Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-29 / 122. szám, kedd
18 Sport-hirdetés ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 29. www.ujszo.com Kovács Ágnes: „Életem legnagyobb élménye volt, amikor Sydneyben megnyertem az olimpiát, de az előtte lévő hetet nem kívánom senkinek“ Ha nagyon nagy a tét, mindig erőn felül teljesít Versenyezni nagyon szeret, győzni még jobban Saját bevallása szerint az olimpiákon mindig képes erőn felül teljesíteni. Atlantában tizenöt évesen bronzérmes lett, Sydneyben minden nyomással megbirkózva győzött, Athénban hosszú kihagyás után volt pontszerző. Kovács Ágnes negyedik olimpiájára készül, és mint mindig, a pozsonyi úszó nagydíjon is csupa mosoly volt. BŐD TITAN ILLA Tényleg ennyire lehet élvezni az úszást? Versenyezni nagyon szeretek. Reggel, amikor korán kell kelni, nem mosolygok mindig, de általában élvezem az életet, és pozitívabban próbálom a dolgokat felfogni. Ebben biztos nagyon sokat segített, hogy négy évig Amerikában éltem, hiszen ott ezt a felfogást meg a sok mosolygást sikerült magamra ragasztani. Az amerikai mosolyról sokszor azt mondják, nem őszinte. Ön szerint nem így van, s tényleg szívből jön? Arizonában, Phoenixben tanultam, ahol háromszázhatvanöt napból háromszázötvenet süt a nap. Ahol meleg van, ez akár Európában, a déli országokban is így van, ott eleve többet mosolyognak az emberek. Lehet, hogy néha az a mosoly nem őszinte, de már azt is jó látni, hogy akár még csak ha vásárol is az ember, mindig visszamosolyognak rá. Itthon, főleg télen, hajlamosabbak vagyunk depressziósak lenni. Más volt, mielőtt kiment Amerikába? Húsztól huszonnégy éves koromig voltam kint, ebben a korban változunk a legtöbbet, ekkor növünk fel. Nagyon nagy változás volt ez az életemben, száz százalékos önállóságra voltam utalva, ha hazamentem, nem anyu főzött - vagy én főztem, vagy senki. Nehéz volt megtanulni, de nagyon sokat tapasztaltam. Mi volt legnehezebb - főzés, mosás, vasalás? Az elején minden. Mosni sem mostam előtte, főzni sem nagyon, csak süteményeket sütöttem hobbiból esedeg, a takarításban sem voltam a topon... Otthon el voltam kényeztetve, pont az úszás miatt. Napi hat órát voltam az uszodában, napi hatot az iskolában - reggel öttől este hétig nem is voltam otthon. Ezt anyu respektálta, és nagyon sokat segített. Kint meg rámszakadt minden, fura volt, és nehéz is az elején. Plusz egy idegen nyelv, egy idegen kultúra - sok volt. Számított valamit, hogy olimpiai bajnok? A csapatban szívesen fogadtak, nagyon örültek, hogy én is részese vagyok az egyetemi együttesnek. A tanárok tiszteletben tartották hogy sportolunk, ha vizsga alatt verseny volt, akkor egyeztethettünk, és más időpontban írtunk. De hogy esetleg ne kellett volna vizsgázni, vagy tudtuk volna a kérdéseket, ilyen nem fordult elő. Ugyanúgy tőlünk is mindent megköveteltek, csak az időbeosztásban voltak egy kicsit to- leránsabbak. Egerszegi Krisztina hozzászoktatta a magyar szurkolókat a nagy úszósikerekhez, érmekhez. Nem érezte úgy, hogy öntől ugyanezeket a sikereket fogja elvárni a közvélemény? Volt rajtam nyomás, hisz Egértől egy képzeletbeli stafétabotot vettem át. Ugyan az ő eredményeinek a közelében sem vagyok, hisz ő ötszörös olimpiai bajnok, boldog vagyok, hogy én legalább egyszeres tudtam lenni. Egerszegi akkora személyiség volt Magyar- országon, hogy iszonyatos űrt hagyott maga után az egész sportéletben, az úszósportban és az edzőjénél, Kiss Lászlónál is. Úgy érzem, elég jól be tudtam tölteni ezt az űrt, például Kiss László ugyanúgy kezelt, mint annak idején Egerszegi Krisztinát. Az úszósportnak nagy szüksége volt arra, hogy valaki átvegye a helyét. Szerintem jól sikerült ez a váltás, és hosszú évekig meg is tudtam felelni ennek, hisz 2001-ig veretlen voltam. 1995-től 2001-ig folyamatosan nagyon jó eredményeket értem el, s 1995 óta a mai napig minden világversenyen, ahol elindultam, pontszerző voltam. Büszke vagyok, hogy ennyi mindent sikerült elérnem. De volt hullámvölgy is... Azután, hogy kimentem Amerikába, de ez összefügött egy betegséggel. Nagyon le voltam gyengülve, sok problémám volt, két évig tartott, amíg ebből felálltam. Addig a világ is előrébb ment, ugyanazokkal az időkkel már nem lehetett nyerni, de például 2004-ben Athénban Egerszegi Krisztina országos csúcsával lettem negyedik 200 vegyesen, ami számomra egy új szám volt. S az, hogy tavaly a budapesti Eb-n három érmet szereztem, nagyon nagy dolog. Én is, meg az egész ország is úgy örült, mint az isztambuli három aranyomnak. Atlantától Sydneyig minden arra mutatott, hogy Sydneyben meg fogja nyerni az olimpiát. Ön is mindig úgy érezte, hogy ez bekövetkezik? (Reuters-felvétel) Nagyon akartam. Nagyon erősen akartam. Nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, hogy ott rám vár az az érem. Nagyon keményen dolgoztam, s bár világcsúcsokat, nagyón erős időket úsztak előttem, bennem az volt, hogy nekem ezt meg kell nyernem. Ha ezüstöt nyerek, csalódottan jövök haza. Én Sydneybe győzni mentem. Iszonyatosan nehéz volt így úszni, mert mentálisan nagyon össze kellett szednem magam, hogy ilyen teher alatt nyerni tudjak. Hogy tudta ezt feldolgozni? Nagyon nehezen, a verseny előtt már nem is lehetett hozzám szólni. Életem legnagyobb élménye volt, amikor Sydneyben megnyertem az olimpiát, de az előtte lévő hetet nem kívánom senkinek. Életem legnehezebb hete volt. Mindig is jól ment ez az összpontosítás, hogy összeszedje magát a legfontosabb pillanatra? Nagyjából igen. Olimpiákon mindig. Eddig három olimpián voltam, s mindhármon erőm felett teljesítettem, mint ahogy ezt az athéni eredmények is mutatják. Három hónappal előtte még az indulás sem volt biztos, s végül egy negyedik és egy ötödik helyet szereztem, ami akkor nagyon jó volt. A budapesti Európa-bajnok- ság előtt 50 mellen nem igazán tudtam jól menni, inkább a 200 ment jobban, de a versenyen hirtelen mind a három jól ment. Általában össze tudom szedni magam, különösen, ha tudom, hogy nagyon nagy a tét. A közönség is viszi előre, a budapesti Eb-n még a tévéből nézve is úgy tűnt, mintha repülne. Nagy dopping volt számomra, hogy hazai közönség előtt úszhatok. Két és fél évesen abban az uszodában tanultam meg úszni, ahol tavaly az Európa-bajnoksá- got rendezték. Óriási élmény volt. Nagyon-nagyon vártam az itthoni Eb-t, szíwel-lélekkel készültem, utána az is segített a folytatásban, hogy decemberben újra Magyar- országon lesz a rövidpályás Eb. A Margitszigeten már a megnyitón is nagy volt az őrjöngés, de akkor még több olimpiai bajnok volt jelen, nem nekem szólt, hanem mindenkinek. De amikor pár nappal az úszódöntők kezdete előtt kint voltam a műúszáson, s még nem kezdődött el, csak a közönséget pásztázta körbe a kamera, egyszer teljes nagyságban én voltam a nagy kivetítőn. Észre sem vettem, csak annyit hallottam, hogy az a tízezer ember elkezd kiabálni és őrjöngeni. Ránéztem a kivetítőre, és én voltam rajta... Felállt a szőr a hátamon. Akkor tudatosult bennem, hogy itt mi következik. Hihetetlen volt. A margitszigeti Eb a második legnagyobb élmény az olimpia után? Igen, mindenképpen. Lehet még ezt fokozni? Peking a negyedik olimpiám lenne, szeretnék kijutni, de hogy decemberben újra hazai közönség előtt úszhatok Debrecenben, az is óriási dolog. Az úszás mellett az elmúlt időszakban kipróbált számtalan más dolgot is - Szombat esti láz, műsorvezetés. Ősszel pihenőm volt, kevesebbet úsztam, próbáltam más dolgokat is csinálni, hogy kikapcsolódjak. A Szombat esti láz nagyon jópofa volt, nem bántam meg, persze nem a tánctudásomért szeretnek az emberek... (széles mosoly) A műsorvezetés is érdekes volt, de ezt januárban abbahagytam, mert az iskola és az úszás mellett már nem fért bele az időmbe. Most hogy néz ki egy napja? A Közgázra járok másoddiplomás Masters-képzésre, most épp vizsgaidőszak van. Vizsga, vizsga, vizsga, edzés - van, amikor arra sem tudok menni, mert vizsga van. Múlt héten három volt, e héten is három. Ha már az iskolát említi, mi a különbség az amerikai és a magyarországi egyetemista lét között? Amerikában sokkal gyakorlatia- sabbak és kicsit izgalmasabbak is az órák, mint itthon. De most levelező szakra járok, nem sokat vagyok bent az órán, ezért töményebb is a tananyag. S az amerikai edzések miben voltak mások? Nehéz ezt megmondani. Méterben talán kicsit kevesebbet úsztunk, de nem sokkal. Talán az volt jó, hogy kimentem, és kicsit változatosabb volt, mert az itthoni már elég monotonná vált. Amerikában is mindenhol más edzésmódszerek vannak, ezért nehéz ezt összehasonlítani. Az viszont fontos, hogy nagyon koncentrálnak a technikai dolgokra. Mindenféle anekdotákat lehet hallani arról, hogy melyik úszó mivel szokta izgalmasabbá tenni, amíg ússza a hosszakat - a szorzótáblát mondja vagy hasonlók. Ön mire gondol az edzések alatt? Eszembe szokott jutni minden, Q amit elfelejtettem. Ilyenkor mérges leszek meg ideges, és ez általában doppingol, mert akkor jobban úszom. Aztán edzés végeztével gyorsan fel is írom a határidőnaplómba, különben megint elfelejtem. De énekelni is szoktam. Mi vitte leginkább arra, hogy még egyszer belefogjon ebbe az életstílusba, hogy újra vállalja a koránkelést, a kemény edzéseket? Talán az, hogy újra itthon úszha- m tok. Elégtétel ez a visszatérés? Mindenképpen szerettem volna ^ megmutatni, hogy vissza tudok ^ jönni, mert elég sokan leírtak, és azt mondták, hogy biztos nem lesz már ebből semmi. Örülök, hogy lett belőle azért valami. És ott van még a pekingi olimpia. Még nincs kvalifikációs szintem sem, de nem hiszem, hogy ez probléma lesz. Úgy állok hozzá, hogy Pekingben már minden mindegy. Azt szoktam mondani, hogy van egy nagyon nagy előnyöm a többiekkel szemben - ami csak keveseknek adatik meg: míg mások esetleg £ olimpiai bajnokként fognak hazajönni, én már úgy megyek ki...------ GYORS KÖL CSÖN Most 1500 Sl i- val többet kap! INGYENES INFOVONAL: >6000 Sk -tói > kezes nélkül > > gyorsan és bármire > ingyenes részlethalasztás > már jövedelem igazolása nélkül is [PrafiPŔHEil I BP-7-11894 Tízezer ember őrjöngött a Margitszigeten (Reuters-felvétel)
