Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-12 / 108. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 12. Kultúra - hirdetés 9 Az előadók érezték a dunaszerdahelyi közönség soraiból feléjük áradó, rendkívül inspiráló pozitív kisugárzást Magasra tették a mércét Tegnap értek véget a Dunaszerdahelyi Zenei Napok. Az egyre népsze­rűbb rendezvénysorozat ötletgazdája és szervezője Lipcsey Ildikó, a helyi zeneiskola igazgatója. Vele készült az alábbi beszélgetés. VOJTEK KATALIN Tizenhatodik alkalommal ke­rült megrendezésre a fesztivál. Különbözött valamiben az elő­zőektől? Egy lényeges dologban - a szín­vonalában. Binder Károly dzsessz- zongorista, Szokolay Balázs zon­goraművész és a Budapest Sa­xophon Quartet tagjai élvonalbeli, világjáró muzsikusok, a produkci­ójuk is ennek megfelelő. A legna- gyobb sikere a Saxophon Quartet- nek volt, a hallgatóság szinte el sem akarta engedni, újabb és újabb ráadást követelt. A cédéiket vitték az emberek, mint a cukrot, mind elfogyott, pedig ilyenkor ál­talában 5-6 darab kel el. Binder preparált zongorára írt saját szer­zeményeinek különös hangzása is nagy tetszést aratott, Szokolay tü­neményes játéka nemkülönben. A debreceni Talamba ütős együttes szabadtéri előadása, a pozsonyi Női Kamarazenekar és a többi pro­dukció is ádagon felüli színvona­lat képviselt. Volt elég közönség? Legtöbbször telt ház volt, és na­gyon forró hangulat. Az előadók nem győzték dicsérni a duna- szerdahelyieket, azt mondták, érezték a közönség soraiból felé­jük áradó, rendkívül inspiráló po­zitív kisugárzást. A vendégművé­szek általában nagyon meg van­nak lepődve az itteni fogadtatás­tól. Amikor megérkeznek, látják, hogy ez egy kisváros, nem számí­tanak telt házra, lelkes közönségre még kevésbé. És amikor a hallga­tóság nem akarja őket leengedni a pódiumról, nagyon boldogok. Közben ezek világot járt emberek, Szokolay Balázs például harminc országban koncertezett, mégis szemmel láthatóan jól érezte ma­gát nálunk. A Budapest Saxophon Quintet az új református templom A Budapest Saxophon Quartet akusztikáját magasztalta. Ez nem kis dolog, hisz világszerte renge­teg terem akusztikáját kipróbálta már ez az együttes, amely 2000- ben elnyerte a világ vezető szaxo­fongyártó cége, a párizsi SELMER kizárólagos reklámszerződését. Kik járnak- a hangversenyek­re? Ezek azok az emberek, akik visszajárnak, a kezdetektől ott vannak minden fesztiválunkon. Ez a mi stabil közönségünk. Aztán vannak, akik olvastak vagy hallot­tak az előadóról, pozitív informá­cióik vannak, azért jönnek el. Szokolay Balázs zongoraestjén is sok olyan ember volt, akik külön­ben nem járnak a koncertjeinkre. Sok izgalommal jár a fesztivál szervezése, rendezése? Időnként van ok az izgalomra. Nem mindegy, hogy mennyien jönnek el egy-egy koncertre, idejé­ben ideér-e a meghívott művész, jó hangulata lesz-e az előadásnak. Mert van, amikor nem tudja meg­fogni egy produkció az embereket, csak illendőségből tapsolnak, ezt érezni a levegőben. Akadnak külö­nösen stresszes szituációk is, ami­kor az utolsó pillanatban lemond­ja valaki a szereplését. Most is volt ilyen, de szerencsésen megoldó­dott a probléma, és a kitűnő pro­dukció kárpótolta a nézőket a vá­rakozásért. Most is ingyenes minden hangverseny? A belépés ingyenes, aki esetleg támogatni kívánja a rendezvényt, bedobhatja az erre szánt összeget a mindig kikészített dobozba. Megtelik a doboz? Nem szokott sok pénz össze­gyűlni, épp csak annyi, amiből fe­dezni tudjuk a fellépők számára a frissítőket. Kedves kötelességünk­nek tartjuk megvendégelni a mű­vészeket, a zeneiskolás növendé­keink szüleit mindig megkéijük, süssenek valamit, mert a finom há­zi ízeknek nagyon tudnak örülni a művészek. Ha már anyagilag nem tudjuk megfelelő módon honorál­ni őket, legalább így igyekszünk meghálálni a kapott élményt. MUyen forrásokból fedezték a költségeket? A várostól százezer koronát kaptunk, harmincezerrel többet, mint tavaly, Binder Károly hono­ráriumát pedig a Magyar Intézet állta. Az előadóművészek rendkí­vül nagyvonalúak voltak, a szoká­sosnál jóval alacsonyabb árat szabtak, mert úgy érezték, misszi­ót teljesítenek itteni szereplésük­kel. De még így is túlléptük a kere­tet, a tartalékpénzünkhöz kellett nyúlnunk. Ez a tehetséges gyer­mekek támogatására alakult Ta­lentum Polgári Társulat Alapítvá­nyának a pénze, amelyen főleg hangszereket szoktunk venni, hogy kölcsönözzük azoknak a nö­vendékeinknek, akiknek nincs sa­ját hangszerük. Nem fog ez az összeg hiányoz­ni? Nagyon szeretnénk remélni, hogy a Kulturális Minisztérium, amely korábban is támogatta a ze­nei napokat, nem feledkezik meg rólunk, és így a pénz visszakerül­het oda, ahonnan elvettük. Most, hogy vége a rendez­vénynek, és ekkora sikere volt, fellélegzett? Máris azon törjük a fejünket, müyen legyen a jövő évi műsor. Az idei nagyon magasra tette a mér­cét, most már azon kell igyekez­nünk, hogy tartsuk ezt a színvona­lat, rosszabb már ne legyen. PENGE i 'iíiiití iht ni iiiw—urn"r i Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben Magvető, Budapest, 2006 Nem egyszeri olvasásra íródtak Rakovszky Zsuzsa versei. Olyan, a létezésre rákérdező költészettel állunk szemben a Visszaút az időben olvasása so­rán, amelyben az olvasó is ma­gára ismerhet, így saját élet­helyzetébe is vonatkoztathatja azokat, s visszaindulhat saját múltjának történéseibe. Maga a cím is rendkívül jól eltalált, hi­szen az identitás létének kérdé­sei mellett éppen az idő Ra­kovszky költészetének másik nagy témája, pontosan azok a szereplők, ének, identitások, amelyek az időben jelennek meg, kapcsolódnak egymásba vagy éppen tagadják egymást. Legnyilvánvalóbban a Hangok ciklus történetmesélő verseiben jelenik meg ez utóbbi lehető­ség, egy ellentételező verstípus­ban, ahol múltbeli és jelenbeli identitások tagadják egymást, mesélik el saját történetüket, kétféle módon, kétféle igazság bűvöletben: „Persze, komoly kí­sértés / szabadnak lenni... Más­részt nem rabság minden ér­zés?” (Négy sör után) Rakovszky Zsuzsa költészeté­nek versnyelve kiegyensúlyo­zottságával, megformáltságá- val ejti rabul olvasóját. A tárgyi- as költészetig és Kosztolányiig nyúlik vissza, s egy pontosságá­val és egyszerűségével együtt is érzéki líra képét nyújtja: „Éjsza­ka az idő magára hagyva / tesz- vesz a házban: kirágja a szöve­tet. / Az ábécérendet összeza­varja / a polcon, minden víz­szintes felületet / porral lep - penésszel a kenyeret.” (Öreg­kor) A bölcs rezignáció, a le­mondás optimizmusa úgy jele­nik meg ezekben a versekben, hogy - mint már említettem - a létezés alapvető problémáira kérdez rá, illetve magára a léte­zésre, amelyet kivételes állapot­nak tart. Az élet ezekben a ver­sekben mint folyton, leállítha- tatlanul zajló, történő csoda je­lenik meg: „Akárha macskaméz / karbonkori szitakötőt, a sárga / villanyfény foglyul ejtett egy egész / konyhát, benne a szom­széd börtönőr és családja / épp vacsorához ülnek. Tömpe kéz / savanyúságért nyúl, példáját hosszú árnya // követi a falon.” (A konyhaablakban...) Egyfajta dinamikus nosztalgia jellemzi Rakovszky Zsuzsa ver­seit: a múlt és a jelen párhuza­mos történéseiből egy többféle identitás irányába nyitott köl­tészetre láthatunk rá. Ebben a költészetben nincs irónia, pa­ródia, humor, nyelvjáték, nyelvrombolás, hangsúlyozott szövegszerűség, mint korunk magyar posztmodern lírájának egy uralkodó vonulatában, nincs formabontás és eredeti­ségkényszer, mint a (neo)- avantgárdban, s ez talán soka­kat el is bizonytalaníthat e köl­tészet értékeit keresve. Talán túlságosan otthonos, túl pon­tos, túlságosan megformált versek ezek, s ez a nyugalom esetleg unalmas lehet bizonyos olvasói beállítódások számára. Másrészt azonban ez a nyuga­lom a létezés lehetőségeivel való számot vetés terepe, egy bölcseleti hangoltságú líra alapja. Rakovszky Zsuzsa min­den verse a felnyitott létezés csodáira enged rálátást, s a fi­gyelmes műgond minden ver­sében tetten érhető. Egy régi új komolyság poétikája vonul fel előttünk. Értékelés: •••••••••• A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül eladja azokat az ingatlanjait, amelyek Giráltban és Somorján egyben a Jednota ® 1 i I Fogyasztási Szövetkezet szaktanintézete és összevont középiskolái székhelyei is. jednota 1 A feltétel az iskola igazgatási funkciójának átvétele. SLOVENSKO A Jednota Fogyasztási Szövetkezet összevont középiskolája Giráltban, a Dukelská u. 33. szám alatt A tanulók száma: 294, az alkalmazottak száma: 60. Az iskola összesen 7 épületet használ (háromemeletes irodaház, a Nebíčko bevá­sárlóközpont, Radomka épület, diákszálló kazánházzal, tornaterem, tantermek épü­lete) belső kommunikáció. A beépített összterület: 3419,09 m2. Minden telek a szö­vetkezet tulajdona, összterületük: 13 315,00 ms. Komplex közüzemi szolgáltatás. Legalacsonyabb ajánlati ár: 20,00 millió Sk. A Jednota Šamorín Fogyasztási Szövetkezet szaktanintézete Somorján, a Vinohradská u. 48. sz. alatt A tanulók száma: 445, az alkalmazottak száma: 61. Az iskola 14 674,00 m2-es összterületén található az iskola épülete, diákszálló, tornaterem, tantermek, étkezde és garázsok, belső kommunikáció. Beépített összterület: 4205,00 m2. Az iskola telkei állami, a Nagyszombati Megyei Hiva­tal tulajdonában vannak. Komplex közüzemi szolgáltatás. Legalacsonyabb ajánlati ár: 20,00 millió Sk. Részletes tájékoztatást az iskolaigazgatók nyújtanak; Združená stredná škola SD Jednota Giraltovce PaeDr. Koššala 054/732 2510 SOU spotrebných družstiev Jednota Šamorín Ing. Hargašová 031/562 2415 Az Ajánlatokat az alábbi címre várjuk: COOP Jednota Slovensko, spotrebné družstvo, Bajkalská 25, 827 18 Bratislava. Kapcsolatfelvétel, Ing. Plavina: 02/582 33 233, 400 Benyújtási határidő: 2007. május 28. Az ajánlatok benyújtása: személyesen vagy postán, lezárt borítékban, PONUKA SOU - NEOTVÁRAŤ megjelöléssel Az ajánlatokhoz fűződő utasítások: Tartalom és csatolandó iratok: - árajánlat- a kereskedelmi jegyzék kivonata- az igazgatási funkció átvételéről szóló nyilatkozat A COOP Jednota fenntartja az összes ajánlat elutasításának jogát. BP-7-12023

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom