Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-27 / 147. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 27. Szülőföldünk 27 A tervek szerint a belvárosban múzeumot emelnének, amely huszadik századi neves fotósokat mutatna be Támogatás Nagyszombat megye önkormányzatától A Safárik tér esete Friedmannal Légiriadó (Robert Capa felvételei) Olvasom, hogy nagy tervek vannak a fővárosban a Safárik térrel. Pozsonynak a Dunához legközelebb fekvő tere, amely a történelem során többször átalakult, jelenleg valóban zilált és méltatlan állapotban leledzik. KÖVES Dl KÁROLY A tér nyugati részén eredetileg a Landerer-kastély állt a Stúr (egykori Baross Gábor) utca felől, amely 1760-ban épült. Ezt 1857- ben kaszárnyává alakították át. A pozsonyi Apollo vegyi üzem 1944-es bombázásakor az épület találatot kapott, s hamarosan lebontották. A hatvanas években a tér közepére a kor szellemét képviselő, Kazacok nevű, kocka alakú éttermet építették, majd a tér közepét buszmegállók foglalták el. A rendszerváltás után irodaházat Jongetje terveztek ide, ám az érzéketlen, a környezetet figyelmen kívül hagyó épület terve a lakosok tiltakozásának köszönhetően megbukott. A mai látvány lehangoló: buszmegállók, egy-egy újságos kioszk, gyorsbüfé, középütt az egykori Kazacok betontalapzata. A tér déli részén kis parkocska, közepén Kühmayer Rezső kacsás szökőkútja, mellette nyilvános vécé. A szokásosnál is perverzebb eklektika. Amit még egy külvárosi negyed talán elbír itt, Közép-Eu- rópában, de nem a belváros, amely egyébként sok rombolást Robert Cápának a mai Szlovákiához mindössze annyi köze van, hogy édesanyja Nagykaposon született a 19. században. szenvedett el a szocialista „kijeve- sítés” lázában. A legújabb tervek szerint a tér arculata hamarosan megváltozik. Camera Obscura néven múzeum lesz itt, amolyan átjáróházszerű modern épület, amely nem bontja meg a tér egységét, hanem organikus egységet alkot a parkkal, parkrészekkel, és eltakarodnak az alkalmi bódék. A pályázati munkákat egyébként meg lehet tekinteni a Camera Obscura szervezet honlapján. Érdekesebbnél érdekesebb pályamunkákat készítettek az egyetemisták, amelyek közül ismert a nyertes, vagyis a megépítendő változat. A múzeumban azok a huszadik századi fényképész-egyéniségek (és alkotásaik) kapnak helyet, akik szlovák gyökerekkel rendelkeznek. Név szerint: Dezo Hoffmann, Ladislav Bielik, Milan Rastislav Stefá- nik, Eugen Andrew Ceman és Robert Capa. Az első négyhez nincs különösebb hozzáfűzni való, bár az űrhajósként a Hold felszínéről felvételeket készítő Cemant is mindössze annyi fűzi Szlovákiához, hogy a nagyszülei Kiszucából és Csehországból származtak. A névsorból azonban meglehetősen kilóg Robert Capa, akinek a mai Szlovákiához mindössze annyi köze van, hogy édesanyja Nagykaposon született, valamikor a 19. században. Ami akkoriban még, ugye, nem volt Szlovákia, de Csehszlovákia sem. Robert Capa Friedmann Endreként ugyanis budapesti magyar zsidó volt, s talán sosem járt Pozsonyban. Hangoztatott elve végzett vele: ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel. Egy taposóakna ölte meg. A leghíresebb cápa KÖVESDl KÁROLY Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre Ernő) 1913. október 22-én született Budapesten, középosztálybeli zsidó családban. Szüleinek elegáns divatszalonjuk volt a belvárosban. A diák Friedmann balos érzelmű és meggondolatlan ifjú lehetett, mert 1931. májusában egy éjszakára letartóztatták. Ekkor 17 esztendős volt. Mivel a rendőrfőkapitány felesége is náluk varratott, apja kihozhatta a börtönből, azzal a feltétellel, hogy a fiú elhagyja az országot. Érettségije után (a Madách Imre Gimnáziumban) Endre júliusban Berlinbe utazott, ahol ősszel beiratkozott a Hochschule für Politik főiskolára. Mindössze két szemesztert végezhetett el az újságírói szakon, mert a nagy gazdasági válság miatt elszegényedő szülei nem tudták tovább támogatni, munkát kellett találnia. A főiskola elhagyása után Berlinben kifutófiúként sikerült elhelyezkednie a Dephot fotóügynökségnél, ahol fokozatosan fotólaboráns-segéd- dé, majd fényképésztanulóvá léptették elő. 1932-ben Koppenhágába küldte az ügynökség, hogy fotókat készítsen a dán diákoknak előadást tartó Lev Trockijról. A riportnak nagy volt a sikere, de mielőtt az újdonsült riporter ebből learathatta volna a babérokat, 1933 márciusában menekülnie kellett Németországból, ahol Hitler jutott hatalomra. Endre hivatalos engedélyt kapott, hazatérhetett Budapestre. Nem maradt sokáig: még ősszel Párizsba utazott. A Montparnasse kávéházaiban hamarosan megismerkedett és barátságot kötött a kor legjobb fotósaival, André Kertésszel, Dávid Seymourral és Henri Cartier-Bres- sonnal. 1934 őszén André itt találkozott Gerda Pohoryllével, egy német zsidó menekülttel, akivel egymásba szerettek. Gerda gépelte André képszövegeit, és nemsokára ő is állást kapott az Andrét képviselő ügynökségnél. André cserében fényképezni tanította Gerdát. 1936 tavaszán, amikor végképp nem sikerült eladniuk a fotóikat, André és Gerda kitalálták a hírneves amerikai fotóriporter, Robert Capa alakját. Kitervelték, hogy Gerda Capa fotóiként Robert Capa (Képarchívum) fogja eladni a képeket, állítva, hogy nagy szívességet tesz nekik a zseniális remete felvételeinek megvásárlására. A csíny sikerült, sokszoros áron adták el a képeket. A Capa név egyébként Frank Capra hollywoodi filmrendező nevéből ered, a Robert név szintén a film világából származik: Robert Taylortól kölcsönözték, aki 1936-ban A ka- méliás hölgyben Greta Garbo szerelmesét játszotta. A titokzatos Capa kisvártatva csakugyan hírnévre tett szert. Amikor kiderült a csalafintaság, André ráeszmélt, hogy ha már kitalálta, fel kell nőnie Robert Capa hírnevéhez, és ki kell érdemelnie azt. 1936 augusztusától kezdtek megjelenni a 22 éves Capa szenvedélyes tudósításai a spanyol polgárháborúról. Már első útján megszületett híres képe a milicista haláláról, amelyet világszerte óriási elismeréssel közöltek a lapok. Gerda gyakran dolgozott együtt Cápával Spanyolországban, de egyre inkább önálló fotóriporterré fejlődött maga is. 1937 júliusában Capa Párizsba utazott tárgyalni, és Gerda nem kísérte el. Madridtól nyugatra, Brunetében fényképezte a harcokat. Egy zavaros visszavonulás során halálra gázolta egy köztársasági tank. Capa, aki feleségül akarta venni Gerdát, soha nem gyógyult ki gyászából. Mivel viszolygott attól, hogy visszatérjen a háborúba, amely elpusztította szerelmesét, 1938-ban hat hónapot Kínában töltött Joris Ivens filmrendező forgatócsoportjával, amely az előző években megkezdődött japán invázió elleni küzdelemről készített dokumentumfilmet. Mivel Japán Németország szövetségese volt, a Kínában folyó harcokat világszerte a fasizmussal vívott nemzetközi háború távol-keleti, Spanyolországot pedig a nyugati frontjának tekintették. Ősszel Capa mégis visszatért Spanyolországba, hogy a visszavonuló, leszerelő nemzetközi brigádot fotózza. Utolsó riportjai Aragóniában, az ebrói csatában és a Rio Serge mellett készültek. A nagy tekintélyű angol magazin, a Picture Post tizenegy oldalt töltött meg Capa képeivel. A második világháborúban Észak- Afrikában, majd Szicíliában kísérte az amerikai katonákat. 1944. június 6-án hajnalban ő volt az egyetlen fotós a világon, aki a partraszállókkal Normandia földjére lépett. Capa ekkor 6 tekercs filmet (több mint 100 kockát) fotózott ki, majd délután az első kórházhajóval visszatért Portsmo- uth-ba. A filmtekercseket bevitte a Life londoni irodájába. A laborban az asszisztens annyira kíváncsi volt a képekre, hogy az előhívás után magasabb hőmérsékletre állította a szárítót, hogy gyorsabban száradjanak a negatívok. A hő leolvasztotta az emulziót, 8 kép kivételével teljesen megsemmisültek a felbecsülhetetlen értékű fotók. A Life magazin június 19-én leközölt 10 képet „kissé elmosódva” képaláírással. Ez úgy felbosszantotta Cápát, hogy később ezt a címet adta önéletrajzának is. (A kötet 2006-ban jelent meg magyarul.) Sok volt a pályázó, elaprózódott a pénz GAÁL LÁSZLÓ Galánta/Nagyszombat. A tavalyinál több pénzt hagyott jóvá a Nagyszombati Kerületi Ónkormányzat a megyén belüli kultúra, az ifjúság, a sport, a szociális szféra és az egészségügy terén benyújtott pályázatok támogatására. Az első három területen három-hárommillió koronát, az utóbbi kettőben két-kétmillió koronát osztottak el. A pályázatról Pék László, a megyei önkormányzat oktatási, ifjúsági és sportbizottságának elnöke nyilatkozott lapunknak. „Úgy érzem, példaértékű Nagyszombat megyének ez a kezdeményezése. Két évvel ezelőtt az MKP- s megyei képviselők álltak elő ezzel a javaslattal, és Tibor Mikus megyei elnök is kifejtette, hogy nagyon jónak tartja az ötletet. Mert ha a megye ad egy kisebb összeget, akkor sokan hozzájárulnak, és így megsokszorozódik a hatás és az aktivitás” - mutatott a pályázat egyik lényeges tulajdonságára, velejárójára Pék. Ami az oktatási, kulturális és ifjúsági témákat, területeket illeti, a megye majdnem minden magyarlakta községe nyújtott be pályázatot. Nem nagy - húszezerrtől hatvanezerig terjedő - összegekről van szó. Igaz, sok esetben olyannyira elaprózódott a támogatás, hogy a pályázók öt-ötezer koronával voltak kénytelenek megelégedni. „Tekintettel voltunk arra is, hogy a szlovák lakosok érdekei is érvényesüljenek a támogatás elosztásakor, s ne legyen az, hogy a magyar képviselők csak a magyar érdekeket támogatják.” A pályázatok többsége községi rendezvényekre, falunapokra vonatkozott, de volt például nemzetiségi fesztivál is. Sok ifjúsági szervezet és Csemadok-alapszer- vezet is igényelt támogatást. Iskolák is pályázhattak, ezek főként különféle diákrendezvények megszervezéséhez, sportpályák felújításához kértek támogatást. A bizottsági elnök néhány konkrét adattal is illusztrálta a pályázatok megoszlását. A kultúra terén 311, a sportban 400, az ifjúsági kategóriában 238, a szociálisban 166, az egészségügy területén 131 pályázat volt sikeres. Szociális és egészségügyi pályázatokból kevesebb volt, ezért azok esetében nagyobb összegű, 40-50 ezer koronás támogatást tudott elkülöníteni a megyei önkormányzat. Az egészségügyi és szociális pályázatok esetében azért hagyták meg a kétmülió koronás támogatást, mert ezt a keretet sem használták fel a pályázók. A többi három kategóriában a tavalyi kétmillióról idén hárommillióra növelték a rendelkezésre bocsátott teljes összeget. Tibor Mikus a képviselők előtt kifejtette: szeretné, ha jövőre tovább emelnék ezen támogatások összegét. Két koszorúzás és gazdag műsor a XI. falunapon Emlékeztek a Derediek Pered. Tizenegyedszer tartottak falunapot a telpülésen. Ezúttal is gazdag műsorral kedveskedtek a szervezők. Az ünnepségsorozat a Pered 770 éves múltja című kiállítás megnyitásával kezdődött, majd Koltay Gergely művét, A szeretet hídja rockoperát a Kis-Duna Menti Rockszínház adta elő. Borsányi Gyula polgármester köszöntője után két koszorúzás is volt, mivel a hagyományos 1848/ 49-es emlékmű mellett a kitelepítés és deportálás emlékét őrző alkotásnál is tiszteletüket tették a meghívottak. Ugyanis hatvan esztendővel ezelőtt szinte minden peredi család megsínylette az akkori hatalom magyarok elleni döntéseit. A Magyarországon élő kitelepítettek is meghívást kaptak, akik könnyes szemmel rótták le kegyeletüket. Az emlékműveknél Berényi József, az MKP alelnöke és Biró Ágnes, a magyar párt képviselője mondott beszédet. A hivatalos rész után színvonalas kultúrműsort láthatott a közönség, a gyermekprogramok után Csepregi Éva táncdalé- nekes és Takács Tamás Dirty Blues Bandje adott koncertet. Hagyományosan utcabállal zárult a jól sikerült falunap. (sz. z.) Csepregi Éva a peredi koncerten (Vankó Sándor felvétele)
