Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-28 / 148. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 28. Kultúra - hirdetés 13 Az új igazgatón áll, hogy a balett-táncosoknak ne kelljen időnap előtt rokkantsági nyugdíjba vonulniuk Táncos-zenés Popolvár A Gúnár (Juraj Zilincár) és Popolvár (Roman Novitzky) (Ctibor Bachraty felvétele) Új vezetősége van a Szlovák Nemzeti Színház balett-tár­sulatának, de az évad még a régi dramaturgiai terv je­gyében telt. A szezon utolsó bemutatója, a Popolvár is az új szlovák balettek létre­hozását ösztönző Bartko- féle előző vezetésnek kö­szönhető. VOJTEK KATALIN Igaz, hogy a Popolvár esetében nem beszélhetünk balettról, ha­nem táncos, zenés mesejátékról, így jelöli a műsorfüzet a musical­szerű zsánert, amely kiválóan al­kalmas arra, hogy becsábítsa a színházba az ifjabb és legifjabb nemzedéket, ami az új vezetés sok­szor deklarált célja. A legkülönbö­zőbb elemekből építkező, eklekti­kus zenéjében (Anton Popovic szerzeménye) és koreográfiájában mindenki megtalálhatja a neki tet­szőt, a sok forrásból merítő tarka­ság ellenére azonban van benne bi­zonyos mértéktartás. Az évtized legjobb szlovák tánc­játék-librettója az, ami ezt a sokszí­nűséget feszes keretben tartja. Nem csoda, egy klasszikus népme­se nyomán Lubomír Feldek írta, a színpad kívánalmaihoz való adap­tálásába a koreográfus és rendező Ján Durovcík is besegített. Durov- cíknak a Szlovák Nemzeti Színház számára készült előző munkájá­hoz, a Spartacushoz viszonyítva a Popolvár kiforrottabb, ami elsősor­ban a librettónak köszönhető, de tíz is lehet, hogy jobban ül neki ez a zsánerek és stílusok sokféleségét ötvöző műfaj, és az a mozgásnyel­vezet, amely a klasszikus spicctánc­tól a rockon keresztül egészen a rapig mindenből felvillant valamit. Maga a mese a karakterek széles skáláját vonultatja fel. Klasszikus mesefigurák ezek: tündérek, ki­rálylány, a kezéért vetélkedő herce­gek, az öreg király, a három testvér, akik közül az ügyefogyottnak tar­tott legkisebb győz. Jó ötlet volt hű társul adni Popolvár mellé a Gú­nárt. Az újabb amerikai és japán mesefilmek egyik bevált trükkje klasszikus mesealakokhoz egy-egy kotnyeles állatfigurát társítani, ez műidig garantált siker. A remek öt­let azonban itt nem volt eléggé ki­aknázva: szívesen láttunk volna egy, a lúd jellegzetes mozdulataira építő komikus szólótáncot a jó ké­pességű, vidáman mókázó Juraj Züincár előadásában, hisz minden adottsága megvan hozzá. A karak­tert nemcsak a jelmezre kell bízni. A királykisasszony kezéért vetélke­dő kérők egyik próbatétele a tánc­verseny. A koreográfus szelleme­sen oldotta meg, de ismét kiha­gyott egy jó geg-lehetőséget: üyen lehetett volna Popolvár részeg test­véreinek tánca. Jó a párbajjelenet is, Popolvár énekszáma már kevés­bé, a konkurens kérő bajszos Zuz- káról szóló dala jóval ödetesebb, múlt Popolvár érzelgős zöngemé- nye, hiába, a karikírozás mindig hálásabb. A darab népes szereplőgárdát igényel, aminek csak örülni lehet, mert arról tanúskodik, hogy az együttes sok jó szólistával rendel­kezik. Elmondható, hogy mindnyá­jan kitettek magukért, lelkesen vet­tek részt az új darab színpadra segí­tésében. Roman Novitzky nagyon természetes Popolvár szerepében, ugyanez mondható el IGaudia Bittererová üde-bájos Királykisasz- szonyáról is. Martin Cerny ötletes színpadké­pe alaposan kihasználja az új épü­let modern színpadtechnikáját, Simona Vachálková jelmezei jól il­lenek a mese hangulatához. Akárcsak a nemrég bemutatott Warhol esetében, most is gépzené­vel megy az előadás. A Popolvámál ez érthetőbb, mivel itt a zenén kí­vül beszélt szöveg és számos dal is van, de azért jó lenne már élő ba­lettzenét is hallani. Egy reprezenta­tív szlovák balettzenét, amely a vi­lág koncerttermeiben önállóan is megállná a helyét, mint Bartók vagy Martinű balettmuzsikái. Nagy kár, hogy az új épület megnyitójára nem írtak ki új szlovák balettra pá­lyázatot. A Popolvár a régi vezetés utolsó fegyverténye. Kíváncsian várjuk, mit hoz az új balettvezetés a követ­kező évadban, mert Mário Rada- covsky igazgató zavaros nyilatko­zatait leszámítva, eddig még nem sok ideje és alkalma volt megnyil­vánulni. Két negatív döntéséről azonban már tudunk. Az egyik a Bahcsiszeráji szökőkút tervezett bemutatásának lefújása. Meglepő döntés, hisz a balettirodalom egyik sikerdarabjáról van szó, amely re­mek színészi-táncosi lehetőségeket kínál. A másik a hagyományossá vált Philiph Morris-díj átadásának ellehetetlenítése. Talány, hogy az új vezetőség miért nem tartja szív­ügyének ezt a rendezvényt, holott ez egy kitűnő reklám, jó alkalom arra, hogy a tehetséges fiatal tánc­művészek, reflektorfénybe kerülje­nek. Ráadásul itt együtt van az er­kölcsi és az anyagi elismerés. A Phillips Morris pénzjutalma is ösz­tönző lehet nem épp a legjobban fi­zetett táncosaink számára. Mário Radacovsky már most is bizonyíthat: igazgatói tekintélyét latba vetve kiharcolhatja, hogy a nyári szünet alatt cseréljék ki az új épület balett-termeinek kőke­mény padlózatát, amely tönkrete­szi a táncosok lábait és gerincét. Reméljük, hogy szívén viseli be­osztottjai egészségét, és mindent megtesz azért, hogy ne kelljen időnap előtt rokkantsági nyugdíj­ba vonulniuk. A Pro cultura évadzáróján mutatták be a Vámbéry Irodalmi Kávéház könyvét, a Vámbéry Antológia 2007-et Igényes, sokszínű válogatás az olvasóknak NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Pro cultura 2007 elnevezésű irodalmi és bor­kóstoló estek évadzáróján, az el­múlt hét végén mutatta be a leg­újabb, sorrendben küencedik anto­lógiáját a Vámbéry Polgári Társulás. A Lüium Aurum Könyvkiadó évente megjelenteti a Vámbéry Iro­dalmi Kávéház Könyvét, amelyben igyekszik igényes válogatást nyúj­tani az olvasóknak. A gyűjtemény­ben olvashatjuk az Anyanyelvi Konferencia elnökének, Pomogáts Bélának a magyar irodalmi régiók létrejöttének körülményeit feltáró tanulmányát, és Gágyor József írá­sát a romaközösség létkörülménye­iről. Érdemes elolvasni H. Nagy Pé­ter Kimérák című, alaposan végig­gondolt, elegáns formába öntött írását, valamint Barak László lele­ménnyel versbe emelt csalódástör­ténetét. A borverselők közül ízlel­gethetjük Hodossy Gyula és Hevesi Attila termését. Az antológia da­rabjai között találhatjuk Tőzsér Ár­pád versremekét, Tóth Elemér lel­kesítő történelmi leckéjét, Vida Gergely lírai hősének monológját, Zirig Árpád versét, melyben a földi létből az odaátiba való átlépés pil­lanatát örökíti meg. Helyet kapott a kötetben Feliinger Károly T. Álfonz emlékére írt verse és Csáky Károly gazdagon tényadatok dolgozata a Hont megye közgyűjteményeinek kialakulásáról és fejlődéséről. Ju­hász L. Ilona Dr. Sidó Szilveszter emlékjeleinek megismertetését tűzte ki céljául, dr. Kiss László Selye János születésének századik évfor­dulójára emlékezik, Liszka József pedig a marburgi naplójegyzeteit tátja az olvasók elé. Miklósi Péter terjedelmes interjúja a két világhá­ború közötti időszakra nyúl vissza, Popély Árpád pedig A szlovákiai magyar pártlap és 1956 címmel ad­ja közre tanulmányát az antológiá­ban. Z. Németh István hősei a távo­labbi jövőbe repítenek bennünket, Jakubecz Márta szellemi, lelki, hi­telbeli hidakon járva vezeti az olva­sót, Kulcsár Ferenc pedig R. C. ma­gánmítoszát írja tovább nagy szor­galommal. Rövidprózák is szere­pelnek a kötetben, az egyik Pénzes Tímeáé, majd egy más témában Dömény Andreáé. A kötetet Bara­bás Zoltán nagyváradi költő mél­tatta a nagyszabású rendezvényen (Barabás maga is szerzője a kötet­nek, a Parafrázis odaátra című ver­sével szerepel benne.) Barabás Zoltán (Alföldi Gábor felvétele) RÖVIDEN Don Quijote - kortárs spanyolok Pozsony. Az Sznf téri Művészetek Házában ma 20 órakor nyit­ják meg a Don Quijote - Kortárs spanyol művészet című kiállítást. A tárlat olyan műveket vonultat fel, amelyeket a legjelesebb spa­nyol művészek speciálisan erre a kiállításra alkottak, hogy érzékel­tessék a kortárs spanyol szobrászművészetben élő irányzatokat. Az anyagot Madridban és Oslóban is bemutatták már. Pozsonyban a Don Quijote... a Szobor és objekt című nagyszabású kiállítás ré­szét képezi, és augusztus 12-ig tekinthető meg. (tb) Pszichedelikus utazás a ColorStarral Kassa. Holnap 20 órakor a ICCT Klubban a Magyar Intézet közve­títésével a ColorStar ad koncertet. A ColorStar a mai magyar underground szcéna egyik legegyénibb és legkorszerűbb zenekara. Ösztönös nyitottsággal és játékossággal ötvözik a stílusokat, a pörgős drum ‘n’ basstől a gitárcentrikus rockon át az ambientig, egzotikussá téve mindezt némi világzenei ízzel. Kellemes és könnyed, de erősen pszichedelikus utazásra hívják a közönséget távoli helyekre, ahol ze­néjük élvezői kedvükre kalandozhatnak, és élvezhetik a hangok fel­kavaró és megnyugtató elegyét. (ú) A modern építészet jelentős megörökítője volt Elhunyt Luden Hervé MTl-HÍR Párizs. Hosszan tartó betegség után életének 97. évében elhunyt Lucien Hervé, eredeti nevén Elkán László francia-magyar fotóművész. A modem építészet egyik legjelen­tősebb megörökítőjét egy párizsi kórházban kedden este érte a halál. 1910. augusztus 7-én asszimi- láns zsidó családban született Hód­mezővásárhelyen. 19 évesen tele­pedett le Franciaországban, ahol eleinte sajtófotózással foglalkozott. A második világháborúban részt vett az ellenállásban, ekkor vette fel a Lucien Hervé nevet. A modem építészetnek új irányt adó Le Corbusier-vel 1949-ben ismerke­dett meg, szinte minden épületét halhatadanná tette fotóival. Félmil­lió alkotásából 18 ezer kapcsolódik az ő műveihez, de a modern építé­szet számos kiválóságával került kapcsolatba: Alvar Aalto, Walter Gropius, Luigi Nervi, Breuer Mar­cell, Richard Neutra, Felix Candela, Kenzo Tange és Oscar Niemeyer al­kotásait is megörökítette. Lucien Hervé fotói az absztrakci­óhoz közelítenek: elsősorban az anyagot, a formákat és a fényeket hangsúlyozzák. Az épületrészletek láttatásával a fotóművész képző­művészekre jellemzően alkotta meg szigorú beállításait, megha­ladva ezzel a fotózás formális kere­teit. Betegsége, a sclerosis multiplex 1965-ben véget vetett aktív fotózá­sának, de miután állapota némileg javult, portrékat készített neves kortársairól. Hervé 2001-ben megkapta Párizs város Fotó Nagydíját, a Magyar Fo­tóművészek Szövetségének Életmű­díját, a Széchenyi Művészeti Akadé­mia pedig tagjává választotta. Megérkezett Trencsénteplicbe Oleg Tabakov, a legendás orosz színész­rendező, a Moszkvai Művész Színház egykori igazgatója, akit magyar filmben, Szabó István Rokonok című alkotásában is láthattunk. Taba- kovot az ArtFilm fesztiválon Arany Kamera-díjjal jutalmazzák. (TASR-felvétel) VASARNAP Öt nő között - civil beszélgetés Csáky Pállal gyerekkorról, családról, politikusi pályakezdésről * Tévé- és rádióműsor július 6-ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom