Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-14 / 109. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 14. Kultúra 7 Európa vezető zenepiacai azt a látszatot keltik, hogy a volt szocialista blokk is beleszólhat a zenei élet alakulásába - a valóság azonban egyértelmű és kegyetlen Eurovíziós Dalfesztivál - jelentéktelenségbe ágyazva Mesterséges életben tartás élő jelentős orosz kisebbség szavazott a csajokra.) Ebből eredően a végeredmény még a versenyről sem adott hű képet. Európa jelenlegi zenei ízléséről eleve nem is adhatott, mivel összességében nem ezek adják a közízlést. A leírtakból kiindulva, Rúzsa Magdi kilencedik helyezése csodálatos eredmény, hiszen Magyarországnak nincs túl sok szövetségese... A Vajdaságból származó énekesnő egyébként a második legnagyobb pontszámmal került be a csütörtöki elődöntőből a szombati fináléba. Újabb háromnapos hírnév Serifovié kisasszony ugyan jól énekelt, de korántsem a legjobban. A győztes dalával illusztrálni lehet, melyek azok a felvételek, amelyeket a verseny után három nappal már egyetlen európai rádió sem hajlandó sugározni (talán a hazaiakat leszámítva), ha egyáltalán a három nap alatt hajlandók. Az üyen, a hetvenes éveket idéző, manapság giccsesnek számító szerzemények az ország határait elhagyva élet- képtelenek. Tiszteletlenség az emlékének Marija Serifovié ma még ünnepel, és ünnepli őt Európa keleti fele, de holnapután már a nevére sem fogunk emlékezni. A kontinens zeneéletében labdába sem rúghat. Jut eszembe, a szóban forgó angol honlap meg sem említette a nevét. A rövid hírben az állt, hogy Szerbia nyert, megelőzve Ukrajnát és Oroszországot, a hazai Scooch a 23. lett. A győztes még azt a tiszteletet sem kapta meg az angoloktól, hogy a nevét leírják. Pedig csak most az egyszer kellett volna, a jövőben erre már nem lesz szükség... Végkifejlet Valóban dicséretes, és öröm volt látni, ahogyan ennyi nemzet együtt ünnepelt. Csakhogy ezt másképp kellene megoldani. Nem szabadna a versenyzést erőltetni, mert ez régen nem arról szól, vagy egy profi, független, mondjuk a tengerentúlról érkező szakemberek alkotta zsűrit is fel kellene állítani, amely részben egyensúlyozhatná az át- szavazásokat. Az angol Scooch a dalfesztivál kedvéért alakult újjá, de feleslegesen, a várakozásnak megfelelően alaposan leszerepelt (Reuters-felvételek) Néhány órával az 52. Eurovíziós Dalfesztivál döntője után szörfözni kezdtem az interneten, kíváncsi voltam, hogy a „bukott Anglia” honlapjai hogyan értékelik a versenyt. Bevallom, nem lepődtem meg azon, hogy nem értékeltek, sőt mi több, nem is foglalkoztak a puccparádéval. Végül mégis találtam egy honlapot, rövid hírrel, és a fórumában egyetlenegy hozzászólással. Egy tökéletes hozzászólással! PUHA JÓZSEF Megadta a szombati esemény csattanóját. „Örüljetek, kelet-európaiak, most néhány napig higgyétek, hogy ti is részesei vagytok a zenei körforgásnak. Aztán kénytelenek lesztek ráébredni, hogy a kontinenst mi irányítjuk, és ti jelentéktelenek vagytok” - nagyjából ez állt benne. Valószínűleg most sokan azt gondolják, hogy savanyú neki a szőlő, mivel a hazai Scooch nevű kvartett alaposan leszerepelt, csak a 23. helyen végzett a huszonnégy fős döntőben. Pedig igaza van! Nem tudom, ki írta, szakmabeli-e, vagy egy jó rálátású laikus, de a megállapítása helytálló. Vigyük csak végig ezt a gondolatmenetet! Az angolok a könnyűzenében elfoglalt helyükhöz és tekintélyükhöz képest évek óta jócskán alulteljesítenek a seregszemlén. Akkor hogy is van ez? Itt valami nem stimmel! A válasz egyértelmű: Ke- let-Európa a dalfesztiválon elért sikereiből kiindulva valóban azt hiszi, hogy egyre fontosabb szerep jut neki a kontinens könnyűzenéjében, a térkép kezd átrajzolódni, a vezető zenepiacok azonban ennek csupán a látszatát keltik, és a valóMarija Šerifovič a dalával a hetvenes évekbe repített vissza... be a csótányt, a patkányt, a pávát, a ravasz rókát és a kecses gazellát. A legkevésbé összehasonlíthatókat. Az Eurovíziós Dalfesztivál pont ilyen. Ezúttal is széles műfaji skálán mozgott a negyvenkét résztvevő repertoátja: a kemény rockzenétől a diszkón és a popoperán át az etnikai beütésű szerzeményekig. Könyörgöm, ennyi stílust nem szabad egy kalap alá venni! Rendben, hogy Európa zenei sokszínűsége jelenik meg általuk, de ez alapjában véve verseny, és az II Divo sikerét meglovagló lett Bonaparti.lv nevű popopera formációt képtelenség együtt értékelni a kemény rockban utazó cseh Kabát nevű zenekarral. Itt mégis megtörtént, ezáltal nem a felvételek és előadóik versenyeztek egymással, hanem stílusok - pontosabban „normális esetben” így lett volna, de a seregszemle még ennél is nevetségesebb képet mutat, itt a szavazatok szimpátia alapján érkeznek, az interpretálás szinte lényegtelen. A zene sárba típrása Az évek során megszokott sza52. Eurovíziós Dalfesztivál - TOP 10 Helyezés Ország Előadó Dalcím Pontszám 1. Szerbia Marija Šerifovič Molítva 268 2. Ukrajna Verka Serduchka Dancing Lasha Tumbai 235 3. Oroszország Serebro Song #1 207 4. Törökország Kenan Dogulu Shake It Up Sekerim 163 5. Bulgária Elitsa Todorova & Stoyan Yankoulov Water 157 6. Fehéroroszország Dmitry Koldun Work Your Magic 145 7. Görögország Sarbel Yassou Maria 139 8. Örményország Hayko Anytime You Need 138 9. Magyarország Rúzsa Magdi Unsubstantial Blues 128 10. Moldva Natalia Barbu Fight 109 ban levő valamit kapunk, amit jobb volna lekapcsolni a gépekről, és szépen elbúcsúztatni, megadva neki a végső tiszteletet, vagy pedig alaposan át kell formálni. Az elmúlt években ugyan megpróbálkoztak életmentő műtétekkel, például már nem kötelező anyanyelven énekelni, ám hiába, a probléma az alapoknál van. Stílusok kavalkádja Azt tanácsolom, rendezzünk állatszépségversenyt! Neveztessük vazási mód nem változott. Most is azok az országok kapták (egymástól) a legtöbb pontot, amelyek így vagy úgy egymás szövetségesei. A szerb Marija Šerifovič a győzelmét nagyrészt Jugoszlávia darabokra hullásának köszönheti, ahogyan Ukrajna az ezüstérmes pozíciót az egykori Szovjetunió szétesésének, Oroszország pedig ugyanennek a harmadik helyet. (Érdekes, hogy az utóbbiak a szoborvita után néhány nappal az észtektől is megkapták a maximális pontszámot, bár bizonyára az Észtországban Rúzsa Magdi kilencedik helye a szavazási mód tudatában csodálatos eredménynek számít, ráadásul megkapta a legjobb dalszerzőnek járó különdíjat Az Eurovíziós Dalfesztivál mindent túlélt, de közben a célját rég elveszítette. Ha egyáltalán volt neki valaha. Az elsőt ’56-ban rendezték meg tizennégy ország részvételével a svájci Luganóban. Jobban belegondolva, nincs olyan előadó, aki teljes mértékben a versenynek köszönhetné vüág- vagy európai sikerét. A közvéleményben úgy él, hogy az ABBA és Celine Dion a műsor kapcsán tett szert világhírnévre, ez azonban nem egészen fedi a valóságot. A svéd kvartett ’74-ben megnyerte a fesztivált a Waterloo című felvétellel, és a győzelem tényleg nagy löketet adott neki, csakhogy már előtte is eléggé ismert volt Európa-szerte, így minden bizonnyal nélküle is befutott volna. Ugyanez mondható el a kanadai énekesnőről, aki ’88-ban Svájc képviseletében győzött, de ekkor a tengerentúlon már egyre népszerűbb előadó volt, ráadásul nálunk csak jóval később, ’98-ban a Titanic című film betétdalával került be az élmezőnybe. A kilencvenes évek elejéig még jelentett valamit a győzelem, de az utóbbi időben szinte semmit. Ha a versenyt zenei szempontból vizsgáljuk, és lecsupaszítjuk a körítéstől, kómáságban gondosan ügyelnek arra, hogy a volt szocialista blokk csak befogadó maradjon, ahol értékesíteni lehet a saját portékát. A vezető piacok hozzáállása A vezető nyugat-európai zenepiacok már évek óta nem veszik komolyan az Eurovíziós Dalfesztivált, harmadvonalbeli előadókkal képviseltetik magukat, mert látják, hogy nincsenek mögötte lehetőségek - vagyis így alakították ki. A zenei életet egyáltalán nem ismerők se ringassák magukat abban a hitben, hogy a sokrétű és a kontinenst uraló Angliában jelenleg nincs jobb a Scoochnál! Ha az ország akarná, a legminimálisabb erőfeszítéssel is megnyerhetné a versenyt. De nem akaija, neki ugyanis nem fontos, és többé-kevésbé elmondható ez Franciaországról vagy Spanyolországról is. A dicsőséget meghagyják nekünk, „nesze semmi, fogd meg jól” alapon. Hiába a verseny körüli hatalmas (felesleges) felhajtás, mi hiába tekintjük a legnagyobb európai zenei megmérettetésnek, a valóságban már évekkel (évtizedekkel) ezelőtt a háttérbe szorult. Évek (évtizedek) óta nem adott sztárt a nagyvilágnak, sőt Európának sem. A tavalyi győztesre, a finn Lordira még halványan emlékezünk, a tavalyelőttire viszont már egyáltalán nem. Segítek (utánanéztem), Helena Paparizounak hívják a lelkemet, és görög nemzetiségű. Az ő hírneve is csak háromnapos volt, ezután a hazáján kívül ugyanúgy örök feledésbe merült, ahogy az előző győztesek. A seregszemlén diadalmaskodók már jó néhány éve képtelenek befutni. Mindössze ’98 győztese, az izraeli Dana International szerzett magának szélesebb körű hírnevet (ötnaposat), ám nem a dalaival, hanem szokványosnak nem mondható magánéletével - a hölgy korábban férfi volt...
