Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-19 / 90. szám, csütörtök
Civil fórum V www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 19. A 65 éve elhunyt református tiszteletes emlékét idézték a Garam menti faluban a családtagok és a tisztelők Patay Miklósra emlékeztek Elhurcolt szerzetesekre, kitelepítettekre emlékeztek Szent Erzsébet botja ad erőt a hívek vándorútjához Kisölved. Patay Miklós legendás tiszteletesre, a közösségformáló, hitet adó, példamutató személyiségre emlékeztek március 17-én, szombaton a kétszáz lelkes kis községben. FORGÁCS MIKLÓS A lelkész halálának 65. évfordulójára szervezte meg a helyi református gyülekezet és a község az ünnepséget, sikerült felkutatni Patay Miklós leszármazottak, akik ebből az alkalomból ellátogattak Kisölvedre. Ambrus Erika lelkész elmondta, a tiszteletes 13 gyermekéből már egyik sem él, az 1913-as születésű Károly, két évvel ezelőtt hunyt el. A 13 gyerekből hárman alapítottak családot, a négy unoka és a dédunokák ápolják a tiszteletreméltó férfiú emlékét. A kisölvedi megemlékezésen két unoka Miklós és Lajos vett részt, egyikük tanár, a másik mérnök. A családban szép számmal található pedagógus, és az egyik dédunoka, iß. Peleskey Miklós pedig őse nyomdokain haladva maga is teológus lett. A legidősebbek is kisgyermekek voltak még, amikor Patay Miklós szolgálta a helyi gyülekezetei, de a legendákat, történeteket, anekdotákat máig őrzi a családi és a falusi emlékezet. A tiszteletes, aki a legnehezebb időkben is büszke volt magyarságára, minden préikdá- cióját ugyanazokkal a szavakkal fejezte be: „Megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjszaka a magyarnak!“ Patay Miklós sírjánál A lelkész halálának 25. évfordulójára emelt sírkőnél elevenítették fel Patay Miklós alakját, tetteit, életét az egybegyűltek. Tizenhárom gyermekét maga tanította itthon, s csak vizsgázni jártak az iskolákba, szegényen-szerényen éltek, hiszen 13 gyermeket jóllakatni, felöltöztetni a lelkészi javadalomból nem volt egyszerű dolog, sokat dolgoztak a földeken és érdekes újításokat, víz-elvezetéseket valósított meg a tiszteletes a fiaival közösen. Szó esett természetesen a tiszteletes odaadó feleségéről, Jókai Irmáról, a hű társról, a tizenhárom gyermekes édesanyáról is, aki nagyon fiatalon halt meg, lehet, hogy ezért is voltak annyira összetartóak a testvérek. Patay Miklós 1938-ban, meghatódottan és izgatottan várta a magyar katonákat, s örömmámorában reverendában perdült párat a lováról leugró huszárral a csárdás ritmusára a parókia előtt. Mindenkihez volt jó szava, a gyerekekkel a hittanórákon szigorú volt, de igazságos, a kukorica- termését megdézsmáló tolvajt útjára engedte azzal, hogy vigye, ha megdolgozott érte. A tiszteletes egyik leánya, már idősen, halála előtt röviddel még eljött a kisölvedi parókiára, hogy „utoljára ölelhesse át szívével a helyet, ahol fiatalságát töltötte”. Ambrus Erika beszédében a gyülekezet hűséges lelkipásztorának nevezte az 1942-ben, 66 évesen eltávozott Patayt, akit március 15-én temettek hűséges párja mellé, a kisölvedi temetőben. Egész életére jellemző a bibliai ige, melyet a gyásztáviratra választott az akkori presbitérium: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. A jubüeumi Szent Erzsébet-év keretében április 14-én Érsekújvárba hozták a Szent Erzsébet botja néven ismertté vált ereklyét, amelyet tiszteletadásra a helyi ferences templomban helyeztek el. Szombaton délután a kolostor nagytermében Bánóczky Előd atya, a budavári Mátyás-templom papja tartott előadást Szent Erzsébetről. A szent életútját követendőnek tartja a keresztények számára. Bánóczky Előd szentmisét celebrált, majd a kolostor nagytermében levetítették az Utazás egy szerzetessel című fűmet Böjté Csaba dévai ferences atya gyermekmentő szolgálatáról. Vasárnap a ferences szerzetesek és a hívek - a Széchényi György Baráti Körrel közösen -gyűjtést szerveztek a Szeretetkút címmel rendezett zenés áhítaton, amelyen két előadóművész, Pe- karik Katica és Bokor Iván is fellépett a helyi gyermekkórussal együtt. A pénzt a dévai ferences gyermekotthonnak juttatják el, miként a róluk szóló könyveket, CD-t vásárlók adományait is. A rendezvényt Szent Erzsébet-ábrázoláso- kat bemutató kiállítás kísérte. Az egyik asszony húsz eurót nyomott a markomba, mondván, nem tud részt venni a jótékonysági rendezvényen, de támogatni szeretné az erdélyi árvákat. Talán nem is sejti, hogy egy rászoruló gyermek húsz havi költségeit fedezte támogatásával. Neki és minden jószándékú embernek köszönjük a segítséget!” - fejtette ki a vasárnapi zenés áhítat kapcsán Kovalcsik Cirill ferences atya. A vasárnapi szentmisét P. Bécser Róbert ferences, a Budai Szent Angéla Iskola igazgatója celebrálta. Cirill atya ezen a napon az 1950-ben az érsekújvári kolostorból erőszakkal elhurcolt ferences testvérekre is emlékezett. A magyar hívek vasárnap a számtalan megpróbáltatást megért, Magyarországra kitelepített szlovákiai magyarokért is imádkoztak. Patay Miklós Magyarországon élő leszármazottai is ellátogattak a nagyapa, dédnagyapa otthonába. A tiszteletes 38 éven keresztül szolgálta a kisölvedi és a zalabai református gyülekezetei. (Képarchívum) Szent Erzsébet botját a múlt hét végén a Ferenc-rendi templom főoltáránál tekinthették meg az érdeklődők (Csupor! István felvétele) Májusban a hónap műtárgyaként mutatják be a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában a hajdani Komáromi Halászcéh 1811-ből származó céhládáját A durva, kopott festékréteg alól gyönyörű díszítés bukkant elő V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Májustól eredeti szépségében látható a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában a hajdani Komáromi Halászcéh 1811-ből származó céhládája. A műtárgy a napokban érkezett meg Budapestről, ahol is Kovács András, az Iparművészeti Múzeum restaurátora végezte el rajta a helyreállítási munkákat. Amint azt Fehér Csaba múzeumigazgatótól megtudtuk, a céhláda 2003 novemberében egy gyűjtés során került intézményük tulajdonába és az újkori történeti gyűjtemény raktárában helyezték el. „A láda olyannyira rossz állapotban volt, hogy csupán a láda tetején lévő, halat ábrázoló dombormű alapján lehetett következtetni rá: halászcéhládáról van szó. A helybéli halászok elbeszélései ugyan azt erősítették meg, hogy a hajdani Komáromi Halászcéh ládája lehet, de semmflyen írásos dokumentációt nem találtunk erre vonatkozólag - mondta ai igazgató. - A láda évekig a raktárban maradt, mivel a korábbi múzeumvezetés sajnos nem tett lépéseket e Komárom története szempontjából jelentősnek mondható műtárgy restaurálására.” 2006-ban aztán megkezdődhetett a láda felújítása. A láda felületére évtizedek során rákerült vastag, durva festékréteg alól aztán az aprólékos, közel fél évig tartó restaurátori munkának köszönhetően előbukkant a gazdag, ezüst díszítés és az eredeti felirat; ez utóbbi kétséget kizárólag igazolta a korábbi feltevést: valóban a Komáromi Halászcéh ládájáról van szó. Az egyes szakmák önszerveződő, érdekképviseletét ellátó, a szakmai színvonal ellenőrzését végző céhek gazdagságuk repre- zentálására magas művészi színvonalú ládákat készítettek. Ezekben tartották többek között a céh papírjait, okmányait, pecsétjét, pénzét. A szigorú belső szabályok alapján a céh gyűlésének megkezdésekor a ládát kinyitották, végig nyitva tartották, majd a gyűlés végén bezárták. „A céhtáblák díszítése és formája a xvni. század végétől folyamatosan egyszerűsödött. Ennek ellentmond a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában őrzött komáromi halászok céhládája. Formája reneszánsz stílusú, bár a XIX. század elején készüld’ - áll abban a Ilyen volt... ... és ilyen lett Gondos restaurátori munkának köszönhetően a láda oldalán előbukkant a felirat: Az Betsületes Nemes Comáromi haláfzoknak Cé ládája. Anno 1811-dik Esztendőben (Vas Gyula felvétele és archívum) szakmai leírásban, amelyet Kovács András eljuttatott a múzeumhoz. Az utóbbi két évben komoly restaurálási folyamat indult el a múzeumban. Két évvel ezelőtt egy biedermeier ülőgarnitúrát, tavaly a történeti könyvtár 60 kötetét sikerült restauráltatnia a múzeumnak. A céhláda felújítása közel 30 ezer koronába került. „Ezúttal szeretnék köszönetét mondani Fábry Vümosnak és Gabriellának azért az anyagi segítségért, amellyel a láda restaurálását támogatták - mondta Fehér Csaba. - Jó lenne, ha számos, hozzájuk hasonló mecénásra találnánk, akik üyen formában is segítenék múzeumunkat. Folytatni szeretnénk ugyanis ezeket a felújításokat, hiszen sok évtizedes lemaradást kell pótolnunk. Már folyamatban van egy, a napóleoni háborúk idejéből származó, polgárőrségi hadizászló restaurálása, ám a munkálatok anyagi fedezete még nem teljesen biztosított.” A felújított céhládát májusban a Hónap műtárgyaként állítja ki a múzeum, majd ezt követően az állandó történeti kiállítás részeként lesz látható.
