Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-27 / 97. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 28. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ llWiMllllliliillillWllliMIIIPlifiTrHITiTPTif íplTfiirrí TUTíTT TT Pert vesztett szexrabszolgák Helybenhagyva az elsőfokú ítéletet, a japán legfelsőbb bíróság is elutasította tegnap két kínai asszony kártérítési keresetét, akiket a második világháború idején kényszerítettek prostitúcióra a japán megszálló hatóságok. A legfelsőbb bíróság elismerte ugyan, hogy a két asszonyt szexuális szolgálatokra kényszerítették, de elutasította keresetüket arra hivatkozva, hogy az 1952-es japán-kínai békeegyezmény már rendezte a kérdést. Történészek szerint a második világháború idején mintegy 200 ezer ázsiai nő került japán katonákat kiszolgáló bordélyházakba, főleg Korea és Kína területén, (m)- Azonnali feladatot kaptunk: ki kell találnunk, hogy értette a miniszterelnök úr, amit a sajtónak mondott! (Peter Gossónyi karikatúrája) NÉTVÉCMi Értem, de nem igazán Eltüntettek a szlovákok egymillió magyart, és idén Bu- gár Béla kapja a Pro Probi- tate-Helytállásért díjat - ezek a hét főbb hírei. Szerdától lehet javaslatot tenni a kitüntetett személyére, de máris több száz boríték érkezett az expártelnök nevével a párt pozsonyi székházába. Körmöl a gazdasági lobbi meg az ŠtB, ugyebár. HOLOP ZSOLT De hova lett egymillió magyar? Csütörtökön hozták nyilvánosságra Magyarországon a friss demográfiai vészjóslásokat, 2050-ben az ország lakossága már csak 9 millió körül alakul. A hírt nagyon gyorsan átvette a szlovák állami sajtóiroda is, a következő címmel: Fél évszázad múlva már csak 8 millió magyar lesz. De hiába örült, aki örült, a szlovákok sem állnak jobban ezen a téren, sőt - ők kevesebből fogynak. A hasonló demográfiai jóslatot itt néhány hónappal ezelőtt tették közzé, az az Ötszáz év múlva kihalnak a szlovákok címet kapta. Még néhány globális jelenség figyelem- bevételével könnyedén felvázolhatjuk, hogyan fog festeni az ország. Botanikusok jelentik, újfajta vegetációk jelennek meg a szélvihartól elpusztított Magas-Tátrá- ban. Globálisfelmelegedés-kuta- tók pedig azt, hogy Olaszországban lesz a Szahara, mi pedig kapunk egy mediterrán éghajlatot. Hozzávéve a mai névadási trendeket, száz év múlva csupa Enríkók és Kevinek csókolóznak majd az Eszmeraldákkal és Luzmaríjákkal a tátraalji narancsligetek alatt, miközben a főn meleg fuvallata lágyan legyezi a lomnici olajfák hegyét. Borovička helyett pedig kaktuszpálinka lesz a nemzeti ital. Ha Slota feltámad, rögtön öngyilkos lesz. Ez van. Na de bennünket, szlovákiai magyarok egyik jóslat sem érint, ne búslakodjunk hát, annál is inkább, mert itt van például május elseje és idén négy napig fog tartani. Senki se csodálkozzon, ha felvonuló kormányfőbe botlik, amikor reggel sörért megy, Robert Fico egy hónapja készül a munka ünnepére és mától keddig felvonulási területté nyilvánította az egész országot. Lesz lufifújó és sörbefojtottvirsli-evő verseny, meg még sok meglepetés és mutatvány, hogy csak egyet említsünk, erős emberek, például miniszterek tépik szét a népnyomorító régi munkatörvénykönyvet, ahogy Fekete Laci szokta a telefonkönyveket. De nem is tudom, szabad-e írni ilyesmiket, amikor a héten Fico megtámadta a sajtó- szabadságot. Mi van, ha komolyan veszik, vagy ha tényleg munkatörvénykönyvet fognak széttépni. Egyik sem zárható ki. Törvényszéki gyilkosság végrehajtása egy megtört nyugdíjason - ezt Jozef Majský mondta bírálnak. 12 évet kapott a mondatért. Egy másik bíróság meg felfedezte a kiterjesztett képviselői mentelmijogot. Csak azt tudom ajánlani, aki benzinkutat akar kirabolni, vigyen magával képviselőcsemetét. Különben csoportosan elkövetett fegyveres rajtaütésként fogják kezelni az ügyet, de ha okosan beszervezzük valamelyik képviselői fiát, akkor csak lopásért csíphetnek nyakon és megússzuk feltételes büntetéssel. Szerencsére a héten elfogtunk egy levelet, amely a bírósági aranyköpéseket fűzi csokorba, fel- lebentve Justícia humoráról a fátylat, jobban mondva a kendőt, íme, egy kis bepillantás a tárgyalótermekbe. „Nem ismerem a paragrafusokat, mint az ügyvédek, mert becsületes és tisztességes ember vagyok.” „Vádlott, megértette az ön ellen felhozott vádakat? Megértettem, de nem nagyon.” „Hosszú ideig együtt voltunk, és nem állítom, hogy mind a három gyerek az övé, de úgy lenne tisztességes, ha kiválasztana legalább egyet.” „Nem gondoltam, hogy halott. Pontosan úgy nézett ki, mint amikor hazajön a kocsmából.” „A szemből félelmet és néhány rumot olvastam ki.” „Esküszöm, tisztelt bíróság, hogy Jaroslav egész éjszaka nálam volt, de ha a Boženánál aludt, akkor azt nem köszöni meg, és kihúzhatják az alibit.” „Egész idő alatt összesen há- romszor-pofoztam fel, és mindig azért, mert megcsalt a férjével.” „A felperes elégedetlen a házasságával. Az alperes csak a helyet foglalja az ágyában másvalaki helyett, aki sokkal jobban megérdemelné.” „Igen, panaszt emelek a vizsgálati fogság ellen, mert nincs itt se a Horváth, se a Holub.” „Nem szívesen lopok, de gyakran.” Martonyi Jánosnak tulajdonított ügynöki jelentéseket közöl az Élet és Irodalom „Egy polgár vallomásai” MT1-F1GYELŐ Kétség merült fel, hogy a politikus hitelessége és szavahihetősége „ellentmondás nélkül fedi-e egymást Martonyi János közszerepléseiben” - olvasható az Élet és Irodalom című hetüap tegnap megjelent számában. Kende Péter riportja felidézi a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökének Orbán Viktor tavalyi évértékelő beszéde előtt elmondott szavait. Martonyi akkor azt mondta, hogy „az igazi kérdés (...) az, hogy ki hisz még a magyar kormánynak, hol van, hova lett a szavahihetőségünk, hitelünk”. Kende Péter szerint Mártonja János volt külügyminiszter Marosvásárhelyi fedőnéven III/II-es informátorként írt jelentéseket külföldi útjairól. Martonyi János határozottan cáfolta, hogy informátorként dolgozott volna. „Az én bizonyítékaim szerint a Marosvásárhelyi fedőnevű informátor nem lehet más, mint Martonyi János” - mondta Kende Péter. Az Állambiztonsági Levéltárban őrzött munkadossziéban talált adatok alapján az újságíró azt állítja, hogy Mártonja János informátorként dolgozott az 1960-as években. A dossziéban 3-4 jelentés szerepel, valamint több feljegyzés a tartótiszttől - tette hozzá. A jelentések alapján négy bizo- nyítéka van arra, hogy Mártonja János fedőnéven jelentéseket írt külföldi útjairól, egyebek között londoni és moszkvai útja után: a Marosvásárhelyi-jelentésekben szereplő adatok megegyeznek Martonyi János életrajzi adataival - mondta Kende Péter. Az újságíró kiemelte: egy interjúban, amelyet április 16-án készített vele, az Orbán-kormány külügyminisztere elismerte, hogy a Marosvásárhelyi nevű informátor valóban ő volt, és azok az adatok, amelyek a dossziéban szerepelnek, tőle származnak, vagy róla szólnak. Martonyi János az MTI-nek nyilatkozva határozottan cáfolta Kende Péter állításait. „Nem voltam hálózati személy, nem végeztem hálózati tevékenységet, nem működtem együtt az állambiztonsági szervekkel, nem voltam informátor. Ezzel szemben 25 éven keresztül ellenséges személyként tartottak nyüván (...) Amiről ez a támadás szól, feltehetően azok a beszámolók, amelyeket a hatvanas évek második felében a tanulmá- nyutamról írtam, az akkor hatályos rendelkezések szerint” - hangsúlyozta Mártonja János hozzátéve, hogy soha olyasmit nem út ezekben a beszámolókban, ami bárkire nézve a legcsekélyebb mértékben is kárt okozhatott volna”. Martonyi elmondta, a beszámolókat a rendőrség számára készítette, de arról nem volt tudomása, hogy a beszámolókból valaki dossziét csinál, és fedőnévvel látja el. Hozzátette, a dokumentumok hitelességét semmi esetre sem tudja elfogadni. Martonyi János szerint politikai támadásról van szó, és nem tartja kizártnak, hogy jogi lépéseket is tesz az ügyben. A rendszerváltást követő kormányok tagjainak titkosszolgálati múltját vizsgáló - később alkotmányellenesnek njolvánított - Mécs-bizottság által összeállított listán szerepelt többek között Martonyi János neve is 2002-ben. A volt külügyminiszter akkor azt nyilatkozta: nem adott jelentéseket, nem kapott prémiumot, kedvezményeket, vagy bármi egyebet, ám megpróbálták beszervezni, 1979-ben. Az Alkotmánybíróság később az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte a bizottság munkáját, a rendőrség pedig ügyészi utasításra nyomozást indított az ügyben államtitoksértés gyanújával. KOMMENTÁR Kilóg a lóláb CZAJL1K KATALIN Megszoktuk már, ha miniszterelnökünk külföldre látogat, botrányos elszólásokra lehet tőle számítani. Ennek elsősorban nyilván az az oka, hogy Ficónak eddig nemigen volt alkalma gyakorolni a külhoni kormányfői kijelentéseket, lévén határon túl nem számít igazán vonzó partnernek, így nem nagyon hívják sehova. Ha pedig olykor-olykor mégis összejön a látogatás, kormányfőnk hálás örömében olyat talál mondani, amiből rosszabb esetben diplomáciai botrány keletkezik, jobb esetben itthon kényszerül magyarázkodni. Előbbire példa Fico szállóigévé vált kijelentése a Líbiában halálra ítélt bolgár nővérkékről, akiket tetteseknek nevezett. Nyilván nagyon akart valami nagyon hízelgőt mondani Kadhafinál tett audienciája előtt. Olyannyira, hogy teljesen elveszítette ítélőképességét, és nem ismerte fel, ebből nemzetközi égés lesz. Hát lett. Ám ha azt hittük, ebből biztos tanul Róbertunk, és legközelebb sokkal ügyesebb lesz, tévedtünk. Ezúttal az Angela Merkellel való találkozása ihlette meg. Hogy a kancellárasszony lássa, Szlovákia miniszterelnöke meghálálja ám, ha őt vendégségbe hívják, rögtön megígérte neki, német cég fogja megépíteni a Jaslovské Bohunice-i atomerőművet. Ami elég merész kijelentés, tekintve, hogy több milliárdos beruházásról van szó, s njólvános versenytárgyalásnak még se híre, se hamva. A keletkező újabb botrányt megneszelve nem maradt szó nélkül a kormányszóvivő, aki úgy pontosította főnöke szavait, hogy valójában nemzetközi verseny fog dönteni a kivitelezőről. A kettő persze nem zárja ki egymást, Robert Fico nyilván már most tudja, ki lesz a nyertes... Ezek után nem kell meglepődni, ha a beruházásra ugyancsak a fogukat fenő olaszok, amerikaiak, és további országok sem fognak sietni meghívót küldeni Szlovákia miniszterelnökének. Komolyra fordítva a szót, botrány, hogy Robert Fico mennyire nem érzi meg saját kijelentéseiben a botrányt. Rég rossz, ha a kormány- szóvivő kényszerül magyarázkodni, mit is akart valójában mondani a kormányfő. S a miniszterelnök - ha már valóban nincs érzéke ahhoz, mit szabad mondania, és mit nem - ahelyett, hogy egy valamire való kommunikációs tanácsadót venne maga mellé, s annak meg is fogadná a tanácsait, inkább támadást intéz a média ellen, politikai ellenfélnek titulálva azt. Erre mondják: kilóg a lóláb. JEGYZET Jegelt sorsok TALLÓSl BÉLA Évek óta ott lehetett már, s ha nincs a küakoltatás, akár további esztendőkig ott maradhatott volna. A jégen, újságpapírba bu- gyolálva. A szállítók vették észre. Annyi biztos, hogy már nem élt. Megfulladt még a szülés megindulása előtt vagy a szülés közben. Ezt állapította meg a kórbonctani vizsgálat. A születés dátumát viszont a kórboncnok sem tudta beazonosítani. Akár hosszú esztendők óta ott „fagyoskodhatott” a mélyhűtőben az a csecsemő, akinek tetemét idén tavasszal találták meg. És ez nem a tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott Hannibál ébredése című színes, feliratos francia-angol-ameri- kai thriller epizódja. Nem. Ez az élet. Kényeztették őt. A szemük fénye volt. Mindent megkapott. Még arra is ügyeltek, hogy ne legyen huzat a lakásban. Nehogy megcsapja őt. A túlzott fénytől is óvták. Déltájban, amikor legerősebben tűzött az ablakba a nap, még a rolót is lehúzták miatta. A legfinomabb magokat válogatták neki. Még gjóimöl- csöt is kapott. Egzotikusát. Szerette a sramlizenét. Volt kedvenc CD-je. És volt egy társa, a szemközti panel valamelyik lakásában. Ha az énekelt, ő is rá- kezdte. Csak úgy cifrázta. Zengett tőle az egész lakótelep. Szép madár volt, tény. Kanári vagy papagáj? A mai napig nem tudom. Azt viszont igen, hogy kedves ismerősöm társa külföldre utazott hosszabb időre. A madár hangját egyre ritkábban lehetett hallani. Talán egyik gazdája távolléte, hiánya viselte meg. Egyre búsabb lett, egyre többet gubbasztott. Alig-alig nyújtogatta szárnyait. A magokból is egjne kevesebbet csipegetett, a zeneszótól meg kimondottan irtózni kezdett. Felborzolta tollazatát, és idegesen rohangált a kalitka megszokott rácsai között. Egy reggelre aztán vége lett. Kimúlt. Kedves ismerősöm készített egy ládát, vattával kibélelte, és a madártetemet beletette. Lefödte, mint egy kis koporsót, és berakta a mélyhűtőbe. Három hónapig pihent ott, amíg szeretett társa megjött a tengerentúlról. Három hónapig őrizte a jégen, hogy kedvese utoljára láthassa még, és méltóképpen elbúcsúzhasson tőle. Amikor megjött, kivették a mélyhűtőből, kivitték a természetbe, és eltemették. Ahogyan az egy szívükhöz nőtt madárnak kijár. E megnjólvánulást kívülállóként úgy éltem meg, mint a legnagyobb, a legodaadóbb szeretetet a másik iránt. Az egjóittlétezés diadalát. TALLÓZÓ HOLLAND SAJTÓ Nyomatékosan figyelmeztette Hollandiában a titkosszolgálat Geert Wüders populista pártvezért, ne folytassa iszlámellenes kijelentéseit, mert azzal súlyos nemzetközi feszültséget okozhat-jelentette a holland sajtó. Radikálisabb vallási vezetők már felvetették a holland termékek bojkottját és a nagykövetek visszahívását. Wilders hatósági védelem alatt áll, mióta az iszlám bírálata miatt meggyilkolták Theo Van Gogh filmrendezőt.
