Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-12 / 108. szám, szombat
30 Presszó ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 12. www.ujszo.com Egy harcedzett, tapasztalt török látható rokonszenwel mutogatta, milyen errefelé a járás. Csak üljek és váltogassam a hideg vizet a meleggel A hamamban könnyen rájöhetünk, hogy élünk ,# Ha néha-néha egy atyámfia beszól, hogy „koszos, mint egy török”, mindig eszembe jut az isztambuli törökfürdő, azaz a hamam. GYŐRY ATTILA Mert érdekes, ezek a ,koszos törökök” már akkor közfürdőkbe jártak, amikor mi, itt, a művelt európaiak éppen félúton voltunk a fáról lejövet, amikor a magyarok főkolomposai, beleértve az európai nemzetek legfőbb lózungjait is - jó, ha félévente csobbantak egyet. És ezek a törökök, nemcsak úgy fölhúzták a falakat, „oszt jó napot”, hanem a középkori muszlim világ egyik legjelesebb képviselőjével, mecsetek, paloták és világ ámulatára épült dzsámik megálmodójával, bizonyos Sinan mesterrel építtettek Isztambulban egy hamamot, külön a férfiak és persze külön a nők részére. Nos - hogy mire volt képes ez az ürge -, leborulok, s megcsókolom előtte a földet, mint néha a pápa, ha leszállt közénk. Csak egy villanás - hogy mi minden az eszembe jutott ott az isztambuli Cemberlitas Hamamban, a fürdő nehéz faajtaja előtt, csaknem meztelenül. A merengésből csupán az öreg, egykedvűen csoszogó, elszállt agyú, a tudálékos szent relax világába nyakig belesüppedt fürdőmester taszított ki, akitől azt a tradicionális, török mintázatú lepedőt kaptam, amellyel körbetekerhettem a derekamat. A kupola alatt, a falak mentén, a kétszintes erkélyfolyosón, mint a kaptárban, aprócska szobákban pihentek a derék törökök, odalent egy szökőkút csobogott, körülötte kávét és teát szürcsölt a nép, elmélyült arccal a semmibe révedtek, valami olyasmiről tudva, rejtelmesen olyasmibe beavatva, amit csak ők tudhattak, ők, a kiváltságosok. Odabent a hamam gyúrói és a fürdőmesterek már tömörültek az asztalok körül. Udvariasságuk és közvetlenségük magától értetődőnek tűnt, még akkor is, ha odahaza suttyó fajankóként viselkedtek. Mert itt mindenki viselkedett, mint nálunk otthon a templomban, mert ez volt a természetes, ez volt a vérükben. Olyan vírus uralkodott itt, olyan tudatalatti, irtózatos szoftver vezérelte a fürdőzőket, aminek hálásnak illett volna lennünk, mert egy ilyen vírus betörésekor köny- nyen rájöhettünk fürdőzés közben, hogy élünk - s ez a felismerés néha nem vezet semmi jóra. ' A belső kupola alatt, egy kör alakú, derékmagasságú pihenőn elnyúlva vagy féltucatnyian feküdtek, a kupola alatti térből további sajátos hangulatú, kápolnaszerű fürdőhelyiségek nyíltak, összesen ötöt számoltam, s azt is szájtátva, mint egy jobbágy, aki a király palotájába került. Odabent a csobogókból szüntelenül ömlött, zubogott a víz, egyenesen bele a kőedényekbe, a vízfogókba. A fürdőedények, amelyekkel a kőkádakból merték a vizet, nehéz, fémes tapintású élménnyel gazdagították a pillanatot, s rögtön elhittem magamnak, hogy amit fogok, az tulajdonképpen egy korabeli, színezüst darab, egyenesen Damaszkuszból, gondos iparosmesterek kezéből került elő. Egy harcedzett, tapasztalt török látható rokonszenwel mutogatta, milyen errefelé a járás. Csak üljek és váltogassam a hideg vizet a meleggel. Aha, és tényleg - nem nagy vaszisztdas ez a törökfürdő. Csak hogy a janicsárunk előkapja a szerszámát, felhúzza lövésre készen, hátulról szétfeszítse a hófehér angol hátsó fertályát. Allahnak hála, finomabb törököt fogtam. Sajátos stílusban gyúrt, s inkább egy úthengert éreztem végigvonulni rajtam, mintsem egy felbőszült törököt. Jót tett velem, visszarántott a valóságba, s az út, ahonnan visszatuszkolt, gyors volt, sajátosan keleties. Az igazi mufti csak ezután jött - a fürdőmester. Volt abban is bizonyos középkori íz, ahogy meztelen férfiak egymást fürdetik, ahol könnyen időszakadásra ébredhetett az ember, mert ilyenkor a férfi visszacsúszik a gyermekkorba - a török hamamban módszeresen fürdettek, tetőtől talpig. A hasam alatt meleg csermelyben folydogált a víz, fakupola aprócska színes ablakain keresztül beosont föntről az ázsiai napfény, s egy török a hátsó fürdőkápolnában üdvözülten énekelni kezdett. Népdal lehetett, a törökök mosolyogtak, a gyúró rám kacsintott, a mosoly mosolyokat fakasztott, s ez újabb veszélyt jelenthetett, hiszen egy újabb, misztikus vírus nyomult felénk feltartóztathatatlanul. A dallam bejárta az egész hamamot, szárnyalt, visszhangzott. Teljesen a mélybe, a vízi vüág fenekére jutottam, ideje volt visszarugaszkodni. Odakint, az előtér méhkasszerű odvából előlépve gőzölgő testtel le- battyogtam a lépcsőn, le a szökőkúthoz, s egy líráért vettem a narancsárustól frissen facsart narancslét. Néztem, ahogy a jatagánjával ügyesen kettészeli a narancsot, a kézi sajtolójával kisajtolja belőle a levet, s az a nedű - az maga volt a Paradicsom, ott, az isztambuli Cemberlkitas Hamamban... Insallah! fogja az ember az „ezüst” fürdőedényt, belementi a víztartóba, és zutty neki a vizet. Embertelen, ha egy malacot leforráznak. A forró vízzel, amellyel először leöntöttem magam, a csontomig forráztam magam. A törökök bólogattak, nem rossz, így elsőre, a szusz a párolgó gőzzel együtt hasadt ki belőlem, s rögtön elillant a fürdőkupola tetejére. Kibírhatatlanul trancsírozott a forró víz, merítettem a másik, a hideg vizes kútból is, zutty neki... A törökök nem is sejtették hogy hirtelen, jégbe merevedve egy királyfóka nézett velük szembe, s csak a szemem árulkodott, hogy mindennek vége, töredezik a jégpáncél, és különben is. A törökök jelentőségteljesen összenéztek, tudhat valamit ez a madzsarisztáni ürge, vigyorogtak elismerően. Lassan azonban leesett, hogy jobb, ha rögtön lemosom a magammal hozott versenyszellemet, s hagyom a vizet úgy folyni, ahogy neki tetszik. Ami ezután következett, újabb határkőnek látszott. Láthatatlan lelkek húztak-vontak oda- átról, s mire átléptem a nem létező vonalat, nyögések és sóhajok, hörgések, zihálások közepette kiengedtem magamból az összes démont. Mélyről törtek elő, s bölcsen hagytam, hogy feltartóztathatada- nul távozzanak belőlem. Soha jobb élvezet - elbágyadtam, s módszeresen letaglóztam magam. Otthonosan mozogtam a hamamban, átnéztem egy másik fürdőkápolnába, többször megismételtem a kúrát, s mire elájulva ledőltem a főkupola alatti márványlapra, megéreztem, hogy meg kell ismernem egy újabb, ezúttal mélyebb, spirituálisabb erőt - ott feküdtem egy újabb oltár előtt. A márványlapokon a fürdőmesterek meleg vizű csermelyeket indítottak a semmibe. A márványon kinyúlva elnéztem egy szőrös hasú törököt, ez a mamut, ez a janicsár éppen előttem készített ki egy csenevész angolt. Ezek az angolok, itt Isztambulban már egyébként is a bögyöm- ben voltak, lépten-nyomon beszóltak, s nem vették észre, hogy ezen a vidéken minden más, senkit sem érdekel, hogy ők az angolok, s csak kétségbeesetten sugározták fehérbőrű magasabbrendűségüket. Az én angolom ráadásul a csenevé- szebb fajtából készült, láttam, hogy a janicsár szabad prédának tekinti, akit felöklelt, szétgyúrt ez az állat, s csak döngölte kérlelhetetlenül. Szétmorzsolta az angol mimóza testecskéjét, az meg csak nyögött, s már csak az hiányzott, sitiim» Vj.ÁSVkYv. pwac Muz# 4 tranlar Konagi [ kaya Mazarlari mmmmm a ’ . ////// > /*'///> f v ,.v ■ /s///.',* 's r* , . ľit m HETI ÉVFORDULÓK £0 május 7., hétfő 180 éve született VAJDA JÁNOS költő. A magyar irodalomban talán nem volt olyan alkotó, aki hozzá hasonló érdektelenség mellett alkotott. A megalázó kudarcok elől a szerelembe menekült, de a nőkkel sem volt szerencséje. Első és legnagyobb szerelme, Gina nemigen érdemelte meg rajongását. £0 május 9., szerda 115 éve született ZITA bourbon-pármai hercegnő, az utolsó magyar királyné. Várakozással fogadta a közvélemény a hírt Károly főherceg eljegyzéséről, mivel megvolt az esélye, hogy a magyar trónra kerül. A hercegnő leckéket vett Magyarországból, s magyarul is megtanult. május 11., péntek 70 éves REJTŐ ILDIKÓ vívónő. Luxemburgban aratta első és utolsó sikerét; 1956-ban ott nyerte meg az ifjúsági vb-t, 1995-ben ott szerzett aranyérmet a veterán Eb-n. Csak világ- bajnoki aranyéremből ötöt szerzett, hét olimpiai és tizenöt világbajnoki érmet akasztottak a nyakába. £0 Május 12., szombat 100 éve született KATHARINE HEPBURN amerikai színésznő. 1932-ben állt először a felvevőgép elé, s 1934- ben a velencei filmfesztiválon kiérdemelte a legjobb női főszereplőnek járó díjat, a Stuart Mária című film címszerepével a legnagyobb filmművészek közé emelkedett.
