Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-17 / 163. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 17. Vélemény és háttér 7 Hölgyeim, nem ajánlom, hogy itt fuldokoljanak. A helyi úszómester csúnya, pocakos és szegény. (Peter Gossónyi karikatúrája) A mérsékelt izraeliek szószólója, a palesztinokkal való megbékélés híve Nobel-békedíjas elnök _____ TALLÓZÓ HW BMBWMMWHHflMMEÉlMMOTffiMIffIBTIIMIITI lliHHii MLADÁ FRONTA DNES/ABC Az orosz medve morog ugyan, de nem harap - mutatott rá a prágai Mladá Fronta Dnes tegnapi kommentálja, amely Vlagyimir Putyin elnöknek a közép-európai fegyverzetekre vonatkozó bejelentésével foglalkozik. Jóllehet Putyin mindent megtesz azért, hogy Oroszországot a lehető legkomolyabban vegyék külföldön, új hidegháború legföljebb a sajtóban fenyeget. Moszkvának szüksége van nyugati beruházásokra, a Nyugatnak pedig szüksége van Oroszország olajára és földgázára... Háborúkat manapság amúgy sem bombákkal és harckocsikkal lehet megnyerni. No persze, az orosz medve morgására figyelni kell - de ki hiszi el, hogy a medve harap is? - írta a cseh újság. Rossz hírnek tartja a moszkvai bejelentést a madridi ABC. Nem azért, mintha ezáltal újra felélednének a régi katonai fenyegetések - ez szerencsére már nem lehetséges. A lépés azonban megmutatta, hogy a moszkvai vezetés, élén Putyinnal, továbbra is a hidegháború idejétmúlt kategóriáiban gondolkodik. Az viszont katonai szempontból teljesen irreleváns, hogy Moszkva a jövőben nem akarja tartani magát a CFE-szerződéshez - valójában az aláírók egyike sem tartja már huzamosabb ideje tiszteletben a dokumentumot. Putyin bejelentése a szerződésről éppen akkor hangzott el, amikor Lech Kaczynski államfő az Egyesült Államokba utazott, hogy az európai rakétapajzsról tárgyaljon az amerikai elnökkel - mutatott rá a varsói Rzecz- pospolita. - Ezzel egyidejűleg nagyszabású orosz katonai tevékenység zajlik... Putyin kardcsörtetése Európát is érinti. Az EU-államok politikusaival folytatott tárgyalásokon higgadtan le kell szögezni: nézzétek meg magatok is, mit művel a Kreml - és vonjátok le belőle a saját következtetéseiteket - írta a lap. FIGYELŐ Anglikán segítség Az anglikán egyház a náci uralom idején segített menekülni az anglikán hitre tért bécsi zsidóknak - írta az Illustrierte Neue Welt című bécsi zsidó folyóiratban Lucian Meysels publicista. Összesen 1800-an keresztelkedtek meg és a részükre kiállított „anglikán keresztlevél” jó szolgálatokat tett tranzitvízum megszerzésében, valamint abban is, hogy felvegyék őket gyermektranszportokba. A megkeresztelt zsidók közül mintegy százan nem élték túl a náci uralom éveit. Az nem ismeretes, hogy az anglikán hitre tért osztrák zsidók a nácik előli menekülésük után is anglikán vallá- súaknak vallották-e magukat. A menekülésükhöz nyújtott segítséget az tette lehetővé, hogy Bécsben az anglikán egyház diplomáciai mentességet élvezett. Az 1877-ben épült anglikán templom lelkészének „a brit nagykövet személyes lelkésze” volt a hivatalos státusa, (mti) Vasárnap tette le a hivatali esküt Simon Peresz, Izrael kilencedik elnöke. Szymon Persky néven 1923. augusztus 15-én született a kelet-lengyelországi (ma Fehéroroszországhoz tartozó) Wotozynban (Wiszniawa). MTl-HÁTTÉR Családjával 1934-ben vándorolt ki Palesztinába. Tehetségét Izrael alapító atyja, David Ben Gurion fedezte fel, aki az Egyesült Államokba küldte tanulni (szociológiai és közigazgatási tanulmányokat folytatott). Ben Gurion már Izrael függetlenségének 1948-as elnyerése előtt bevonta a hadsereg munkájába, tagja lett a Mapainak, a Munkapárt elődjének, s a központi apparátusba is bekerült. Az 1948-as államalapítás után a védelmi minisztériumban töltött be tisztségeket, és szerepet játszott a korszerűen felszerelt izraeli hadsereg kiépítésében. 1959-ben a kneszet, a parlament tagja lett, 1959 és 1965 között a védelmi tárcát is irányító Ben Gurion helyettese volt, tisztségét párton belüli viták miatt adta fel. 1965-ben Ben Gurion- nal együtt kizárták a Mapaiból, Peresz az újonnan létrehozott Ráfi párt főtitkára lett. Az Izraeli Munkapárt a két párt egyesülésével 1968-ban jött létre. Peresz Golda Meir (1969-74) és Jichak Rabin (1974-77) kormányában több tárcát irányított, s 1977 április-májusában ügyvezető miniszterelnök lett. A Munkapárt választási veresége után ő vette át Rabintól az ellenzékbe szorult párt vezetését, elnöki tisztét 1992-ig tartotta meg. Az 1984-es választások nyomán alakult koalíciós kormányban 1986- ig kormányfő, belügyminiszter és a vallási ügyek minisztere, majd Jichak Samir kormányában 1986 és 1990 között első miniszterelnök-helyettes, 1988-ig külügyminiszter, 1988-90-ben pénzügyminiszter volt. 1992-1995 között ismét ő volt a külügyminiszter Rabin kormányában, s ebbéli minőségében komoly szerepet játszott a közel-keleti békefolyamat elindításában, a Jordániával kötött megállapodások kidolgozásában, a Szíriával folytatandó béketárgyalások előkészítésében. A közel-keleti békefolyamat érdekében kifejtett tevékenységéért 1994-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki Jichák Rabin miniszterelnökkel és a Palesztin Felsza- badítási Szervezet vezetőjével, Jásszer Arafattal együtt. Rabin meggyilkolása után, 1995. november 22-én ismét kormányfő és pártelnök lett, s ellátta a védelmi miniszteri tárcát. Pártja azonban az 1996-os választásokon vereséget szenvedett, Peresz 1997-ben megvált pártelnöki tisztétől is. 1999 júliusától Ehud Barak miniszterelnök kormányában regionális fejlesztési miniszter, majd Ariel Sáron kabinetjében 2001 márciusától másfél évig külügyminiszter és miniszterelnökhelyettes volt. 2002 novemberében a Munkapárt többi tagjával kilépett a kabinetből. 2003. június 19-én az Izraeli Munkapárt ismét őt választotta elnökévé, ezt a funkciót 2005 novemberéig töltötte be, amikor kilépett a pártból és Sa- ront támogatva az előrehozott választásokon belépett az általa alapított Kadima pártba. 2005- ben januártól november végéig ismét miniszterelnök-helyettes volt. 2006 májusában újra bekerült a kormányba, Galilea és a Negev-sivatag ügyeinek tárcáját vitte, és ismét miniszterelnök-helyettes lett. A 2007. júniusi elnökválasztáson Peresz a Kadima párt jelöltjeként győzött a kneszetbeh szavazás második fordulójában. A politikusnak - aki immár Izrael nagy öregjének számít - két fia és egy lánya van, továbbá hat Unokája. A mérsékelt izraeliek szószólója, a palesztinokkal való megbékélés híve, a Nobel-béke- díj mellett az UNESCO és a Franklin D. Roosevelt békedíj birtokosa is. (AP-felvétel) KOMMENTÁR Autópályán Kassáig GÁL ZSOLT A szlovák kormány tagjai minden hétre tartogatnak legalább egy bombasztikus bejelentést. Múlt héten maga Robert Fico jelentette ki, hogy 2010-ben autópálya köti össze az ország két legnagyobb városát, Pozsonyt és Kassát. Ezzel még közlekedési miniszterét, Lubomír Váznyt is meglepte, aki pár nappal korábban a kormány asztalára letett jelentésében még 2013-at tartotta reális időpontnak. Természetesen a Zsolna és Poprád mellett elhaladó úgynevezett északi variánsról van szó, amelyből még 210 kilométer hiányzik, ebből 59 kilométernyi szakaszon már folyik az építkezés, 150 küométeren pedig még az első kapavágást sem tették meg, csak a tervezés stádiumában varrnak. Már ezek az adatok is kérdésessé teszik Fico terveinek megvalósíthatóságát. A pimasz újságíróknak azonban pofádanul még ahhoz is volt merszük, hogy rákérdezzenek, mi lesz a Zsolna és Kassa között tervezett 11 alagúttal. Ezekből csak kettőt építenek jelenleg, és mindössze egyet adtak át, a branyiszkóit, azt is sűrűn le szokták zárni karbantartásra hivatkozva. A miniszterelnököt láthatóan felkészületlenül érte a kérdés, mivel „nem tájékoztatták ilyen számról”, magyarán fogalma sem volt, hogy még ennyi tűnél hiányzik. Visszakozni azonban már nem lehetett, így maradt a 2010-es dátum. Mivel semmi sem lehetetlen, és Einstein óta minden relatív, nem lehet előre kizárni, hogy Fico ígéretei - különösen, ha ilyen konkrétan, számonkérhetően és a nagy nyüvánosságnak szánva hangzottak el - megvalósulnak. Ráadásul további motivációt jelent a határidőként megadott évszám. Mert véletlen-e, hogy az építkezés befejezésének előrehozott ideje egybeesik a parlamenti választás évével? Lehet találgatni. A hazai politikán edződött megfigyelő azonban jogosan kételkedhet. Volt már az országnak egy (Vladimír Meciar vezette) kormánya, amelynek közlekedési minisztere (Alexander Rezes) 2015-ről 2005-re hozta előre a Po- zsony-Zsolna-Kassa autópálya befejezését, amiből persze nem lett semmi. Legfeljebb groteszk jelenetek, amikor félig kész szakaszokon vágta át a szalagot az ország akkori kormányfője (röviddel a választás előtt) külföldi hírességek kíséretében. Meciar politikájának az „eredménye” az lett, hogy egyszerre túl sok helyen kezdődött meg az építkezés, legalábbis jóval többön, mint amennyinek a gyors befejezésére reális esély (és pénz) volt, ezért az útépítés elhúzódott és alaposan megdrágult. Ä sors fintora, hogy most ennek az ellenkezője, a túl gyors építkezés fenyeget jelentős drágulással. Közép-Európa építőipara ugyanis szárnyal. A csúcsra járatott szlovák piacon is hiány van építőanyagból, kivitelező vállalatokból és munkásokból egyaránt, emiatt máris áremelkedés tapasztalható. Ha a kormány jelentős többletforrásokat von be autópályák kivitelezésére, akkor olajat önt a tűzre, tovább pörgetheti a máris száguldó ingatlanpiacot és építőipart, további alapanyaghiányt, drágulást és munkaerőhiányt okozva (amit esetleg külföldi munkásokkal kell pótolni). Emellett a rohamtempó a minőség romlásával és a kivitelező cégek titkos összejátszásával is fenyeget, az árak növelése érdekében. így is csak a kisajátításoknak a jogállami kereteket súroló és a tulajdonjogokat sárba taposó korlátozásával lehetne valahogy tartam a határidőt. Persze úgy semmiképpen sem, hogy közben széles nyomtávú vasút, új reptéri terminál, a főváros alatt vasúti alagút, meg más beígért állami beruházás is megvalósul. ti JEGYZET Nagy házak üresen JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Végre csepereg az eső, mégis egyre reménytelenebbül csörtetek az erdei úton. Amikor néhány évvel ezelőtt erre jártam, még tisztán látszottak az egykori gyümölcsös nyomai, mára mindent benőtt a gaz. Igazi, háborítatlan őserdei hangulat, szinte várom, hogy elibém toppanjon egy termetes vadkan vagy egy, az Alacsony-Tátrából ide tévedt mackó. De csak a madarak boldog csivitelése töri meg a csendet. Még jó, hogy szegény apám már pár éve halott. Ha látná, mi lett abból a gyümölcsösből, amelynek a létrehozásában ő is segédkezett... Amikor kiérek az őserdőből, a sok elhagyatott termőföld közepén egy makusznyi krumpliföldre figyelek fel. A gazdája, Julis néni éppen azt vizsgálja, eljött-e már az ideje a betakarításnak. Ugyanis ha nem szedi ki időnap előtte, könnyen megteszi más. Julis nénje már jóval túl van a nyolcvanon, s vénségére magára maradt az emeletes házban. Unokái már régebben kirepültek, egyikük Zsolnán telepedett le, másikuk Fülekre ment férjhez. Tavaly a fia és a menye is elköltözött hazulról, ugyanis csak két műszakban alkalmazták őket, s este nem tudtak hogyan hazajárni. Azóta Julis néni egyedül jár-kel a kétszintes házban. Néhány házzal odébb Erzsiké néni állít meg, érdeklődvén az erdei zsákmány felől. Persze inkább csak panaszkodni szeretne. Néhány évvel van a nyugdíj előtt, de már évek óta betegeskedik. Új gépeket állítottak be az üzemben, s volt, amikor egyszerre három gépnél is helyt kellett állnia. A hátgerince kezdett el rakon- cátlankodni, de az orvos megállapította, hogy népbetegség, ezért a nyugdíjazás szóba se jöhet. A félje is többet van kórházban, mint otthon, a lánya pedig Irakban dolgozik segédápolóként. Hiába kilincsel munka után, esélye sincs. A nagy ház, amit kőműves férjével felépítettek, vevőre várna. Ahogy mondja, szívesen megszabadulnának tőle, de hát alig pár százezer koronát kínálnak érte. Ezért áll üresen nemegy ház a faluban. Egy, a napokban közzétett felmérés szerint kisfalvak sokasága tűnik el a térképről. Itt Gö- mörben, ahol rengeteg a kis lélekszámú település, elkezdődött a folyamat.
