Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-25 / 95. szám, szerda

u Közügy ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 25. www.ujszo.com Nádszeg és Királyrév polgármestere, valamint a Szlovák Vízügyi Társaság vágsellyei illetékese reagál az Új Szóban névtelenül nyilatkozó vízügyi szakértő állításaira A Feketevízzel nem „barátságos mérkőzést” vívtak Vágsellye/Nádszeg/Királyrév. Lapunk április 4-én megje­lent mellékletében az „Egy évvel ezelőtt volt árvíz a Kis-Dunánál” című írásban egy neve elhallgatását ké­rő vízügyi szakember a Nádszegen tavaly március végén és április elején fe­nyegető árvíz egyéves év­fordulója kapcsán nyilat­kozott arról, hogy az árvíz- védelmi munkálatok során milyen mulasztásokat ta­pasztalt a vízügyi vállalat illetékes vágsellyei igazga­tósága részéről. GAÁL LÁSZLÓ Az üggyel kapcsolatban Miroslav Spál, a Szlovák Vízügyi Vállalat vágsellyei vállalatának, az Alsó-Vág Menti Ármentesítő Vállalat igazga­tójának, valamint Juhos Ferenc nádszegi és Racskó Pál királyrévi polgármesternek a véleményét is kikértük. A névtelenül nyilatkozó vízügyi szakember - akit a vállalat egy másik részlegéről vezényeltek Nádszegre és három napon ke­resztül a gát egyik szakaszán irá­nyította a homokzsákokkal való gátmagasítást - több, általa hiá­nyosságnak vélt dologra is felhívta a figyelmünket. Főként azt kifogásolta, hogy az illetékes vízügyisek nem adtak kel­lő számban olyan szakembert a gá­ton dolgozó emberek mellé, aldk megmutatták volna, miként kell helyesen megtölteni és a gátra rak­ni a zsákokat. „Előfordult, hogy a homokzsákokat 40-50 kiló homok­kal töltötték meg, ami elképzelhe­tetlen. Ha 500 méterre kell vállon cipelni a zsákot, akkor nem létezik, hogy ezt búja valaki. Az is megen­gedhetetlen volt, hogy a gát lábá­nál traktorokkal jártak, kigyúrták a talajt. Pedig ilyen helyzetekben a gáttól 30-40 méter távolságban nem szabad járművel járni. Ezeken a területeken a legnagyobb a buz­gárok veszélye. És ezt az emberek nem tudták, az illetékes vágsellyei vállalattól senki nem figyelmeztet­te őket erre.” Beszélgetőpartnerem egy névtelen levelet is megmuta­tott, amelynek írója szerint a nád­szegi helyzetet ismerő, de a szak­mában is jártas ember lehet. Sze­rinte a vízálláson az is rontott, hogy a megfelelő helyen későn zárták el a zsilipet, s a homokzsákokat nem megfelelő minőségű anyaggal töl­tötték meg, nem volt elég zsák stb. A panaszos többször is hangsúlyoz­ta: nem a gáton dolgozó helybeliek munkáját, hanem a szakmabeliek hozzáállását kifogásolja. „Biztos, hogy előfordulnak hibák ilyen munkánál. De ha két-három- ezer ember spontán jön oda, és mindegyikük segítem szeretne, meg akatja mentem a községet, ak­kor oda újabb két-háromezer szak­ember kellene, aki irányítja őket - reagált az elmondottakra Juhos Fe­renc, Nádszeg polgármestere. - De az is kérdés, hogy ki a szakember? Az, aki már volt ilyen helyzetben, aki csinálta ezt a munkát, vagy az, aki csak odajön, és azt mondja: ő ezt tanulta? Az, hogy a zsákokba több homok került, mint kellett, vagy nem pontosan úgy voltak le­rakva, mint kellett volna, két do­lognak tudható be: ha az ember lai­kusként tölti a zsákot, azt mond­hatja, tegyünk bele még egy lapát­tal többet, hogy magasabb legyen. A másik dolog az, hogy a zsákfekte­tés akkor nem volt pontos, amikor az emberek már öt-hat órát egy­folytában dolgoztak, a fáradtság, a kimerültség jelei kezdtek megmu­tatkozni, és akkor már nem tudtak úgy odafigyelni. Ám amikor újult erővel kezdtek neki, megint jól rak­ták a zsákokat. Ha minden zsákot pontosan úgy akartunk volna elhe­lyezni, ahogyan a szakirodalom megköveteli, akkor a mai napig ott rakhatnánk a zsákokat. S altkor a kérdés már az, hogy meg akatjuk-e mentem a falut, vagy úgy dolgoz­nánk, amint az a szakirodalomban szerepel” - reagált a polgármester a szakember kifogásaira. Spál: tanulságból - gáterősítés Kérdésünkre, miért csak egy év után jelentkezett a kifogásaival, a névtelen nyilatkozó azt felelte: vár­ta, hogy a vállalaton belül milyen tanulságokat vonnak le az akkori hibákból, milyen lépéseket tesznek ezek kiküszöbölésére, de egy év után sem szerzett tudomást ilye­nekről. „Nem igaz, hogy semmi­lyen lépések nem történtek, csak éppen a szóban forgó szakember­nek nincs tudomása azokról --véli Miroslav Spál, a vízügyi vállalat vágsellyei részlegének igazgatója. „Ott, ahol ezernél több ember dolgozik a gáton, nem lehet mindenki mellé egy vízügyi szak­embert állítani.“- Ha egy bizonyos szintű vezetői beosztásban lévő szakemberről van szó, aki ráadásul a vállalat egy másik részlegéből való, akkor nem is indokolt, hogy őt ilyen lépésekről tájékoztassák, hiszen ez az ő mun­káját közvetlenül nem érinti. Más dolog lenne, ha nyíltan kiállt volna, s megfelelő szakmai fórumon mondta volna el a kifogásait. Ha valóban tapasztalt szakember, szí­Árvízkárok és kártérítés Királyrév. Habár a legrosszabbat, a gátszakadást egy éve sikerült megakadályozni, az árvízkárok még jóval az ár levonulása után is je­lentkeztek. Királyrévben például a talajvíz mozgása következtében a községi hivatallal közös épületben lévő kultúrház falán keletkezett olyan hatalmas repedés, hogy az épület alapjait sürgősen alá kellene betonozni. Károsodott a szolgáltatások háza is, a fútballstadion, az Agrostaar szövetkezet székháza, az iskola tornaterme és sok családi ház. Avíz elöntött közel 1200 hektárnyi szántóföldet, a Királyrév ka­taszterében keletkezett összkár a polgármester hivatalos jelentése szerint több mint 31,2 millió koronára becsülték. A kerületi környe­zetvédelmi hivataltól a község eddig 2 231681 korona kártérítést ka­pott, az összeg 70 százalékát a közveden mentési munkálatok költsé­gébe, fennmaradó hányadát a tönkretett községi utak javítására for­dították. Szúnyogirtásra kaptak 222 ezer koronát, és külön 200 ezer koronát adott a megyei hivatal a szántóföldön kiépített nyúlgátak el­távolítására. A polgármester megemlítette: egy magánvállalkozó is megkereste őt, hogy felajánlja a segítségét. Az elektrotechnikai be­rendezésekkel foglalkozó taksonyi Zelenák Iván egy hűtőszekrényt ajándékozott a királyrévi iskolának, (gl) A Feketevíz gátja Nádszegnél 2006. április 2-án... ... és 2007. április 2-án zetet, nem lehettek átfogó infor­mációi. Éppen ezért nem helyes, ha részinformációk alapján mond bírálatot.” Racskó Pál, Királyrév polgár- mestere határozottan cáfolja, hogy a vágsellyei igazgató és be­osztottai nem tettek volna meg mindent a védelem során. „Spál igazgató már mácius 31-én reggel­től állandóan itt volt velünk, folya­matosan tájékoztatott az aktuális helyzetről, a vízállásról. Habár itt Királyrévben nem kellett közvetle­nül a gáton dolgozni, hanem a kertekbe, udvarokba bejövő víz elé kellett homokszákokat rakni, az egyik vágsellyei vízügyi szak­ember itt is többször megjelent, és irányította az embereket.” A pol­gármester elmondta, a királyrévi- ek közül sokan éppen a nádszegi gáton tanulták meg a zsákrakást. „Amikor kihirdettettem a községi hangszórón keresztül, hogy segít­ségre van szükség, azonnal több mint kétszáz ember jelentkezett. Százat Nádszegre küldtem, hogy ott a gáton segédkezzenek, és ezek az emberek másnap már a vesen meghallgattuk volna a taná­csait, és ő is több információt ka­pott volna. Mert az akkori árvízi helyzetet megfelelő helyeken igen­is értékelték, levonták a tanulságo­kat. Ezek alapján készültek a ter­vek, amelyek szerint már tavaly ősszel megkezdtük a gáterősítési munkálatok első szakaszát” - érvel az igazgató. Azt is megmagyarázta, miért tűnhetett a panaszosnak úgy, hogy Nádszegen kevés volt a vízügyi szakember. „Hatalmas különbség, hogy egy ötszáz méteres szaka­szon kell-e megerősíteni a gátat, vagy egyszerre tizenkét és fél kilo­méteren szükséges rakni a homok­zsákokat. Ott, ahol ezernél több ember dolgozik a gáton, nem lehet mindenki mellé egy vízügyi szak­embert állítani. A vágsellyei üzem­nek 180 alkalmazottja van, és nemcsak a Kis-Dunán meg a Feke­tevízen volt rájuk szükség, hanem a Kárpátok gerincétől egészen Nádszegig már napokkal előtte ár- vízvédelmi készültség volt, a szak­embereknek mindenütt ott kellett lenniük. Éppen ezért kellett Nád­szegre a vágsellyein kívül más részlegekről is küldeni szakembe­reket. Ezek egyike volt ez a névte­len panaszos is, és én az ő segítsé­gét is megköszönöm, ám ő csak a saját szakaszán ismerhette a hely­A vízügyi vállalat vágsellyei igazgatója, Miroslav Spál egy tavaly novemberi tanfolyamon polgármestereknek is bemutatta a helyes zsákrakást (Szőcs Hajnalka felvételei) Folynak a gáterősítési munkálatok Nádszegnél Nádszeg. „Amint a föld annyi­ra kiszáradt, hogy dolgozni lehe­tett rajta, már tavaly szeptember­ben megkezdtük a töltés melletti kavicsos út építését - tájékoztatott az aktuális helyzetről Miroslav Spál, a Szlovák Vízügyi Vállalat vágsellyei részlegének igazgató­ja. - Mintegy 3,3 millió korona ér­tékű munkát végeztünk el, több mint hétezer köbméter földet szállítottunk oda. A tél folyamán is dolgoztunk, a nádszegi szövet­kezet területén halmoztuk a kavi­csot, hiszen az egész útszakaszra körülbelül 10 ezer köbméter ka­vicsra lesz szükség.“ Az igazgató elárulta, idén további 9 millió ko­rona értékű munkát terveznek el­végezni a vállalat saját költségve­téséből, és a talajelőkészítést a jö­vőre befejeznék. Készülnek a gátak rekonstruk­ciós tervei is. Az egész veszélyez­tetett 12,5 kilométeres gátsza­kaszt 114 méteres tengerszint fe­letti magasságra - a Kis-Duna töb­bi gátjának a magasságába - eme­lik, ami azt jelenti, hogy a jelenle­gi gátat mintegy 80 centiméterrel kell megmagasítani. Mindez hoz­závetőleg 130 millió koronába kerül majd, amit a vállalat saját erőből képtelen lenne megvalósí­tani, ezért európai uniós forrá­sokból vagy az állami költségve­tésből szükséges elvégezni. Egy következő szakaszban az egész Alsó-Vág mente és a mellékfolyók komplex árvízvédelmi rendezése kerül sorra; ez körülbelül 1,5 mil­liárd koronába kerülne. A legsür­gősebb az említett kavicsút meg­építése, hiszen egyrészt a gát sta­bilitását növeli, s jobb megközelí­tést biztosít a gáthoz, ha a tavalyi­hoz hasonló beavatkozásokra lenne szükség, (gl) többi királyrévinek mutatták, ho­gyan kell ezt csinálni. Nem igaz te­hát, hogy nem lett volna, aki meg­mutassa az embereknek a szakmai fogásokat.” „Ez az árvíz valóban történelmi volt, hiszen a víz szintje 38 centi­méterrel meghaladta az 1965-ös árvíz szintjét. E helyzet megmutat­ta, hogy nem lehet csak a vízügyi szakemberekre, a tűzoltóságra és a katonaságra támaszkodni - érvel Spál igazgató -, hanem helyben is szükség van olyanokra, akik szak­mai szempontból is irányítani tud­ják az árvízvédelmi munkálatokat. Éppen ezért indítottunk tavaly no­vemberben - országos szinten is elsőként a vágsellyei üzemben - szakmai tanfolyamokat, amelye­ken polgármestereknek és a közsé­gi illetékeseknek a terepen, a gá­ton adjuk át a szükséges informáci­ókat, hogy szükség esetén ők is irá­nyíthassák a munkálatokat.” Azt, hogy a tavalyi események során miért nem mindig történt minden a tankönyvben leírtak sze­rint, a vízügyi üzem igazgatója sporthasonlattal is érzékeltette. ,Amikor egy futballcsapat barátsá­gos mérkőzést vív, a játékosok igyekeznek betartani minden sza­bályt. Amikor nagy a meccs tétje, mindent elkövetnek a győzele­mért. Tavaly Nádszegnél egyálta­lán nem barátságos mérkőzésről volt szó, de végül is kivívtuk a győ­zelmet, és ez a fontos.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom