Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-02 / 126. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 2. Kultúra 9 Házi beszélgetések, nagyinterjúk alapján állította össze válogatáskötetét a költőfejedelem fiatal özvegye Faludy-biblia, gyöngyszemekkel Faludy fehéren-feketén Beszélgetések Faludy Györggyel * ALEXANDRA Megtörtén s talán sértet­ten, szomorúan s talán ki­ábrándultán néz ránk a nemrég elhunyt óriás, a hosszú hajú dervis, az élete utolsó percéig szenvedély­ben fürdő költőfejedelem Gyémánt László grafikáján. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ez a kép szólítja meg az olvasót Faludy-Kovács Fanny kötetén, amely válogatott beszélgetéseit kí­nálja élete nagy szerelmével, aki még a recski táborban is boldog volt, amikor mázsás köveket ci­pelt. Faludy fehéren-feketén - közli nemes egyszerűséggel az ifjú özvegy, aki az íróval folytatott be­szélgetések néma fültanújaként hangfelvételeken és jegyzetekben őrizte meg azokat a legendás esz­mecseréket, amelyekből most e nem egész kétszáz oldalas kötet született. Nagy meglepetés nem érhetett bennünket. Várható, volt, hogy Fanny előbb-utóbb kiad valamit a szellemi hagyatékból, válogatni pedig van miből. Faludyval renge­teg inteijú készült, miután hosszú, kalandos útjairól hazajött, s végér­vényesen letelepedett. Ha csak az újságokban megjelent beszélgeté­seket vesszük - több kötetnyire va­ló anyagot jelentenek azok is. S akkor még nem vettük számba a rádióban elhangzott hangfelvéte­leket és a televíziós riportokat. Van mihez nyúlnia az utókornak. A nagy mesélő bőkezűen szórta gyöngyeit. Rengeteget mesélt egyetemi éveiről, 1938-as emigrá­ciójáról, az Egyesült Államok had­seregében töltött második világ- háborús szolgálatáról, ’46-os ha­zatéréséről, letartóztatásáról és szabadulásáról, a recski élményei­ről, második, ’56-os emigrációjá­ról, arról, hogy mindenhonnan menekült, hiszen minden diktatú­rát ellenségének, az emberiség el­lenségének tekintette. Ő Villon­ban hitt és a humanizmusban, az emberi szeretetben és önmagá­ban. 1988 novemberében települt haza, 1994-ben Kossuth-díjat ka­pott. De azután sem csak írt és for­dított. Utazgatott, találkozott, me­sélt, szeretett, szenvedéllyel élt. Megadta magát egy minden ha­tárt felrúgó nagy szerelemnek. Kovács Fanny huszonkilenc éve­sen gyújtott tüzet a szívében. Mindketten tudták: ez olyan há­zasság, amely sokáig nem tarthat. Mégis megkötötték. 2002 nyarán keltek egybe, s tavaly szeptembe­rig, a költő haláláig éltek szoros lelki kapcsolatban. „S ne törődjetek halotti torom­mal, - kéri az Utóirat, mely teme­tésemet illeti című versének utolsó soraiban - jó lesz nektek, ha van, dohos kenyér/ s ha nem nagy munka, írjátok korommal / vagy kátránnyal egy szürke vagy fehér / középnagy kőre, amilyen a réten / a lábatok alatt ezer akad:/ hogy úgy ki és mi volt az életében, / ki itt enyészik lenn a föld alatt.” Faludy-Kovács Fanny is erre próbál pontos választ adni most megjelent vallomásválogatásával. Az elmúlt évek nagy beszélgetése­it eleveníti fel, azokból áll össze ez a minden lényegeset, izgalmasat és bizonyos fejezeteiben sokak számára még újat is nyújtó Faludy-biblia. A költő gyakran rendezett meghitt hangulatú, szinte családias vacsorákat, nagy vendégszerető hírében állt. Ezek az esték természetesen egytől egyig róla szóltak. Másról nem is szólhattak. Nála többet ugyanis aligha tudott valaki életről, keser­vekről, szerelmekről. Megélt min­dent, amit ember megélhet, jót is, rosszat is, felemelőt is, de mélysé­gesen gyalázatosat is. Sokat bán­tották, ő mégsem bántott soha senkit. Adott, formált, tanított, „nyitott”. Ha megszólalt, „egyszer­re szólalt meg általa a múlt és a je­len - írja könyve előszavában Faludy Fanny. - Történeteit min­dig a maga sajátos módján adta elő: az eseményt fejben újraírta, méghozzá úgy, hogy annak a való­ságtartalma csöppet se sérüljön, de a mesélés mégis megkönnyítse a befogadást.” Ilyen „mesélés” a könyv kilenc fejezete, amely a költőfejedelem 96 évének tapasztalatával „a min­ket körülvevő világ és természete­sen Faludy megismerését szorgal­mazta, ahogy ő nyilatkozott meg, fehéren-feketén” - úja Kovács Fanny. Kilenc fejezetből kilenc mondat: „úgy érzem, semmi sem idegen tőlem, ami látható, és sem­mi, ami nem.” „A szenvedés vagy a kín az embert ellenállásra kész­teti.” „Én azt cselekedtem, amit a kedvem, a kötelességtudásom vagy az ízlésem parancsolt.” „Az ismeret rettenetes, de boldogító kegyúr, mert arra készteti az em­bert, hogy amiben hisz, alapvető­en hisz, ahhoz képest az életét is csekélynek tekintse.” „Mindig vá­gyam volt, hogy hazatérjek.” „Én a haláltól mindig féltem, de annyi­szor találkoztam már vele, hogy megbarátkoztunk”. „Én azt látom, hogy olyan nemzet vagyunk, ame­lyik a bajokat a szíve fölött hordja.” „Szeretem az édes befejezést.” „Az előítéletet többnyire az ismeretlen­től való félelem idézi elő.” Kilenc mondatban egy élet? Egy írói életmű? Kijelentések, vallo­mástöredékek, magvas gondola­tok, megállapítások. A többi a ver­sekben, a jegyzetekben, a pokol­béli kalandokban keresendő. De addig is, itt a kötet utolsó négy so­ra: „Belépek lassan az őszi tóba, / s átúszom rajta, mint a halk halak, / s nem gondolok már a múlt évi hóra, / és minden csókra, mely ma elmaradt.” Faludy György. Most és mindörökké. Öt nagyjáték- és öt kisfilmmel startol Trencsénteplicből az izgalmas nyári filmélményeket kínáló mozibusz Huszonhét helyen áll meg a Bazant kinematograf ÚJ SZÓ-HÍR Öt évvel ezelőtt startolt először a mozibusz, a Bazant kinema­tograf, hogy az ország egy-egy na­gyobb városában állomásozva, szabadtéri vetítéseken közvetítse és népszerűsítse a cseh és szlovák filmművészetet. Azóta minden nyáron nosztalgiázó mozizást kí­nál széles tömegeknek - zömmel sikerfilmek vetítésével. így lesz ez idén is: a Bazant kinematograf már hagyományo­san a trencsénteplici ArtFilm fesz­tiválról indul június 22-én, és au­gusztus 31-éig járja Szlovákia út­jait úgy, hogy huszonhét helyszí­nen ver sátrat, stílusosan: vász­nat. Néhány település, ahol a mo­zit szerető közönség leülhet a Bazant kinematograf időlegesen kifeszített vászna elé: Beszterce­bánya, Rozsnyó, Nyitra, Érsekúj­vár, Ógyalla, Vágsellye és Po­zsony. A mozibusz megáll azon­ban a nagy nyári bulik helyszínén is, Trencsénben a Bazant Poho- dán, valamint Pöstyénben a Country Lodenica fesztiválon. Az ez évi nyári mozgómozi mű­során öt cseh és szlovák nagyjá­ték-, valamint öt rövidfilm szere­pel. Vetítik majd Bohdan Sláma Boldogság, David Ondrícek Grand- hotel, Jan Hrebejk Szép lány, ne­héz helyzet című opusát, vala­mint Bretislav Pojar, Aurel Klimt, Vlasta Pospísilová és Jan Balej Filmáriumát. A kínálatba bekerült egy igazi nyári csemege, Jifí Vejdélek Társasutazás című kese­rű komédiája, amellyel egy kalan­dos és élvezetes tengerparti nya­ralásra juthatunk el, képzeletben újraélve hasonló élményeinket. A nagyjátékfilmek kínálatát a po­zsonyi filmművészetisek vizsga­munkái gazdagítják, (tb) Marek Taclík és Ladislav Mrkvicka a Grandhotelben (Képarchívum) Átadták a minőségi kiadványokat elismerő díjakat Szép Magyar Könyv 2006 MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. Átadták a minőségi kiadványokat elismerő Szép Ma­gyar Könyv 2006 verseny díjait és a minőségi könyvesboltok Her- mész-díját a 78. Ünnepi Könyvhé­ten. Zentai Péter László, a szakmai díjakat létrehozó Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egye­sülésének (MKKE) igazgatója em­lékeztetett arra, hogy a szép köte­teket jutalmazó elismerést már 1929-ben, a könyvhét elődjeként számon tartott első könyvnap al­kalmával is átadták, 1952 óta pe­dig az Ünnepi Könyvhét kereté­ben rendszeresen díjazzák a könyvszakma kiemelkedő alkotá­sait. Sólyom László köztársasági el­nök különdíját Normantus Paulius és Csepregi Márta 14 test­vér című könyve nyerte el, amely a Kossuth Kiadó gondozásában je­lent meg. Gyurcsány Ferenc mi­niszterelnök különdíját a Kie­selbach Galéria gondozásában megjelent A magyar forradalom 1956 Napló című fakszimile kötet kapta. Demszky Gábor főpolgármester különdíját Tamási Miklós és Ungváry Krisztián Budapest 1945 című könyvéért a Corvina Kiadó érdemelte ki. Az Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium illusztrációs díját Gyu­lai Líviusz grafikusművész érde­melte ki Cervantes: Don Quijote, valamint az Udvariatlan szerelem című kötetekkel. A közönségdíjat Az év termé,- szetfotói Magyarország, 2006 cí­mű album kapta, amely az Ale­xandra Kiadó gondozásában je­lent meg. A könyvesboltok minőségi mun­káját elismerő Hermész-díjjal a budapesti Libri Európa könyves­boltot jutalmazták. PENGI Karácsonyi Zsolt: A nagy Kilometrik Magvető, Budapest, 2006 A nagy Kilometrik legjobb ver­sei egy kiérlelt, sok szépséggel bí­ró, esztétikai élvezetet jelentő versnyelvet mozgósítanak: a vá­lasztékosság, a kidolgozott ríme­lés, a vers egészén végigvitt je­lentéstartományok összefüggé­sei, az egymásba kanyarodó je­lentésmezők bonyolult játéka ennek a költészetnek az erőssé­gei. A kötet két darabja is egyik kedvenc versem, Arthur Rim­baud A részeg hajójának átirata­ként, parafrázisaként jelenik meg, legalábbis az én olvasatom­ban a Titanic. Talált. Süllyed, és a címadó A nagy Kilometrik is ilyen versek, s ez hozzájárul saját kedvező olvasói beállítódásom­hoz: ,Á nagy kinyalt világban él­tem én, / és bukfenceztem min­KARÁCSONYI ZSOLT A NAGY KU OMETRIK den baj miatt, / riadt szemek kö­vették számycsapásom, / és ott voltam a nagyon is bizarr / vilá­gok születése közti térben, / most meghajol bennem az ész s a szellem, / innen tovább nem kell nagyon ügyelnem, / nem érde­kel, ki az, akinek tetszik, / nem marad más, csak ez a kilo- metrik.” (A nagy Kilometrik) Nagyon érdekes, hogy A nagy Kilometrik verseit olvasva azon kezd el az ember gondolkodni, hogy ezek a versek jellegzetesen erdélyi versek, pontosabban a kortárs erdélyi költészet jellegze­tességei is megjelennek benne - vagyis hogy az erdélyi magyar lí­rának mintha lenne valamiféle szövegszerűen is kimutatható jellegzetessége, sajátszerűsége. Persze akkor azt is el kéne mon­dani, melyek azok a jellemzők, amelyek miatt ilyen érzés kerít a hatalmába. Nos, véleményem szerint a következetesen alkal­mazott, választékos rímelés, a verseket átszövő archaizálás, egyfajta ironikusan megemelt stílus (ironikus dignitás, fino­man ironikus pátosz), az én meg­jelenítésének lírai öntudatossága (énmanifesztáció) tartoznának ide: „Mert valóban a fellegekben / járhat, kinek szeme se rebben, / midőn a barlangok honát / fel­térképezi száz esetben.” (Erdélyi nők dicsérete) A nagy Kilometrik leggyen­gébb vonulata a már említett rímtechnikából ered. Néha any- nyira érezni a ragaszkodást a rí­meléshez, annyira szemet szúr a rímkényszer okozta szóválasz­tás, mondatfűzés, hogy az egész egyszerűen eltéríti a figyelmet a vers jelentésétől. Illetve, ami még súlyosabb probléma, a rím és ritmus által elszédítve egy idő után arra ébredünk, hogy sem­milyen gondolati összefüggés nincs az egyes verssorok, vers­mondatok között, a rím teljesen átveszi a hatalmat, s kis túlzással egyfajta halandzsaszöveg jelenik meg: a Goi herceg naplója, A fo­lyó, Harald, a gyermek, A tánc enciklopédiája című darabok­ban, főként a kötet utolsó ciklu­sában érezhető leginkább ez a vo­nulat. Itt a lírai gondolat hiáayát a rím próbálja pótolni, sikertele­nül. Ennek ellenére elmondható, hogy Karácsonyi Zsolt újabb fon­tos kilométert tett meg a költé­szet mezején az önálló lírai nyelv kialakításának céljából. Értékelés: ••••••OOOO A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül. Faludy-Kovács Fanny

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom