Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-27 / 97. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 28. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ llWiMllllliliillillWllliMIIIPlifiTrHITiTPTif íplTfiirrí TUTíTT TT Pert vesztett szexrabszolgák Helybenhagyva az elsőfokú ítéletet, a japán legfelsőbb bíróság is elutasította tegnap két kínai asszony kártérítési keresetét, akiket a második világháború idején kénysze­rítettek prostitúcióra a japán megszálló hatóságok. A leg­felsőbb bíróság elismerte ugyan, hogy a két asszonyt szexuális szolgálatokra kényszerítették, de elutasí­totta keresetüket arra hivat­kozva, hogy az 1952-es ja­pán-kínai békeegyezmény már rendezte a kérdést. Tör­ténészek szerint a második világháború idején mintegy 200 ezer ázsiai nő került ja­pán katonákat kiszolgáló bordélyházakba, főleg Korea és Kína területén, (m)- Azonnali feladatot kaptunk: ki kell találnunk, hogy értette a miniszterelnök úr, amit a sajtónak mon­dott! (Peter Gossónyi karikatúrája) NÉTVÉCMi Értem, de nem igazán Eltüntettek a szlovákok egy­millió magyart, és idén Bu- gár Béla kapja a Pro Probi- tate-Helytállásért díjat - ezek a hét főbb hírei. Szer­dától lehet javaslatot tenni a kitüntetett személyére, de máris több száz boríték ér­kezett az expártelnök nevé­vel a párt pozsonyi székhá­zába. Körmöl a gazdasági lobbi meg az ŠtB, ugyebár. HOLOP ZSOLT De hova lett egymillió magyar? Csütörtökön hozták nyilvánosság­ra Magyarországon a friss demog­ráfiai vészjóslásokat, 2050-ben az ország lakossága már csak 9 mil­lió körül alakul. A hírt nagyon gyorsan átvette a szlovák állami sajtóiroda is, a következő címmel: Fél évszázad múlva már csak 8 millió magyar lesz. De hiába örült, aki örült, a szlovákok sem állnak jobban ezen a téren, sőt - ők kevesebből fogynak. A hasonló demográfiai jóslatot itt néhány hónappal ezelőtt tették közzé, az az Ötszáz év múlva kihalnak a szlovákok címet kapta. Még né­hány globális jelenség figyelem- bevételével könnyedén felvázol­hatjuk, hogyan fog festeni az or­szág. Botanikusok jelentik, újfajta vegetációk jelennek meg a szélvi­hartól elpusztított Magas-Tátrá- ban. Globálisfelmelegedés-kuta- tók pedig azt, hogy Olaszország­ban lesz a Szahara, mi pedig ka­punk egy mediterrán éghajlatot. Hozzávéve a mai névadási trende­ket, száz év múlva csupa Enríkók és Kevinek csókolóznak majd az Eszmeraldákkal és Luzmaríjákkal a tátraalji narancsligetek alatt, miközben a főn meleg fuvallata lágyan legyezi a lomnici olajfák hegyét. Borovička helyett pedig kaktuszpálinka lesz a nemzeti ital. Ha Slota feltámad, rögtön ön­gyilkos lesz. Ez van. Na de bennünket, szlovákiai magyarok egyik jóslat sem érint, ne búslakodjunk hát, annál is in­kább, mert itt van például május elseje és idén négy napig fog tar­tani. Senki se csodálkozzon, ha felvonuló kormányfőbe botlik, amikor reggel sörért megy, Ro­bert Fico egy hónapja készül a munka ünnepére és mától keddig felvonulási területté nyilvánította az egész országot. Lesz lufifújó és sörbefojtottvirsli-evő verseny, meg még sok meglepetés és mu­tatvány, hogy csak egyet említ­sünk, erős emberek, például mi­niszterek tépik szét a népnyomo­rító régi munkatörvénykönyvet, ahogy Fekete Laci szokta a tele­fonkönyveket. De nem is tudom, szabad-e írni ilyesmiket, amikor a héten Fico megtámadta a sajtó- szabadságot. Mi van, ha komo­lyan veszik, vagy ha tényleg mun­katörvénykönyvet fognak széttép­ni. Egyik sem zárható ki. Törvényszéki gyilkosság végre­hajtása egy megtört nyugdíjason - ezt Jozef Majský mondta bírál­nak. 12 évet kapott a mondatért. Egy másik bíróság meg felfedezte a kiterjesztett képviselői mentel­mijogot. Csak azt tudom ajánlani, aki benzinkutat akar kirabolni, vi­gyen magával képviselőcsemetét. Különben csoportosan elkövetett fegyveres rajtaütésként fogják ke­zelni az ügyet, de ha okosan be­szervezzük valamelyik képviselői fiát, akkor csak lopásért csíphet­nek nyakon és megússzuk feltéte­les büntetéssel. Szerencsére a héten elfogtunk egy levelet, amely a bírósági aranyköpéseket fűzi csokorba, fel- lebentve Justícia humoráról a fátylat, jobban mondva a kendőt, íme, egy kis bepillantás a tárgya­lótermekbe. „Nem ismerem a paragrafuso­kat, mint az ügyvédek, mert be­csületes és tisztességes ember va­gyok.” „Vádlott, megértette az ön ellen felhozott vádakat? Megértettem, de nem nagyon.” „Hosszú ideig együtt voltunk, és nem állítom, hogy mind a há­rom gyerek az övé, de úgy lenne tisztességes, ha kiválasztana leg­alább egyet.” „Nem gondoltam, hogy halott. Pontosan úgy nézett ki, mint ami­kor hazajön a kocsmából.” „A szemből félelmet és néhány rumot olvastam ki.” „Esküszöm, tisztelt bíróság, hogy Jaroslav egész éjszaka ná­lam volt, de ha a Boženánál aludt, akkor azt nem köszöni meg, és kihúzhatják az alibit.” „Egész idő alatt összesen há- romszor-pofoztam fel, és mindig azért, mert megcsalt a férjével.” „A felperes elégedetlen a házas­ságával. Az alperes csak a helyet foglalja az ágyában másvalaki he­lyett, aki sokkal jobban megérde­melné.” „Igen, panaszt emelek a vizsgá­lati fogság ellen, mert nincs itt se a Horváth, se a Holub.” „Nem szívesen lopok, de gyak­ran.” Martonyi Jánosnak tulajdonított ügynöki jelentéseket közöl az Élet és Irodalom „Egy polgár vallomásai” MT1-F1GYELŐ Kétség merült fel, hogy a politi­kus hitelessége és szavahihetősé­ge „ellentmondás nélkül fedi-e egymást Martonyi János közsze­repléseiben” - olvasható az Élet és Irodalom című hetüap tegnap megjelent számában. Kende Péter riportja felidézi a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöké­nek Orbán Viktor tavalyi évérté­kelő beszéde előtt elmondott sza­vait. Martonyi akkor azt mondta, hogy „az igazi kérdés (...) az, hogy ki hisz még a magyar kor­mánynak, hol van, hova lett a sza­vahihetőségünk, hitelünk”. Kende Péter szerint Mártonja János volt külügyminiszter Ma­rosvásárhelyi fedőnéven III/II-es informátorként írt jelentéseket külföldi útjairól. Martonyi János határozottan cáfolta, hogy infor­mátorként dolgozott volna. „Az én bizonyítékaim szerint a Maros­vásárhelyi fedőnevű informátor nem lehet más, mint Martonyi Já­nos” - mondta Kende Péter. Az Ál­lambiztonsági Levéltárban őrzött munkadossziéban talált adatok alapján az újságíró azt állítja, hogy Mártonja János informátor­ként dolgozott az 1960-as évek­ben. A dossziéban 3-4 jelentés szerepel, valamint több feljegyzés a tartótiszttől - tette hozzá. A jelentések alapján négy bizo- nyítéka van arra, hogy Mártonja János fedőnéven jelentéseket írt külföldi útjairól, egyebek között londoni és moszkvai útja után: a Marosvásárhelyi-jelentésekben szereplő adatok megegyeznek Martonyi János életrajzi adataival - mondta Kende Péter. Az újság­író kiemelte: egy interjúban, ame­lyet április 16-án készített vele, az Orbán-kormány külügyminiszte­re elismerte, hogy a Marosvásár­helyi nevű informátor valóban ő volt, és azok az adatok, amelyek a dossziéban szerepelnek, tőle szár­maznak, vagy róla szólnak. Martonyi János az MTI-nek nyi­latkozva határozottan cáfolta Ken­de Péter állításait. „Nem voltam hálózati személy, nem végeztem hálózati tevékenységet, nem működtem együtt az állambizton­sági szervekkel, nem voltam infor­mátor. Ezzel szemben 25 éven ke­resztül ellenséges személyként tar­tottak nyüván (...) Amiről ez a támadás szól, feltehetően azok a beszámolók, amelyeket a hatvanas évek második felében a tanulmá- nyutamról írtam, az akkor hatá­lyos rendelkezések szerint” - hangsúlyozta Mártonja János hoz­zátéve, hogy soha olyasmit nem út ezekben a beszámolókban, ami bárkire nézve a legcsekélyebb mér­tékben is kárt okozhatott volna”. Martonyi elmondta, a beszámo­lókat a rendőrség számára készí­tette, de arról nem volt tudomása, hogy a beszámolókból valaki dossziét csinál, és fedőnévvel látja el. Hozzátette, a dokumentumok hitelességét semmi esetre sem tudja elfogadni. Martonyi János szerint politikai támadásról van szó, és nem tartja kizártnak, hogy jogi lépéseket is tesz az ügyben. A rendszerváltást követő kor­mányok tagjainak titkosszolgálati múltját vizsgáló - később alkot­mányellenesnek njolvánított - Mécs-bizottság által összeállított listán szerepelt többek között Martonyi János neve is 2002-ben. A volt külügyminiszter akkor azt nyilatkozta: nem adott jelentése­ket, nem kapott prémiumot, ked­vezményeket, vagy bármi egye­bet, ám megpróbálták beszervez­ni, 1979-ben. Az Alkotmánybíró­ság később az alaptörvénnyel el­lentétesnek ítélte a bizottság munkáját, a rendőrség pedig ügyészi utasításra nyomozást in­dított az ügyben államtitoksértés gyanújával. KOMMENTÁR Kilóg a lóláb CZAJL1K KATALIN Megszoktuk már, ha miniszterelnökünk külföldre látogat, botrányos elszólásokra lehet tőle számítani. Ennek elsősorban nyilván az az oka, hogy Ficónak eddig nemigen volt alkalma gyakorolni a külhoni kormányfői kijelentéseket, lévén határon túl nem számít igazán von­zó partnernek, így nem nagyon hívják sehova. Ha pedig olykor-oly­kor mégis összejön a látogatás, kormányfőnk hálás örömében olyat talál mondani, amiből rosszabb esetben diplomáciai botrány kelet­kezik, jobb esetben itthon kényszerül magyarázkodni. Előbbire példa Fico szállóigévé vált kijelentése a Líbiában halálra ítélt bolgár nővérkékről, akiket tetteseknek nevezett. Nyilván na­gyon akart valami nagyon hízelgőt mondani Kadhafinál tett audi­enciája előtt. Olyannyira, hogy teljesen elveszítette ítélőképessé­gét, és nem ismerte fel, ebből nemzetközi égés lesz. Hát lett. Ám ha azt hittük, ebből biztos tanul Róbertunk, és legközelebb sokkal ügyesebb lesz, tévedtünk. Ezúttal az Angela Merkellel való találko­zása ihlette meg. Hogy a kancellárasszony lássa, Szlovákia minisz­terelnöke meghálálja ám, ha őt vendégségbe hívják, rögtön meg­ígérte neki, német cég fogja megépíteni a Jaslovské Bohunice-i atomerőművet. Ami elég merész kijelentés, tekintve, hogy több milliárdos beruházásról van szó, s njólvános versenytárgyalásnak még se híre, se hamva. A keletkező újabb botrányt megneszelve nem maradt szó nélkül a kormányszóvivő, aki úgy pontosította főnöke szavait, hogy valójá­ban nemzetközi verseny fog dönteni a kivitelezőről. A kettő persze nem zárja ki egymást, Robert Fico nyilván már most tudja, ki lesz a nyertes... Ezek után nem kell meglepődni, ha a beruházásra ugyan­csak a fogukat fenő olaszok, amerikaiak, és további országok sem fognak sietni meghívót küldeni Szlovákia miniszterelnökének. Komolyra fordítva a szót, botrány, hogy Robert Fico mennyire nem érzi meg saját kijelentéseiben a botrányt. Rég rossz, ha a kormány- szóvivő kényszerül magyarázkodni, mit is akart valójában mondani a kormányfő. S a miniszterelnök - ha már valóban nincs érzéke ah­hoz, mit szabad mondania, és mit nem - ahelyett, hogy egy valamire való kommunikációs tanácsadót venne maga mellé, s annak meg is fogadná a tanácsait, inkább támadást intéz a média ellen, politikai ellenfélnek titulálva azt. Erre mondják: kilóg a lóláb. JEGYZET Jegelt sorsok TALLÓSl BÉLA Évek óta ott lehetett már, s ha nincs a küakoltatás, akár továb­bi esztendőkig ott maradhatott volna. A jégen, újságpapírba bu- gyolálva. A szállítók vették ész­re. Annyi biztos, hogy már nem élt. Megfulladt még a szülés megindulása előtt vagy a szülés közben. Ezt állapította meg a kórbonctani vizsgálat. A szüle­tés dátumát viszont a kórbonc­nok sem tudta beazonosítani. Akár hosszú esztendők óta ott „fagyoskodhatott” a mélyhű­tőben az a csecsemő, akinek te­temét idén tavasszal találták meg. És ez nem a tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott Hannibál ébredése című színes, feliratos francia-angol-ameri- kai thriller epizódja. Nem. Ez az élet. Kényeztették őt. A szemük fénye volt. Mindent megkapott. Még arra is ügyeltek, hogy ne legyen huzat a lakásban. Nehogy meg­csapja őt. A túlzott fénytől is óv­ták. Déltájban, amikor leg­erősebben tűzött az ablakba a nap, még a rolót is lehúzták mi­atta. A legfinomabb magokat válogatták neki. Még gjóimöl- csöt is kapott. Egzotikusát. Sze­rette a sramlizenét. Volt ked­venc CD-je. És volt egy társa, a szemközti panel valamelyik la­kásában. Ha az énekelt, ő is rá- kezdte. Csak úgy cifrázta. Zen­gett tőle az egész lakótelep. Szép madár volt, tény. Kanári vagy papagáj? A mai napig nem tudom. Azt viszont igen, hogy kedves is­merősöm társa külföldre utazott hosszabb időre. A madár hang­ját egyre ritkábban lehetett hal­lani. Talán egyik gazdája távol­léte, hiánya viselte meg. Egyre búsabb lett, egyre többet gub­basztott. Alig-alig nyújtogatta szárnyait. A magokból is egjne kevesebbet csipegetett, a zene­szótól meg kimondottan irtózni kezdett. Felborzolta tollazatát, és idegesen rohangált a kalitka megszokott rácsai között. Egy reggelre aztán vége lett. Kimúlt. Kedves ismerősöm készített egy ládát, vattával kibélelte, és a madártetemet beletette. Leföd­te, mint egy kis koporsót, és be­rakta a mélyhűtőbe. Három hó­napig pihent ott, amíg szeretett társa megjött a tengerentúlról. Három hónapig őrizte a jégen, hogy kedvese utoljára láthassa még, és méltóképpen elbúcsúz­hasson tőle. Amikor megjött, ki­vették a mélyhűtőből, kivitték a természetbe, és eltemették. Ahogyan az egy szívükhöz nőtt madárnak kijár. E megnjólvánulást kívülállóként úgy éltem meg, mint a legna­gyobb, a legodaadóbb szeretetet a másik iránt. Az egjóittlétezés diadalát. TALLÓZÓ HOLLAND SAJTÓ Nyomatékosan figyelmeztette Hollandiában a titkosszolgálat Geert Wüders populista pártve­zért, ne folytassa iszlámellenes kijelentéseit, mert azzal súlyos nemzetközi feszültséget okozhat-jelentette a holland sajtó. Radi­kálisabb vallási vezetők már fel­vetették a holland termékek boj­kottját és a nagykövetek visszahí­vását. Wilders hatósági védelem alatt áll, mióta az iszlám bírálata miatt meggyilkolták Theo Van Gogh filmrendezőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom