Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-30 / 99. szám, hétfő

6 Kultúra

ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 30. www.ujszo.com

A XVI. TMOVPV GYŐZTESEI

1. kategória-vers

IV. kategória - vers

1. Vojtek Lili

1. Bárdos Judit (Pozsony)

(Szene, felkészítő: Nagy Katalin)

2. Kiss Helga (Dunaszerdahely,

2. Certicky Márk

felkészítő: Kiss Ágota)

(Bély, felkészítő: Matyó Éva)

3. Jókai Ágnes (Komárom,

3. Csikmák Katalin Mária (Szene, felkészítő: Vincze Lucia)

felkészítő: Farkas Adrianna) IV. kategória - próza

I. kategória - próza

1. Ölvecky András

1. Köles Bence

• (Komárom, felkészítő: Mézes Zsuzsa)

(Nyárasd, felkészítő: Magyar Gaál Lívia)

2. Darázs Enikő

2. Kovács Boglárka

(Galánta, felkészítő: Papp László)

(Feled, felkészítő: Koós Katalin)

3. Prekop Éva

3. Lakatos Lili

(Komárom, felkészítő: Varga Ilona)

(Kassa, felkészítő: Bodon Andrea) V. kategória - vers

II. kategória-vers

1. Culka Ottó (Zsigárd)

1. Renczés Viktória

2. Nagy Gábor (Ekel)

(Deáki, felkészítő: Renczés Nóra) 2. Culák Nikolett

3. Döme Sándor (Komárom)

(Komárom, felkészítő: Jókai Éva

V. kategória - próza

3, Palcsó Bálint

1. Rakottyay Katalin (Pozsony)

(Hetény, felkészítő: Németh Nóra) II. kategória - próza

2. Mihály Gyula (Nyitra)

3. Motyka Ildikó (Nagykapos)

1. Ivanics Magdolna

VI. kát. - megzenésített versek

(Komárom, felkészítő: Kovács Tünde)

1. Industria Duó: Ilka Adrián,

2. Váradi Krisztián

Grassl Ferdinánd (Komárom)

(Rimaszécs, felkészítő:

2. Kelemen Trió: Kelemen Gábor,

Madarász Zsuzsa)

Bernadett, Zsófia (Losonc)

3. Oláh Balogh Lívia

3. Mészáros Ágnes, Takács Krisztina,

(Balogfala, felkészítő: Bozó Erika)

Szabó Erika (Galánta)

III. kategória-vers

VII. kategória - lírai versszmpad

1. Szabó Donáta (Komárom,

Dramaturgiai díj: füleki Apropó

felkészítő: Spátay Adrianna)

Kisszínpad

2. Szabó Ákos (Zselíz, felkészítő:

Színpadi beszéd díj: Alsóbodoki MOSZ

Bajkay Magdolna) 3. Varga Katalin

Diákszínpad

(Marcelháza, felkészítő: Gál Lívia)

Különdíjasok:

A hazai szerzők legsikeresebb tolmácsoIII. kategória - próza

lásáért: Demko András, Trevalecz László,

1. Horváth Margaréta

Óváry Anna

(Komárom, felkészítő: Ádám Borbála)

Mesterkurzus: Pribék Dominika, Ölvecky

2. Huszlicska Máté

András, Culka Ottó, Bugár Anna

(Komárom, felkészítő: Kajtár Katalin)

A zsűri dija: Vágó Ádám, Šiška Dávid,

3. Görözdös Mónika

Mikó Tibor;

(Pozsony, felkészítő: Tímár Lívia)

Közönségdíj: Varga Enikő

Színdarab a holokauszt áldozatainak emlékére

Címszavakban a rimaszombati XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyről

Megmérni a mérhetetlent

Vojtek Lili, a versmondók I. kategóriájának győztese és a Ili. helyezett Csikmák Katalin Mária

Ölvecky Andrásnak, a prózamondók IV. kategóriája legjobbjának Czajlik József rendező gratulál (Somogyi Tibor felvételei)

A piros bicikli

ELŐZETES

Komárom. A Komáromi Napok rendezvénysorozat keretében, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének támogatásával mutatják be holnap 16 órakor a Tiszti Pavilon dísztermében Balázs Ágnes A piros bicikli című egyfelvonásos darabját, amely Ecséri Lilla és Heyman Éva naplója nyomán készült. A darabot Radó Gyula rendezte.

Éva és Lilla soha nem találkoztak, nem ismerték egymást. Sorsuk most mégis összefonódik, hiszen oly sok közös volt bennük. Például mind a ketten gyerekek voltak,

mindketten naplót vezettek, és mind a ketten nagyon, de nagyon szerettek élni...

Ecséri Lilla és Heyman Éva kézzel írott naplója nyomán két sors elevenedik meg a színpadon. Lilla 16 éves, Éva alig 13, Lilla színésznő szeretett volna lenni, Éva csak élni akart. Az időből és térből kiemelt történetet korabeli filmslágerek és rádióbejátszások kapcsolják az adott kor vérkeringésébe, s döbbentik rá a nézőt, hogy mindaz, ami elhangzik, s amit a színpadon látunk, valóság volt, felfoghatatlan irrealitása ellenére is megtörtént, s milliók sorsát pecsételte meg. (ú)

Átgondolt, jól megcsinált produkció, vagy hitelesen megélt, szinte Sztanyisz- lavszkij-féle módszerrel újjáalkotott vers és próza?! Ki-ki ízlése szerint választott a pódiumművészet idei országos seregszemléjén a fentebb említett két lehetőség közül. A Rimaszombatban már 16. alkalommal megrendezett Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny nem csak szlovákiai szinten, hanem az egész magyar nyelvterületen talán a legnagyobb, a legtöbb versenyzőt megmozgató üyen jellegű rendezvény.

SZÁSZ1 ZOLTÁN

Az egyik kávészünetben azt kezdték el többen is számolgatni, ha Szlovákiában minden magyar iskola mindegyik osztálya bekapcsolódott ennek a felfutó versenynek az elődöntőibe, és minden osztályból csak két gyerek, fiatal tanult meg egy-egy verset, ez óvatos becslések szerint is mintegy há- romezemyi verset tanuló emberkét jelent. Nekik még fontos az anyanyelven zengő vers, szöveg, ének. Hogy a fentebb említett produkció vagy átélt szöveg miként hat vissza előadójára és annak környezetére, ez mérhetetlen, de fluidumként erősen észlelhető óriási szellemi potenciál.

Már nem kétséges, Rimaszombatban helye és tere van a versenynek. Az idei szervezésben oroszlán- részt vállalt Kamenár Éva, aki szakmaiságával, emberségével olyan hangulatot, szellemi környezetet tudott teremtem helyi segítőivel együtt, amely példamutató lehet a jövő számára. Az idei vers- és prózamondó versenynek azonban mégis volt egy megkérdőjelezhető, nem minden résztvevő és minden zsűritag számára igazán és egyértelműen elfogadható része, ez pedig az

egyfordulós döntő

ismételt bevezetése. Az rendben lenne, hogy minél nagyobb létszámú egy-egy szakmai zsűri, annál árnyaltabb, megalapozottabb döntés születik, viszont így bármennyire is igyekezett a néző, semmiképpen nem volt képes arra, hogy egy- egy általa meghallgatásra kiválasztott kategórián kívül a többi kategóriában történtekről is empirikus tapasztalatokat szerezzen. Ezenkívül: mind a zsűri, mind pedig az értékelésekre kíváncsi versenyzők a lehető legnagyobb mértékben leterhelődtek. Talán mégis jobb lenne visszatérni ahhoz a már bevált módszerhez, amikor a szakmai zsűri egymást váltva az elődöntőkön kiválasztja az arra legérdemesebbeket, akik aztán egy igazi, jó értelemben vett feszültséggel teli döntőn mindenki előtt megmutatják tudásuk legjavát. Személyes tapasztalás: bármennyire is igyekeztem, nem tudtam a jelenlegi szlovákiai magyar versmondás színvonaláról átfogó képet alkotni, mert csak a gálán hallhattam a legesleg- jobbakat, így nem tudtam őket viszonyítani ahhoz az élvonalhoz, amelyből kiválasztattak. A díjkiosztó gála egyébként összefogott, jól pergő, kiegyensúlyozott volt. Némi üröm az örömben, hogy még mindig nincs kultúrája nálunk a maroktelefon használatának: el- borzasztó élmény egy Szilágyi-vers trópusába becsörgő géphang.

Mit olvasnak, mit mondanak, milyen irodalmi élményeket élhetnek meg a ma vers- és prózamondásra vállalkozók? A szövegválasztáson sok minden múlik. Mindig vannak éppen divatos írók, szerzők vagy műfajok, amelyek dominánsan megjelennek az országos döntőn. Idén a legkisebbeknél például a nemrég elhunyt Lázár Ervin szövegeiből hallhatott többet a zsűri és a közönség, de nagyon értékes és igényes Mészöly Miklós-, Bálint Ágnes-, Móra Ferenc-szövegekkel is készültek a gyerekek.

A .játszani is engedd”, mint nevelési módszer, még mindig nem elég erős. Tapasztalat, hogy a magát versmondásra elszánó gyermekre komoly hatással van a pedagógusi „félreidomítás”, amely olykor éppen azt a játékosságot tompítja el, gyomlálja ki a kis előadóban, amitől annak vers- vagy szövegmondása eredetibb, átéltebb, tisztább lenne. A harmadik kategória versenyzői azonban

komoly meglepetéseket

okoztak. Náluk már érezhető, érdeklődési körük nyitottabbá vált, előadásmódjuk kimunkáltabb, magukat adják. A gyermekpszichológusok szerint a most már sokkal korábban kezdődő kamaszkor lázadásainak minden erejét belevitték a szövegmondásba. Érettebb, élményt adó előadások születtek, közlési szándékkal. Ugyanezt elmondhatom a negyedik kategória versenyzőiről is. Jó színvonalú, távlatokat sejtető előadásaiknak voltak tanúi a nézők. Igazi kellemes és biztató meglepetésként hatott, hogy újra magas színvonalú, erős mezőnyű volt a felnőttek kategóriája. Mintha ismét kedvet kaptak volna az egyetemisták, sót a közép- és az idősebb korosztály tagjai is

ahhoz, hogy verset mondjanak. Itt már olyan kialakult, egyéni hangvételű előadások voltak hallhatók, mint például a versmondók közt induló Nagy Gábor megrendítő verse, Culka Ottó cizelláltan kimunkált, megélt, izzó előadása, vagy Rakottyai Katalin emlékezetes, ironikus drámai monológja a próza kategóriában. A

lírai színpadok

számára meghirdetett versengésbe most még csak két csapat nevezett be, viszont olyan érett, kidolgozott produkciókkal érkeztek, amelyek azt mutatják, ez a kategória dinamikus fejlődés előtt áll. Sejteni vélem, hogy egy-két éven belül a vers- és prózamondó verseny egyik legerősebb kategóriájává növi ki magát a lírai színpadok versengése. A megzenésített verseket előadó csapatok és szólisták száma idén szintén örvendetesen meggyarapodott. Tíz versenyszámot hallgatott meg a megzenésített verseket értékelő szakemberek csoportja, jó színvonalú, érdekes és egyéni hangzásvüágokat megtapasztalva.

Az országos versengés zsűrije komoly, felelősségteljes munkát végzett, óriási terhelés alatt. Ami nagyon fontos, az idei versenyen

személyre szóló,

megalapozott, jól használható tanácsokat, korrekt értékelést kapott minden versenyző. Talán ha arra is jutna idő és pénz a jövőben, hogy mesterkurzusokat vezessenek a szakemberek, az olyan szín- vonalbeli emelkedést hozna, hogy az országos fesztiválnak még erősebb kisugárzásra lenne.

Az idei XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny kísérőrendezvényeiről szólva azt lehet elmondani, a fesztivál hangulatát kikerekítve, szellemi felüdülést, töltekezést, játékosságot, színt és élményt hoztak. Kiállítások sora mellett igen fontos, új elemekként nagyon tisztán, nevelőén hatottak a játékos irodalmi foglalkozásokon történtek. Szabó Csilla és Várady Kornélia igazi játékmesterei és partnerei voltak a tekintélyes számú résztvevőnek. Színházi produkciókból sem volt hiány, a Hólyagcirkusz előadása vitathatatlanul hatásos volt, ám mivel alternatív színházi produkcióról van szó, ez nem mindenkinél jelenti a tetszést, viszont mindenkire erősen, utórezgéseket generálva hatott. Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát című monodrámája Gál Tamás előadásában, Czajlik József rendezésében sokáig ható,

nagy színházi pillanatokat

hozó emlékké nemesedik. Új Csehovként becézik az írót. Ezeknek a csehovi, szépen fájdalmas és fájdalmasan szép érzéseknek a tanúi sokáig magukban hordozzák még az élményt. Megtekintésre kifejezetten ajánlott! Miként a SZE- VÄSZ Színház Mátyás király meséi című előadása is, amely kevés eszköz használatával is képes volt csodára a kiváló színészi alakításokkal. író-olvasó találkozók is tarkították a programot, s akarva-aka- ratlan is úgy sikerült a szervezőknek, hogy csupa olyan alkotót hívtak beszélgetésre, akik gyökereikben gömöriek vagy nógrádiak. A Rikkancs című fesztivállap idén bő terjedelemben, jól használható információkat és a történések vissza- rezdüléseit is megmutatva jelent meg, a Tompa Mihály Református Gimnázium diákjainak és vezetőjüknek, Zsélyi Katinak köszönhetően.

Egyetlen hiányosságot

viszont fel kell rónom a szervezőknek. A programban meghirdetett Fesztiválklub csupán meghirdetés maradt. Nem tudom, kinek a felelőssége az elmaradása, viszont azt tudom, hogy hiánya érezhető, fájó, csalódást okozó volt. Ha a vers- és prózamondó mozgalom éltetéséért, erősítéséért, a pódiumművészet népszerűsítéséért tenni kívánnak a szervezők, s meg is hirdetik az erre szolgáló, kötetlen beszélgetéseknek, spontán produkcióknak helyet adó Fesztiválklubot, azzal, hogy ez mégsem jött létre, becsapták az ez iránt érdeklődőket, és magukat is becsapták. Nem került volna sokba sem anyagilag, sem szervezésileg olyan jó hangulatú fesztiválklubot összehozni, mint amilyen két évvel ezelőtt volt, Demjén Attilának köszönhetően.

Zárszóként annyit, sehogyan sem fér a fejembe, miért

ugyanazon időpontban

volt két olyan - ugyanazon szervezet, a Csemadok Országos Elnöksége által meghirdetett és megrendezett - országos jellegű megmérettetés, mint a Kazinczy Nyelvművelő Napok és a Tompa Mihály Országos Vers- Prózamondó Verseny. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? S ha nem tudja, miért nem tudja? Miért nem figyel oda arra, hogy ugyanazt vagy nagyrészt ugyanazt a cél- és szakmai közönséget szólítja meg mindkét rangos rendezvény? Arról nem is beszélve, hogy sok esetben ugyanazokat a versenyzőket is. Ha már így történt, szolgáljon legalább tanulságul jövőre. Ne forduljon elő többé a keresztbeszervezés, ami mindkét rendezvény fontosságát degradálja^

Éva (Ceisler Lili) és Lilla (Szoták Andrea) (Fotó: Bokor-Francsics)