Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-02 / 126. szám, szombat

Miként Gombóc Artúr nem tudott ellenállni semmiféle csokinak, a nők többsége is képtelen ellenállni a táskák csábításának. Lett légyen nagy, kicsi, piros, fekete, bőr, műanyag, lakk, vállra akasztható, tulajdonképpen mindegy, valamennyit kedvelik. Ennek majdnem egyenes ági következménye, hogy sokan bármikor képesek újat amit

venni. Mert a régi egy-két hónapja vásároltak - már kiment a divatból, mert kicsi, nem fér el benne a fél háztartás, mert nagy, és ki fogja örökösen magával cipelni a fél háztartást, mert olyan idétlen, hogy semmit sem lehet megtalálni benne, mire kihalássza a mobilját, addigra a hívó fél elunja a várakozást, és biztosan az a munkaközvetítő volt, aki azt a jó kis állást kínálta, s most más kaparintja meg az orra előtt, éppen a lehetetlen formájú táska miatt. Tény és való, piros cipellőhöz nem illik a barna táska, a feketéhez a bőrszínű, színházba a nagy szatyor, munkába a rétikul, amelybe maximum egy kis tükör, púder, rúzs és legföljebb a lakáskulcs préselhető.

Nem kell csüggedni, táskavásárlásra mindig van ok, ezzel is erősíthetik öntudatukat a hölgyek, mert táskaügyben is lehet in a nő.

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 2.

Presszó 33