédem. Putyih javaslatára, miszerint az amerikai és az orosz fél használja közösen az Oroszország által Azer­bajdzsánban bérelt gabalai radar­állomást, hivatalos válasz még nem érkezett. Noha több fontos külpolitikai kérdésben hasonlít Washington és Moszkva álláspontja, és az együtt­működés többé-kevésbé zökkenő- mentes (észak-koreai és iráni atomprogram, izraeli-palesztin válság), nincs sok remény a koszo­vói státuskérdést illetően. Moszkva kitart a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd újraindításának - és ezen keresztül kompromisszumos megoldás kidolgozásának - szük­ségessége mellett. Az Egyesült Ál­lamok és nyugati szövetségesei vi­szont a dél-szerbiai tartománynak gyakorlatilag függetlenséget bizto­sító Ahtisaari-terv mielőbbi elfoga­dását szorgalmazzák. Az utolsó esély a viták rendezésére Az elsősorban busás szénhidro­gén-készleteinek köszönhetően lendületes gazdasági fejlődést él­vező Oroszország nevében a lakos­ság szinte feltételen támogatását élvező Putyin egyenrangú kapcso­latot követel az iraki háború által megtépázott Egyesült Államoktól, és folyamatosan visszautasítja az oroszországi demokráciát érő bírá­latokat. Az orosz sajtó szerint sok elem­ző szinte az utolsó esélynek tartja a kennebunkporti csúcstalálkozót a nézeteltérések elsimítására, ám a közelgő elnökválasztási kampá­nyokra való tekintettel (is) áttörés nem várható. A találkozó egyetlen reális eredménye annak felmutatá­sa lehet, hogy az orosz-amerikai kapcsolatok nem süllyedtek vissza a hidegháború szintjére. Alekszej Arbatov, az orosz tudo­mányos akadémia levelező tagja szerint a találkozón'kézzelfogható pozitív eredmények akkor szület­hetnek, ha mindkét fél megérti, hogy fenn kell tartam a kapcsola­tokat; konstruktív orosz-amerikai kapcsolatok hiányában a világ na­gyon veszélyes hellyé változhat. KOMMENTÁR Nekimennek a sajtónak! BARAK LÁSZLÓ Róbert Ficóék nem lacafacáznak, ez már biztos. Legalábbis ha a sa­ját bőrüket kénytelenek vásárra vinni. Márpedig a politikusok, s ál­talában a közéleti szereplők meg a sajtó viszonya tekintetében min­denképpen indokolt lehet a veszélyérzetük. Pláne ha sejtik, hogy helyenként bizony nyüvánvalóan ostobák és kontárok. Ilyen helyze­tekben eddig a mindenkori sajtó küldetéséből és kötelességéből adódóan tette, tehette szóvá, hogy bizonyos politikusok, s a közélet egyéb szereplői egyszerűen alkalmatlanok. A sajtótörvény Ficóék által kilátásba helyezett módosítása, amelyet a kulturális miniszté­rium illetékesei állítólag már fel is kínáltak tárcaközi egyeztetésre, ezt a világ műiden egyes demokratikusnak mondható fertályán al­kalmazott gyakorlatot szándékozza felülírni. A felülírás lényege, hogy egy-egy adott politikus, közéleti szereplő akárhányszor hely­reigazítás közlésére kötelezhesse a sajtó embereit, ha azok szerinte valótlanságot közöltek vele kapcsolatosan - vagy ha épp csak sértve érzi magát az adott politikus, közéleti szereplő. Márpedig ez az em­berfajta általában igencsak sértődékeny. Jellemzően mindenkor és minden esetben, még ha egyértelműen, cáfolhatatlanul és sorozat­ban követi is el a címeres ökörségeket. A szóban forgó helyreigazítá- si kötelezettséggel egyébként nem is lenne komolyabb gond, hiszen ilyesmire egyértelműen kötelezhető a sajtó a jelenleg érvényes jog­szabályok szerint is. A Ficóék által megrendelt törvénymódosítás vi­szont azért antidemokratikus, következésképpen veszélyes agyrém, mert a helyreigazítási kötelezettségen felül a kikényszerített helyre- igazításhoz már nem szólhatna hozzá az érintett újságíró. Vélhető­en abban az esetben sem, ha a politikus, a közéleti szereplő által ukázba adott szöveg evidensen félrevezető, vagyis hazug. Ugyanez a helyzet a törvénymódosítás tervezetében szereplő „válaszadási jog” intézményével is. Amely tulajdonképpen lehetővé teszi, hogy akár egy semmirekellő bizonyítványmagyarázattal felülírható le­gyen bármely politikusra, közéleti szereplőre vonatkozó evidencia. A cél tehát, hogy az utolsó szó jogán egy-egy adott politikus vagy közéleti szereplő kénye-kedve szerint befolyásolhassa, azaz félreve­zethesse az olvasót. Aki, ugye a politikusok mindenkori lehetséges választópolgára. Nos, erre megy hát ki ez a sanda játék, vagyis a sajtó elleni támadás. Mármint, hogy a választópolgárt majdani íté­letében ne elsősorban a sajtó befolyásolja, hanem kizárólag a politi­kus. Ha így van, semmi másról nincs szó, mint a sajtószabadság körmönfont korlátozásáról. Amely, ugye, pláne ha szentesítené a parlament a kilátásba helyezett törvénymódosítást, a politikusi helyreigazítás megkommentálásának tiltásával együtt, töményen alkotmányellenes. Most már csak az a kérdés, vajon miként viszonyul majd a jelenlegi parlamenti ellenzék a kormány eme, bolsevik Állatfarmhoz történő visszatérési szándékához? Van-e vajon a szóban forgó hölgyekben és urakban betyárbecsület, merik-e vállalni a sajtó általi ellenőrzést s következményként az esetleges kemény kritikát is? A kérdésekre saj­nos majdnem szászszázalékos biztonsággal előre borítékolható a vá­lasz. Ugyanis nyüván minden egyes reflektorfényben sertepertélő halandó tart a sajtó embereitől... JEGYZET ssike-e1 v» mtmmmgmé Arachnofóbia JUHÁSZ KATALIN Nem tudom, mennyire kell a kályhától indulnom a „csehor­szági atomrobbanás” témájá­ban, csak remélni merem, hogy emlékeznek még a tíz nappal ez­előtti híradókra. A cseh és szlo­vák csatornák egyszerre számol­tak be arról a hacker-sikerről, amelynek „köszönhetően” a cseh köztévé reggeli, turistacsa­logató webkamerás adásában az egyik festői dombra atomka­tasztrófát dizájnoltak vicces fia­tal művészek. Ugyanazok, akik annak idején vehemensen tilta­koztak a Prága fölött virító un­dorító neonszív ellen, szóval be kell vallanom, számomra már akkoriban szimpatikusak voltak. Most arra akarták felhívni a köz­figyelmet, hogy a cseh tévénéző egyfolytában manipulálva van, kapásból elhiszi, amit tálcán kí­nálnak neki, egy trükkfelvételt is komolyan vesz, fel sem tételezi, hogy „megvezetik”, hülyének nézik. A szlovák köztévé az ügy kapcsán jelezte, buzgón sasolni fogják a hasonló reggeli közvetí­tést, nehogy nálunk is előfordul­jon ilyen bosszantó provokáció. Nos, jelentem, tényleg résen vannak. Péntek reggel a célból kapcsoltam be az STV2-t, hogy valami jó kis wellness-szállót ke­ressek pesti ismerőseimnek (nem találtam). A webkamera többször végigpásztázott a Cho- pok lejtőin, az Alacsony- és Ma- gas-Tátrán, a Szlovák Paradicso­mon, szóval csak úgy legelt a szemem. Aztán Poprádra kap­csoltak, ahol a híres aquapark egyik csúszdája mellett egy két­méteres pók pihent. Minimum ekkorának kellett lennie a kör­nyezethez viszonyítva. Isten ir- galmazzon annak a turistának, akit bolyhos, hátborzongató lá­bai közé kaparint, majd szoro­san befon hálójával és kiszívja vérét! Első blikkre a medve, a pittbull és a réti farkas-pók ke­resztezésével nyert, nyilvánvaló­an őrző-védő célokra kitenyész­tett óriás tarantula grasszált fel s alá a strandon. Ezek után akar a halál Poprádra menni! Jó, jó, ne nézzenek manipulált hülyének, tudom, hogy egysze­rűen csak annyi történt, hogy a kamera lencséjére rámászott egy ártalmatlan kis pókocska. A lát­vány azonban több volt, mint ijesztő. A következő fél órában nem is mutatták többé a poprádi helyszínt. Lám, valóban résen vannak az illetékesek, azaz raj­tam kívül más is nézi ezt az adást, és az a valaki azonnal in­tézkedett, nyugtáztam meg­könnyebbült elismeréssel. A pó­kot a lencséről ugyan nem lehe­tett eltüntetni, az egész aqua- parkot a képernyőről viszont igen. Dicséretes éberség. Kedves hackerek, ne is próbálkozzatok az STV-vel! Másodperceken be­lül le lennétek leplezve...!

Next

/
Oldalképek
Tartalom