Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-26 / 96. szám, csütörtök

6 Fókuszban: szexuális zaklatás a munkahelyen - hirdetés ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 26. www.ujszo.com TÉNYEK ÉS TÉVHITEK Tévhit: A szexuális zaklatás lá­zas üldözése megöli a munkahe­lyi romantikát. Tények: A nemzetközi tapaszta­latok szerint nem beszélhetünk a szexuális zaklatás lázas üldözé­séről. Ellenkezőleg, egy nagy­mértékben látens (titokban ma­radó) jelenségről van szó, mely csak az esetek töredékében kerül felszínre, kivizsgálásra még ki­sebb arányban, a szexuális zakla­tás ügyekben hozott elmaraszta­lások száma pedig még ennél is csekélyebb. Tévhit: Szexuális zaklatást a ki­éhezett férfiak/nők követnek el, akik nem tudnak partnert talál­ni. Tények: A zaklatok jellemzően nem egyedülállók, hanem van állandó partnerük/házastársuk. A szexuális zaklatás továbbá olyan, általában az egyenlődén viszonyokat kiaknázó magatar­tás, amely az elszenvedőjét megalázza és ellehetedeníti. A szexuális zaklatással az elkövető jellemzően nem valamiféle sze­xuális kielégítedenséget próbál orvosolni, hanem dominanciá­ját, a másik személy feletti hatal­mát igyekszik bizonyítani, meg­alapozni vagy megtartani. Tévhit: Szexuális zaklatást csak bizonyos (pl. szakképzetíen) fér­fiak/nők, vagy csak bizonyos munkahelyeken (pl. gyárakban, kórházakban, stb.) követnek el. Tények: Szexuális zaklatást min­den munkahelyen elkövetnek. Mivel ez jellemzően olyan maga­tartás, amely gyakran kötődik munkahelyi hierarchiához, két­ségtelenül ismertebb felettes-be­osztott viszonylatban. Szexuális zaklatást ugyanakkor gyakorlati­lag minden munkakörben dolgo­zó személy elkövethet, teljesen függetlenül képzettségétől és nagyjából függetlenül a beosztá­sától is. A hierarchiában felfelé irányuló zaklatás valóban rit­kább, de az sem kizárt. Tévhit: A szexuális zaklatás oka a nők kihívó magatartása, „sze­xis” öltözködése. Tények: Szexuális zaklatást bár­ki elszenvedhet, az elszenvedők közt mindenféle és -fajta nő megtalálható teljesen függetle­nül attól, hogy az uralkodó szép­ségideái vagy erkölcsi normák szerint csinosan öltözködik-e, vagy sem, visszahúzódóan visel- kedik-e vagy sem. Számos mun­kahelyen ráadásul előírás olyan ruházat viselése, amely máshol már túlzottan kihívónak minő­sülne (ilyen pl. a vendéglátóipar­ban gyakran kötelezően előírt miniszoknya). Az, hogy az elkö­vető mit és miért érzékel kihívó­nak, meglehetősen egyéni. A zaklató maga dönt arról, kit kí­ván zaklatni, így nem állítható, hogy a szexuális zaklatás kiindu­lópontja az elszenvedő magatar­tása vagy ruházata volna. A zak­latás egy olyan norma megsérté­se, mely az azonos munkahelyen dolgozók közti emberi tiszteletet és megbecsülést tekinti a mun­kavégzés alapjának, és e sére­lemmel az egyenlő munkakörül­ményeket aláássa. Tévhit: Szexuális zaklatás nem is létezik, a nők egyszerűen félreér­tik az udvarlást. E tévhit enyhébb változata: Ez egy kommunikáci­ós probléma. Tények: Figyelembe véve, hogy a zaklatás elszenvedői rendsze­rint enyhébb esetben megalázva, semmibe véve érzik magukat, súlyosabb esetben félnek és erősen traumatizálódnak, ha egyáltalán állítható valakiről az, hogy félreért valamit, az a zakla­tó. A zaklatás elszenvedői rend­szerint pontosan tisztában van­nak azzal, hogy zaklatják őket, és bár előfordul, hogy e zaklatás­nak különböző okokból (egzisz­tenciális kényszerből, bizakodás­ból, hogy akkor a zaklatás abba­marad, stb.) engednek, az üyen kapcsolat rendszerint nem mu­tatja az 'egyenrangú kapcsolat je­gyeit. A zaklatónak rendszerint szintén nincsenek kétségei azzal kapcsolatban, hogy amit tesz, az a hatalmának valamifajta fitog- tatása. A szexuális zaklatás jel­lemzően tudatos magatartás. Tévhit: A szexuális zaklatás nem jellemző, a nők ezzel csak vádas­kodnak. Tények: A statisztikák és a láten­cia azt bizonyítják, hogy a nők a megtörtént esetek legnagyobb részében nem fordulnak ezzel a problémával senkihez. A szexuá­lis zaklatás igen gyakran történik tanúk nélkül, így a zaklatott sze­mélynek a gyakran emlegetett „egy állítás - egy tagadás” hely­zetben kellene megvédenie állás­pontját. Tévhit: Nem kell neki jelentősé­get tulajdonítani, mindenki túl­éli. Tények: A szexuális zaklatást az esetek túlnyomó többségében az áldozat valóban túléli. A je­lenség azonban olyan súlyos pszichikai, fizikai és társadalmi hatással jár, amely miatt nem szabad és nem is érdemes baga­tellizálni. (nn, -cz-e) Fontos, hogy a szexuális zaklatást megkülönböztessük a partnerkapcsolatra irányuló kezdeményezéstől Ne hagyják magukat „tapizni”! A zaklatott nők legtöbbje nem tesz feljelentést, mert a pereskedésnek is megvannak a maga hátulütői (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) A közelmúltban egy ameri­kai nő azért jelentette fel kollégáját, mert éveken át egy kolbásszal szexuális já­tékokat imitált neki a mun­kahelyén és péniszt ábrázo­ló nyakláncot hordott. ítélet még nincs az ügyben, de nem lenne meglepetés, ha a férfit elítélnék szexuális zaklatásért. ÖSSZEÁLLÍTÁS Pontos adatok nincsenek arról, a munkavállalók mekkora ará­nyát érte szexuális zaklatás a munkahelyén. Az Európai Unió­ban utoljára 1998-ban készült ez­zel kapcsolatos felmérés, mely azt mutatta, hogy a nőknek 30-50%- a, a férfiaknak 10%-a szenvedett el kínos nemi közjátékot. A felmé­rés során az egyes uniós orszá­gokban nagymértékű eltérés volt tapasztalható: egyes országokban a nők mintegy 70-80%-a számolt be ilyen tapasztaltról. Ez az elté­rés valószínűleg főként az adott országokban a társadalmi nemi szerepekről vallott általános felfo­gásnak, valamint a szexuális zak­latás elleni hatékony jogorvoslati lehetőségeknek a következménye. Utcán és munkahelyen A szexuális zaklatás fogalma gyakorlatilag azt a magatartást igyekszik meghatározni, amely­nek során valaki a nemi hovatar­tozása miatt szenved el zaklatást. Jelenleg a szexuális zaklatásnak két fajtáját különböztetik meg. Az egyik az úgynevezett utcai, közté­ri, tömegközlekedési eszközökön, szórakozóhelyeken stb. elkövetett nemi alapú zaklatás, melynek gyakori formája járműveken tör­ténő fogdosás („tapizás”), az ut­cán gyakran hallható „utánafü- tyülés”, az ún. „utcai, éttermi be­szólások”, a „megbámulás” stb. Általában kevésbé káros hatást gyakorol az elszenvedőre, de ha­tása így sem elhanyagolható. A szexuális zaklatás másik faj­tája a munkahelyi szexuális zakla­tás. A munkahelyi szexuális zak­latás jellemzően hosszabb időn át tart, és ismerős kolléga, ügyfél, akár tanár is elkövetheti. A nem­zetközi felmérések szerint mind az elszenvedő, mind a társadalom tekintetében hosszantartó káro­kat okoz. Tapasztalatok bizonyít­ják, hogy minden dolgozó na­gyobb biztonságban érzi magát, ha a munkahelyén vannak a sze­xuális zaklatásra vonatkozó irányelvek és eljárási szabályok, mivel ezek biztosítják azt, hogy a szexuális zaklatást meg lehessen különböztetni a valódi partner- kapcsolatra irányuló kezdemé­nyezéstől. Hallgatásba burkolóznak A szexuális zaklatásnak kitett személyek általában visszalépnek a feljelentéstől, amint megtudják: nevük az eljárás során nem ma­radhat titokban. A hallgatás má­sik oka, hogy elég nehéz bebizo­nyítani a zaldatás tényét. Tárgyi bizonyíték illetve tanúk hiányá­ban gyakorlatilag lehetetlen meg­nyerni egy ilyen pert. Mindemel­lett tájékozatlanok vagyunk a té­mával kapcsolatban. Sokan vélik úgy, hogy a szexuális tartalmú e- mailek küldözgetése, a pornográf felvételek kifüggesztése a falra még nem minősül szexuális zakla­tásnak. Pedig elvileg ez is annak számít. Aki nem akar átesni a megle­hetősen hosszadalmas, ráadásul túl sok sikerrel nem kecsegtető jo­gi procedúrán, az nem sok min­dent tehet. Ebben az esetben cél­szerű minden diplomáciai érzéket latba vetve megbeszélni a problé­mát a zaklatóval. Ha ez nem vezet eredményre, egy harmadik sze­mély bevonása lehet a következő állomás. Sok esetben hasznos le­het mediátort, azaz külső taná­csadót bevonni a konfliktuskeze­lésbe. (-cz-e, h) Az EU 2002-ben hozott olyan szabályozást, mely kétséget kizáróan megadja a magatartás meghatározását Nálunk ismeretlen a szexuális zaklatás fogalma ÖSSZEFOGLALÓ Nem csupán testi érintéssel, hanem szexuális tartalmú képek kiragasztásával, obszcén viccek mesélésével is lehet szexuálisan zaklatni a kollégát a munkahe­lyen. Ha valaki úgy érzi, szexuá­lis vagy bármilyen jellegű zakla­tás érte, fordulhat bírósághoz, indíthat munkaügyi, személyisé­gijogi vagy polgári pert zaklatója ellen, továbbá becsületsértés jog­címén büntetőeljárást is kezde­ményezhet. Kérdés persze, van-e értelme bírósághoz fordulni, a hazai jog­szabályok ugyanis nem tartal­mazzák a szexuális zaklatás defi­nícióját, az esélyegyenlőségi tör­vény és a munkatörvénykönyv is csupán a zaklatás fogalmát isme­ri. Magyarán nincs semmilyen jogszabály, amely a szexuális zak­latást nevesítené. Az Európai Unió 2002-ben azonban hozott olyan szabályozást, mely kétséget kizáróan megadja a szexuális zak­latás meghatározását, és egyúttal leszögezi, hogy a szexuális zakla­tás a nemi alapú diszkrimináció egyik fajtája. A foglalkoztatás so­rán biztosítandó egyenlő bánás­módról szóló 1976. évi irányelv (76/207/EEC) jelentős módosítá­sa a 2002/73/EC irányelvben tör­tént meg, mely bevezette a koráb­biakhoz képest új, korszerűbb meghatározást. Az uniós irányel­vek az Európai Unió tagállamaira nézve kötelezőek. Az irányelv alapján: (a) közvetlen diszkrimi­náció valósul meg, ha valaki a ne­me miatt kevésbé kedvező bánás­módban részesül, részesült, vagy várhatóan ilyen bánásmódban fog részesülni, mint mások; (b) köz­vetett diszkrimináció valósul meg, ha egy látszólag semleges szabály, előírás vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személye­ket a másik nemhez tartozó sze­mélyekhez képest hátrányos hely­zetbe hozna, kivéve, ha ez a sza­bály, előírás vagy gyakorlat tár­gyilagosan igazolható törvényes cél érdekében történik, és az e cél eléréséhez alkalmazott eszköz megfelelő és szükséges; (c) a zak­latás olyan, az ember neméhez kötődő nem kívánatos magatar­tás, melynek célja vagy hatása egy másik személy méltóságának megsértése, és megfélemlítő, el­lenséges, megalázó megszégye­nítő vagy támadó környezetet te­remtése; (d) a szexuális zaklatás olyan, szexuális jellegű, nem kí­vánatos testi, szóbeli vagy non- verbális magatartás, melynek cél­ja vagy hatása egy másik személy méltóságának megsértése, és megfélemlítő, ellenséges, mega­lázó megszégyenítő vagy támadó környezetet teremtése. A hatályos esélyegyenlőségi törvény alapján zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb ter­mészetű magatartás, amely az érintett személynek korával, fo­gyatékosságával, nemével, szexu­ális irányultságával stb. függ össze, és célja vagy hatása vala­mely személlyel szemben megfé­lemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó kör­nyezet kialakítása. A nemzetközi jog ennél jóval pontosabban írja körül a fogal­mat. Az ENSZ CEDAW Bizottsága által kidolgozott meghatározása szerint a szexuális zaklatás „ma­gában foglalja az olyan szexuáli­san determinált nemkívánatos vi­selkedést, mint a testi kontaktus és közeledés, a szexuális színe­zetű megjegyzések, pornográf ké­pek mutogatása és szexuális igé­nyek kinyilvánítása akár szóval, akár tettel. Az ilyen viselkedés megalázó lehet, egészségügyi problémákat okozhat és a bizton­ságérzet megrendüléséhez vezet­het; diszkriminatív, amennyiben a nő okkal feltételezheti, hogy ha visszautasítja, akkor hátrányos helyzetbe kerül foglalkoztatása, felvétele vagy előmenetele szem­pontjából vagy hogy emiatt ellen­séges munkahelyi légkör alakul ki körülötte”, (nn, -cz-e) VASARNAľ Száguldozó huligánok-e a motorosok? * Bársonyvirág: plusz ajándék virágmag a Vasárnaptól * UPC- és DIGI-tévéműsor május 4-éig!

Next

/
Oldalképek
Tartalom