Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-12 / 108. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 20Ö7. MÁJUS 12. www.ujszo.com VISSZHANG Tisztelt Szerkesztőség! A 2. kérdésben 1945 gondolom hibásan szerepelt, helyette az 1845 a helyes. Valószínű, hogy nem én leszek az egyetlen, aki ezt jelzi önöknek, de azért csak megteszem. Mészáros Marián Tisztelt Szerkesztőség! Jól tették, hogy közölték a részeredményeket. Már sajnálom, hogy a múltkor nem küldtem be a válaszokat - későn jutott eszembe a dolog (ezért most sietek vele). Annak nagyon örülök, hogy még legalább ugyan­annyi forduló következik, mint amennyi már volt. Gazsi Judit Tisztelt Szerkesztőség! Imádom ezt a versenyt. Izgalmas kihívás az ismétlésre, olvasásra, keres­gélésre. Kell ez a szellemi felfrissülés, fontos, hogy meggyőződjünk, mit tudunk, és hol vannak hiányosságok. Gubíkné Harmati Mária Kedves Versenyzők, köszönjük az észrevételeket, a téves dátumért elnézést kérünk: szerencsénk­re minden tippelő 1845-ként értelmezte, s eszerint is válaszolt. Az összesí­tett ponteredményekben is akadt két helytelenül feltüntetett pontszám, te­hát minden számítógépes ismeretünk sem volt elég a maradéktalan teljes­séghez. Az érintettektől elnézést kérünk, elért pontszámaikat a legközeleb­bi összesítéshez már a valóságnak megfelelően tároljuk. Minden új és min­den törzstippelőnket szeretettel üdvözöljük! A szerk. Címünk: Szalon, Új Szó, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1; E-mail: szalon@ujszo.com Fordulóeredmény A 8. forduló a versenyszellem újabb fellendülését hozta magával: akár a hosszú száraz meleg utáni eső, zúdult a sok-sok megfejtés szerkesztősé­günkre, mindannyiunk nagy örömére. (A tippadó Bárczi Zsófia volt.) S az is elmondható, hogy csaknem kizárólag teljességgel sikeres, vagyis telita- lálatos tippsorok érkeztek. Az összesítés szerint a legtöbb helytelen válasz a 11. kérdésre érkezett; bizony, Tőzsér Árpádnak a kérdésbe foglalt vers­részlete se nem Kosztolányit, sem pedig Tóth Árpádot idézi meg, hanem Szép Ernőt. (Az ő Nem volt játékom című „ponnilovas” verse 1910-ben je­lent meg a Nyugat első számában.) Irodalmi tippversenyünk 8. fordulójának kisorsolt nyertese: Rózsa Er­zsébet (Tonkháza). Vigaszdíjak: Balázs Valéria (Pered), Kiss Jenő (Nyá- rasd) és Nagy Lívia (Csicsó). A nyerteseknek gratulálunk, mindenkinek további jó versenyzést kívánunk! A jövő hét irodalmi versenyének tippadója N. Tóth Anikó lesz. Flóra hat és fél hónapos korában (Polgár Anikó felvétele) CD-AJANL0 Quimby: Family Tugedör vemberében végre kifújhattuk a le­vegőt, Kilégzés címmel került a bol­tokba a várva várt korong. Még az előző albumokon is túlmutat, ez Tibiék eddigi legkiforrottabb, leg­nyitottabb és legváltozatosabb munkája, hemzseg az újszerű uta­kat kereső, néhol egyenesen meg­hökkentő zenei megoldásoktól. A dalszövegek szokás szerint gazdag képi fantáziát sejtető és igénylő strófákból állnak, általában a sorok közt megbúvó burkolt mondaniva­lóval. A korábbi lemezekkel össze­hasonlítva a zúzós és közepes tem­pójú szerzeményekből, popdalok­ból kevesebb szerepel rajta, a las­súbb, balladisztikus felvételek van­nak túlsúlyban. Az utolsó dal ösz- szegzi a frontember előző idősza­kát, és tulajdonképpen az albumot is. A mandolinon előadott Viharon túl, szélcsenden innen egy önvallo­más, és megerősíti a korábban em­lített szóbeszéd bizonyosságát. A Kilégzésről hét felvétel más át­dolgozásban szerepel az em­lített színházi produkció­ban, amelyért a zenekar Érték-díjat kapott a ze­nei kategóriában. A 2002 óta évente ki­osztásra kerülő elis­merést azon művé­szek részére hoz­ták létre, akik nin­csenek a kereske­delmi média ref­lektorfényében, vi­szont a saját terüle­tükön kiemelkedőt alkotnak. A Quim- byre mindkét megálla­pítás érvényes: a média hanyagolja, holott - nem túlzás - Magyarország egyik legjobb együttese. Néhány éve már fel-felbukkant egy-két dala a PUHA JÓZSEF Az alkoholnak és a drognak oly­kor jótékony hatása is lehet. Még mielőtt megköveznének a kijelen­tésemért, gyorsan kifejtem, mire gondolok. Nagyrészt a frontember, fő szövegíró, Kiss Tibor egészségi és mentális problémái kellettek ah­hoz, hogy a Quimby ott tartson, ahol ma tart, Magyarország szűk zenei elitmezőnyébe tartozzon. Ilyen kiváló szövegeket, már-már verseket csak az tud írni, aki meg­járta a poklok poklát. Ha kételked­nek a megállapításomban, hallgas­sák végig figyelmesen az együttes legutóbbi stúdiólemezét, a Kilég­zés címűt. A Quimby halad előre a kiköve­zett úton, fejlődése minden szem­pontból látványos, és még csak ti­zenöt év van mögötte - szünet­tel. A karrierje példaérté­kű, egy „normális” zenei pályafutás többé-kevésbé így van megírva a nagy­könyvben. Sokáig a könnyűzene pere­mén helyezkedett el, a híre szájhagyomány út­ján terjedt. Aztán szép lassan a szakma és a kö­zönség is felfedezte, olyany- nyira, hogy ma már minden­ki szuperlatívuszokban beszél róla, és stabil rajongói bázissal rendelkezik. Még mielőtt rátérnénk a ze­nekar karrierösszegző kiad­ványára, menjünk vissza a kö­zelmúltba. 2003 februárjának utolsó napján fantasztikus hangulatú koncerten voltam Budapesten, az Erzsébet téri Gödör Klubban. Azóta sem volt hasonló koncertélményem. Utólag hitelesebb magyarázat volt a várat­lan búcsúra. Ezt hivatalosan nem erősítették meg, pedig - furcsa mód - még örültünk is volna neki, egyértelművé tette volna, hogy nincs feszültség a tagok között, és valóban kényszerpihenőre van szükség. A fiúk - lévén, képzett ze­nészek - természetesen a szünet alatt is feltalálták magukat. A bil­lentyűs, Balanyi Szüárd szólóban próbálkozott, az ütőhangszeres- rapper, Varga Livius az addigi hob­bizenekarát, a hiphopos alapokból építkező A Kutya Vacsoráját he­lyezte előtér­be, és a töb- \ biek is ze- \ nélgettek különböző formációkban, a dobos, Gerdesits Ferenc többek között A Kutya Vacsorájában. 2004 őszén lélegezhettünk fel végre - a fiúk ek­korjelentették be hivatalosan az új­rakezdést, és decemberben dupla koncerttel tértek vissza ott, -ahol abbahagyták, a Gödör Klubban. A 2005 nyarán megjelent Amikor én még kissrác voltam című, az Illés előtt tisztelgő albumra zseniálisan átdolgozták a zenekar A lány és a csavargó című dalát, emellett meg­írták a Puskás Tamás által rende­zett Shakespeare-előadás, a Vidám Színpadon bemutatott Vízkereszt zenéjét, és ők is adják elő minden alkalommal. A fellélegzés után a rajongók és a szakma egyaránt lé- legzet-visszafojtva várta a foly­tatást, az együttes új stúdióle­mezét. 2005 no­belegondolva, furcsa, hogy jól szó­rakoztam, hiszen a főszereplő, a Quimby éppen búcsúzott a közön­ségtől, bár egyáltalán nem volt ta­pasztalható a búcsúkoncert-han- gulat, senkinek sem jutott eszébe, hogy valójában siratni jött. Igaz, az együttes csak átmenetileg függesz­tette fel tevékenységét, a folytatás akkor mégis eléggé bizonytalannak tűnt, a szünet időtartama is határo­zatlan maradt. Kaptunk valami el­fogadható választ arra, hogy miért kell abbahagyni, közben a háttér­ben ment a sugdolózás az énekes­gitáros, Kiss Tibor egészségi-men­tális problémáiról, ami kétségkívül legnagyobb kereskedelmi rádiók zenei étlapján is, igaz, elsősorban remixváltozatban, és a mostania­kat valamiért ismét ignorálják. A Family tugedör című, CD-t és DVD-t tartalmazó születésnapi kar­rierösszegző kiadvány a zenekar ti­zenöt évét zárja le. A CD-n tizenhét korábbi szerzemény kapott helyet (az együttesen belüli szavazás A Quimby halad előre a kikövezett úton, fejlődése minden szempontból lát­ványos, és még csak ti­zenöt év van mögötte... alapján lettek kiválasztva), kiegé­szítve két új felvétellel: a Fekete La- moure és az Unom címűekkel. Ér­dekesség, hogy a fiúk nem nyúltak vissza az első két nagylemezig, a ’97-es Diligrammot is mellőzték, a legtöbb dal, szám szerint hat, a Ki­légzésről való. Igaz, a zenekart je­lenleg ezzel a tizenkilenc felvétellel lehet leginkább prezentálni - bár, általuk nem kapunk átfogó képet az elmúlt tizenöt esztendőről. A gazdag tartalmú DVD-n négy kü­lönböző helyen és időben rögzített koncert részletei láthatók 2.1-es hangminőségben, valamint továb­bi régi és újabb hangulatképek ele­venednek meg dokumentarista ke­retbe foglalva. A két kiadványt a tokban egy söralátét választja el, rajta a köszönőlistával. A Quimby létezése nagy áldás az igényes zene rajongóinak, és biztos vagyok abban, hogy az együttes még koránt sincs a csúcson. Tizen­öt évvel a háta mögött most már jö­het a sok-sok izgalommal kecsegte­tő kamaszkor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom