Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-17 / 112. szám, csütörtök

u Közügy ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 17. www.ujszo.com A szklerózis multiplex betegségben szenvedők minden területen igény­lik a személyi asszisztens jelenlétét, és számítanak az egészséges embe­rek támogatására (Csupor! István felvétele) Adakozás a szklerózis multiplexben szenvedőknek Menetelés az egészségért ÚJ SZÓ-HÍR Érsekújvár. „Május 23-tól 25-ig gyűjtést szervezünk a szklerózis multiplexben szenvedők megsegí­tésére. Önkénteseinkkel a lakosok nem csak a Fő téren, hanem a város egész területén találkozhatnak, mi­vel középiskolás diákok dobozokba gyűjtik majd a járókelők adomá­nyait” - tájékoztatott Benčík Vero­nika, aki maga is az egyelőre még gyógyíthatatlannak számító beteg­ségben szenved. Az idegrendszer idült, gyulladá­sos betegségével sújtottakat és azok családtagjait tömörítő orszá­gos egyesület 1990-ben jött létre, s ma az országban csaknem harminc klub működik mintegy kilencszáz taggal. Az érsekújvári klub idén ün­nepli fennállásának kilencedik év­fordulóját. A Menetelés az egészsé­gért' rendezvény záróünnepsége május 25-én 14 órakor kezdődik a Fő téren, ahol a betegek szeremé­nek köszönetét mondani az ado­mányozóknak. „Tagjaink számára nagy segítséget jelent az érsekújvá­ri és környékbeli lakosok támogatá­sa, mert nekik köszönhetően részt tudnak venni a nyárra tervezett gyógykezelésen. Az egészségbizto­sító csupán a szükséges összeg egy részét fedezi” - tudtuk meg Veroni­kától. Az érsekújvári betegek közül néhányan részt vettek a Varannó- ban megrendezett abilympia világ- versenyen, ahol^a mozgáskorláto­zottak különféle szakmákban mé­rik össze tudásukat. Kukoricacsuhé kosaraival, tálcáival és táskáival Benčík Veronika első helyezést ért el. (száz) Idén május 25-27. közt már tizenkettedik alkalommal várják a kikapcsolódni, szórakozni vágyó közönséget Ismét martosi pünkösdi ünnepség A Turul amfiteátrum a Feszty Árpád Művelődési Parkban / Katona István a martosi ünnepség kitalálója, motorja idén is bízik a si­kerben (Vas Gyula felvételei) Martos. A komáromi járás­beli község és pünkösd ne­ve több mint egy évtizede fonódott össze, amikor is Katona István, a Feszty Ár­pád Művelődési Park Jóté­konysági Alap elnöke útjára indította az Országos Pün­kösdi Népművészeti Ünnep­ségeket. V. KRASZN1CA MELITTA Azóta a rendezvény évente több ezres látogatósereget vonzó ese­ménnyé nőtte ki magát, ahol az ün­nep egyházi és világi jellege egy­aránt nagy hangsúlyt kap. Amint azt Katona István egy lapunknak adott korábbi interjújában kifejtet­te: „A rendezvénysorozat fontos küldetése, hogy méltó módon ün­nepeljük meg a csodát, a Szentlélek eljövetelét, az egyház megalapítá­sát. Ugyanakkor felelevenítsük a magyar népi hagyományokat, a népművészetet, beleértve a gaszt­ronómiai hagyományokat is.” A 10., jubüeumi ünnepségen Csáky Pál, akkori kormányalelnök úgy fo­galmazott: a martosi fesztivál üze­net a kishitűeknek, a kétkedőknek. „Akik képesek önmagukban is meglátni Isten képét, azok képesek továbbvinni azt a kulturális öröksé­get, amely eddig is megtartott ben­nünket, és amire ezentúl is támasz­kodhatunk. Ennek szép példája ez az ünnepség” - méltatta a rendez­vénysorozatot. Idén május 25-27. közt 12. alka­lommal váljak Martosra az ünne­pelni, kikapcsolódni, szórakozni vágyó közönséget. A műsort a ko­rábbi években megszokott igényes­séggel áhította össze a főszervező. Amint az már hagyománnyá vált, pénteken este egy ldállítás-megnyi- tóval veszi kezdetét a programfo­lyam, ezúttal Konkoly-Thege György, budapesti fotóművész tár­latát láthatjuk majd a Patikában. Még aznap este lép fel a Felvidéki Rockszínház a Megfeszített című rockoperával, majd hajnalig tartó táncház lesz a kultúrházban. Szombaton, május 26-án, már kora reggel elfoglalják helyüket az Öreg-Nyitra partján a horgászok, a gulyásfőző csapatok pedig délelőtt ütik fel táborhelyeiket és kondásai­kat a Hosszúgyűrben. A délelőtt a gyermekműsoroké, lesz bábszín­ház, gyermektáncház, játszóház a tájház udvarán, délután pedig az őrsújfalusi ÉS Színház francia kö­zépkori vásári komédiákat ad elő a Patika előtti téren. A Csemadok folklórcsoportjai a Patika előtt és a Hosszúgyűrben mutatják be műso­raikat. Természetesen ezúttal sem maradnak el a templomi koncer­tek: a református templomban egy hollandiai kórus, valamint a Ma­gyar Országgyűlés SZENÁ-TOROK kórusa lép fel, a Szent Vendel ká­polnában pedig Écsi Gyöngyi és Kátai Zoltán ad koncertet. A kápol­na megépülése egyébként szintén Katona Istvánnak köszönhető, és a 2004-es pünkösdi napokon szen­telte fel azt Orosch János segédpüs­pök. A magyar mellett más nemze­tek zenéje is helyet kapott a prog­ramban, a Turul amfiteátrumban bolgár és török népzenei koncertet, valamint a délszláv zenét játszó Söndörgő együttest láthatja a kö­zönség. A kettő közé ékelődik a nagymegyeri Megyer együttes elő­adása. Az esti gálakoncert közös is­tentisztelettel veszi kezdetét, majd a bolgár Martenica, a Szlovák Álla­mi Népi Együttes és a budapesti Honvéd művészegyüttes műsora szerepel a programban. A szombat este a hagyományos pünkösdi gyertyástánccal és tűzijátékkal ér véget. Vasárnap református istentiszte­let és katolikus szentmisére váiják a híveket, majd pedig focirangadó zárja a rendezvényt. A hontfüzesgyarmatiak büszkék falujuk áprilisban elhunyt jeles szülöttére, a község díszpolgárává is avatták, s az erről szóló oklevelet boldogan, büszkén vette át Pleidell János: Önarckép, 1955, kalappal, akvareli, 60 x 80 cm (A kép az Árgus Művészeti Kiadó kiadásában megjelent Pleidell János c. könyvből való) Pleidell János festőművész (1915-2007) ÚJVÁRY LÁSZLÓ 2007. április 11-én, életének 92. évében elhunyt Pleidell János fes­tőművész. Hontfüzesgyarmaton született 1915. október 11-én. Édesapja erdész volt. Az alapiskola elvégzése után a komáromi bencés gimnáziumba kerül, itt érettségizik 1935-ben. Még ebben az évben megkezdi tanulmányait a prágai rajztanárképző főiskolán. 1938-tól párizsi és egy nyugati ösztöndíjnak köszönhetően megismeri több nyu­gati ország képzőművészetét és múzeumait, majd Budapesten 1940-41-ben Aba Novák Vilmos ta­nítványa a Képzőművészeti Főisko­lán. Középiskolai rajztanári okle­véllel a kezében és Bahó-díj kitün­tetéssel a birtokában tanársegéd­ként marad a főiskolán. Mozgal­mas évek következnek. Katonaság, nősülés, keleti frontszolgálat, fog­ság. 1946-ban tér haza, lakásuk el­pusztul, kislányuk meghal. 1947- ben elnyer egy olasz ösztöndíjat, de már nem engedik nyugatra. A kibontakozás legterméke­nyebbnek tűnő időszakában nem tudja megvalósítani elképzeléseit, mert éppen olyan csoporthoz vető­dött - nem véletlenül -, mely politi­kai és ideológiai szempontból mel­lékvágányra kerül. Nem tudott ele­get tenni a szocialista realizmus el­várásainak. Vádolták konzervatív szemléletéért, pedig csak hagyo­mányőrző volt. Hatottak rá az óke­resztény freskók, ennek hatására megteremtette a maga Krisztus- és Dózsa-képét is. 1951-től rajzot ta­rnt a Műszaki Egyetem Építészmér­nöki Karán, ám a kirekesztettséget nemcsak érzi, de éreztetik is vele. A mellőztetését még betetőzte azzal a „bűnével”, hogy 1956-ban ő tervez­te az egyetlen utcára került forra­dalmi plakátot. Ezért elbocsátják. Mégis mindig túltette magát a peri­fériára kárhoztatott helyzetén, hisz abban, hogy egyszer kiérdemli a szakma hivatalos elismerését. Régi álma valósággá vált, Olaszország­ba kerül, ahonnan sokak meglepe­tésére két év után hazajön Magya­rországra, mert tudja, hogy csak itt festheti meg a megszokott színeket a balatoni párás hajnalokon, a mohácsi busók színpompás kaval- kádját, s mindazt, ami az ő művészi ambícióit kielégíti és boldoggá te­szi. Maga válaszolja meg, miért volt vonzó számára a pogány szo­kást felidéző álarcosok felvonulá­sa: „A tavaszt köszöntő farsangi karnevál megőrizte ősi ízét és ere­jét a mai napig.” A Balaton festője: „Nem azt festem, amit látok, ha­nem amit láttat velem a táj” - mondta. Hazajön és idősebb korá­ban mindinkább megnyugtatja az elismerés érzése. 1960-tól kiállítás kiállítás után, sikerek. Tanulmány­út Leningrádba és Moszkvába. Bu­só-képeinek kiállítása a Néprajzi Intézetben. Újabb olasz ösztöndíj. Bracciani nemzetközi tájképfestő verseny Nagydíja. Több mint har­minc egyéni kiállítás, színhelyei: Budapest, Oszaka, Tokió, Firenze, Bracciano, Prága, London... 1998- ban Dunaújvárosba költözik. 1999- ben munkásságáért a Magyar Köz­társaság Tisztikereszijét veszi át. 2002-ben személyesen is megis­merhettem, 87 évesen kedélyes volt, fantasztikus humorérzékkel rendelkezett. Derűlátását így fogal­mazta meg: „Velünk született tulaj­donság a derűlátás. Ha így visel­kedsz, mindig nyílik út az önmeg­valósításra. Ha meg valaki megva­lósítja önmagát, miért ne lenne optimista?” Büszkék a hontfüzes­gyarmatiak, hogy Pleidell János a falu szülötte, ezért tüntették ki a község díszpolgára oklevéllel. Bol­dogan vette át. Temetése április 27-én volt a budapesti Szent Gellért-plébánia- templom umatemetőjében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom