Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-14 / 136. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 14. Kultúra 9 A Wilsonic szervezői tudatosan hangsúlyozzák a fesztivál pozsonyiságát Felfedezések a folyóparton ülve (A szerző felvétele) Nyugati kultuszzenekarok, feltörekvő, izgalmas kelet­európaiak, valamint a teljes hazai experimentális felho­zatal. Minimal, rave, nu- jazz, digitális pop, dubstep, meglepő fúziók. Mindez festői környezetben, a Du- na-parton, háttérben a po­zsonyi várral. JUHÁSZ KATALIN Ez a Wilsonic fesztivál, amelyet az elmúlt hétvégén immár heted­szer rendeztek meg, és a szerve­zők mostanra megtalálták az ideá­lis helyszínt. A közelben horgony­zó hajót, az Aréna Színház kör­nyékét, sőt magát a színházépüle­tet is birtokba vették a haladó ze­nékre kíváncsi fiatalok. Odabent a kísérleti műfajok és a hozzájuk tartozó video-produkciók kaptak helyet, a kinti cirkuszsátor alatt a bulizenekarok, a hajón a DJ-k, a tökéletes hangosítású nagyszínpa­don pedig a sztárok, akik ez eset­ben a Koop, a Nouvelle Vague, a Psapp, a Heritage Orchestra és ha­sonló, határainkon kívül sikert si­kerre halmozó előadók. Két nap, illetve inkább két éjsza­ka alatt összesen ötven produkciót láthatott a közönség, potom hét­száz koronás belépőért. Minden program percre pontosan kezdő­dött, az átszerelések villámgyor­san zajlottak. Ez már önmagában is felfoghatatlan, ám mi még to­vább pingáljuk a képet. Az egész éves szervezőmunkát csupán ket­ten végzik, a fesztivál közeledtével körülöttük serénykedő többiek mind bérelt munkaerők. A teljes program egyetlen ember, bizonyos Tibor Holoda csalhatadan ízlését dicséri, aki a Wilsonic dramaturg­jaként saját kedvenceit szokta meghívni Pozsonyba. A pénzügyi hátteret egy másik ember, bizo­nyos Peter Skalník teremti meg év­ről évre, támogató cégek, szemé­lyes kapcsolatok, valamint egy nagy presztízsű rendezvénnyel kö­tött szövetség révén. A Wilsonic a barcelonai Sonar fesztivál kistest­véreként reklámozza magát azok­ban a körökben, ahol tudják, mi az a Sonar, és érdeklődnek a hasonló úton járó keleti rokonok iránt. Mi­vel a két rendezvény időben szé­Ül, fekszik, élvez pen követi egymást, a Barceloná­ban élvezkedó újságírók és zenei szakemberek szívesen zarándokol­nak el Pozsonyba, hogy izgalmas felfedezéseket tegyenek. A hazai sajtómunkások pedig belehallgat­hatnak az új nemzetközi trendek­be. Engem például mindjárt az el­ső napon fültövön csapott a Heritage Orchestra nevű londoni vüágcsodája. Kortárs komolyzene, dzsessz és elektronikus tánczene keveréke, igazi klubhangulat. A projekt Jules Buckley zeneszerző­karmester fejében született meg, és egy negyvenöt tagú szimfonikus zenekarnak köszönhetően vált hallhatóvá. A klasszikus képzettsé­gű zenészek átlagéletkora huszon­öt év, ezért nem meglepő, hogy lel­kesen és mély átéléssel játszanak például Herbaliser-átiratokat. A vi­lág a tavalyi montreaux-i dzsessz- fesztiválon figyelt fel rájuk, ahová már a szakma lelkes ajnározásá- nak hátszelével érkeztek. Pozsony­ban szintén negyvenöt zenészt zsúfoltak a színpadra, ám a kon­cert közepéig senki sem sejtette, hogy a komplett vonós-szekciót a Szlovák Rádió Szimfonikus Zene­karából kérte kölcsön Jules Buck- ley, aki bevallotta, hogy a költség- kímélés mellett bizony fertőzni is akart. Más országokban is csinál ilyesmit: kirángatja a komolyzené­szeket a sztereotip mindennapok­ból. A tizenöt kirángatott egyikével később összefutottam a VLP-sör- csapnál. Elmondta, hogy felejthe- teden élmény volt vonagló tizen­éves lányok előtt játszani, és bár el­ső blikkre úgy tűnt, Buckley furcsa, diszharmonikus dolgokat kér tő­lük, végig érezhető volt, hogy „be­lül” összeáll neki a zene, és addig nem nyugszik, amíg nem hallja vissza tőlük ugyanazt. A Heritage Orchestra fúvósai pedig bármely élvonalbeli dzsessz-zenekarban el- lébecolhatnának, ha nem akarná­nak többet, eredetibbet. A Po­zsonyban játszott darabokról pe­dig csak annyit, hogy ha ez a jövő szimfonikus zenéje, gyermekeink valószínűleg lelkes hangverseny­látogatók lesznek. A színes kavalkád szereplőinek legjellemzőbb közös vonása, hogy egyre többen párosítanak hagyo­mányos hangszereket sample- rekkel, gyakran látni furcsa felállá­sú zenekarokat (pl. gitár-basszus- gitár-laptop, trombita-harmónika- lemezjátszó), a stílus pedig egyre nehezebben határozható meg a ha­gyományos szakzsargon segítségé­vel. Új fiókokra van szükség, gond­ban lesz a sajtó a WWW, a My Name is Ann, vagy a Barbie Idijot nevű zenekarok besorolásával, de a francia szkreccs-világbajnok Birdy Nam Nam, vagy az infantilis popze­nét undergrounddal házasító Psapp sem könnyű eset tudomá­nyos szempontból. Hallgatói szem­pontból viszont abszolút fogyaszt­ható muzsikákról van szó, nem lila ködös katatóniát kell elképzelni, hanem olyan izgalmas megoldáso­kat, amelyek remélhetőleg előreve­títik a következő tíz év könnyűze­nei történéseit. A Nouvelle Vague vagy a Jazzanova például már most is csaknem mainstream-nek számít tőlünk nyugatabbra. Végezetül áruljuk el, mit takar a fesztivál elnevezése. Ne gondol­junk valami szponzorcég nevére, a Wilsonic ugyanis egyszerű szójá­ték. Pozsonyt 1918-ban Wilsonov- nak keresztelték el a nagyhatal­mak, mert hirtelen nem tudták el­dönteni, hogy a város német, ma­gyar vagy szlovák neve maradjon- e meg. A „sonic” szó pedig a hang­ra, hangzásra utal. A szervezők tu­datosan hangsúlyozzák az akció pozsonyiságát, szerintük a város ideális fekvését vétek lenne nem kihasználni. A válogatásnál ki­emelt figyelmet kapnak a környe­ző országok izgalmas előadói és zenekarai, a támogatók névsorá­ban pedig a városi hivatal is ott dí­szeleg. Ez ugyanis a főváros egyet­len olyan nemzetközi fesztiválja, amely átfogó képet nyújt a haladó könnyűzenei trendekről. Teszi mindezt vidáman, rugalmasan, zökkenők és idegeskedés nélkül. Olyan az egész, mint egy hatalmas házibuli, ahová négyezer havert hív meg két jó barát. RÖVIDEN Kiállítás Jaszusch Antal munkáiból Pozsony. Ma 17 órakor nyitják meg a Pozsonyi Városi Galériá­ban (a Mirbach-palota kiállítótermeiben) azt a kiállítást, melyet JaszusCh Antal műveiből állított össze a kurátor, Kiss-Szemán Zsófia. A kiállítás a művész nyolcvanegy alkotását vonultatja fel. Érdekességként e mostani összeállítás két nagyméretű (3x3m), újonnan restaurált festményt is bemutat a látogatóknak. Jaszusch Antal Kassán született 1882-ben. 1906-1907-ben a Ma­gyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Balló Ede volt a mes­tere, majd 1907-ben a müncheni akadémiát látogatta. Tagja volt a kassai Kazinczy Társaságnak, s kapcsolatot alakított ki a város­ban élő avantgárd művészekkel. A tárlat augusztus 19-ig tekint­hető meg. (tb) Zenés irodalmi est a Vámbéryben Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéházban ma 18 óra­kor kezdődik a Líra - kávéházi zenés irodalmi est Zsapka Attilával című program. Az estet Zsapka Attila, a Kor-Zár verséneklő együt­tes tagja vezeti. Az est első részében Kosztolányi Dezső, Böröczki Mihály, Weöres Sándor, Nagy László, József Attila, Kányádi Sán­dor, Faludy György, Utassy József és Horváth Sándor énekelt ver­sei hangzanak el. A második részben a lélekből tisztán, őszintén csengő népszerű daloké lesz a főszerep, (ú) A doktor úr Sárkány házaspárja: Bandor Éva és Fabó Tibor (Dömötör Ede felvétele) A hétvégén Nagy Színházi Juniális Komáromban Június 20-án a dunaszerdahelyi Tündérkert művészeti fesztiválon lép fel a besztercebányai Stúdió tanca Új fák nőnek bennem Legutóbb a gútai Meteorit Nem­zetközi Művészeti Fesztivál közön­ségét nyűgözték le táncukkal, júni­us 20-án pedig Nővé stromy vo mne (Új fák nőnek bennem) dmű elő­adásukkal ők nyitják meg Duna- szerdahelyen a Tündérkert művé­szeti fesztivál IV. évfolyamát - a besztercebányai mozgásszínház, a Stúdió tanca Banská Bystrica szlo­vákiai viszonylatban egyedülálló a maga nemében, kortárs táncművé­szeti produkcióik emlékezetes él­ményt szereznek nézőiknek. Szá­mos hazai színházzal működött már együtt a társulat, és több jelen­tős külföldi kortárs táncművészeti fesztiválon is sikerrel szerepelt. Az Új fák nőnek bennem című előadás koreográfiáját Zuzana Hájková, a Stúdió tanca Banská Bystrica igaz­gatója készítette, és egy előző nagy visszhangot kiváltó produkciója, az O ströme vo mne (A bennem élő fá­ról) folytatása. Egy történet az új élet - egy fa vagy egy ember - szü­letéséről, erejéről, és két olyan kü­lönböző élőlény kapcsolatáról, mint amüyen a fa és az ember, (m) (Kállai-Tótfi Anett felvétele) Lehozzák a csillagot is! ELŐZETES Komárom. Nagy Színházi Juni- álist tart a Komáromi Jókai Színház társulata holnap és holnapután a Tiszti Pavilon szabadtéri színpa­dán. Holnap A szabin nők elrablá­sa, szombaton pedig A doktor úr cí­mű zenés vígjátékot adják elő 21.00 órai kezdettel. A szabin nők elrablása a „civü” polgári társadalom és a „bohém” művészvilág konfliktusát mutatja meg vígjátéki helyzeteken keresz­tül. A polgárság elutasítja ugyan a léha csepűrágókat, mégis titkon vonzódik az alkotás és a siker gyö­nyörűségéhez. A szabin nők elrab­lása igazi színészdarab, a társulat fiatalabb és idősebb tagjai - Dráfi Mátyás, Boráros Imre, Varsányi Mari, Bandor Éva, Szvrcsek Anita, Szentpétery Aranka, Holocsy Krisz­tina, Olasz István, Ropog József - egyaránt lubickolnak a remek sze­repekben. Az előadást Hegyi Árpád Jutocsa m.v. rendezte. Amikor 1902-ben bemutatták Molnár Ferenc A doktor úr című darabját, talán maga a szerző sem gondolta, hogy néhány évtized múlva zenés-táncos szalonvígjáték lesz belőle. De talán nem tagadná meg jóváhagyó beleegyezését, ha meglátná a Komáromi Jókai Szín­ház produkcióját. Zerkovitz Béla és Kellér Dezső dalait halljuk betét­ként az egyes jelenetek között. Olyan slágerek következnek egy­más után, mint a Lehoznám néked a csillagot is az égről, a Bükjei szok­nya, a Nem tudom, mi az oka, tán a tavasz vagy éppen a Doktor úr, doktor úr. A történet szerint Sár­kány, a híres ügyvéd a legkülönbö­zőbb fogásokkal mindig eléri vé­dence felmentését, legyen az bár­milyen gazember. Sikerei érdeké­ben még az alvilág életét is hajlan­dó közelebbről tanulmányozni, ami természetesen félreértésekre, szerepcserékre ad lehetőséget. Közben Sárkányné, a fiatal feleség még nem döntötte el, hogy meg­csalja-e az urát. Puzsér pedig, a va­laha látott legszimpatikusabb betö­rő, mindenben „hű” segítőtársa Sárkánynak. A darabot Schlanger András m.v. rendezte. A főbb szere­pekben Fabó Tibort (Sárkány), Bandor Évát (Sárkányné), Mokos Attilát (Puzsér), Olasz Istvánt (Csató), Germán Líviát (Lenke), Hajdú László Szabolcsot (Berta­lan), Varsányi Marit (Marosiné) láthatja a közönség, (szél)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom