Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-09 / 105. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 9.

Szülőföldünk 29

A településen a zöldség- és gyümölcsárusok egyetlen értékesítési helyét magánvállalkozásként működtetik

Eladták a vágsellyei városi piacot

A vágsellyei piac egyik fele a zöldségeseké, a másik fele a textilárusoké (Szőcs Hajnalka felvételei)

Vágsellye. A Vág-hídhoz közeli többfunkciós épületben lévő piaccsarnok tavaly decemberben megszűnt működni, mivel a város az épületet eladta, s abban most bútorüzlet van.

GAÁL LÁSZLÓ

Helena Kysučanovi, a városi hivatal vállalkozói osztályának referense lapunknak elmondta, amíg a piac működött, az árusok naponta fizették a helybérletet, egy-egy asztalért napi 40 koronát. Eves vagy havibérletek, szerződések azelőtt sem voltak.

Amióta a piaccsarnok bezárt, az árusok az épület melletti parkolóban szokták lerakni a asztalukat, de ezért illetéket egyelőre senki sem szed tőlük. A referens szerint ez csak átmeneti állapot; idővel kialakul, milyen formában működhet az árusítás. Jelenleg a város semmilyen piaccsarnokot vagy -teret nem üzemeltet, az egyik, Fő utcai udvarban lévő piacot magánvállalkozó működteti. A vaskereskedés melletti hatalmas udvar egyik részében ipari

cikkeket (elsősorban ruhaneműt) árusítanak, a másik rész a zöldségeseké.

A zöldségárusok egyikével, egy neve elhallgatását kérő peredi termelővel beszélgettünk a piaci lehetőségekről. Elmondta, ő maga 12 hektáron gazdálkodik, de az öccsével együtt járnak piacra, és a saját termés mellé vásárolnak is. Leginkább Nyárasdról hordják a zöldséget, ahol egy peredi vállalkozó bérli az üvegházakat. Azokat termálvízzel fűtik, ezért ott korábban tudnak primőr árut termeim, mint másutt. A vágsellyei piacon naponta árusítanak, a helyet egész évre bérlik. Főidényben reggel hattól, télen héttől délután ötig kínálják árujukat.

A kérdésre, hogy müyen zöldséget éri meg leginkább termeszteni, az őstermelő válasza nem túl optimista: „Jóformán semmit. Mert hiába írják az újságok, hogy a minisztérium ad támogatást a kistermelőknek, ez nem igaz. Mert mire elintézek valami dotációt, annyi az utánajárás, annyi benzint elfogyasztok, hogy amit adnak, abból nem is marad. A szövetkezeteknek meg a nagytermelőknek megéri, de ilyen kisgazdálkodóknak, mint amilyen én is vagyok, nem éri meg. Még a vizet sem akkor kapjuk, amikor kellene. A hidrome- liorációs vállalattal még tavaly februárban kellett szerződést kötni az öntözővízre, s azt is megfizettették, amit nem használtam el. Húszezer koronát fizettem rá a vízre. Azt én nem tudhattam előre, hogy árvíz lesz, az egész földemet víz borította, és akkor is meg kellett fizetnem az öntözővizet. Amikor pedig kellett volna a víz, nem tudtak adni. Tavaly majdnem mindenem tönkrement, a tízből csak két hektáron tudtam leszedni a termést. Idén nem kötöttem szerződést a vízre.”

A gazda elárulta, főként káposztát, dinnyét és paprikát termeszt, de nemcsak piacon árusítja, hanem pozsonyi nagyraktárnak és máshová is szállít. Áz árakat a nagy üzletek szerint szabják meg, de úgy véli, nyáron a multik nem tudnak versenyezni a piacosokkal.

Nagymegyer speciális feltételei: a fürdő melletti melegházakat korábban termálvízzel fűtötték

Hanyatlóban a zöldségtermesztés

LAKATOS KRISZTINA

Nagymegyer. A zöldségtermesztés ugyancsak leszálló ágban van a városban. A helyi gazdák még lelkesen emlegetik, hogy a kötött fekete talajnak köszönhetően a környéken sokkal zamatosabb a termés, mint homokos talajon, ez a megállapítás azonban majdhogynem nosztalgikus múltidézésnek számít.

A nyolcvanas években Nagymegyer az ott lakók életmódját tekintve még sokkal inkább falusias jelleget mutatott, mint ma: a háztájizás - az állattartás, fóliázás, kertészkedés - a családi házakban élők elengedhetetlen foglalatossága (és ezzel együtt mellékjövedelme) volt. A panellakok számára pedig nagy kincsnek számított, ha egy-egy apró hétvégi kiskerthez juthattak valahol a város szélén. Még a kilencvenes években sem ment ritkaságszámba, hogy a közeli tanyák valamelyikén mezőgazdaságból próbáltak boldogulni egyesek. Akár zöldségtermesztésből is, bár a Csallóközben „nagyban” hagyományosan a gabonatermesztés a vezető ágazat, minden más csak ezután következik. Annak ellenére, hogy Nagymegyeren speciális feltételek is adottak (lehetnének): a fürdő mellett található kertészet melegházait például egy időben termálvízzel fűtötték. A tulajdonos érdeklődésünket most elhárította, annyit mondott, felszámolni készül a vállalkozást, tulajdonképpen már csak kicsiben, saját célra termelnek.

Ma Nagymegyeren fóliasátrat csak elvétve találunk, és egy kezünkön megszámolhatjuk, hányán látnak fantáziát a nagybani kertészkedésben. Egy kis veteményes és néhány gyümölcsfa a saját igények kielégítésére - a legtöbb helyen maximum ennyi maradt. Sok helyen ennyi sem - a melléképületek helyén apartmanok állnak, az egykori kertet befüvesítették, legyen hely a termálfürdő miatt idelátogató turistáknak... Az idegenforgalom jobb, biztosabb és minden értelemben tisztább biznisz, mint a zöldségtermesztés. A kiábrándulás okai ugyanazok, mint máshol: a kilencvenes években eltűnt a jól bejáratott felvásárló rendszer, aki nem tudta közvetlenül értékesíteni a terményeit, sokszor hoppon maradt; a külföldről dömpingáron behozott áru pedig a béka feneke alá nyomta a hazai termékek értékét.

„Itt megyeri már alig akad - int a lakótelep tövében álló standok felé Vincze Attila, a helyi piacfelügyelő. - Inkább a közeli falvakból jönnek az árusok. De ők is egyre kevesebben vannak. Meg persze a vásárlók is. A zöldséget és a gyümölcsöt is inkább megveszik az áruházban, ha már egyszer ott járnak.”

A városban hetente kétszer, szerdán és szombaton délelőtt van piac. Az éves asztalbérlet 900 korona, vagy alkalmanként egy százasért szerezhet helyet magának, aki itt szeretne megszabadulni a megtermelt feleslegtől. Egy hete szerdán csak néhányan álltak a pultok mögött, a kínálat sem volt túl gazdag: palánták, tavalyi krumpli, hagyma, retek, uborka... Nagyjából ennyi. Egyébként vásárlóból még ennyi sem akadt. A szombatok állítólag kicsit élénkebbek. A csúcsszezon természetesen a nyári időszak, ilyenkor a turisták is vásárolnak, néha nagyobb mennyiségben is.

Kifejezetten zöldségfelvásárlással Nagymegyeren a Zerda-Podu- najsko szövetkezet foglalkozik: öt környékbeli nagytermelő - kft. és mezőgazdasági szövetkezet - hozta létre, kifejezetten azzal a céllal, hogy terményeiket közösen értékesítsék. Elsősorban hazai áruházláncokkal, nagyraktárokkal, konzervAz idegenforgalom jobb, biztosabb és minden értelemben tisztább biznisz, mint a zöldség- termesztés.

gyárakkal, és különböző csehországi átvevőkkel állnak üzleti kapcsolatban. Ha van megfelelő kereslet és kínálat, kistermelőktől is vásárolnak fel. Az évek során a Duna- szerdahelyi, a Galántai és a Komáromi járásban működőképes felvásárlói hálózatotplakítottak ki.

ANKÉT

K. Julianna nyugdíjas kiskerttulajdonos, Kassa:

Sem nagybani termesztéssel, sem felvásárlással nem foglalkozom. Véleményem szerint azonban a saját család számára érdemes zöldséget termeszteni, elsősorban annak, akinek családi háza és kertje van, tehát állandóan „kertközeiben” tartózkodik. Ha másért nem, legalább azért, mert az ember a zöldségre, gyümölcsre jobban odafigyel. Igaz, hogy az áruházakban időnként nagyon olcsón lehet zöldséget kapni, de nem lehet róla tudni, mekkora a nitráttartalma. Amit magam termesztek, arról legalább tudom, milyen. Egy nagyváros melletti hobbikertben azonban nem érdemes uborkát, paprikát, paradicsomot termeszteni, mert ezeket naponta öntözni kell, és autóval muszáj a kertbe kijárni, ez viszont nagyon megnöveli a kiadásokat.

Pölhös Vendel őstermelő, Nagycsalomja:

Az őstermelő mindig az utolsó volt, vele mindig lehetett packázni, soha nem mi szabtuk meg a feltételeket. Most, hogy kinyílt a világ, még bonyolultabb a helyzet. Ha fölösleg van bárhol és bármiből, az egész térségben vége - az árak hihetetlenül lezuhannak. Ha kevés van egy terményfajtából, akkor kialakulhat előnyösebb ár. De hatalmasak a kilengések, nehéz tervezni, bármit is előre megmondani. Pillanatnyilag rengeteg a sárgarépa, mindenki azt termesztett, halomban áll a termés a raktárakban. Tavaly krumplihiány volt, lehet, idén gond lesz vele - tavaly nagy volt a kereslet, most mindenki azt ültetett. Ha egyszer nem volt elég, legközelebb robbanhat. Nagyon változó a helyzet, nehéz elérni a jutányos árat. 2004-ben volt talán a legnehezebb, akkor még a vaskereskedő is lengyel zöldséget hozott be. Ha akkor bármilyen termény ára kettővel kezdődött, az már jó volt. Nálunk terület alapú támogatás van, ez alanyi jogon jár, és vannak kiválasztott növények, például a gabona, de zöldségtermesztésre nem lehet dotációt kapni. Az Európai Unió egyes országaiban már megoldották ezt a problémát, a Szlovákiai Zöldségunió is dolgozik ez ügyben, remények szerint 2009-re elérhetjük, hogy támogatást kapjon a zöldségtermesztő. Én 15 éve vállalkozom, minden ősöm paraszt volt, az egyik felmenőm pedig kertész. Talán ezért sem adom fel, a hagyományok, az eddigi befektetések befolyásolnak. Piaci eladásra termelem az árut, jelenleg sárgarépát, hagymát, petrezselymet, hagymát és káposztát termesztek. Talán céklával is próbálkozom majd, és foglalkozom korai burgonyával. Valamikor szélesebb volt a terményskála, de az évek során szűkítettük. Szakosodni kell, mert minden termény külön vegyszert, fejtörést, technikát kíván, s ez megsokszorozza a költségeket. És az is szempont, hogy minél kevesebb kétkezi munkára legyen szükség, hiszen nemcsak a termelők öregednek, hanem a dolgozni tudó emberekből is egyre kevesebb van. Viszont teljesen nem lehet kiiktatni a munkást a mezőgazdaságban. Gabonát csak nagy területen, több ezer hektáron éri meg termelni. Sokat hallom: könnyű nektek, hiszen annyi támogatást kaptok, de megnézném, hogyan boldogulna valaki enélkül. Hiszen a földművelés kiszolgáltatott az időjárásnak és a piacnak. A felvásárlás tekintetében a képlet nagyon egyszerű: nálam az ár X, a boltban pedig 2,5X vagy 3X. Minél több kézen megy keresztül az áru, túrnál előnytelenebb a felvásárlási ár. Az üzletláncok nagyon betyár feltételeket diktálnak, centiméterek és másodpercek határoznak. Három gyerekem van, de egyik sem veszi át a stafétabotot, s ha szeretné is valamelyikük, talán én beszélném le róla. (fm)

Lestyánszky Viktor agrárvállalkozó, lpolyhidvég:

Az értékesítés azon is múlik, kinek milyen üzleti kapcsolatokat sikerült kialakítania. A magam példájából tudom: van, akivel remekül működik a dolog, és van, akivel nagyon nehezen. Még nem értük el a korrekt kapitalizmust. Ez alatt az adott szó kötelező érvényét értem. Nemrég egy dán üzleti partnernek a tárgyalás után azt mondtam, jó, akkor most megújuk a szerződést. Meglepődött, azt mondta, „hiszen megbeszéltük”, s ez náluk kötelez. Mi még itt nem tartunk. Az árakat a kereslet befolyásolja, s az uniós csatlakozás után már az egész európai térség viszonyai kihatnak az árképzésre. Talán nem is helyénvaló abszolút egyensúlyt elvárni a megtermelhető és a piacon elhelyezhető áru mennyisége közt, hiszen az egyes termények hozama, a kivetett terület nagysága az adott évben, az időjárás, a tárolási eredmény évről évre változik. Nyugati kollégáink nagy termelői és beruházói támogatáshoz jutnak hozzá már évtizedek óta, s így ki tudtak építeni egy utókezelő rendszert. Nálunk ez még nem működik, s ezért a konzervipar jelenthet biztonságot sok termelő számára. Az utókezelés tulajdonképpen minőségi, nagyság szerinti, esztétikai és más osztályozást jelent, valamint csomagoló gépsorok működtetését igényli. A friss zöldségárut rugalmasan, ügyesen tudják eladásra előkészíteni, s így könnyebben is értékesíthetik az árut. A több mint tíz hektáron gazdálkodó farmerek mindegyike rendelkezik ilyen technikával. Nálunk erre még sem pénz, sem idő nem volt. Mivel jó minőségű nyersanyagot, terményt elő tudunk állítani, s a konzervipar a termelőtől csomagolást egyáltalán nem igényel, adott a lehetőség az együttműködésre. A szakma érdekképviselete nem igazán működik, de másrészt annyira erősek a multinacionális társaságok, hogy nekik nem is probléma kikényszeríteni az általuk áhított feltételeket. Könnyen diktálnak, hiszen előbb- utóbb megtalálják azt a termelőt, aki rábólint az alacsony árra. Az Európai Unió keményebb feltételrendszert kínál: aki lemorzsolódik, annak ez katasztrófa, de aki fennmarad, stabilabban áll. Ha az osztrák, belga, holland termelő sem kapna támogatást, akkor nekünk sem volna szükségünk anyagi segítségre. Mert ha így végre egyenlő feltételek mellett gazdálkodhatnánk, akkor szerintem mi járnánk jobban, mert rákényszerültünk, hogy például az ő dotációjuk felének megfelelő ösz- szegből is túléljünk. Megtanultunk rosszabb helyzetben túlélni. Például az intenzív mezőgazdasági termelés elképzelhetetlen öntözés nélkül. Nagy előrelépés, hogy az öntözőrendszerek bérleti díja jelképesre csökkent, ám ezt alig érezzük meg. Az áramszolgáltató nem mindenütt dolgozott ki külön tarifarendszert az öntözésre, s így a villany annyira drága, hogy nagyon meg kell gondolnunk, mire használjuk a vizet. Például egy hektár egyszeri öntözése ezer-kétezer korona körül mozog, s egy hektár gabona jó esetben 15-20 ezer koronáért értékesíthető. Idén szinte biztos a gyengébb hozam, s ha már kétszer kell öntözni, még kevésbé térül meg a befektetés. Ráadásul a berendezések is rossz műszaki állapotban vannak. Miközben Csehországban tavaly százszázalékos állami támogatást igényelhettek a termelők a műszaki fejlesztésre, nálunk egyetlen fillért sem. (fm)

József napján retekkel kezdik a piacozást, majd egész idényben naponta itt vannak