Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-31 / 124. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 31. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ SMSgfPÍteVy MMišmišMgélá Bayrou az új párt ellen Francois Bayrou, a centrista Unió a Francia Demokráciáért (UDF) utódpártja, a Demokrata Mozgalom (MoDem) elnöke tegnap támadta korábbi párttársát, Hervé Morin védelmi minisztert, aki megalakította az Új Centrum nevű pártot. „Két nyelvi visszaélés is van az elnevezésben. Nem új, hiszen régi dolog a hatalomhoz csadakozni, amikor azt megválasztották. Nem centrum, mert a centrum független. Vagyis egy olyan centrum, amelyik csak az egyik oldalon áll,néma centrum”-mondta a francia elnökválasztás első fordulójában a harmadik helyen végzett Bayrou. (m)- Hagyjanak már békén! Mondtam, hogy nem foglalkozom többet egészségüggyel. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A kommunista múlt ellen harcoló ikrek magukra haragították a posztkommunista és a liberális ellenzéket Lesz-e Kaczynski-ellenes front? A másfél év óta Lengyelországot irányító Kaczynski- fivérek átfogó hadjárata, amellyel hadat üzentek a szerintük romlott és pusztulásra ítélt „harmadik köztársaságnak”, hogy a helyén felépítsék a megtisztult „negyediket’, furcsa következménnyel járt: egymás karjába taszította a poszt- kommunista elitet és annak egykori ádáz ellenfelét, a Szolidaritás vezetőit. DOROGAAAN LÁSZLÓ Megfigyelők így értékelik Alek- szander Kwasniewski volt köztársasági elnök (1995-2005), a Demokratikus Baloldal (SLD) elnöke és a Szolidaritás szakszervezet legendás vezére, Lech Walesa összefogását. Bár a múltjuk alapján akár ellenfelek is lehetnének, paradox módon összefogja őket a Kaczynski-ikrek által irántuk táplált ellenszenv (más források egyenesen gyűlöletet emlegetnek). Kwasniewski esetében még talán logikus is ez az érzés. Kaczyns- kiék és híveik szemében az elnöki posztot tíz éven át betöltő, de még mindig viszonylag fiatal (52 éves) politikus testesíti meg a négy évtizednyi kommunista múltat. Benne látják azt „az ezerfejű hidrád’, amely - a volt kommunista titkosszolgálatok magukat és pozícióikat átmentett ügynökei révén - ma is behálózza Lengyelországot, lehetetlenné téve a tisztességes fejlődést, a polgári kibontakozást, a valódi megújulást. Jóllehet Kwasniewski elnökségének idején lett Lengyelország a NATO és az EU tagja, utódai nem csak szavaikkal, de tetteikkel is megkérdőjelezik a baloldali politikus munkásságát. Az utóbbi másfél évben Varsó a kooperáció helyett a konfliktusok és a vétózás politikájára tért át a külpolitikában - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ). Ezzel pedig mára az Európai Unió peremére szorította Lengyelországot - állítják az ikrek hazai bírálói. Belpolitikai síkon is kontrát játszanak a Kaczynski-fivérek. 1990 és 2005 között a lengyel belpolitika alapkövei közé tartozott a kompromisszum a kommunista rezsimmel, amelyről még az 1989. évi kerékasztal-tárgyalásokon született megállapodás. Ennek értelmében a demokratikus rendszerben nem indult hajsza a bukott hatalom exponensei és kiszolgálói ellen. Kaczynskiék kormányra jutása után viszont nyomban a leszámolásra tevődött át a hangsúly. E hadjáratban az ikrek kezében az egyik lándzsát az új átvilágítási törvény képezi - az a jogszabály, amelyet pár napja torpedózott meg az alkotmánybíróság, arra hivatkozva, hogy számos pontja ellentétes az alaptörvénnyel. Walesa személyének tulajdonképpen Kaczynskiék táborában volna a helye - ám hogy miért nincs ott, annak az okát a Nobel- békedíjas politikus tudja a legjobban. Ánnak idején, a 80-as években az ikrek is aktív tagjai voltak a Szolidaritásnak. Viszonylag magas pozíciót is kiharcoltak maguknak, ám pályájukat végül Walesa törte derékba. Mint egy német újságnak adott interjúból kitűnt, alkalmatlannak találta a két fivért felelős tisztség betöltésére, ezért leváltotta őket. Ezt pedig nyilván a mai napig nem tudták megbocsátani neki. Alighanem ez a sérelem húzódhat meg az ikrek által vezetett Jog és Igazságosság (PiS) párt berkeiből újra meg újra felröppenő állítás mögött, miszerint Walesa is a kommunista titkosszolgálat ügynöke volt. Május közepén Kwasniewski és Walesa is részt vett azon a konferencián, amelynek középpontjában a lengyel demokrácia védelme állt. A két politikus látványos paroláját a székekről felugráló hallgatóság zúgó tapsa követte. A kézfogásnak annál is nagyobb a jelentősége, mert pár évvel ezelőtt, kettejük televíziós vitája végén, Walesa - averziója jeleként - a lábfejét kínálta oda a neki kezet nyújtó Kwasniewskinek A jelek szerint az ellenszenv már a múlté, a két egykori ellenfelet összekovácsolja a jogállamiság, a civil társadalom és a polgári szabadságjogok tisztelete. Márpedig a Kaczynski-ikrek alatt éppen ezek az értékek kerültek veszélybe - mutatott rá felszólalásában Kwasniewski. Ez teszi szükségessé összefogásukat Kaczynskiékkal szemben. A kör azonban szélesebb ennél. A volt államfő azon fáradozik, hogy vezető szerepet játsszon az SLD és a Demokrata Párt összefogásában; az utóbbi szervezetben a rendszerváltás olyan kiemelkedő alakjai tevékenykednek, mint Tadeusz Mazowiecki korábbi miniszterelnök. „Kwasniewski azon van, hogy egységfrontot hozzon létre az ikrekkel szemben” - kommentálta a fejleményeket a Der Spiegel hasábjain Edward Wnuk-Lipinski. A varsói szociológus jó esélyt lát arra, hogy Kwasniewski próbálkozása sikerrel jár. „A lengyelek belefáradtak a Kaczynski-fivérek konfrontativ politikai stílusába. Kwasniewski viszont arra törekszik, hogy mindenkit megnyeijen magának” - vélte Wnuk-Lipinski. A nagy kérdőjelet az ellenzék legerősebb pártja, a jobboldali-liberális Polgári Platform (PO) jelenti. A másfél évvel ezelőtti választásokon orrhosszal a PiS mögé szorult, majd kettejük tervezett koalíciójából is kiakolbólított párt egyelőre nem tudja eldönteni, milyen mezben küzdjön a belpolitikai porondon: Kaczynskiék potenciális koalíciós partnereként, vagy éppen ellenfeleként. Ezt a vákuumot próbálja betölteni egy ideje Kwasniewski, aki egyúttal megkísérli megtisztítani a szétzilált baloldalt a korrupt régi káderektől, hogy azután cselekvőképes egységbe kovácsolja azt. Az első lépéseket már megtette ebbe az irányba. A következő, igen fontos szakaszt az jelenti majd, ha sikerül átlépni a Szolidaritás táborát és az egykori kommunista ap- paratcsíkokat elválasztó vonalat. A FÁZ szerint csak ennek az ároknak a betemetése után válhatnak releváns ellenzékké az ikrek „negyedik köztársaságával” szemben a Szolidaritás liberális utódai és a posztkommunista tábor centrista örökösei. A szerző az MTI munkatársa Az európai kisországok szerepeltek a legjobban, a nagyhatalmak azonban sereghajtók a békelistán Békésebb ország vagyunk Magyarországnál MT1-HÁTTÉR Irak a világ legbékétienebb országa az Economist Intelligence Unit (EIU) tegnap Londonban közzétett új világranglistáján, amely Szlovákiát és Magyarországot is a legbékésebb országok közé sorolja. A listára felvett, a világ össznépességének 95 százalékát, szárazföldi területének kétharmadát adó 121 ország békés vagy békéden jellegét az EIU kéttucatnyi, különböző súlyozással ellátott részindex alapján határozta meg. A legfontosabb részindexek között van a politikai instabilitás, az erőszakba torkolló megmozdulások valószínűsége, a szomszédos országokkal fenntartott viszony, a 2000-2005 között megvívott belső és külső fegyveres konfliktusok száma, a GDP-arányos katonai kiadások mértéke, a 100 ezer lakosra jutó emberölések száma, a menekültek száma, a bebörtön- zöttek aránya a teljes népességhez mérve, az erőszakos bűncselekmények elterjedtsége, a fegyverexport súlya a gazdaságban, és a 100 ezer lakosra jutó nehézfegyverek száma. A vizsgált országok közül mindezek alapján Norvégia bizonyult a legbékésebbnek, 1,357 ponttal, Irak ugyanakkor a legmagasabb, vagyis legrosszabb indexet kapta, 3,437 ponttal. Szlovákia a 17., Magyarország a 18. helyen áll, megelőzve a térségben Romániát, Lengyelországot, Észtországot és Litvániát is. A közép-európai EU- tagállamok közül Szlovákiával és Magyarországgal együtt, Szlovénia (15.) és Csehország (13.) is bekerült a legbékésebb húsz ország közé. A térségi uniós tagállamok között a legrosszabb helyezést Bulgária kapta, amelyet a jelentés az 54. helyre sorolt. A nagyhatalmak ugyanakkor igen rosszul szerepeltek: az Egyesült Államok a 96., Oroszország a 118. helyre került. Amerika helyezését az összeállítás a nagyon magas katonai kiadásokkal és a határokon túli fegyveres konfliktusokban vállalt jelentős szereppel indokolta. Mindemellett itt a legmagasabb a bebörtönzöttek aránya az összes vizsgált ország közül, és a fejlett országcsoport átlagához mérve magas a 100 ezer lakosra jutó emberölések száma is. Oroszország igen rossz helyezését a felmérés készítői szerint a cse- csenföldi fegyveres konfliktus és a nagyon magas börtönnépesség indokolja; ez utóbbi aránya a második legmagasabb az amerikai után a listán szereplő országok között. KOMMENTÁR Szeptember végén? AAAL1NÁK ISTVÁN Minden jel arra utal, hogy ősztől fordulat következhet be a Fehér Ház Irak-politikájában, s ha ez megtörténik, hatással lesz az egész Közel-Keletre, az általános nemzetközi helyzetre. Egyet lehet érteni azzal a véleménnyel, hogy az új Irak-stratégia kidolgozását nem szabad 2008-ra, az elnökválasztás évére hagyni, hiszen a már most folyó előválasztási kampány is árt az ügynek, nem frázispufogtatásra, hanem reális elemzésekre van szükség. Az nem igaz, hogy a tavaly novemberi félidős kongresszusi választásokat megnyerő demokraták fogják minderre rábírni Busht. Pontosabban: nem elsősorban ők, hiába ígérték, hogy rákényszerítik az elnököt a népszerűtlen háború befejezésére. A demokrata törvényhozók épp olyan tanácstalanok, mint a republikánusok. Hiszen a 100 tagú szenátusban 2 fős többséggel bíró demokrata frakcióból 19-en voksoltak azon demokrata kezdeményezés ellen, amely 2008 márciusától elvágta volna az iraki hadműveletek finanszírozását. A képviselőházban pedig a csapatkivonás menetrendjének meghatározását is tartalmazó törvényjavaslatot 59 demokrata honatya átszavazása miatt nem sikerült elfogadtatni. (Az mellékes, hogy Bush úgyis megvétózta volna.) A változást két dolog fogja kikényszeríteni. 1. A republikánus vezérkar, az őket támogató befolyásos üzleti körök kivonulnak a háborús politika mögül. Nemrégiben tucatnyi befolyásos republikánus képviselő találkozott az elnökkel, akinek a képviselőházi frakcióvezető azt mondta, a háborús politika folytatása már sérti a Republikánus Párt érdekeit, ezért megvonhatja a támogatást a háborútól, ha őszig nem változik alapvetően a helyzet. Megfigyelők ezt úgy kommentálták, hogy az elnök szeptemberig kapott haladékot, már pedig addig aligha nyeri meg Bush az iraki háborút. 2. Egyre több tekintélyes agytröszt tartja elviselhetetlennek az iraki háború folytatását. A napokban egymástól függetlenül három komoly elemzés is készült. A brit Királyi Külügyi Intézeté, a neves washingtoni Cato Intézeté és a Foreign Affairs külpolti- kai folyóiraté. Ezek más-más szempontból, más-más hangsúlyokkal, de a végeredményt tekintve hasonló következtetésre jutottak: ki kell vonulni Irakból. Néhány érdekes érv ennek alátámasztására: Az USA már hosszabb ideje tartja megszállva Irakot, mint amennyi ideig részt vett a 2. világháborúban. Irak gyakorlatilag szétesett, egyszerre több polgárháború és felkelés is zajlik, Washingtonban pedig még mindig csak szemantikai vitát folytatnak arról, nevezhető-e polgárháborúnak az, ami most az arab országban történik. A dolgok megengedhetetlen leegyszerűsítése csak felekezeti konfliktusról beszállni a síiták és a szunniták között. Az eddigi elemzések nem a valóságról szóltak, hanem arról, minek kellene az USA szerint történnie. Teljes kudarcot vallott az a szándék, hogy egységes, stabil és világi demokráciát teremtsenek Irakban - kívülről. A nemzetépítési céllal indított háború teljes ostobaság. A polgárháborúk általában tíz évig tartanak, és nagyritkán érnek véget működőképes, a hatalom megosztásán alapuló egyezménnyel. Ha mégis, annak az a feltétele, hogy a szembenálló felek ne álljanak több széthúzó csoportból, és létrejöjjön egy világos erőegyensúly. Irakban ebből semmi sincs meg. Tucatnyi milícia harcol egymás ellen, s mindegyik azt hiszi, az amerikaiak kivonulása után magához ragadhatja a hatalmat. JEGYZET Requiem egy tanárnőért JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Ildikó (nevezzük őt így) a város magyarságának nagy reménysége volt. Elvégezvén az egyetemet visszatért szülővárosába, s az egyik magyar iskolában vállalt munkát. Mivel zenei nevelés szakon végzett, ami a környéken hiánycikknek számított, kapkodtak utána. Kórust, verséneklő együttest hozott létre, tehetséges gyerekeket készített fel különböző versenyekre, de ő szerkesztette a járási lapot, sőt több helyi lap tördelésében is részt vállalt. A nap túlnyomó részét az iskolában és a szerkesztőségben töltötte. De mintha ezt korán természetesnek vették volna a felettesei, s nem igen igyekeztek honorálni, vagy legalább szóban megköszönni lelkesedését. S ahogy ez lenni szokott, Ildikó kiégett, s az a Gárdonyi Géza által is emlegetett lelkifáklya kialudt. (A napokban olvastam egy felmérést, hogy a szlovákiai tanárok közel negyven százaléka teljesen kiégett, és különböző idegbetegséggel küszködik). Ildikó úgy döntött, hogy alig pár évnyi szakmai gyakorlat után feladja az eddigi életmódját, s elment Bécsbe takarítónőnek. Később, amikor találkoztunk Pozsonyban, ugyan váltig állította, hogy nem hiányzik neki a tanítás, de egy szavát sem hittem el. Hazudni ugyanis máig nem tanult meg. A napokban az országos szavalóversenyen ismét találkoztunk. Az egyik étteremben, ahol a fesztiválvendégek étkeztek, ő szolgálta fel az ételt. A vőlegénye vette meg a közelmúltban az éttermet, s hogy spóroljanak, beállt mindenesnek. A húsleves isteni volt, mégis sírni lett volna kedvem. A városban azóta sincs kórus, se verséneklő együttes, a járási lap lassan tükörfordítása a szlovák változatnak rengeteg helyesírási és stilisztikai hibával, s Ildikó egy étteremben felszolgáló. De tudják, mi a legszomorúbb? Hogy nem is hiányzik. Megvagyunk nélküle. Megvagyunk nélkülük. A mi kis közösségünknek nem hiányoznak a tehetségek.
