Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)

2007-07-21 / 167. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 21. www.ujszo.com Irena Pavlásková legújabb filmje izgalmas alaphelyzetet vázol fel, de fokozatosan ellaposodik Sértett nő macsóbőrben Negyedikfilmjétkészítette el többéves kihagyás után Irena PavláskováAfenevad (Bestiái) címmel. Korábbi, a SzolgaidőésazAdósságokide- je című, szarkasztikus munká- inis-mindenekelőttazlvana Chylková által életre keltett fi- gurahisztérikusviselkedésé- nekfókuszbaállításával-erő- sen érződött a női identitás je­lenvalósága. Afenevadramég inkább jellemző a női lélekki- töréseinekdominanciája. TALLÓSI BÉLA A forgatókönyv a sikeres írónő, Barbara Nesvadbová regénye alapján készült. Ezért sem lehet véletlen Elfriede Jelinek Nobel-dí- jas osztrák írónő nevének emlege­tése a film elején. És azért sem, mert a Jelinek-mű alapján Micha­el Haneke rendezésében készült, zajos vihart kavart mozgóképre, A zongoratanárnőre emlékeztető, sokat sejtető alaphelyzetből indul a cseh opus is. Sajnos a sejtések nem igazolódnak be, a kezdeti képsorokban az ígéretes erőből felgerjesztett feszültség nagyobb füsttel robban és száll el, mint amilyen lánggal éghetne, ha a rendezőnő a film felénél a lélekta­ni drámából nem váltana műfajt, és a film nem laposodna puszta komédiává. A korábbi Pavlásková-mozgó- képek nagyító alatt azt boncolgat­ták, milyen mértékben képes az ember elfogadni a másiktól - a szeretett lénytől - a rosszat, a ki­szolgáltatást, a megalázást, a lé­lekbe tiprást. A rossz kölcsönhatá­sának maximális élvezettel törté­nő megélése volt a lélektani bon­colgatás irányvezetője: az együvé tartozó két lény extrémitásainak elfogadása, illetve a másik ural­kodó hajlamával való azonosulás. Hasonló kiindulási helyzetből startol ez az újabb produkció is - és megint csak nem véletlen a Jelí- nek-asszociáció. Karolina (Danica Jurcová, cseh szinkronhanggal) a csinos, sikeres fiatal főiskolai hallgató, aki metakommunikációs tanfolyamokat vezet menedzse­rek számára, belebotlik a titokza­tos Alexba (Karel Roden), akinek egyik szülője osztrák, a másik cseh, és szigorú nagypolgári kato­likus légkörben nevelkedett. Karo- lináéknál a liberalizmus volt a ve­zérelv a nevelésben. Már ennek a két világnak, két gyökérnek a ta­lálkozása egyféle szadomazo praktika. Alex titokzatos. Azonnal letiporja a liliomot, ágyba viszi a lányt, akiben a párnák közt azon melegében fellobban az igaz sze­relem lángja a nagy Ő iránt. Alex viszont eltűnik, napokra. Amikor hosszabb idő után felbukkan újra, mellbevágó ajánlattal áll elő. A lányt olaszországi nyaralásra invi­tálja. Titka van a fiúnak, érezni, valami nagyon álságos dologgal fog előrukkolni... valami hasonló, lesújtó villámokat ígérő ború sej­lik fel a kockák mögött, mint a Ha­rold Pinter műve alapján forgatott Idegenek Velencében című olasz játékfilmben. A ború azonban hamar derűvé változik, eltűnnek a viharfelhők, átugrunk egy meg nem oldott gu­bancot, s megkezdődik egy páva- tollakkal telitűzdelt parodisztikus komédia, amelyben Karolina bosszút forral a férfinemen. Izgalmas ponton vált műfajt a film. Sajnos az előbb említett gu­bancot nagyon gyorsan átugorja, s nem is tér vissza hozzá többé. Alex ezzel a ki nem bontott gubanccal kiesik a képből, pedig ez az a hely­zet, amellyel még robbantani le­hetne: az ő énje és személyiségé­nek boncolgatása tehetné a folyta­tást érdekessé. Kiderül ugyanis szép finoman, hogy Alex azt az időt, amelyet nem Karolinával tölt, egy mutatós baráttal múlatja. Egy titokzatos régi ismerőssel, akinek Alex már az olasz tenger­parton is osztott lapot, s nemcsak egy kártyaparti idejére. Karolinát nem is zavarja, hogy Alex intim megvilágításban kártyázik az Adoniszként egy szál alsóban el­nyújtózó baráttal. Azt azonban már kevésbé tudja megemészteni, hogy Alex oldalán egy előkelő nagypolgári hölgy is felbukkan. Ezt a szerelmi négyszöget már nem tudja lenyelni. Női büszkesé­gét, önérzetét bántja, hogy nem­csak egy fiúval, még egy nővel is osztoznia kell Alexen. Úgy dönt, vált, a gyöngéd női arcra felölti a macsó fenevad maszkját, és kieresztett éles kar­maival szétmarcangolja a férfia­kat. Elnyomja az érzelmeit, s a végzet asszonyaként átgázol min­den hímen. Macsó vérmérséklet­tel, magatartással, számító közle­kedéssel, manipulativ támadással behúzza a csőbe a teremtés koro­náit, és kibabrál velük: pofára ejti őket. A kapcsolatból elveszi, ami jó, a testi élvezetet, a férfit pedig otthagyja sebzett, pőre lélekkel. Az, amit naiv egyetemi csoport­társával (Kristóf Hádek) művel, egyenesen kiakasztó. S az ered­mény? Erotikával megtöltött el­nyújtott helyzetek, humorral fűszerezve. Karolina a macsó fe­nevad pózában is megbukik: nő marad, kiszolgáltatott, lelkileg ki­fosztott, érzelmileg megrövidí­tett. Nincs új a nap alatt. A fene nagy hímek nyálukat csorgatják a virtuális erotikát élvezve, a fene nagy feministák meg éppen emi­att nyalogatják továbbra is a sebe­iket. A feldobott nehéz kő lezu­han, és nem eredményezi a várt földrengést. Nincs kimozdulás. „Palackposta" a somorjai zsinagógában - Kiss Csaba és Suzanne üzenete a jövő nemzedékek számára Befalazták lapunkat Július 14-i számunkban adtunk - hírt arról, hogy megújul a somorjai zsinagóga, s már javában folynak a külső falak helyreállítási munkála­tai, amelyek a tervek szerint au­gusztus végére fejeződnek be. A napokban e mail érkezett Kiss Csabától és Suzanne-tól, akik a zsinagóga falai között működtetik az At Home Galleryt. Arról értesí­tettek bennünket, hogy az Új Szó július 14-ei számát „palackpos­taként” a zsinagóga falában he­lyezték el, üzenetként a jövő nem­zedékek számára. Lapunk egy pél­dányát tehát ezentúl a zsinagóga falában őrzi az idő. Mindezt fény- képfelvétellel is dokumentálta Kiss Csaba, amelyetmostközreadunk. Mi csupán annyit kívánunk, hogy ez a jövőnek szánt „palack­posta” minél később kerüljön újra napvilágra, mert ez azt fogja bizo­nyítani, hogy a Marek Dolník ve­zette restaurátorcsapat jó munkát végzett, és sokáig nem lesz szüksé­ge újabb restaurálásra a Csallóköz egyetlen fennmaradt zsinagógá­jának, amely mára a művészetek otthonaiéit, (m) (Kiss Csaba felvétele RÖVIDEN Mao Ce-tungról forgat Robert De Niro Hollywood. Mao Ce-tungról készül filmet forgatni Robert De Niro. A történelmi dráma Roy Rowan újságíró visszaemlékezésein alapul majd. Rowan hosszabb időt töltött Kínában, jelen volt, ami­kor 1949-ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Az újságíró maga is részt vesz a film előkészületeiben. A filmben az újságíró és kínai tolmácsa között szövődött szerelem is helyet kap. (MTI) Magyar filmek Edinburgh-ban Három magyar filmet is beválogatott a szakmai zsűri Nagy-Bri- tannia egyik legszínvonalasabb filmes mustrájára, az Edinburgh International Fűm Festival programjába: Tarr Béla legújabb alko­tását, A londoni férfit, Goda Krisztina Szabadság, Szerelem című filmjét és Mészáros Péter Kythera című alkotását. A skóciai fővá­rosban augusztus 15. és 26. között várják a mozi szerelmeseit a fesztiválra. (MTI) PENGE Hizsnyai Zoltán legszebb versei AB-ART, Pozsony, 2006 Milyen szép is szembesülni egy jelentős költői életmű ed­digi teljesítményeivel, követni az időbeli módosulások elága­zásait, az egymás után követ­kező versek összehangzó és széttartó poétikai jellemzőit! Az ilyen összefoglaló jellegű verseskötetek tulajdonképpen „szépirodalmi irodalomtörté­netek” is, hiszen egy tágabb korszak jelenik meg bennük és általuk, s az egyes alkotások nemcsak önértéküknél fogva, hanem az életműben elfoglalt helyük miatt is olvashatóak és értelmezhetőek. A Csehy Zol­tán válogatásában és utószavá­val megjelent kötet ezen túl ar­ra is rákényszeríti olvasóját, hogy - akár akaratlanul is - a magyar irodalom vonatkozó korszakának más fontos lírai teljesítményeivel is összeha­sonlítsa a Hizsnyai-verseket. A korai Hizsnyai-versek leg­inkább a Weöres Sándor- és Jó­zsef Attila-életmű továbbításai­nak látszanak, egyjól látható ne oavantgárd-(neo)szürrealista és egy igen erős önreflexiós ré­teg kíséretében. A csataterek harmóniája című versben pél­dául az önreflexió többszörös csavarát figyelhetjük meg: „a csupaszságodat vetkőzöd le / én már markolom // aztán én is le­vetkőzöm / a markom / a csu­paszságom / egyetlen eltemet- hetetlen görcsbe ötlözünk”. Emellett az ún. történetmesélő verstípus jelenlétére is felfi­gyelhetünk, mint például a Bú­jócska című versben, amely a szexualitás első, félénk, majd­hogynem értelmezhetetlen, gyermekkori megjelenését me­séli el szinte másodpercről má­sodpercre. Milyen érdekes összehasonlítani ezeket a narra­tív lírai szövegeket Hizsnyai utolsó, Bárka és ladik (2001) című kötetének minimalista verseivel, a Négy közönséges napom ciklussal, amelyekben a lírai alany egy-egy napját meséli el óráról órára, percről percre, átbillentve a száraz és monoton dokumentáló szólamot lírai hanggá: „Nyolc óra négy perc­kor / elindultunk az iskolába a fiammal / Visszafelé újságot vettem / otthon belelapoztam aztán / lezuhanyoztam de már előtte / bekapcsoltam a számí­tógépet/ Kilenc óra tizenhétkor kisebb vitánk / támadt a műfordítás elméleti kérdései­ről”. De ugyanígy megvizsgál­S Németh Zoltán kritikai rovata hatjuk az önreflexió előbb emlí­tett csavarait a Hizsnyai által életre keltett, megteremtett fik­tív költőfigura, Tsúszó Sándor „identitáskölteményeiben” is: „Vetkőzz valómig, s öltöztess magadba. / Mi voltam én?! Vol­tam, aki leszek! / Legyél helyet­tem én, mert így - szavamra! - / magadat is könnyebben meg­leled.” Hizsnyai versei arról győzik meg olvasójukat, hogy költőjük szinte bármely verstí­pusban és témában képes emlé­kezetes teljesítményt nyújtani - Tsúszó-féle identitásversben éppúgy, mint bordalban, filozo­fikus hosszúversben vagy szo­nettkoszorúban. Ennek oka vé­leményem szerint a nyelvben van, a Hizsnyai által működ­tetett nyelv magas fokú teljesí­tőképességében. De talán ebben keresendő Hizsnyai Zoltán költészetének egyik nagy paradoxona is. Ta­lán éppen azért, mert magas szinten szólal meg több lírai re­giszterben is, ezzel tulajdon­képpen elvágja saját útját egy valóban jól megkülönböztethe­tő, a kortárs költészet egészétől élesen elváló, markánsan egyedi lírai nyelv lehetőségétől. A Hizsnyai Zoltán legszebb ver­sei című kötet - ezt a gondola­tot folytatva - talán éppen arra mutat rá, hogy ez a forrongó költői műhely még tele van ki- használadan lírai ötletekkel, perspektívával és lehetőségek­kel. Szinte szétveti saját lírai energiáinak tömege. Értékelés: •••••••••O Karolina (Danica Jurcová), Alex (Karel Roden) és a titokzatos kapocs (Lukás Júza) (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom