Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-12 / 159. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 12. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ BERLINER ZEITUNG A náci párt tagja volt Günter Guillaume keletnémet hírszerző - úja szerdai számában a német napilap. A szövetségi archívum napvilágra került dokumentumai szerint Günter Guillaume-ot 1944-ben a párt ifjúsági szervezetének, a Hiderjugendnek a tagjaként vették fel a pártba. 1974-ig Willy Brandt nyugatnémet kancellár közvetlen közelében tevékenykedett a keletnémet hírszerzés ügynökeként, lelepleződése után Brandt lemondott, Guillaume-ot pedig 13 év szabadságvesztéssel sújtották, majd egy kémcsere alkalmával visszaküldték az NDK-ba. Günter Guillaume 1995-ben halt meg.- Megint nézem a híreket a közszolgálati tévében, amióta Fico olvassa be őket, Meciar meg mindegyik Után integet... (Peter Gossányi karikatúrája) Az MSZP elhatárolódott az ünnepség díszvendégének, Mihail Gorbacsovnak az 56-ról szóló szavaitól Kínos Horn Gyula-születésnap... Vegyes a megítélése az MSZP-ben a Horn Gyula születésnapján történteknek, van, aki utólag úgy gondolja, nem kellett volna beengedni a sajtót, és akkor most nem kellene „két idős ember” kijelentései miatt magyarázkodni, mások viszont egyáltalán nem látnak okot erre. KOSA ANDRÁS Lett némi utórezgése Horn Gyula 75. születésnapjának, bár ennek egy részét valószínűleg megspórolta volna magának az MSZP. Mint ismert, a rendezvényen előbb Mihail Gorbacsov jelentette ki, hogy „1956-ot nem lehetett megúszni szovjet beavatkozás nélkül”, majd Horn Gyula emlegette Sólyom László „nénikéjét”, és jelentette ki a reformokkal kapcsolatban, hogy „feltehetően nagyon komolyan kell módosítani mindazt, ami történt” - ezek után Gyurcsány Ferenc gyakorlatilag „lekeverte” a beszédet. Előbb az SZDSZ adott ki közleményt, amelyben visszautasítják Hornnak és Gorbacsovnak „az 1956-os forradalom emlékét gyalá- zó, Rákosi diktatúráját mentegető, a Kádárt és rendszerét magasztaló nyilatkozatát”, majd Nyakó István MSZP-szóvivő is elhatárolódott Gorbacsovtól, Horn Gyulának viszont továbbra is minden szavát vállalja a párt. Daróczi Dávid kormányszóvivő pedig azt mondta, Gyurcsány Ferenc kész találkozni elődjével. Ezek után szocialista képviselőket kérdeztünk arról, hogy értékelik utólag a történteket. „A szervezők felelőssége” A párt egyik fiatal politikusa azt mondta, a tévéközvetítéssel és a sajtó jelenlétével - például azzal, hogy a TV2 honlapján vágatlanul letölthető a kínos Horn-beszéd - utólag ők maguk járultak hozzá közvetve a mítoszromboláshoz. „Ami történt, az elsősorban a szervezők, így Bútor Klára pártNem kellett volna beengedni a sajtót. Úgy is éppen elég figyelmet kapott volna a születésnap, ha zárt körben rendezik meg. igazgató felelőssége. Nem kellett volna beengedni a sajtót. Úgy is éppen elég figyelmet kapott volna a születésnap, ha zárt körben rendezik meg, de előtte mondjuk Gyurcsány Ferenc tart egy sajtótájékoztatót, és lehetőséget biztosítunk külön interjúkra Gorbacsovval vagy Genscherrel” - vélekedett a megkérdezett. Az 56-os beavatkozást szükség- szerűnek nevező egykori szovjet pártfőtitkár vagy akár Horn Gyula felszólalásáért „senki sem vonható felelősségre”. „Gorbacsov elmondta, milyen volt 1956 szovjet nagyhatalmi szempontból, ezzel a teremben ülők többsége sem értett egyet”, de azt azért „ne felejtsük el, hogy itt két idős emberről van szó”, akik „nem biztos, hogy mindig teljesen urai a gondolataiknak”. Kérdésünkre, hogy véleménye szerint Gyurcsány Ferenc valóban egyeztethet-e majd Horn Gyulával a „szükséges változtatásokról”, a politikus úgy válaszolt, „nem hinném, hogy létrejön ez a találkozó”. Egy másik - Horn Gyulánál bő tíz évvel fiatalabb - frakciótag viszont azt mondta lapunknak, a kormányfő és elődje eddig is rendszeresen találkoztak. „Ezt Gorbacsov megengedheti magának” Forrásunk szerint a születésnap „egyfajta demonstráció volt a párt részéről a szavazóink felé: azt szerette volna megmutatni az MSZP az elbizonytalanodóknak, hogy nem történt akkora fordulat a politikánkban”, így ebbe a forgató- könyvbe egy ilyen megbeszélés simán belefér. A képviselő úgy látja, senkit semmilyen meglepetés nem érhetett: Horn Gyula soha egy percig sem titkolta, hogy lényeges kérdésekben nem ért egyet a meghozott intézkedésekkel, az 56-os múltjával kapcsolatban sem várhatta senki, hogy megváltozik a véleménye, az SZDSZ elhatárolódása pedig „borítékolható volt”. Szanyi Tibor szerint viszont a most „hevesen reagálóknak” nem kellett volna megszólalniuk az ügyben. Mégpedig azért nem, mert „Mihail Gorbacsovnak világ- történelmi főszerepe van, ő megengedheti magának, hogy szovjet szempontból értékelje 1956-ot. A törökök is meleg szívvel emlékeznek az itt töltött évszázadokra, de ettől még nem megyünk egymásnak”. Vagy Gorbacsov „esedeg azért mondta ezt, mert olyat tud, amit mi még nem”. A politikus egyébként semmi kivetnivalót nem lát abban, ha egy közéleti eseményen - mint amüyen Horn születésnapja volt - olyan kijelentések születnek, melyeket politikai ízlése szerint mindenki másképp ítél meg. Horn Gyula változtatásról szóló kijelentéseivel kapcsolatban Szanyi Tibor úgy fogalmazott, „nem az intézkedéseken kell változtatni, hanem a stíluson, a végrehajtáson, az ütemezésen”. A képviselő egyébként ezt a kijelentést sem tartja furcsának, „hiszen a politika lényege, hogy mindig korrigálunk, változtatunk, akár menet közben is”, (hirszerzo.hu) Kende Péter szerint az exkommunisták visszatértével a hatalomba háttérbe szorult az emlékezés munkája... Defektes dekommunizációs folyamat VENCZEL KATALIN A volt kommunista tábor sajátosságai és a nemzeti kontextusok, valamint a kormányváltások miatt le- hetedenné vált, hogy latin-amerikai vagy dél-afrikai mintára az átvilágítás az igazság feltárása és a nemzeti megbékélés jegyében történjen Kelet-Európábán. A lezáratlan dekommunizációs folyamatot időről időre kisajátítja magának a napi politika valamennyi országban - véli elemzésében a Le Monde című francia napilap. A mértékadó párizsi újság Kelet-Európa, nem múlik a múlt című kétoldalas írásában külön foglalkozik valamennyi kelet-közép-európai ország átvüá- gítási folyamatával. A lap szerint az egyesülést követően Németországban felgyorsult a dekommunizációs folyamat. Ehhez a kormányzat olyan anyagi feltételeket biztosított, amelyeket egyeden más kelet-európai országban sem. Németország 1990-ben elfogadta az átvilágítási törvényt, megalakult a „Gauck-hivatal”, amely évi 100 millió eurós költség- vetéssel működik. A dossziék 1992 óta hozzáférhetők, a berlini fal leomlásakor a Stasi-ügynökÖk által fecnikre szabdalt dokumentumokat 15 kutató próbálja helyreállítani az állam által finanszírozott különleges logisztikai eszközökkel. Csehország eleinte a német példát kívánta követni az 1991-es átvilágítási törvénnyel, de a kommunista Állambiztonsági Hivatal (StB) anyagaihoz való szabad hozzáférés egészen 2007-ig nem volt lehetséges. A Le Monde szerint á megtisztulási folyamatban Bulgária és Románia van a leginkább lemaradva. Kende Péter politológus szerint az első posztkommunista kormányfő, Antall József a diszkriminációs kampánytól tartott, számára a békés átmenet minden árat megért abban a társadalomban, ahol 1989-ben az MSZMP-nek még 800 ezer, a KISZ-nek pedig egymillió tagja volt. „Az exkommunisták visszatértével a hatalomba” az emlékezés munkája háttérbe szorult - mutat rá Kende Péter. Az archívumokat 1997-ig nem lehetett kutatni, nagy részük azóta is államtitoknak minősül. Lengyelországban a kerékasztal- tárgyalásokon 1989 áprilisában a pártok a nemzeti megbékélés politikája mellett kötelezték el magukat, de a kompromisszumkészség csak addig tartott, amíg a régi demokratikus ellenzék tábora szét nem forgácsolódon. Azóta a kommunista archívumok a napi politikai játék eszközévé váltak. A balti államokban a folyamat azért sajátos, mert Litvánia, Észtország és Lettország a Szovjetunió részei voltak, így az ő titkosrendőrségük maga a KGB volt. Függetlenségük kikiáltása után a dokumentumok jelentős része Oroszországba került, miközben az országokban jelentős orosz kisebbségek maradtak. Ezért a balti országok esetében sem megbékélésről, sem szakításról nem lehet beszélni: a baltiak és az oroszok között mindennaposak a feszültségek. Az átvilágítási törvényeket ugyanakkor megszavazták, s a folyamat a balti államokban sokkal békésebb módon zajlik, mint a többi kelet-európai országban. Georges Mink politológus szerint ma már túl késő, hogy a dekommunizációs folyamat megbékéléshez vezessen Kelet-Európá- ban. Áldozatok és hóhérok között ez már nem fog bekövetkezni, de a múltról vallott közbeszédben születhet egyetértés. Ugyanakkor a múlt felidézésének ma a legtöbb esetben nem a megbékélés a célja - véli a kutató. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Palesztin tüske MAL1NÁK ISTVÁN Nemzetközi erők telepítése a Gázai-övezetbe. Ez a Közel-Kelet legfrissebb témája, amely pillanatnyilag halva született ötletnek tűnik, annak ellenére, hogy tíz uniós tagállam javasolta, és Mahmúd Abbász palesztin elnök is támogatja. Ez utóbbi természetes, tekintve, hogy Abbász embereit, a Fatah fegyvereseit a Hamász könnyen kiverte az övezetből. Oroszország a kvartett tagjaként hajlandó megvitatni a javaslatot, de nagyon szkeptikus. Az USA máris elutasította. Ironikusan azt is mondhatjuk, a Hamász pár nap alatt megcsinálta azt, amire a nemzetközi közösség évtizedek óta képtelen: az önálló palesztin államot. A Hamász-akcióra válaszul a Fatah Ciszjordániában szerezte meg a hatalmat. Abbász feloszlatta az egységkormányt, a Haníje-kabinet ennek ellenére a Gázai-öve- zetben továbbra is működik. Abbász kinevezett úgy új kormányt Szalam Fajad vezetésével, ez azonban Ciszjordániából nem tudja igazgatni Gázát, dunsztja sincs arról, mi történik ott. Izrael és a Nyugat felújította a pénz- és segélyszállítmányokat a Palesztin Hatóságnak, de ebből a gázai palesztinoknak aligha jut, hiszen technikailag el sem lehet úgy juttatni oda, hogy közben megkerüljék a Hamászt. Mi van Gázában? Helyszíni beszámolók szerint az élet visszatért a normális kerékvágásba, a Ha- mász-vezetők tárt karokkal fogadják a nyugati újságírókat - már ha valaki oda mer menni -, sőt jó szándékukat bizonyítandó a napokban még Alan Johnston BBC-tudósító elengedését is elérték. A területileg aprócska, 1,5-2 milliós, hihetetlen népsűrűségű Gázai-övezet és a tőle távol eső, tízszer nagyobb Ciszjordánia között eddig is nehéz volt a kapcsolattartás szárazföldi úton, amely Izraelen át vezet, s a zsidó állam sokszor a palesztin politikusoknak, kormánytagoknak, honatyáknak sem engedte meg az átutazást. Tehát a palesztin területek, amelyek eddig csak földrajzilag voltak távol, most már ideológiailag is kettészakadtak: a Hamásztánnak nevezett Gázai-övezetre és Abbászék Ciszjordániájára. A nemzetközi közösség évtizedes célja a két, egymás mellett békében élő önálló zsidó és palesztin állam megteremtése. Ami ebből biztosan nem lesz még hosszú ideig, az a béke. És a fő célból is vissza kell venni: még jó ideig nem a palesztin állam megteremtése lesz az, hanem a két palesztin enklávé politikai újraegyesítése. Ami nehéz lesz. A Hamász inkább iszlám államot akar, és ezt Gázában lassan meg is valósítja (ettől pánikol- tak be a mérsékeltebb arab rendszerek, tekintettel a saját iszla- mistáikra), a Fatah inkább világit. A Hamásznak nincs rá oka, hogy beengedje a nemzetközi erőket Gázába, békekatonák vérfürdőt nem rendezhetnek. Az EU, az USA Abbászt segíti, a Hamász további elszigetelése, mondjuk ki durván: szétverése az érdekük. Erre katonailag csak Izrael lenne képes a térségben, ugyancsak vérfürdő árán, ami szintén nem aktuális. Lehetne még folytatni a latolgatást, helyette egy megjegyzés a végére. Minden számítgatás mögött ott van a politikai tüske: a Hamász 2006 januárjában mégiscsak demokratikus, tisztességes választásokon győzött elsöprő fölénnyel. JEGYZET , Folklór hét tizennyolcért ARDAM1CA ZORÁN Hazai magyar népzenekar cédát ad ki egy hazai magyar kiadónál. A lemez megnyeri az ország népzenei versenyeinek zömét, a többin dobogós helyezéseket szerez, a nem versenyszerű megmérettetéseken dicséreteket, meghívásokat gyűjt. A kiadó vezetője, maga is zenész (de nem tagja a csoportnak), személyesen ügyel a felvételekre, magyarországi rádióval is köt médiapartneri szerződést. Felkeresi az ékes nevű hazai közszolgálati rádió magyar adását, ahol ígéretet kap, hogy a cédét szárnyaik alá veszik, s lehetőség szerint játszani fogják. Kiadónk szorgalmasan hallgatja az adót, de valahogy nem leli zenészeit a sok magyarországi és külföldi és szlovák előadó között az éter hullámain. Gondolja, biztosan terveznek a szerkesztőségek. És bizonyára túlterheltek a munkátársak, akiknek állása folyamatos veszélyben van, s legújabban a sugárzás körül is szítja a tüzet a politika... Már érdeklődne, de hát éppen akkor zavarjon, amikor a sajtó is megtelik a hullámhossz és a műsoridőcsökkentés témáival?... Aztán közel egy esztendő elteltével megkapja a jogvédők éves elszámolását, amely szerint az a közszolgálati adó, amely bábáskodást vállalt a lemez fölött, összesen négy (4) percig játszotta a helyi gyűjtést is tartalmazó anyagot. Nézi, nézi az elszámolást, a CD borítóját, amelyen egyetlen négyperces dal vagy csokor sincs, de még csak a dalok kombinációi sem adnak ki sehogyan sem négy percet, s vegyes érzelmekkel küszködik. Nem a jogokért járó hét korona tizennyolc fillér bántja, hanem hogy mit mondjon a zenészeknek, hangszerelőknek. Szidni az adót méltatlannak tartja, eljárását megmagyarázni vagy megérteni nem tudja. Csak sajnálhatja ezt az állami prés alatt szoroskodó és szorgoskodó csatornát, ahol számos ismerőse, barátja dolgozik. Drukkol is neki, őszintén. Hogy majd egyszer ez az ő egyetlen közszolgálati adója - a plázacicapop érdekei mellett, nem is helyett... - az ő zenei kultúráját is figyelembe vegye, őrizze és gyarapítsa. Hogy a gondok kezelése és a rádió túléléséért folytatott kimerítő küzdelem közepette a műsorokkal is tudjon érdemben foglalkozni.
