Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-21 / 92. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 21. Szalon 13 A Csáky György által építtetett színház, ahol Emanuel Schikaneder, Mozart Varázsfuvolájának szövegkönyvírója is többször megfordult társulatával, és először hangzott fel magyar szó pozsonyi színpadon 1820-ban. Unokáink tán látni fogják? A Szlovák Nemzeti Színház 1934-es rekonstrukciója során eltávolították a főhomlokzatról a mellszobrokat (a Mozarttal helyettesített Vörösmarty kivételével 2003-ban visszahelyezték eredeti helyükre), és befedték Leo Lüttgendorf-Leinburg müncheni festő négy freskóját. Ezek a Bánk bán, a Csongor és Tünde és Erkel Hunyadi Lászlójának egy-egy jelenetét ábrázolták, a zenekari árok feletti pedig egy áldozatot bemutató táltost. Az 1969 és 1972 között végrehajtott rekonstrukció során csaknem a felére csökkentették a férőhelyek számát, eltávolították a gyönyörű csillárt és a páholysorok melletti karos gyertyatartókat, befalazták a földszinti folyosó oszlopait és a kinti három oldalsó kaput (az egyiket nemrég ismét kibontották, ez most a jegypénztár bejárata), eltüntették az ablakok díszes tejüvegét, amelyek pedig átvészelték mindkét világháborút, és a stílusos vasfüggönyt, Lábán Rudolf gyermekkori pajtásának, Wintersteiner Gusztáv díszlettervezőnek a munkáját, a főbejárat szép faragott kapuit jellegtelen üvegkapura cserélték. Érdemes lenne mindebből egyet és mást az épület tervezett rekonstrukciója során visszaállítani. A Városi Színház 1913 körül pozsonyi bemutatkozás is neki volt köszönhető. Hogy találkozhasson szerelmével, a Prónay családnál Pozsonyban nevelősködő Prepe- litzai Samuval, Déryné adta az ötletet Kilényinek, hogy próbáljanak szerencsét Pozsonyban. A Csáky-féle színház a 19. század végén már eléggé elhanyagolt állapotban volt. A bécsi Ringtheater- ben pusztító, sok áldozatot követelő tűzvész figyelmeztette a városatyákat, hogy csinálni kellene vele valamit. Sebtében vészkijáratokat építtettek, de mivel a rekonstrukció túlságosan költséges lett volna, úgy döntöttek, hogy lebontatják. Amikor szavazásra került sor, egyetlen városatya szavazott a felújítás mellett. Sajnos, mert ha meghagyták volna, régibb színházunk lenne, mint a prágai rendi színház, amelylyel a prágaiak joggal büszkélkednek. Ugyanazzal a darabbal búcsúztatták, mint amelyikkel megnyitották, Georg Brandes drámájával, A Mediciekkél. Pazar épület két év alatt A város a nemzetközi hírű Fellner—Helmer bécsi céget bízta meg az új épülettel. Ez a két építész a színházak új típusát alakította ki, és az egész monarchia területén, de külföldön is sorozatban építette őket: legnagyobb szabású műve az ogyesszai színház. Az építkezés alatt az előadásokat ideiglenesen a Pálffy-kertben, a bálok, koncertek színhelyéül szolgáló Pálffy-terem- ben tartották, amely megközelítőleg a mai Zoch utca sarkán (az egykori reáliskola épülete helyén) állt. Két év elteltével, 1886-ban az új színház már állt, szeptember 22-én Erkel Bánk bánjával nyitották meg. Eklektikus stílusban épült, két páholysorral, galériával, 1200 férőhelyes nézőtérrel. Nagy előrelépést jelentett, hogy volt próbaterme is. Régen a színészek a színpadon vagy a folyosón próbáltak, ezért a Csáky-féle színházban még nem volt próbaterem, ahogy adminisztratív helyiségek sem. 1920-ig a színháznak nem volt állandó társulata, stagione rendszerben működött, pályázat alapján adták ki a társulatoknak. A német és a magyar színtársulatok között nagy rivalizálás, lobbizás folyt, hogy ki kapja a téli főszezont, amikor a legnagyobb bevételek voltak. A színházban a bécsi és budapesti színpadok szülte valamennyi nagysága megfordult, a magyar társulatok közül Krecsányi Ignácé volt a legszínvonalasabb, többek között bemutatta Az ember tragédiáját (a társulat tagja volt Beregi Oszkár), és operákat is műsorára tűzött. 1920-ban az épület a Szlovák Nemzeti Színház állandó társulatának otthona lett. Műsorán színjáték, opera, operett és balett egyaránt szerepelt. 1946-ben a prózai társulat egy része átköltözött az ún. Živnodom Klement Šilinger tervezte színháztermébe, ez lett az Új Színpad (Nová scéna), mely ma főleg musicaleket játszik. A társulat másik része 1955-ben az Eugen Kramár és Štefan Lukačovič tervei alapján épült Hviezdoslav Színházat vette birtokába. 1984-ben kamaraszínházzal gazdagodott a város : a Štúdio L+S Viktória Cvengro- šová és Virgil Drappá terve alapján készült. A harmincas években Emil Belluš tervezte moziban lelt otthonra 1995-ben a West Színház, az As- torka Korzo pedig a volt Tátra Bank épületében, amelyet a húszas években Milan Michal Harminc tervezett. Rajtuk kívül vagy tucatnyi kisebb színház működik ma Pozsonyban. A Szlovák Nemzeti Színház április 14-én felavatott új épülete egy fedél alá gyűjti ismét az opera, a balett és a dráma előadóit, visszatérve a régi, több évszázados pozsonyi színházi hagyományhoz. Fénykor és hanyatlás A mértéktartóan díszített, klasz- szicizáló rokokó épület urbaniszti- kailag a tér dominánsa volt, a pro- menádnak azon a helyén állt, ahol ma a Szlovák Nemzeti Színház történelmi épülete. Amikor megnyitották, Vinzenz Anton Joseph Fanti olasz származású bécsi díszlettervezővel csináltattak díszleteket, ezeket aztán a város bérbe adta a társulatoknak. A színháznak BécsCsáky György grófa színház tervrajzával egyaránt műsoron szerepeltek, idővel azonban ezt is kinőtte a város, nem volt eléggé mutatós sem. Csáky György gróf ezért úgy döntött, hogy a saját költségén egy reprezentatív színházat épít, amennyiben kap a várostól telket és építőanyagot. Azt is kikötötte, hogy húsz évig a páholyok bevétele csak őt illeti, ami később több színigazgatót idő előtti távozásra kényszerített. A tervezéssel és kivitelezéssel a szentgyörgyi születésű, pozsonyi polgárjogot nyert Walch Mátét bízta meg, az építkezést Mária Terézia is megszemlélte. 1776-ban tartották az ünnepélyes megnyitót Georg Brandes A Medičiek című drámájával. A mindössze két év alatt felépült 800 férőhelyes színháznak az volt az előnye, hogy a városfalakon kívül épült, így nem volt úgy beépítve, mint a Zöldszoba ház, körüljárható, különálló épület volt, tűzbiztonsági szempontból tökéletesen megfelelt. Bécsben sem volt párja, mert a Kártnerthor-Theater, az udvari színház a városfal tövében állt, színpadi traktusa pedig hozzá volt építve egy bérházhoz. (Le is égett Gluck Don Juan című balettjének egyik előadása során, ami soha nem esett meg Csáky színházával, noha akkoriban a tűzesetek nagyon gyakoriak voltak.) A régi Burgtheatert egy bálteremből alakították át, tehát nem épült eleve színháznak, mint a Csáky-féle pozsonyi. Hogy Csáky gróf mennyire tudatában volt, müyen pompás színházat adott a városnak, tanúsítja, hogy egy festményen úgy örökíttette meg magát, hogy mellette, az asztalon a színház kiterített alaprajza látható. Ez a portré - Könyöki Ellenbogen műve egy régebbi festmény alapján - a városi múzeum tulajdona, ma is látható. ben készült nagyszerű színpadi gépezete volt, zsinórpadlása, süllyesztői, hat sor kulisszája, tehát az akkori kornak megfelelő színpad- technikával rendelkezett. A saját korában nagyon modernnek számító épülethez bál- és koncertteremnek használt redut tartozott, a földszinten kávéház és étterem működött. Farsangkor és egyéb alkalmakkor, amikor nagy bálokat rendeztek, összekapcsolták a nézőteret, a színpadi részt és a redutot, így több ezer ember kényelmesen hálózhatott. A város kulturális központja volt, 'a forgalmas sétatéren ideális találkozó- hely. Abban az időben Pozsonyban tartotta az udvarát Mária Terézia legkedvesebb lánya, Mária Krisztina a férjével, Albert szász-tescheni herceggel, Magyarország helytartójával. Mondhatni, ez az ő udvari színházuk volt, a Notre-Dame felől lépcső vezetett az udvari páholyba, amely a zenekar felett helyezkedett el, és valóságos kis szalon volt, duplája a többi páholynak. Fénykorát Karl Wahr és Christoph Seipp igazgatósága alatt élte. A legjelentősebb esemény Lessing Bölcs Náthánjának bemutatója volt: hamarabb játszották itt, mint sok német színházban. Lessing maga is járt Pozsonyban, a helytartói párnál volt látogatóban. A Csáky- féle színházban lépett színre először a szülte teljesen német ajkú Pozsonyban magyar társulat. Kilényi Dávid Komáromi Magyar Játszó Társasága 1820. június 4-től július 27-ig 21 előadást tartott, hatalmas sikerrel, amelyről a pesti és a bécsi sajtó is beszámolt. A kényes ízlésű pozsonyi polgárokat különösen Déryné hangja késztette lelkes ovációkra. Nem tudhatták, hogy a A Városi Színház vasfüggönye, Wintersteiner Gusztáv műve (1911)
