Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-12 / 108. szám, szombat
PRESSZÓ 2007. május 12., szombat Ma már igazán nem furcsa dolog Egyre több hollywoodi színésznő szül negyven körül 27. oldal Hádít a bikini és a trikini A geometriai minta viszi a pálmát, de lehet virágmintás, csíkos 28. oldal J 1. évfolyam 18. szám A hamumban könnyen rájöhetünk, hogy élünk Győry Attila élményei a törökfürdőben 30. oldal A japán és kínai költők, mikor gondosan elsorolják a női bájakat, például a mellet meg sem említik A parányi láb és a hattyúnyak ijesztő titka Térben és időben - különböző kontinenseken és korokban - kalandozva azt találjuk: a nőideál változóbb, mint az időjárás. Például az eszkimók szépségeszményéhez valamikor hozzátartozott az arctetoválás is. Igaz, Grönlandon kevésbé terjedt el, mint Kanadában vagy Alaszkában, és ma már nem találkozni vele. A szépségnek e fájdalmas szimbólumát koromfekete csonttűvel vitték fel a fiatal lányok arcára és állatínból való fonallal, amelyet áthúztak a bőr alatt. ISMERTETŐ Nem kevesebb kínt kellett kiáll- niuk a nőknek a fekete kontinensen sem, gondoljunk csak a fülcimpájukat és nyakukat mesterségesen nyújtó afrikai törzsek lányaira és asszonyaira. A Kongó-medencében honos szépítő eljárás lényege: a Mangbetu törzsbeliek rafiával kötözik hátra az újszülött leányzó fejét, így deformálják az egyiptomi fáraókéhoz hasonlatossá fejformájukat már. Afrika egyes országaiban a lányokat, mielőtt féijhez adják őket, hizlalókúrára küldik. A dús idomok egyrészt a szülők gazdagságát, másrészt az ifjú nők anyaságra való rátermettséget jelzik. Az arábiai hurik bálványának kötelező a hurkás has, minél erőteljesebb, annál jobb. A szemrevaló huri hölgy hasán három hurkácska szükségeltetik, hogy a táncával lenyűgözhesse a férfit. Ez megint csak távol áll korunk és kultúrkörünk „kockahasú” trendjétől. Ázsiában a hindu eszmény nyúlánk nőt álmodik. A japán és kínai költők, mikor gondosan elsorolják a női bájakat, a mellet meg sem említik. A telt kebel még elnézhető, de a széles csípőjű, nagy fenekű nőt már csúnyának tartják. A kínai falfestmények alacsony, törékeny filigrán babának ábrázolják a tökéletes nőt. Kínában a szépség fogalmát szinte azonosították a láb méreteivel. Minél kisebb lába volt egy kínai nőnek, annál kelendőbbnek számított a házasság piacán. A kínaiak ezért kicsiny cipőkbe kényszerítették lábukat, hogy aprócska legyen a lábfejük, a járásuk pedig tipegő, mondván, ez tetszik a férfiaknak. Az Észak-Thaiföld hegyi falvaiban élő zsiráfnyakú nők a palaungok törzséhez tartoznak. E hosszú nyakú nők feje valóságos sárgaréz oszlopon trónol. Az első sárgaréz gyűrűt ötéves korban elhelyezik a kislányok nyakán - fontos ceremónia ez, napját a falu varázslója tűzi ki -, majd kétévenként újabb és újabb karikát helyeznek föl, így egy felnőtt nő nyaka a természetesnek kétszeresére nyúlhat. Ha az asszonyság félrelép, leszedik nyakáról a sárgaréz gyűrűket, s a hűtlen teremtésnek élete hátralevő részét ágyban kell töltenie, vagy mindig fel kell támasztania a fejét, különben megfullad a nyakizom- zat elsorvadása, a csigolyák deformálódása miatt. Mi ezekhez képest egy mai, alig pár hétig tartó szépészeti kúra, akár ráncfelvarrással, arcvonalak átszabásával? Egy régi római bájkatalógus ekképp határozta meg az-eszményi nőideált: „Három legyen fehér: bőr, kéz és fog,/három legyen fekete: szem, szemöldök szempü- la,/három legyen piros: ajak, arc, köröm,/három legyen hosszú: alak, haj, kéz,/három legyen rövid: fog, fül, láb/három legyen széles: mell, homlok, és a szemöldök közti tér,/három legyen kerek: kebel, nyak, áll,/három legyen telt: csípő, kar, lábikra,/három legyen finom: ajak, haj, ujjak,/három legyen kicsi: kebel, fej, orr.” Európában egy Klára Hatzlerin nevű asszony 1471-ben viszont így képzelte el a tökéletes nőt: „Feje legyen Csehországból,/két fehér karja Brabantból/mellét adja Svá- bia,/kebelét Karinthia,/osztrák legyen a hasa,/s ha rajnai lába lészen,/a szép asszony íme készen.” Míg a mai civilizált kultúrákban a női szépség szinte fitogtatni való, az iszlám világban a szép feleség látványa csak a férjet ületi meg. Erről mind a mai napig tesznek is, csadorba, abajába bújtatva asszonyaikat, akik alatta akár a legmodernebb párizsi divatkölteményt is viselhetik. Még azokat a báliruha-csodákat is, amelyekkel a globalizált világ metropolisaiban farsangi táncukat ropják a lányok, asszonyok az őket csodáló férfiak oldalán. (Folytatás a következő oldalon) EDITORIAL Szép leányok, ne sírjatok, minden elmúlik egyszer, még a szépség is. A fiatalos kübő karbantartható, a ráncokat is el lehet tüntetni, látszólag, annyi krémet kitaláltak már, hogy győzhetnénk az illatszerboltokban nyitogatni a pénztárcánkat, vagy az orvoskozmetikusnál hogy tüntesse el a szemünk alól a táskákat, vékony ajkunkat tömje tele szilikonnal legyünk legalább olyan izgik és szexik, mint Bébé volt. A dolog addig működik, míg este le nem hámozzuk arcunkat. Tökéletes szépség nincs. Aki rövid, de vastag lábúnak született, sportolhat, masszázsra járhat, akkor se lesz őzikelábú, az egyes kebelből műtéttel varázsolhatnak akár hatost, feszeset, keményet, de az csak egy idegen tárgy lesz. Havonta ezreket költhetünk fodrászra, bodorítandó hajunkat, eltüntetendő az ősz hajszálakat, a lényegen mit se változtathatunk. Sőt, még az sem biztos, hogy álmaink hercege belénk szeret, mert olyan, de olyan szépek vagyunk, hogy Hófehérke poros lábunk nyomába se léphetne, mivel az ember nem csak és kizárólag külsőből áll. Elméletileg szíve, sőt, lelke is van. Bár a szépségkirálynő-vá- lasztásokon az alak és az arc dominál normális ember számára ez nem mérvadó. Szép - egyebek közt -, ami érdek nélkül tetszik. Melyik hölgy találkozott már olyan férfiúval, akinek érdek nélkül tetszett? Az nemigen büszkélkedhet magával aki noha szép, de a feje üres. Ráadásul a szépséget is (el) kell tudni viselni bizonyára nem egyszerűen megemészthető, ha valaki után unos-un- talan megfordulnak az utcán. Néhány évtizeddel ezelőtt egy anya az iránt érdeklődött, hogyan juthatnának el ňťkaszép gyermekei szépségversenyre. Szerencsére akkor, a szódban nem rendeztek gyerekszépségversenyt. Ma már van ez is, Amerikában indult. Kis- és nagyestélyiben, szmokingban botorkálnak a színpadon, előtte leckét vesznek szép tartásból fogpasztamosolyból ahelyett, hogy békésen játszanának, de a szülők azt hiszik, megalapozzák gyermekük modelljövőjét. De mi lesz, ha kamaszkorukban megnyúlnak, elhíznak, vastagodik a csípőjük? Mi lesz, ha a fényárból az élet árnyas oldalára veti őket a sors? Mi lesz, ha nem bírják, hogy ráncigálják őket, nem lehetnekfáradtak, az álmaikat is elveszik? Reméljük, nem jutnak Molnár Csilla Andrea sorsára, aki már majdnem felnőtt volt, amikor Magyarország szépe, lett, mégis nehéznek bizonyult számára mindaz, ami ezzel jár. Talán az irigység, talán a sok hercehurca miatt, talán azért is, mert belelátott abba az életmódba, amely csak kívülről csillogó. Grendel Ágota
