Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-28 / 98. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 27. Kultúra 9 Szlovák balett ősbemutatója a Szlovák Nemzeti Színház új épületének első premierje Helytörténészek találkozója Udvardon Hol Warhol, hol revü Sok éve eredeti színfolt volt, mára megszűnt az lenni, sőt inkább gyanús, ha már a színház előcsar­nokában a bemutatandó darabra kívánják hangolni a nézőt különböző rekvizi- tumok, beöltöztetett sta­tiszták segítségével. VOJTEK KATALIN Mert vagy „lejön” a színpadról az, amit közölni akart a szerző és/vagy a rendező (kettőjük in­tenciója manapság nem kell, hogy mindig fedje egymást), vagy nem, előcsarnok hangulatkeltő próbál­kozásoktól teljesen függetlenül. A varázslatnak a színpadon kell megtörténnie, erről szól a szín­ház. A Warhol című táncjáték múlt pénteki bemutatóján élő Campbell konzervdobozok közle­kedtek a folyosókon, némi mo­solyt keltve, de csöppet sem befo­lyásolva azt, amit a darabból ma­gával vitt a néző. Benyomásait az sem befolyásolhatta, amit a mű­sorfüzetben olvasott. A Szlovák Nemzeti Színház egyre szebb és egyre vastagabb műsorfüzete újabban ugyanis holmi jámbor óhajok gyűjteményévé vált, az előadást szignálók benne fejtik ki elképzeléseiket, amelyek megva­lósítására hiába vár a néző. A táncjáték Lenin címet viselő 7. ké­péhez például ezt az eligazítást nyújtja a műsorfüzet: „Valóban már a múlté az uniformizálás és a totalitás? Milyen mértékben va­gyunk képesek az individuális megnyilvánulásra? Mitől foszt meg a globalizáció? Mi történik, ha a hétköznapokat eluralja a mo­notónia? Tanulékonyak vagyunk, vagy folytonos emlékezetkiha­gyásban szenvedünk? Veszélyes vagy kényelmetlen kinyilvánítani a személyiségünket? A tarkaság izgalmas vagy fárasztó? Tetszik nekünk az egyszínűség harmó­niája?” Koreográfus legyen a tal­pán, aki ilyen kérdések felvetését és megválaszolását a táncszín­padra bízza. De miért ne? A baj csupán az, hogy mindez írott ma- laszt marad, holt betű, mert a szí­nen csak agresszívan menetelő, egyenruhás tömeget látni, ame­lyet a kinagyított Mao-, majd Le- nin-portré előtt álló Warhol vezé­nyel, oldalán Ultra Violettel. A probléma talán ott kezdődik, hogy Mário Radačovskýnak, a da­rab szövegkönyvírójának, koreog­ráfusának és rendezőjének nincs lényeges közölnivalója Andy War- holról. Eredeti meglátások helyett közhelyeket kínál, mindhárom minőségében. Tagadhatatlan, hogy a darabban vannak frappáns ötletek, de ezek villanásnyi szi­porkák csupán, több viszont a fe­leslegesen hosszúra nyújtott, fel- tupírozott epizód, mint például a kórházjelenet. Ez az aránytévesz­tés a dramaturgiát terheli. A ti­zenegy kép közül a Broadway hangulatát idéző Marilyn és He­roin sikerült a legjobban, mind­kettő lendületes, látványos. Kár, hogy a vetítővásznon a táncoso­kat ugyanúgy láthattuk, mint a színpadon, ami annyit jelent, hogy az erkélyen ülők semmit sem láthattak az arcjátékukból. Láthattuk viszont akcióban a süly- lyesztőt és az emelőszerkezetet, az új színpadtechnika teljes arze­nálját, kivéve a forgószínpadot, amely egyelőre nem működik. A kanadai Richard Dulude színpad­képe jól illeszkedik a darab han­gulatához, Katarína Holková jel­mezei tetszetősek, ötletesek. Teljes elismerés illeti a szereplő­ket, elsősorban a címszerepbe lel­ket lehelő, még mindig jó állóké­pességű Igor Holováčot, a Ma- rilynt bájos játékossággal táncoló Kristína Luptákovát, valamint Lu­cia Macíkovát (Valerie) és Viktória Šimončíkovát (Ultra Violet). Di­cséret illeti a tánckart is, amelynek már meghitten ismerős az az ek­lektikus mozdulatnyelvezet és technika, amely a Warholnak is sa­játja. Úgy látszik, Mário Radačov- ský (aki egyben a Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttesének új igazgatója) is meg volt elégedve a teljesítményükkel, mert az elő­adás végeztével letérdelt a tapsot köszönő együttes előtt, amelyet még nem is olyan régen egyik saj­tónyilatkozatában negyedik kate­góriájúnak titulált. A balettegyüttes új vezetőinek gyakran hangoztatott célkitűzése úgy alakítani a repertoárt, hogy annak 40 százalékát kortárs tánc­kompozíciók alkossák, így vélik megnyerni a balett számára a fia­talabb nemzedékeket. A műsorfü­zet egyenesen új nézőről beszél, akit többek között épp a Warhol fog becsalogatni a színházba. Nos, a szellemi igénytelenségre szokta­tó szórakoztatóipar produkcióin felnövekvő ifjú generáció képvise­lői lelkesen brávóztak a hátam mögött, az idősebbek pedig elan- dalodtak az ifjúságukat idéző Sinatra-, Presley- és Iglesias- számokon. Tehát úgy néz ki, hogy lesz közönsége az új darabnak, amely, lévén a Szlovák Nemzeti Színház új épületének első bemu­tatója, ugyanúgy bekerül a szlo­vák kultúrtörténetbe, mint az a Coppelia-előadás, amellyel 1920- ban a Szlovák Nemzeti Színház együttese megkezdte működését a városi színház épületében. Ezért - már csak a történeti hűség kedvé­ért is - meg lehetett volna említeni a műsorfüzetben, hogy a Warhol ötletgazdája és megrendelője a balettegyüttes régi igazgatója, Emil Bartko volt. A Komáromi Jókai Színház ma este 19 órakor mutatja be a Karamazov testvérek című előadást Ahol nincs feloldozás - csak bűntudat ELŐZETES A Komáromi Jókai Színház ma este 19 órakor mutatja be Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij A Ka­ramazov testvérek című regényé­nek színpadi adaptációját. Az elő­adás már évek óta szerepelt a színház tervei között, de Martin Hubának a Szlovák Nemzeti Szín­ház prózai társulata igazgatói funkciójába való kinevezése miatt el kellett halasztani a bemutatót. Most azonban olyan előadás szü­letett, melyre nézőnek és színész­nek egyaránt érdemes volt várnia. A Komáromi Jókai Színház elő­adása - mely Martin Huba színpa­di adaptációja alapján készült - egy kicsit más oldalról közelíti meg a történetet. Mellőzi a mű szláv-orosz jellegzetességeit, s a mában, az „itt és mosť-ban pró­bál megszólalni. Dosztojevszkij monumentális regényét a teljesség erejével nem lehet színpadra állítani. A komá­romi előadás sem erre törekszik, sajátos dramaturgiával jeleníti meg a Karamazov család tragédi­áját. Az előadás helyszíne egy ha­lotti tor, ahol a család tagjai meg­próbálják rekonstruálni az apa­gyilkosságot, kideríteni, ki ölte meg az öreg Karamazovot. A tör­ténések szilánkjait múltból jelen­be ugrálva próbálják egymáshoz illeszteni, de nincsenek válaszok- csak kérdések. Nincs feloldozás - csak bűntudat. Martin Huba rendező mellett a stábban felvonult a szlovák szín­házi elit: a díszletet Jozef Ciller, a jelmezeket Milan Čorba tervezte (aki hosszú ideig volt a Pozsonyi Színművészeti Főiskola rektora), a koreográfia Juraj Letenay mun­kája (aki a Pozsonyi Színművé­szeti Főiskola dékánja). A darab szereplői: Ropog Jó­zsef (öreg Karamazov), Tóth Ti­bor (Dimitrij), Mokos Attila (Ivan), Olasz István (Aljosa), Haj­dú László (Szmergyakov), Holo- csy Katalin (Grusenyka), Szvr- csek Anita (Katyerina), Tóth Krisztina f. h. (Liza), Korányi László m. v. (Bíró), Németh István (Kocsmáros), Bernáth Tamás (Lengyel), Tyukodi Szabolcs (Per- chotyin). (jsz) Mokos Attila, Szvrcsek Anita, Tóth Tibor és Holocsy Katalin (Dömötör Ede felvétele) Mérföldkövek XI ELŐZETES Udvard. Tizenegyedik alkalom­mal ad otthont Udvard a Mérföld­kövek című helytörténeti konferen­ciának, melynek a Csemadok és a somoijai Bibliotheca Hungarica mellett egyik társszervezője is a község. A konferencia holnap zajlik a helyi művelődési házban, idei té­mája a szlovákiai magyarok sorsa a II. világháború után. A konferencia témájával azonos a Múltidéző című középiskolai vetélkedő témája is, amelyet immár hagyományosan a Mérföldkövek programjának része­ként rendeznek meg Udvardon. Az országos döntőbe jutott középisko­lás csapatok ma délelőtt mérik ösz- sze tudásukat, szintén a község művelődési házában. Végh László, a somoijai Biblio­theca Hungarica vezetője elmond­ta: ,A helytörténeti konferencia té­mája minden évben a magyar tör­ténelem jeles évfordulóihoz, vala­mint szlovákiai magyar történé­sekhez, eseményekhez kapcsoló­dik. A szlovákiai magyarok II. vi­lágháború utáni sorsa azért lett az idei szakmai találkozó központi té­mája, mivel idén emlékezünk a há­ború utáni kitelepítések 60. évfor­dulójára. De felidézzük a 200 éve született Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány elnöké­nek alakját is. A résztvevőket illetően az utóbbi években kialakult egy stabilnak mondható létszám, átlagosan 50- 60 helytörténész látogat el a konfe­renciára. Ők azok, akik évek óta szlovákiai magyar községek mo­nográfiáin dolgoznak, vánnak köz­tük tanárok, amatőr történészek is. Nekik próbálunk szakmai segítsé­get, eligazítást nyújtani az aktuális évfordulók vagy egyéb jeles ren­dezvények kapcsán. Minden alka­lommal neves magyarországi és hazai történészeket kérünk fel, tartsanak előadást. Ezúttal itt lesz többek közt Néma Sándor, a Győri Levéltár igazgatója, aki a győri, pannonhalmi és esztergomi levél­tárakban való kutatási lehetősé­gekről, az ezekben a levéltárakban található szlovákiai magyar vonat­kozású anyagokról számol be az ér­deklődőknek. A helytörténészek tájékozódhatnak a szakma leg­újabb eredményeiről is.” A konferencia résztvevői idén Roncsol László, dr. Kiss László orvostörténész, Molnár Imre és Popély Árpád előadását is hall­hatják. Végh László megjegyezte: nagy­ra értékeli, hogy Udvard község magáénak tekinti a hazai magyar helytörténészek szakmai találkozó­ját, és minden évben nagy segítsé­get nyújt a konferencia megszerve­zésében, lebonyolításában, (me) Az Európa-szerte sikeres együttes Pozsonyban Mitsoura-koncert ELŐZETES Pozsony. Holnap 20 órakor Mitsoura-koncert lesz a Hviezdos­lav tér szabadtéri színpadán. Az Ando Dromból megismert jellegze­tes hangú énekesnő, Miczura Mó­nika köré szerveződő együttes au­tentikus indiai zenei alapokat ötvöz roma és balkáni dallamokkal, mindezt elektronikus tánczenével teszik korszerűvé, és a fiatalabbak számára is izgalmassá. A népzenei ritmusok hol végletekig meditativ, transzközeli állapotba ringató mélységeket érnek el, hol feszes, sebes, erőteljes magasságokba hág­nak, mindezt gyakran egy szerze­ményen belül. Az autentikusnál is autentikusabb roma zene egészen az indiai gyökerekig ás vissza, s ez­zel olyan egyedi hangzásvilágot te­remt, amihez foghatót senki mástól nem hallhatunk. A Mitsoura projekt az utóbbi években bejárta Európát, a legneve­sebb londoni, párizsi és spanyolon t Miczura „Mitsou“ Mónika (Képarchívum) szági koncerttermekben léptek fel, Brüsszelben pedig ők képviselték Magyarországot egy európai uniós zenei fesztiválon. Az együttes a Ma­gyar Köztársaság Kulturális Intéze­te révén látogat Pozsonyba, (juk) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton 12.15-től a Délidő vendége Pásztor László, a Szlová­kiai Magánorvosok Kamarájának elnöke lesz. 13 órakor jelentkezik publicisztikai magazinunk, a Hét­ről hétre. 15 órakor a Népek zené­je című műsorunkban a portugá­lok jellegzetes muzsikája, a fadu szól. 15.30-tól a Kultúra világát hallgathatják meg: bemutatjuk dr. Olsvai Imre népzenekutatót; Dárdai Zsuzsa beszél Kassákról és a MADI alapítványról, Huszár László pedig arról a CD-ről, ame­lyet a tavalyi, jubileumi Tompa Mihály Országos Vers- és Próza­mondó Versenyen elhangzott leg­jobb előadásokból állítottak ösz- sze, végül Holocsy Katalint, a Ko­máromi Jókai Színház művészét kérdezzük szerepeiről. 16 órakor hírek, majd zenés köszöntőnket hallgathatják 17.40-ig, ezt követi napi hírösszefoglalónk. 18 órakor jelentkezik a Térerő. Vasárnap 13 órakor jelentkezik a Randevú, melyben beszámolunk a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyről. 15 órától a Kaleidoszkópban összeállítást hallhatnak a magyar országgyűlés elnöke, dr. Szili Katalin szlovákiai körútjáról. Megszólal dr. Vargha Kálmán, a Kulturális Örökségvé­delmi Hivatal elnöke, Ráday Mi­hály városvédő, Agócs Erika épí­tészmérnök, Hubay Gyula hubói juhász, a berzétei Berkő éneklőcso­port tagjai. 18 órakor a Téka iro­dalmi magazinban ellátogatunk a civil kezdeményezéssel létrehozott érsekújvári magánkönyvtárba, ahol Strba Sándorné könyvtáros és az olvasók nyilatkoznak a könyv­tárról és az olvasásról. 18.30-kor a Zenei galériában megemlékezünk Karl Millöcker zeneszerzőről. 19 órakor a Világosság református műsorában Mudi Henrietta berzé­tei lelkipásztor elmélkedik, és szó­lunk a tíz éve alapított rozsnyói egyházi alapiskoláról is. (MoL) A darabban vannak frappáns ötletek, de ezek villanásnyi sziporkák csu­pán. Képünk az egyik próbán készült (TASR-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom