Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-22 / 116. szám, kedd

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 22. www.ujszo.com RÖVIDEN Előadás: Művészet mint kutatás Pozsony. Szegedy-Maszák Zoltán tart angol nyelvű nyilvános előadást ma 13 órától a Képzőművészeti Egyetemen (Hviezdoslav tér 18., 135-ös előadóterem). Az ismert magyar médiaművész és teoretikus arra keresi a választ, kutatható-e a technikát megújító művészet, s ha igen, milyen eredményekre számíthatunk ezekből a kutatásokból. Az előadás a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete közvetítésével valósul meg. (ú) A Szent Jakab-templom oltárai Budapest. Holnap 18 órakor mutatják be a Magyar Kultúra Ala­pítvány székházában (Szentháromság tér 6.) Jankovics Marcell - Méry Gábor: A lőcsei Szent Jakab-templom szárnyasoltárai című albumát. A könyvet Csáky Pál, az MKP elnöke és dr. Prokopp Má­ria, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professzora ismerteti. A Méry Ratio kiadásában megjelent, fényképekkel gazdagon il­lusztrált album Európa egyik legszebb templomát mutatja be olva­sóknak. (ú) A Győri Filharmonikus Zenekar nevelő hangversenyei Kodály Zoltán-emléknapok ELŐZETES Galánta/Dunaszerdahely/ N agymegy er. A Kodály-év folya­mán Szlovákiában is számos ren­dezvénnyel tisztelegnek a 125 éve született és 40 éve elhunyt zene­szerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató emléke és munkás­sága előtt. A rendezvények egy ré­sze abban a városban zajlik, amely­hez Kodály Zoltánt erős szálak fűz­ték: azaz Galántán. A Csemadok Galántai Területi Választmánya és a Magyar Köztár­saság Kulturális Intézete közös szervezésében a kettős évforduló alkalmából a Győri Filharmonikus Zenekar ad nevelő hangversenyt három helyszínen: holnap és csü­törtökön Galántán, ugyancsak csü­törtökön Dunaszerdahelyen, pén­teken pedig Nagymegyeren hall­hatja őket a fiatal közönség. A ze­nekart Medveczky Ádám Liszt-dí­jas kiváló művész vezényli, zongo­rán közreműködik Lóránt Zsuzsa. (Képarchívum) Holnap szintén Galánta ad ott­hont az országos Kodály Zoltán- emlékversenynek, amely a Szlová­kiai Magyar Zenebarátok Társasá­ga és a Csemadok Galántai Terüle­ti Választmánya társrendezésében zajlik. Az országos verseny fővéd­nöke Ág Tibor népzenekutató, karnagy, (ú) Negyedmillió nyelvi adatot közöl a gyűjtemény Értelmező szótár+ AATl-JELENTÉS Budapest. Bemutatták az Értel­mező szótár+ című kiadványt teg­nap Budapesten. A kétkötetes gyűj­temény, amely elsősorban diákok­nak, hallgatóknak készült, a ma­gyar alapszavakat, a mindennapi élet és a kötelező olvasmányok szó­kincsét foglalja magában. „Egy nemzet létét az anyanyelv dönti el” - mondta a 16 ezer szócikket tartal­mazó szótárt méltatva Vizi E. Szil­veszter, a Magyar lűdományos Akadémia (MTA) elnöke. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének köz­reműködésével készült kötetekről szólva kiemelte: „ez az igazi közfel­adat, ami igazán közhasznú, mert minden magyar létét és magyarsá­gát biztosítja”. A Tinta Könyvkiadó és az akadémiai intézmény együtt­működésével készült szótár ne­gyedmillió nyelvi adatot közöl a több mint 16 ezer címszóhoz kap­csolva. A klasszikus értelmező szó­tári funkciók mellett az egyes szó­cikkek közük a szinonimákat, ellen­téteket, szólásokat, közmondásokat és tájszavakat - erre utal a szótár cí­mében szereplő pluszjel. Az egyes szavak gyakoriságát is feltüntetik. A határon túü nyelvterületekről 150 címszót tartalmaz a szótár. Megérett az újabb kiadásra Tristan Schwartz első regénye, miközben az író már negyedik könyvén dolgozik A dublini „életkeverő” Hónapokkal azután, hogy harmadik könyvével, a Kati­ka cigányéletével teljesen lenyűgözött, Tristan Schwartz, a jelenleg Dublinban élő fiatal magyar író ismét elkápráztatott nagy erejű, mélyről feltörő tehetségével. SZABÓ G. LÁSZLÓ Izzó családi dráma, szenvedélyes szerelmi történet, egy önmagát ke­reső-kutató ifjú ember delejes csa­tája a benne küzdő jóval és rosszal, kiszámíthatadan kalandok valóság és képzelet buja határán - ez A ge­novai méregkeverő. Egy nagy ér­zelmekkel teli, kínzó fájdalmaktól és csillapíthataüan vágyaktól pul- záló, eredeti fantáziával, kiforrott stílussal és mesteri tempóérzékkel megírt regény, amely már megjele­nésének évében, 2002-ben eltűnt a könyvesboltok polcairól. Nekem is hosszú időbe telt, míg kitartó után­járásomat kézzel fogható siker ko­ronázta, ezért üzenem a jó nevű Édesvíz Kiadónak: A genovai mé­regkeverő már rég megérett az újabb kiadásra. Az igazi gyöngy nem alakul át, értékéből nem ve­szíthet. Egy igaz történet az illúziókról - hirdeti alcímében a könyv, szerzője pedig - útravalóként e páradan ka­landhoz - a regény fülszövegében bevallja: hosszú éveken át élt célta­lanul, narkomán bódulatban, nem találva értelmet munkájában, nem lelve nyugalmat szabadidejében. „Nem éreztem szerelmet, és nem ismertem a helyemet a világban.” S miközben élete történetét írta: „Mintha mágikus utazáson vettem volna részt, s nem létező emlékké­pek, talán előző inkarnációk között kutattam volna lázasan.” Aztán, ahogy megjelent a könyv:„A sötét­ségből végre a fényre értem - úja.- Valamit örökre elveszítettem ma­gamból, valaminek örökre az ott­hona lettem.” Tristan Schwartz (Képarchívum) Huszonkét évesen ilyen monda­tokat csak akkor ír az ember, ha már biztos magában, s tiszta szem­mel látja élete történéseit. Tristan Schwartz remek író. Pompásan jellemez figurákat, éret­ten szövi a cselekményt, izgalma­san fonja a szálakat. Minden hang, amit leüt, rezonál az emberben, minden rezzenés, amely a figura lelkületében történik, azonnal át- áramlik belé. Mintha láthatadan áramvonalak keletkeznének író és olvasó között, magasfeszültségű érzelmi huzalok, amelyek olykor még szikrákat is szórnak. Szere­lem, szenvedély, bosszú és gyűlö­let, vér és méreg árad, folyik szét, hat azonnal az oldalakon, itt nin­csenek semmibe sóhajtott szavak, értelmedenül megformált monda­tok - ebben a regényben nincs „töltőanyag”, összefogó „köztes”, itt minden résznek, bekezdésnek funkciója van. Mintha egy látványos, erős sod­rású, kosztümös olasz filmet néz­nék izgalmas jellemekkel, kariz­matikus férfialakokkal, festői szépségű nőkkel. Viscontinál van­nak ilyen arcok A párducban, az Elátkozottakban vagy Az ártatlan­ban. És nem azért jutott éppen ő az eszembe, mert a történet köz­ponti nőalakja, Sylvia a firenzei Visconti-palotából érkezik a Coro- nado-családba. Az olasz mozik­ban is csak Luchino Visconti, a neorealizmus egyik nagy mestere tudott így láttatni, ilyen érzelme­ket kavarni, ilyen világot teremte­ni, mint papúron, tollal Tristan Schwartz. Ez a regény ugyanis az első oldaltól az utolsóig mozi a ja­vából! „Már most irigy vagyok ar­ra a hollywoodi rendezőre, aki eb­ből filmet fog csinálni” - írja a könyv hátsó borítóján Herendi Gábor, a Valami Amerika és a Lara rendezője. Miközben készülhetne magyar film is a regény nyomán, csak pénz kellene hozzá, sok pénz. „Csupa szikraeső, ígéret, sodró erejű izgalom” - állítja Szepes Mária, a Vörös Oroszlán írója, elismerve fiatal kollégája te­hetségét, miután misztikus jelké­pekben, látomásokban és legen­dákban gazdag regényét végigol­vasta. „Csupa szikraeső” és váratían for­dulat. Ä genovai méregkeverő a kö­zépkori Olaszországba, a Coronado család palotájába és vidéki bútoká­ra, az illúziók „tükörországába” vi­szi el az olvasót. Oda, ahol a kora ta­vaszi és a késő őszi esők idején külö­nös gomba nő a ügetekben. Látszó­lag egyszerű kis mezei gomba, amely ártatlanul húzódik meg a fák hűvösében, s jelentéktelen színével bele is olvad a környezetébe, az er­dő állatai mégis messziről elkerülik. Varázsgomba ez, egy olyan gomba, amely ,képes megnyitni egy kaput az agyban”, valami megmagyaráz­hatatlan erőt ad annak, aki eszik belőle, és a világ valódi arcát fedi fel előtte. Angelo, a Coronado család elsőszülött fia, aki épp születése idején vesztette el apját, Guidóval, a ház lovászával köt szoros barátsá­got, s az évek során valóságos szen­vedélyükké válik a gombaevés. Angelo fivére, Lorenzo a szerelem­től kábul el. Szoborszépségű meny­asszonya, Sylvia Visconti azonban „a vér és a varázsgomba törvényte­len áldása alatt” Angelóval tölt együtt egy szerelmes éjszakát, s at­tól fogva úgy érzik: „örök otthonai lettek egymásnak”. Szerelem, szenvedély, átok és fájdalom - ezek a mágikus történet kulcsszavai. Tristan Schwartz re­mek „érzelmi idegenvezetőként” kalauzolja végig olvasóját a kéj és a mámor, a hatalom- és bosszúvágy sötét labirintusában. Jellemrajzai mellett leírásai is varázslatosak. Például ahogy tizenkét fácáncsirke sorsát meséli el három oldalon, vagy ahogy Angelo lovainak ke­gyetlen lemészárlását fogalmazza meg néhány sorban, vagy ahogy Fabrizio doktor pincéjét, az alki­mista műhelyt lefesti, az mind fé­nyes írói eszköztárra vall. Itt való­ban film pereg, egy érzelmekben gazdag, kalandokban dús, felkava­ró film, amelyben még a melléksze­replők is fontosak. A főhősök pe­dig, a két fiú, Angelo és Lorenzo szívet és talajt vesztett anyja, a ha­talomvágytól hajtott Valdemar, a Coronado-ház új ura egyetlen pilla­natra sem eresztik el a „nézőt3’, hi­szen minden szavuk, műiden meg­nyilvánulásuk, minden tettük úgy viszi előbbre a cselekményt, mint­ha egy matematikai pontossággal felépített lélektani drámát kaptunk volna a krimi legfontosabb elemei­vel átszőve. Tristan Schwartz huszonkét éves volt, amikor A genovai méregkeve- rőt írta. Kezdetnek valóságos cso­da. Öt év telt el azóta. A Katika ci­gányélete már egy „igaz mese”. De remekmű ez is, az is. Csak a szenve­dély közös bennük. Az egy tőről saijad itt is, ott is. Angelina Jolié legújabb filmje, a Mighty Heart bemutatójára érkezett a 60. Cannes-i Filmfesztiválra. Az öt éve meggyilkolt amerikai újság­íróról szóló Michael Winterbottom-fílmben Jolié - akit párja, Brad Pitt is elkísért Cannes-ba - a feleséget alakítja. (ČTK/AP-felvétel) MOZIJEGY Grandhotel A Grandhotel ég és föld között áll. Egy olyan hely, amely körül fel­hők és emberi remények szállnak. A metaforikus történet a Liberec fe­lett magasodó híres szállóban ját­szódik. Itt dolgozik karbantartó­ként Fleischman, az amatőr meteo­rológus, aki olyan közel szeretne kerülni az égbolthoz, amennyire csak lehet. Es magasabbra már nem lehet. Magasabbra már csu­pán a madarak és a bolondok jut­hatnak, és Fleischmannak meg egy éve hiányzik ahhoz, hogy ez utóbbi állapotba kerüljön. Fleischmant egyetlen dolog foglalkoztatja: a magasba emelkedni és elrepülni a szállóból, Liberecből, a saját életé­ből, amely nem mondható sikeres­nek. Fleichman légballont varr, az­zal akar útra kelni. És hamarosan el is indulna a nagy útra, ha nem lép­ne az életébe Ilja, a csendes szoba­lány, aki beköltözik a szívébe, és visszarántja őt a földre. Ám Ilja nincs egyedül. Szenved a kapcso­latban, amely Patkóhoz, az arro­gáns pincérhez köti. Patka nem akaija elengedni a lányt, hiszen vé­gül is mindent, amit tesz, érte teszi. Hogy boldogok legyenek a földön. De Ilja a magasba vágyik. Fleisch- mannal. Grandhotel. Cseh tragikomédia, 2007. Rendező: David Ondríček. Szereplők: Marek Taclík (Fleisch­man), Klára Issová (Ilja), Jaroslav Plesi (Patka), Jaromír Dulava (Jegr), Dita Zábranská (Zuzana), Ladislav Mrkvička (Franz), (ú) Marek Taclík és Klára Issová (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom