Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-30 / 99. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 30. www.ujszo.com A XVI. TMOVPV GYŐZTESEI 1. kategória-vers IV. kategória - vers 1. Vojtek Lili 1. Bárdos Judit (Pozsony) (Szene, felkészítő: Nagy Katalin) 2. Kiss Helga (Dunaszerdahely, 2. Certicky Márk felkészítő: Kiss Ágota) (Bély, felkészítő: Matyó Éva) 3. Jókai Ágnes (Komárom, 3. Csikmák Katalin Mária (Szene, felkészítő: Vincze Lucia) felkészítő: Farkas Adrianna) IV. kategória - próza I. kategória - próza 1. Ölvecky András 1. Köles Bence • (Komárom, felkészítő: Mézes Zsuzsa) (Nyárasd, felkészítő: Magyar Gaál Lívia) 2. Darázs Enikő 2. Kovács Boglárka (Galánta, felkészítő: Papp László) (Feled, felkészítő: Koós Katalin) 3. Prekop Éva 3. Lakatos Lili (Komárom, felkészítő: Varga Ilona) (Kassa, felkészítő: Bodon Andrea) V. kategória - vers II. kategória-vers 1. Culka Ottó (Zsigárd) 1. Renczés Viktória 2. Nagy Gábor (Ekel) (Deáki, felkészítő: Renczés Nóra) 2. Culák Nikolett 3. Döme Sándor (Komárom) (Komárom, felkészítő: Jókai Éva V. kategória - próza 3, Palcsó Bálint 1. Rakottyay Katalin (Pozsony) (Hetény, felkészítő: Németh Nóra) II. kategória - próza 2. Mihály Gyula (Nyitra) 3. Motyka Ildikó (Nagykapos) 1. Ivanics Magdolna VI. kát. - megzenésített versek (Komárom, felkészítő: Kovács Tünde) 1. Industria Duó: Ilka Adrián, 2. Váradi Krisztián Grassl Ferdinánd (Komárom) (Rimaszécs, felkészítő: 2. Kelemen Trió: Kelemen Gábor, Madarász Zsuzsa) Bernadett, Zsófia (Losonc) 3. Oláh Balogh Lívia 3. Mészáros Ágnes, Takács Krisztina, (Balogfala, felkészítő: Bozó Erika) Szabó Erika (Galánta) III. kategória-vers VII. kategória - lírai versszmpad 1. Szabó Donáta (Komárom, Dramaturgiai díj: füleki Apropó felkészítő: Spátay Adrianna) Kisszínpad 2. Szabó Ákos (Zselíz, felkészítő: Színpadi beszéd díj: Alsóbodoki MOSZ Bajkay Magdolna) 3. Varga Katalin Diákszínpad (Marcelháza, felkészítő: Gál Lívia) Különdíjasok: A hazai szerzők legsikeresebb tolmácso­III. kategória - próza lásáért: Demko András, Trevalecz László, 1. Horváth Margaréta Óváry Anna (Komárom, felkészítő: Ádám Borbála) Mesterkurzus: Pribék Dominika, Ölvecky 2. Huszlicska Máté András, Culka Ottó, Bugár Anna (Komárom, felkészítő: Kajtár Katalin) A zsűri dija: Vágó Ádám, Šiška Dávid, 3. Görözdös Mónika Mikó Tibor; (Pozsony, felkészítő: Tímár Lívia) Közönségdíj: Varga Enikő Színdarab a holokauszt áldozatainak emlékére Címszavakban a rimaszombati XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyről Megmérni a mérhetetlent Vojtek Lili, a versmondók I. kategóriájának győztese és a Ili. helyezett Csikmák Katalin Mária Ölvecky Andrásnak, a prózamondók IV. kategóriája legjobbjának Czajlik József rendező gratulál (Somogyi Tibor felvételei) A piros bicikli ELŐZETES Komárom. A Komáromi Napok rendezvénysorozat keretében, a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézetének támogatásával mutatják be holnap 16 órakor a Tiszti Pavilon dísztermében Balázs Ágnes A piros bicikli című egyfelvonásos darab­ját, amely Ecséri Lilla és Heyman Éva naplója nyomán készült. A da­rabot Radó Gyula rendezte. Éva és Lilla soha nem találkoz­tak, nem ismerték egymást. Sorsuk most mégis összefonódik, hiszen oly sok közös volt bennük. Például mind a ketten gyerekek voltak, mindketten naplót vezettek, és mind a ketten nagyon, de nagyon szerettek élni... Ecséri Lilla és Heyman Éva kéz­zel írott naplója nyomán két sors elevenedik meg a színpadon. Lilla 16 éves, Éva alig 13, Lilla színésznő szeretett volna lenni, Éva csak élni akart. Az időből és térből kiemelt történetet korabeli filmslágerek és rádióbejátszások kapcsolják az adott kor vérkeringésébe, s döb­bentik rá a nézőt, hogy mindaz, ami elhangzik, s amit a színpadon látunk, valóság volt, felfoghatatlan irrealitása ellenére is megtörtént, s milliók sorsát pecsételte meg. (ú) Átgondolt, jól megcsinált produkció, vagy hitelesen megélt, szinte Sztanyisz- lavszkij-féle módszerrel új­jáalkotott vers és próza?! Ki-ki ízlése szerint válasz­tott a pódiumművészet idei országos seregszemléjén a fentebb említett két lehető­ség közül. A Rimaszombat­ban már 16. alkalommal megrendezett Tompa Mi­hály Országos Vers- és Pró­zamondó Verseny nem csak szlovákiai szinten, hanem az egész magyar nyelvterü­leten talán a legnagyobb, a legtöbb versenyzőt meg­mozgató üyen jellegű ren­dezvény. SZÁSZ1 ZOLTÁN Az egyik kávészünetben azt kezdték el többen is számolgatni, ha Szlovákiában minden magyar iskola mindegyik osztálya bekap­csolódott ennek a felfutó verseny­nek az elődöntőibe, és minden osz­tályból csak két gyerek, fiatal ta­nult meg egy-egy verset, ez óvatos becslések szerint is mintegy há- romezemyi verset tanuló emberkét jelent. Nekik még fontos az anya­nyelven zengő vers, szöveg, ének. Hogy a fentebb említett produkció vagy átélt szöveg miként hat vissza előadójára és annak környezetére, ez mérhetetlen, de fluidumként erősen észlelhető óriási szellemi potenciál. Már nem kétséges, Rimaszom­batban helye és tere van a verseny­nek. Az idei szervezésben oroszlán- részt vállalt Kamenár Éva, aki szakmaiságával, emberségével olyan hangulatot, szellemi környe­zetet tudott teremtem helyi segítői­vel együtt, amely példamutató le­het a jövő számára. Az idei vers- és prózamondó versenynek azonban mégis volt egy megkérdőjelezhető, nem minden résztvevő és minden zsűritag számára igazán és egyér­telműen elfogadható része, ez pe­dig az egyfordulós döntő ismételt bevezetése. Az rendben lenne, hogy minél nagyobb létszá­mú egy-egy szakmai zsűri, annál árnyaltabb, megalapozottabb dön­tés születik, viszont így bármennyi­re is igyekezett a néző, semmikép­pen nem volt képes arra, hogy egy- egy általa meghallgatásra kiválasz­tott kategórián kívül a többi kate­góriában történtekről is empirikus tapasztalatokat szerezzen. Ezenkí­vül: mind a zsűri, mind pedig az ér­tékelésekre kíváncsi versenyzők a lehető legnagyobb mértékben le­terhelődtek. Talán mégis jobb len­ne visszatérni ahhoz a már bevált módszerhez, amikor a szakmai zsűri egymást váltva az elődöntő­kön kiválasztja az arra legérdeme­sebbeket, akik aztán egy igazi, jó értelemben vett feszültséggel teli döntőn mindenki előtt megmutat­ják tudásuk legjavát. Személyes ta­pasztalás: bármennyire is igyekez­tem, nem tudtam a jelenlegi szlo­vákiai magyar versmondás színvo­naláról átfogó képet alkotni, mert csak a gálán hallhattam a legesleg- jobbakat, így nem tudtam őket vi­szonyítani ahhoz az élvonalhoz, amelyből kiválasztattak. A díjki­osztó gála egyébként összefogott, jól pergő, kiegyensúlyozott volt. Némi üröm az örömben, hogy még mindig nincs kultúrája nálunk a maroktelefon használatának: el- borzasztó élmény egy Szilágyi-vers trópusába becsörgő géphang. Mit olvasnak, mit mondanak, milyen irodalmi élményeket élhet­nek meg a ma vers- és prózamon­dásra vállalkozók? A szövegválasz­táson sok minden múlik. Mindig vannak éppen divatos írók, szerzők vagy műfajok, amelyek dominán­san megjelennek az országos dön­tőn. Idén a legkisebbeknél például a nemrég elhunyt Lázár Ervin szö­vegeiből hallhatott többet a zsűri és a közönség, de nagyon értékes és igényes Mészöly Miklós-, Bálint Ág­nes-, Móra Ferenc-szövegekkel is készültek a gyerekek. A .játszani is engedd”, mint ne­velési módszer, még mindig nem elég erős. Tapasztalat, hogy a ma­gát versmondásra elszánó gyer­mekre komoly hatással van a peda­gógusi „félreidomítás”, amely oly­kor éppen azt a játékosságot tom­pítja el, gyomlálja ki a kis előadó­ban, amitől annak vers- vagy szö­vegmondása eredetibb, átéltebb, tisztább lenne. A harmadik kategó­ria versenyzői azonban komoly meglepetéseket okoztak. Náluk már érezhető, ér­deklődési körük nyitottabbá vált, előadásmódjuk kimunkáltabb, ma­gukat adják. A gyermekpszicholó­gusok szerint a most már sokkal korábban kezdődő kamaszkor lá­zadásainak minden erejét belevit­ték a szövegmondásba. Érettebb, élményt adó előadások születtek, közlési szándékkal. Ugyanezt el­mondhatom a negyedik kategória versenyzőiről is. Jó színvonalú, táv­latokat sejtető előadásaiknak vol­tak tanúi a nézők. Igazi kellemes és biztató meglepetésként hatott, hogy újra magas színvonalú, erős mezőnyű volt a felnőttek kategóri­ája. Mintha ismét kedvet kaptak volna az egyetemisták, sót a közép- és az idősebb korosztály tagjai is ahhoz, hogy verset mondjanak. Itt már olyan kialakult, egyéni hang­vételű előadások voltak hallhatók, mint például a versmondók közt induló Nagy Gábor megrendítő verse, Culka Ottó cizelláltan ki­munkált, megélt, izzó előadása, vagy Rakottyai Katalin emlékeze­tes, ironikus drámai monológja a próza kategóriában. A lírai színpadok számára meghirdetett versen­gésbe most még csak két csapat ne­vezett be, viszont olyan érett, kidol­gozott produkciókkal érkeztek, amelyek azt mutatják, ez a kategó­ria dinamikus fejlődés előtt áll. Sej­teni vélem, hogy egy-két éven belül a vers- és prózamondó verseny egyik legerősebb kategóriájává nö­vi ki magát a lírai színpadok ver­sengése. A megzenésített verseket előadó csapatok és szólisták száma idén szintén örvendetesen meg­gyarapodott. Tíz versenyszámot hallgatott meg a megzenésített ver­seket értékelő szakemberek cso­portja, jó színvonalú, érdekes és egyéni hangzásvüágokat megta­pasztalva. Az országos versengés zsűrije komoly, felelősségteljes munkát végzett, óriási terhelés alatt. Ami nagyon fontos, az idei versenyen személyre szóló, megalapozott, jól használható tanácsokat, korrekt értékelést ka­pott minden versenyző. Talán ha arra is jutna idő és pénz a jövőben, hogy mesterkurzusokat vezesse­nek a szakemberek, az olyan szín- vonalbeli emelkedést hozna, hogy az országos fesztiválnak még erő­sebb kisugárzásra lenne. Az idei XVI. Tompa Mihály Or­szágos Vers- és Prózamondó Ver­seny kísérőrendezvényeiről szólva azt lehet elmondani, a fesztivál hangulatát kikerekítve, szellemi felüdülést, töltekezést, játékossá­got, színt és élményt hoztak. Kiállí­tások sora mellett igen fontos, új elemekként nagyon tisztán, neve­lőén hatottak a játékos irodalmi foglalkozásokon történtek. Szabó Csilla és Várady Kornélia igazi já­tékmesterei és partnerei voltak a tekintélyes számú résztvevőnek. Színházi produkciókból sem volt hiány, a Hólyagcirkusz előadása vi­tathatatlanul hatásos volt, ám mi­vel alternatív színházi produkció­ról van szó, ez nem mindenkinél je­lenti a tetszést, viszont mindenkire erősen, utórezgéseket generálva hatott. Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát című monodrámája Gál Tamás előadásában, Czajlik Jó­zsef rendezésében sokáig ható, nagy színházi pillanatokat hozó emlékké nemesedik. Új Csehovként becézik az írót. Ezek­nek a csehovi, szépen fájdalmas és fájdalmasan szép érzéseknek a ta­núi sokáig magukban hordozzák még az élményt. Megtekintésre ki­fejezetten ajánlott! Miként a SZE- VÄSZ Színház Mátyás király meséi című előadása is, amely kevés esz­köz használatával is képes volt cso­dára a kiváló színészi alakítások­kal. író-olvasó találkozók is tarkí­tották a programot, s akarva-aka- ratlan is úgy sikerült a szervezők­nek, hogy csupa olyan alkotót hív­tak beszélgetésre, akik gyökereik­ben gömöriek vagy nógrádiak. A Rikkancs című fesztivállap idén bő terjedelemben, jól használható in­formációkat és a történések vissza- rezdüléseit is megmutatva jelent meg, a Tompa Mihály Református Gimnázium diákjainak és vezető­jüknek, Zsélyi Katinak köszönhe­tően. Egyetlen hiányosságot viszont fel kell rónom a szerve­zőknek. A programban meghirde­tett Fesztiválklub csupán meghir­detés maradt. Nem tudom, kinek a felelőssége az elmaradása, viszont azt tudom, hogy hiánya érezhető, fájó, csalódást okozó volt. Ha a vers- és prózamondó mozgalom él­tetéséért, erősítéséért, a pódium­művészet népszerűsítéséért tenni kívánnak a szervezők, s meg is hir­detik az erre szolgáló, kötetlen be­szélgetéseknek, spontán produkci­óknak helyet adó Fesztiválklubot, azzal, hogy ez mégsem jött létre, becsapták az ez iránt érdeklődőket, és magukat is becsapták. Nem ke­rült volna sokba sem anyagilag, sem szervezésileg olyan jó hangu­latú fesztiválklubot összehozni, mint amilyen két évvel ezelőtt volt, Demjén Attilának köszönhetően. Zárszóként annyit, sehogyan sem fér a fejembe, miért ugyanazon időpontban volt két olyan - ugyanazon szer­vezet, a Csemadok Országos Elnök­sége által meghirdetett és megren­dezett - országos jellegű megmé­rettetés, mint a Kazinczy Nyelvmű­velő Napok és a Tompa Mihály Or­szágos Vers- Prózamondó Verseny. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? S ha nem tudja, miért nem tudja? Miért nem figyel oda arra, hogy ugyanazt vagy nagyrészt ugyanazt a cél- és szakmai közön­séget szólítja meg mindkét rangos rendezvény? Arról nem is beszélve, hogy sok esetben ugyanazokat a versenyzőket is. Ha már így történt, szolgáljon legalább tanulságul jö­vőre. Ne forduljon elő többé a ke­resztbeszervezés, ami mindkét ren­dezvény fontosságát degradálja^ Éva (Ceisler Lili) és Lilla (Szoták Andrea) (Fotó: Bokor-Francsics)

Next

/
Oldalképek
Tartalom