Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-30 / 150. szám, szombat
PRESSZÓ V 2007. június 30., szombat •%, 1. évfolyam 25. szám Kedvencem a sztrichnin Karafiáth Orsolya jegyzete 31. oldal 34. oldal Dzsungeltúra bogárebéddel Pénzes Tímea Thaiföldi úti élményei 35. oldal Testvérek és szerelmek A családban elfoglalt pozíció hatása az egyén életére Az idősebb nemzedékhez tartozók korzózás közben betértek valamelyik vendéglőbe egy pohár sörre vagy egy adag kispörköltre; az ifjúság legföljebb fagylaltozott Régi pozsonyi vasárnapok Hogyan is teltek a vasárnapok gyermek- és ifjúkorom Pozsonyában? Ez bizony sok mindentől függött, például az évszaktól, az időjárástól, mert a kora nyári és az őszi időszakban a vasárnap sok családban az egész napos kirándulás napja volt, a nyári hőségek idején pedig a fürdésé. De azért maradt még elég késő őszi, téli meg tavaszi vasárnap, amikor másképp alakult a program. AAAYER JUDIT Az „átlagos” vasárnap a közép- iskolások számára azzal kezdődött, hogy illett elmenni a diákmisére, vagyis vasárnap sem lehetett reggel sokáig heverészni. Kisgimnazista koromban a kék templomban volt ez a mise, később a Kórház utcai Szent László templomban. Kivétel volt a tanév eleji Veni Sancte és a tanév végi Tedeum - ezeket az irgalmasok templomában tartották nekünk, és oda jártunk hamvazószerdán is „hamvazkodni”. A vasárnapi mise után osztálytársak, barátok kis csoportokba verődve beszélgettek a templom előtt, egyezkedtek, ha volt valami közös tervük. Ilyenkor beszélték meg, el- mennek-e a korzóra még délelőtt, délután moziba vagy táncolni mennek, vagy pedig tesznek egy nagyobb sétát a környéken. A korzó a Mihály-kapunál kezdődött, folytatódott a Mihály utcával, a Nyerges utcával, a Halászkapu utcával, átvezetett a színház előtti téren, s a Híd utcával kiért a Propellerállomáshoz. A Duna-parton is lehetett persze sétálni, de az már nem volt a korzó. A régi pozsonyi korzón igen sok ismerőssel lehetett találkozni, hiszen a város még elég kicsi volt. Az akkori idősebb nemzedékhez tartozók korzózás közben betértek valamelyik útba eső vendéglőbe egy pohár sörre vagy egy adag kispörköltre. Az ifjúság legföljebb fagylaltozott a nyári idényben, mert volt a korzón olasz fagylaltos, úgynevezett „Gelateria“, és több cukrászda is útba esett. Télen pedig sült gesztenyét lehetett venni a Mihály-ka- pu előtt, jól melegítette az ember zsebét és kezét, mielőtt elropogtatta. Akadt egy szemfüles fényképészeti üzem, melynek alkalmazottja lefényképezte a sétálókat, kezükbe nyomott egy-egy cédulát, melyen cím és szám volt. Másnap el lehetett menni az akkor Scímeeweis (ma Fehér) utcába, a KIFO nevű „műterembe” megnézni az előhívott felvételt, és lehetett belőle rendelni. Korzózni természetesen nem csak vasárnap lehetett, voltak, akik mindennap kötelességszerűen végigmentek a korzón, leginkább a késő délutáni órákban. A kisdiákok nem jártak korzózni, ők a templom után rendszerint hazamentek, ha édesapjuk vagy édesanyjuk nem vitte el őket múzeumba vagy kiállítást nézni. A vasárnapi ebéd általában minden pozsonyi otthonban egy kissé ünnepélyesebb volt a szokásosnál, már csak azért is, mert együtt ült asztalhoz az egész család. Hétköznap ez nem mindig sikerült, a gyerekek és a szülők eltérő időbeosztása nem tette lehetővé. Az ebéd utáni kis pihenést sok mindenféle program követhette. Rossz időben otthon is lehetett maradni, s a családtagok eldönthették, olvasni fognak-e vagy társasjátékot játszani - például harangkalapácsot, vagy dominóznak -, esetleg kártyáznak - tarokkoznak, preferánszoznak, lóru- moznak, römiznek, máriásoznak - már aszerint, hányán akartak játszani. Ha közben látogató ér; kezett, abbamaradt a játék vagy a kártyaparti, vagy pedig a vendég is beállt játszani. Szép időben vasárnap délután sétálni indultak a családok. Kedvelt sétahely volt a Slovak vendéglő, a Szalmakunyhó, a Vaskút, no és persze a Hegyiliget, a Ligeti Díszkert és a Duna-part. A Slovák vendéglő a Malomvölgyi út és a Csalogány-völgy találkozásánál várta a vendégeket, akik tavasz- szal hóvirágot szedtek a közeli réteken, s betértek a kedves kerthelyiségbe egy kis frissítőre. A gyeSomogyi Tibor felvétele
