Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-02 / 100. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 2. Vélemény és háttér 5 ■ A hoki jobban felizgat, mint te, drágám... (Ľubomír Kotrha rajza) Ha a munkavállalónak vannak érdekei, akkor a munkáltatónak is vannak Munkatörvénykönyv nálunk és a szomszédban KOMMENTÁR A félelem bére GÁL ZSOLT Idejében igyekezett előkészíteni jövő heti moszkvai látogatása előtt a terepet Robert Fico miniszterelnök. Kijelentette, ő mindent megtenne, hogy Szlovákiában ne legyenek az amerikai rakétavédelmi rendszerhez tartozó támaszpontok. Fico kifejtette, megérti az orosz aggodalmakat, elvégre ki ne félne, ha a közelében valami rakéta- meg radartámaszpontok épülnének. Vlagyimir Putyin orosz elnök már többször is éles kirohanásokat intézett a Cseh- és Lengyelországba tervezett amerikai támaszpontok ellen, nemrég egyenesen a 80-as években Nyugat-Európába telepített Pershmg-rakétákhoz hasonlította őket. Ezért bizonyára jó néven veszi a szlovák miniszter- elnök nyilatkozatait, talán félelmét még honorálja is pár gazdasági megrendeléssel, gondolhatnánk. Ha ez így van, akkor apróság, hogy a kormányfő már megint más álláspontot képviselt, mint egyik minisztériuma: ez esetben a külügyi tárca szóvivője jelentette ki, hogy a rakétavédelmi rendszer segítene Európa biztonságának növelésében. Nincs is itt semmi ellentmondás, elvégre Ján Kubiš külügyminiszter a rendszer csehországi és lengyelországi telepítését támogatja, Robert Fico meg annak (tisztán képzeletbeli) szlovákiai elhelyezése ellen tenne meg mindent, replikázott Boris Zala, újra tanulságot téve filozófusi képességeiről. Ha még mindig nem tiszta a dolog, gondolkozzunk csak Putyin és Fico fejével. A tervezett radar- és rakétaállomás deklarált feladata a NATO tagállamok felé a lator államokból kilőtt, esetleg tömegpusztító fegyvert hordozó ballisztikus rakéták megsemmisítése lenne. Logikus, hogy egy üyen tisztán védelmi, a támadórakétát lelőni hivatott rendszer ugyanolyan, mint egy nukleáris robbanófejjel az egykori Szovjetunió valamelyik városára irányzott Pershing-rakéta, nem? Továbbá az is egyértelmű, hogy a nyugati országoknak az a jobb, hogy ha mondjuk Irán kilő rájuk egy atomrakétát, akkor megkezdik a tízperces visszaszámlálást, és megváljék, míg a fejükre pottyan. Ha mégis megpróbálnának egy olyan rendszert telepítem, amellyel esedeg lelőhetnék, akkor ez rossz, mert nem hagyják a rakétát a fejükre pot- tyanni, s ez ugye köztudottan veszélyezteti az Orosz Föderáció nemzeti érdekeit. Továbbá, a radar és a pár darab elhárítórakéta komolyan felboríthatja a nukleáris fegyverek terén meglévő erőegyensúlyt, értsd a több ezer támadórakétával rendelkező orosz hadsereg vezérkara majd retteghet, hogy egy atomcsapás idején az általuk kilőtt háromezer rakétából csak 2970 ér célba... Legalábbis ilyen érvelést hallani Putyintól, amelyre Fico sűrűn bólogat. A szlovák kormányfő csúszómászó módjára viselkedik, meg sem próbált gerinces ember lenni. Pedig példát vehetne Václav Klaus mostani és Václav Havel egykori cseh államfőtől. Ők többször is kiálltak a rakétavédelmi rendszer mellett, Klaus ezt megtette a moszkvai látogatásán is, őszintén, szemtől-szemben Putyinnal. (Ez nem akadályozta meg azt, hogy az Oroszországba irányuló cseh kivitel az ötszörösére nőjön az elmúlt években.) Ficonak azonban fontosabb az, hogy szavazótábora elhiszi a bugyuta érveket és azt, hogy az oroszokkal megosztott félelemnek bére is lesz, húsos megrendelések formájában, amit majd miniszterelnökünk elintéz Putyin ügynök elvtársnál, akarom mondani elnök úrnál. A népszerűség pedig mindenek felett, irány hát Moszkva! JEGYZET TALLÓZÓ FÁZ Ma már feltétíenül fenntartásokkal kell kezelni azt az egy évvel ezelőtt készült közvélemény-kutatást, amely szerint az afgánok 90 százaléka támogatja a külföldi katonai jelenlétet. Jóllehet az ország déli és délkeleti részén felkelést folytató radikális tálibok mögött felsorakozó harcosok többnyire nyomás alatt állnak be a lázadók közé, és az afgánok többsége a külföldi védőhatalmak által támogatott Hamid Karzai afgán elnök kormányával szimpatizál, megfigyelők szerint fennáll a veszélye annak, hogy az afgánok türelme elfogy a külföldi katonák műveleteivel szemben - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A külföldi csapatok népszerűségét mutató felmérés óta eltelt egy év Afganisztánban hosszú időnek számít, az elmúlt tizenkét hónapban sok minden megváltozott. Nemcsak a tálibok folytatnak intenzívebb hadjáratot tavaly év eleje óta, de a nemzetközi biztonsági erők (ISAF) és az amerikai vezetésű koalíciós erők egységei is kiterjesztették a hadműveleteiket: az ország déli részén már teljes falvakat is bombáznak. Tavaly 191 katona vesztette életét az összecsapásokban, 2007 januárja óta viszont már 45-en haltak meg. Az afganisztáni misszió öt évvel ezelőtti kezdete óta várhatóan az idei nyár lesz a legvéresebb. A fokozódó összecsapások legsúlyosabb következményekkel járó ún. járulékos kárait a Human Rights Watch emberi jogi szervezet április közepén mutatta be: 2006 eleje óta mintegy ezer polgári áldozatot követeltek a harcok. Több mint 700 ember a tálibok által elkövetett terrorcselekményekben halt meg, 250- en viszont a külföldi csapatok hadműveleteinek következtében. Egy német tábornok szerint ugyan az ISAF-ellenes egyes megnyilvánulásokat nem lehet az afgán nép egészére vonatkozóan általánosnak tekinteni, tagadhatatlan, hogy az ország néhány tartományában már érezhetően romlott a közhangulat. „Mifelénk az afgánok többsége a külföldi csapatok kivonulását szeretné” - nyüatkozta egy Nyugat-szakértő a Kabultól nyugatra fekvő Nangarhar tartományból. Különösen erős volt a lakosság tiltakozása egy március elején történt esettel kapcsolatban, amikor egy amerikai katonai egység - egy meghiúsított öngyilkos merényletet követően - ok nélkül tüzet nyitott a környéken álldogáló civüekre, akik közül tízen meghaltak. A Pentagon az ügyben folytatott vizsgálat során nem tartotta szavahihetőnek az incidenst elkövető, időközben már az Egyesült Államokba visszatért katonák védekező nyilatkozatát. Egy több éve Kabulban dolgozó segélymunkás becslése szerint az afganisztáni pastu lakosok közel 70-80 százaléka, a többi népcsoport tagjainak pedig mintegy 50 százaléka ellenzi a külföldiek jelenlétét. Véleménye szerint javítaná a külföldiek megítélését, ha az angolszász katonák több együttérzéssel lépnének fel, és ha a nemzetközi koalíció áttérne a „holland modell” követésére. Ülünk a tárgyalóasztalnál, velem szemben a publicisztika reményteljes kis csillaga, a munkaszerződés-javaslatot böngészi. Majd megfogalmazza a kifogásait, közli, milyen kompromisszumot hajlandó kötni, s mely feltételek mellett nem úja alá. Emberére talált - megegyeztünk, kollégák lettünk. LOVÁSZ ATTILA A hölgy egyike volt azon félszázaléknyi munkavállalónak, aki elolvassa a szerződését. Ő az, aki a fizetési szalagot is átböngészi. Egyike azon kevés munkavállalónak, aki tudja, munkaerejét árulja, ez az egyetlen kincse, olcsón, harc nélkül nem adja. Aztán ott van a többség. Akinek munka kell. Mert a kölyök enni kér, jön a gázszámla, a villanyt kikapcsolják, ha elmaradás van. Sokba kerül az utazás, az ember fia meg családfenntartó, és - mert azért a fejlődés a demagóg szövegek ellenére nem állt meg - kulturális, fogyasztói igényei is vannak. Az ember fia munkából él, magasról tesz rá, hogy színlelt szerződésre, kényszervállalkozásban, minimálbérben (a többi zsebből, kutya vacsorája alapon) dolgozik, mert van meló gyerekek, számlán a pénz, nincs nyafogás. Aztán jönnek a szolidáris meg a Szíria a legnagyobb titokban jelentős föld alatti bázist épített ki, ahonnan ballisztikus rakétákat lőhet ki Izraelre - adta hűül hétfői számában a Jediót Ahronót című izraeli lap. A komplexum - amelynek pontos helyét az újság nem adta meg - harminc vasbeton bunkerből, rakétagyártó üzemekből és laboratóriumokból áll a sajtó- értesülés szerint. Mint azt a Jediót Ahronót megjegyezte, egy esetleges szíri- ai-izraeli fegyveres konfliktusszociálisán érzékeny kormányok, és azt mondják, beste munkáltatói, itt, a munkajog asztalánál rendet kell teremteni, mindenki alkalmazott lesz, fizessétek a társadalom- biztosítást meg az adót rendesen, coki, ide az államkasszába a pénzt. És láss csodát, van olyan kormánytag - a munkaügyi tárcáért felelős hölgyről beszélünk -, aki még komolyan is veszi, amit mond, miszerint legalább 25 ezer kényszervállalkozóból alkalmazott lesz tüstént. Az állam meg kétmilliárddal gyarapodik. Nem így lesz. A munkaerőpiac nem a bársonyszékek koptatóitól származó tudományos-fantasztikus művek alapján működik. Mert ha a munkavállalónak vannak érdekei, a munkáltatónak is vannak. Ő ugyanis hatékonyan akar dolgozni, hogy a munkavállaló a munkaidő után fogyasztóvá minősülve olcsó és jó áruhoz jusson. Ehhez viszont szerződéskötési szabadságra van szüksége mindkét oldalnak, item pedig satuba szorító jogszabályozásra. Nem a központi szakszervezeti státuszok elegáns középvezetői fizetésének kényelméből diktált, nevetséges intézkedések mentik meg a munkaerőpiacot (alkalmazási kötelezettség, felsőbb érdekegyeztetések kötelező volta, munkaadó pénzéből fizetett szakszervezeti mumus), hanem a józan ész. Amely viszont a két oldal érdekeinek ütközésekor, a kompromisszumkötéskor kapjon szerepet. S kap is, ha nem hőbö- rögnek bele a piacképtelen, ezért ban a zsidó államnak jelentős légi fölénye lenne, Damaszkusz ezért növelte jelentősen ballisztikusrakéta -arzenálj át. A lap úgy tudja, Szíria 200 Scud-B, 60 Scud-C és ismeretlen számú Scud-D típusú rakétával rendelkezik. Ez utóbbi fegyvernek, amelyből Észak-Koreától vásárolt az arab ország, s többet közülük vegyi robbanófejjel szerelt" föl, 700 kilométer a ható- távolsága,. A Jediót Ahronót szerint Szíria ezen kívül mintegy száz C- 802 típusú - kínai gyártmányú -rakétát vett Irántól. A tavaly függetlenített hivatásos kibicek. Ezt a szlovák kormány - legalábbis ez idő tájt - megértette. A magyar kormány nem. Fico elővette a százkoronás zsebszámológépet, és világossá vált, hogy 25 ezer munka- nélküli drágább, mint 25 ezer minimálbérből (alig) adózó. Hogy pszichés tényezőkről, munkaerőpiaci szokásokról, emberek önértékeléséről ne is szóljunk. A magyar kormány rövidesen szembesülhet majd azzal, hogy a színlelt szerződések (mily logikátlan, tartalmat nélkülöző kifejezés) kapcsán beindult boszorkányüldözés mibe kerül. Ha csak 50 ezer munkanélkülibe, akkor olcsón megúszta, de ekkora szerencséje nincs. Az adatokra várni kell még, de egy biztos: a jelenlegi szlovák munkajog lényegesen többet segít a munkavállalónak, a munkáltatónak és közvetve az államnak is, mmt a magyar. Attól viszont megalapozottan félhetünk, hogy a szolidaritás kormánya - ha másban nem - a munkajog területén képes lesz a magyar kormányzatot példának tekinteni. Mondjuk a kisebbségi ön- kormányzati jogszabályozást szívesebben látnám példának a szomszédok viszonyában. De Amerikától sem a gazdasági hatékonyságot vettük át elsőként, hanem a kólát meg a hamburgert. Intő példa lehetne a munkajog megterített asztalánál. A szerző a Magyar Rádió regionális adásait vezeti nyári libanoni háborúban egy ilyen típusú fegyverrel rongálta meg a Hezbollah libanoni síita szervezet az izraeli haditengerészet egyik hajóját a Földközitengeren. Márciusban az izraeli kormány és a hadsereg illetékesei bizalmasan közölték, aggódnak amiatt, hogy Szíria „korlátozott háborúra” készül Izrael ellen. Mint elmondták, az arab ország földalatti erődrendszert épített ki izraeliéi közös határán, s ösz- szesen több ezer közepes és nagy hatótávolságú rakétát telepített oda. Óra indul: buli! HAJTMAN BÉLA Fiam egy-két éve a jégkorong- vüág eseményeit követi gondos figyelemmel. Amikor a jégkorong-világbajnokság új idénye veszi kezdetét, elővesszük az asztalfiókból a hokibotos figurákat, letöröljük róluk a port, kiglancoljuk a pályát, a korongok közül az újabbnak látszó, megkí- méltebbet választjuk ki, gyorsan félmondatokban felelevenítjük a játékszabályokat. Egy gombnyomás, elindul az óra: buli! Har- madonként három perc a játékidő. Ezalatt éppen elegendő gól esik, megközelítőleg annyi, mint az igaziaknál. Az idei oroszországi jégkorong-világbajnokság közeledtével már kisorsoltuk a csoportokat is. Beosztottuk őket, hivatalosan közjegyző előtt. Ezt a szerepet a lányom vállalja el. Különben kedvenceink is vannak, fiamnak a finnek, nekem a csehek az üdvöskéim. Meglátjuk, hogyan végződik a mi házi jégkorong vébénk. Csak az a bajom, nem ismerem nagyon a mai játékosokat. Nálam még mindig Eberman, Martinec és valamelyik Holík a gólkirály. És Holeček vagy Crha a kapusom! A legnagyobb megdöbbenésemre és megrökönyödésemre fiam a magyarországijégkorong eseményeit is figyelemmel kíséri. Meg is dorgáltam őt ezért. „De hát, apu - mondja nekem sugárzó arccal -, hiszen Magyarország jobb hokiban, mint fociban! Másodikok lettek a divízió I-es világbajnokságon! Majdnem bejutottak a legjobbak közé!” S ahogy nézem a tabellát és eredményeket, igazat mond. Müy szomorú ez a magyar focira nézve! Ott, ahol telente alig fagynak be a tavak, ennek az országnak van egy nemzeti huszonnégye, akiknek tudnak örülni, akik azon túl, hogy megtanultak korcsolyázni, gólokat is űrnek, nem kis meglepetést szerezve hazájuknak és a határon túli magyar hokisok révén az erdélyi és felvidéki magyaroknak is. Nem tudom, mekkora ez a rajongótábor. Kezdem tanulni a klubcsapatok neveit: Miskolci Jegesmedvék, Dunaújvárosi Acélbikák, Fehérvári Titánok és a válogatott csapat tagjait: Ocskay, Ladányi, Peterdi, Palkovics, Kangyal... Talán egy-két év múlva őket is ott fogjuk látni a finnek és csehek mellett? A kudarc után talán érdemes lenne Magyarországnak megpályáznia a közeljövő valamelyik jégkorong-világbajnokságát. Az eddig elért eredmények tükrében nagyobbak az esélyek, mint a labdarúgásnál voltak. Na, gyerünk fiam, addig le- játsszuk a finn-svédet! Óra indul: buli!
