Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-11 / 107. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 11. Kultúra 9 A Krétakör nagy vihart kavart, Schilling Árpád rendezte Feketeország című előadásának filmes változata Filmbelőttszínház iővipm Főúri terítékek az Andrássyak asztalán Alsósztregova. Főúri terítékek az Andrássyak asztalán címmel nyílik kiállítás holnap 13 órakor a Madách-kastélyben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Betléri Múzeum rendezésében. „A díszesen terített asztalokon látható terítékek a Betléri Múzeum gazdag és értékes gyűjteményében találhatók. E tárgyak döntő többsége az Andrássy család tulajdonában volt, és egy olyan kort idéz fel, melyben a messze földön híres betléri vadászatok vagy a jelentős családi ünnepek alkalmából egybegyűlt főúri társaság kényelmét és kifinomult ízlését szolgálták. A kiállított tárgyak művészi kivitele és szemet gyönyörködtető szépsége készítőik mesteri kézügyességén kívül a kor iparművészetének magas színvonalát és a megrendelők esztétikai igényességét is tükrözik” - írta az anyag budapesti bemutatója kapcsán Kolozs Nagy János. A kiállítást Lázár Éva, a Betléri Múzeum igazgatója nyitja meg. (ú) Kollégái derűs személyiségét és pályáját idézték fel Búcsú Marián Zednikovičtól „Nem, nem élünk Feketeországban, és sajnáljuk, akinek a fekete lét jutott” - szól az idézet, merthogy „görbe tükrük szerint a hazai közélet a mattrészeg falusi szavazópolgárokból, korrupt rendőrökből, ideges maffiózókból, lányukat erőszakoló mostohaapákból, embriójukat gyilkolászó asszonyokból, tablettával szédített Dávid-csillagos zászlót égetőkből és Wass Albert fedőnéven agyat- lankodó urbánus újfasisztákból áll”. ROZBROY VIKTOR 2004-ben Muray Gábor így vélekedett a Magyar Nemzet hasábjain Schilling Arpád Feketeország című darabjáról. A cikk ennél keményebb kritikákat is tartalmaz. A cikk önkritikát egyáltalán nem tartalmaz. Ezzel szemben az önkritikára épül a darab, amelyet kritizál. A cikk tehát egy érdekes jelenség, valahogy így: az önkritika kritikája. Ami logikailag levezetve akár pozitív felhangot is jelenthetne. De nem jelent. Dióhéjban a színdarabról. Illetve a filmről. Schilling Árpád, a darab - és később a film - rendezője és a Krétakör tagjai sms-ben kapott rövid hírüzenetekből állították össze a Feketeországot, amelyet a színészek improvizációi keltettek életre. Schilling darabjának így nincs központi története, íve, hanem egymástól jól elkülöníthető etűdökből áll össze egésszé. A 2004 nyarán készült darab az akkori Magyarország legfontosabb, legnagyobb port kavaró eseményeit „parodizálja” (a „parodizálja” kifejezés azért van idézőjelben, mert nem egészen helyénvaló, és mert a valóság legtöbb esetben sokkal inkább lehetne a Feketeország paródiája). Kérdés, mire jó írni ma egy három évvel ezelőtt készült színdarabról? Még ha azt Schilling ÁrA fílmes Feketeország kockái pád rendezte is a Krétakörrel. Még ha annak idején egy ország beszélt is róla. A kérdés jogos. Ez az írás nem is a színdarabról szól, hanem a belőle készült filmről. Mielőtt megnéztem, megkérdeztem egyik ismerősömtől, jó-e a film. Azt válaszolta: nem esik tőle hasra az ember, de azért mindenképpen érdemes megnézni. Az elvárásaim nagyok voltak. Hiszen a színdarab még most is felSchilling darabjának nincs központi története, íve, hanem egymástól jól elkülöníthető etűdökből áll össze egésszé. felbukkan agyamban. Néha csak úgy spontán beugrik valamelyik kép - az ilyen képeket szokták „maradandónak” nevezni. Az ismerősömnek igaza volt, a filmtől nem estem hasra, de örülök, hogy láttam. Igazából nem is egy valódi filmről van szó. Sokkal inkább filmre vett színházról. Nagy része színpadon játszódik, s csak itt-ott emelik át a jeleneteket reális térbe. Maga a tény, hogy formailag a film és a színház ötvözetét próbálták megvalósítani, még nem zavaró, sőt: érdekes kísérlet. Azt viszont már nehezebben fogadja be a néző, hogy a színházban megszokott teljes térlátástól eltérően itt sokszor csak a színpadi tér bizonyos részleteit látja - a filmekben használt kameramozgással próbálták visz- szaadni a színházi elemekből építkező előadás eseményeit. A különbség talán annyi volt, hogy a jeleneteken belül ritkán vagy egyáltalán nem volt vágás. A tér viszont ugyanannyira előnyére is szolgált a színdarab film- változatának, mint hátrányára. Ugyanis a felvételeket nem korlátozták a reális tér lehetőségei. A steril, multifunkciós színházi tér kitágította a lehetőségek horizontját, segítségével olyan mozzanatokat voltak képesek megragadni, ami egy reális térben - ahol a gyerekszoba mindig gyerekszoba marad - szinte lehetetlen lenne. (Képarchívum) Valószínűleg a film és a színház eme érdekes ötvözetének köszönhető, hogy a színpadi verziót nem ismerő nézők gyakran nem voltak képesek interpretálni az eseményeket, és egyes jeleneteket motiválatlannak tartottak. Ez persze annak is betudható, hogy a három évvel ezelőtti konkrét események, amelyekből a darab építkezett, időközben elvesztették aktualitásukat. Mindenesetre, akik előzőleg látták a játék színpadi verzióját, azoknál nem merültek fel hasonló nehézségek. És hogy érdemes volt-e megcsinálni a darab filmes verzióját most, amikor már a kutya sem emlékszik a három évvel ezelőtti botrányokra? Ugyanígy feltehetnénk a kérdést, hogy még mindig Feketeországban élnek-e déli szomszédaink, hogy Feketeországban élünk-e mi magunk is... És azt válaszolhatnánk: a Feketeország akkor veszti el létjogosultságát és aktualitását, ha kellő önkritikával rendelkező emberek boldogan készítenek majd filmet vagy színdarabot Fehérország címmel. SITA-HÍR Pozsony. Tegnap az Astorka Korzo 90 színházban családja, barátai, valamint kollégái vettek végső búcsút Marián Zednikovič színművésztől, aki 56. életévében, rákbetegség következtében hunyt el péntekről szombatra virradó éjszaka. Tiszteletét eljött leróni többek között Zuzana Kronerová, Vlado Černý, Ady Hajdú, Anna Šišková, Miroslav Noga és Stano Dančiak. Vlado Černý azokra az időkre emlékezett búcsúbeszédében, amikor együtt üldögéltek a híres Stefánia kávéházban, és saját teátrum megalapításáról álmodoztak, hogy minél több darabban játszhassanak együtt. Zuzana Kronerová, akivel évfolyamtársak voltak a színművészeti főiskolán, egyebek közt Zednikovič személyiségét idézte fel, amikor arról beszélt, hogy szívesen barátkoztak vele, a találkozókon áradt belőle a humor, a tréfa, a nevetés, vitte a prímet. „Veled egy dimenzióval kevesebbek lettünk” - mondta, majd kellemes repülést kívánt neki. „Érezd jól magad - folytatta -, kellemes találkozást Charlie Chaplinnal, akit annyira imádtál. Biztosan jól kijöttök majd egymással.” A végtisztesség részeként híres alakításait idéző filmepizódokat vetítettek. Marek Maďarič kulturális miniszter is megemlékezett Marián Zednikovič nagyságáról. Több cseh színész is jelen volt a végső búcsún. (TAS R-felvétel) In due tempi - a hanghordozó az avantgárd kísérletezés izgalmas, feledhetetlen dokumentuma Amit nem hallva hallunk vagy hallani vágyunk CSEHY ZOLTÁN Talán még a legmegszállottabb zenerajongó is zavarba jönne, ha hirtelen zeneszerzőnőket kellene megneveznie. Szent Hildegárdot leszámítva a huszadik századig nincs is jóformán jelentős női alkotó e téren. Miért van az, hogy az összes többi művészethez viszonyítva épp á zeneszerzés terén működik a legkevesebb nő? E ponton ráadásul a gender alapú, identitásközpontú tudományok is tanácstalanok: képtelenek ellenkánont felállítani. A zenei kreativitás történeti távlatban erősen maszkulin természetűnek látszik, s csak a 20. század tudta egy kissé megingatni ezt a vélekedést. Kaija Saariaho finn zeneszerzőnő (Adriana Hölszky, Galina Usztvolsz- kaja és Szófia Gubajdulina mellett) kétségkívül az egyik legfontosabb cáfolat. Interjúiban, fejtegetéseiben és művészetében is lépten-nyomon felbukkan a női identitás zenétlenségének problémája, és furcsamód a kortárs zeneszerzőnők munkásságát egyfajta nagyléptékű történelmi kompenzációnak képzeli el. Művészi önazonosságának így lesz meghatározó része az olyan nőalakokkal vállalt lelki közösség, mint Sylvia Plath, Edith Södergran vagy Virginia Woolf. Saariaho zenepedagógusként és teoretikusként is ismert, a legendás párizsi IRCAM- ban híres kurzusokat tartott az elektronikus, illetve komputerzene tanáról. Intellektuális zeneszerzőről van szó, aki az ún. spektrális zene képviselője, egy- egy hangszer vagy zenei megnyilvánulás hanganalízisének megszállott kutatója. Ez utóbbira kerül sor az 1987-ben komponált Nymphéa című vonósnégyesében is, mely elektroakusztikus hatásokkal egészül ki. Saariaho a tiszta hangzás felbontásából, a glissandi-technika alkalmazásával jut el többszöri nekifutásra a zaj és a hang határmezsgyéinek költői feltérképezéséhez. Á műben egy mikrofonba Tarkovszkij- verset suttogó emberi hang is megjelenik, olyan költői intenzitással, hogy az emberi, az instrumentális és a mesterségesen előállított hang eleven harmóniába olvad össze, miközben egymás funkcióját világítják meg. Árkádiái, idilli környezet keletkezik, igazi nimfáknak való hely, az elsuttogott költemény mellé felsorakoznak a mitológiai transzcendenciát megidéző hanganalízisek. A másik vonósnégyes John Cage műve, Cik*4* Sírén# Quart*» C#9* ÁÍMšŕft* végtelenül egyszerű és egyszerűsített zene, meditativ, csönd-effektusokat önmagába oldó alkotás: épp ezért tűnik talán a vártnál kevésbé érdekesnek ez a zeneszerzői rutindarab e CD anyagában. Annál izgalmasabb Bruno Maderna világa, aki a zenei nyitottságban, a véletlen kombinatorikus erejében ugyanúgy hitt, mint a technikai analízis költői hasznosíthatóságában. A kombinatorikát és a változásban változót misztifikálta, s ebből fakadt páratlan kreativitása: még operáinak esetében sem beszélhetünk lekerekített, kanonikus opusokról, legfeljebb egyes előadásokról. Az 1955-ben komponált vonósnégyest Maderna Luciano Beriónak dedikálta, aki ezt szintén egy vonósnégyessel viszonozta (sajnos, ez nem került rá a CD-re): ez az ikerkompozíció vezetett a két zeneszerző barátságához és a híres milánói elektroakusztikus zenei stúdió felállításához. Maderna műve a permutáció költészete: oda-vissza működő szabályos hangsorok analíziseiből áll össze az alkotás. Maderna olyan matematikai törvényszerűségek szerint alkotta meg a művet, melyeket az emberi fül gyakorlatilag már képtelen érzékelni (csak szakértői elemzéssel lehetséges a mű lényegi szerkezetének szabályait feltárni): ugyanakkor épp az érzékelhetetlen, bár sejthető, hallható és létező törvényszerűségek világa döbbent rá emberi mivoltunk bezártságára, s arra a kétségbeesett vágyra, mely Püthagorasztól kezdve a kozmosz zenei törvényszerűségeinek átláthatatlan, de bizonyosan létező zenei szerkezetét kívánja feltárni. A hanghordozó az avantgárd kísérletezés izgalmas, feledhetetlen dokumentuma. A CD-n a norvég Cikada String Quartet játszik (Henrik, Odd és Morten Hannisdal, valamint Marek Konstantynowicz). (Saariaho-Cage-Maderna: In due tempi, ECM New Series, 2005.) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJÁNLÓ Szombaton délben hírekkel és sportösszefoglalóval indítjuk közvetítésünket. 12.15-kor a Délidő stúdióvendégei Molnár Katalin, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnöke és Jámbor László, Apátújfalu polgármestere és besztercebányai megyei képviselő lesznek. 13 órától zenés publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre jelentkezik. 15 órától a Népek zenéje című sorozatunkat hallhatják. 15.30-tól a Kultúra világában Ko- pócs Tibor beszél a 10. évfolyamába lépett Atelier folyóiratról, Tóth Tibor színidirektor a Karamazov testvérekről, Schrantz György so- moijai képzőművész pedig Tallós Procházka Istvánról. Ä 16 órai hírek után zenés köszöntőnket közvetítjük. 17.40-kor hírösszefoglalónkat hallhatják. Ezt követően a Térerő jelentkezik. Szombati közvetítésünket a Slágerhullám zárja. Vasárnap délben a hírek és műsorismertetés után Nótacsokor. 13 órától a Randevúban folytatjuk Rigócsőr király meséjét, beszámolunk a párkányi Danubian Music Fest tehetségkutatóról és az Új Nő szépe versenyről. 15 órától a Kaleidoszkópban beszélgetés hangzik el a Kenguru matematikai diákverseny szervezőivel és résztvevőivel, Pozsonyi József kazincbarcikai múzeumigazgatóval, család- történeti könyvek írójával és szerkesztőjével, Novak Mónikával, az újvári Czuczor Alapiskola igazgatójával, valamint a királyhelmeci Árvalányhaj asszonykórus tagjaival. 16 órakor hírek, majd Köszöntő. 17.45-kor összefoglaljuk a nap legfontosabb eseményeit. 18 órától a Téka című irodalmi műsorban Ozsvald Árpád Lidércek tánca című, nemrégen megjelent verseskötetéről a válogató Bodnár Gyula nyilatkozik, egy beszélgetésben felelevenítjük a költő, Ozsvald Árpád emlékét, Karádi Éva pedig egy olyan projektről nyüatkozik, amely a visegrádi országok irodalmának legjavát kívánja bemutatni az angol és német nyelvű közönségnek. Ezt követően a zenei szerkesztő ajánlatában bemutatjuk Amy Winehou- se Back To Black és a 30Y Semmi szédítő magasság című albumát. 19 órától a Világosság evangélikus műsorában Maťo Miroslav, a rozsnyói gyülekezet lelkipásztora szól a hallgatókhoz, majd beszélgetés hangzik el Badin Ádám presbiterrel a szlovákiai magyar evangélikusok helyzetéről. 19.40- kor a Vatikáni rádió magyar nyelvű híradóját közvetítjük. Adásunkat 20 órakor zárjuk, (culka)
