Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-18 / 89. szám, szerda
IV Kultúra ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 18. www.ujszo.com A hidaskürti Középfokú Magán Szaktanintézet A cigány zene kutatásával többségében a nem romák foglalkoznak - hazai magyar viszonylatban azok sem Szükség van új ötletekre, impulzusokra ISMERTETÉS Hidaskürt. Mindenki tudja, hogy a vendéglátóiparban és a turizmusban rengeteg lehetőség van, ám az elvárásoknak, kihívásoknak kevesen tudnak megfelelni. Egyre több az étterem, a kávézó, a panzió, de valahogy elmaradnak a Magyarországon vagy Nyugat-Európában megszokott és természetes színvonaltól. Valami hiányzik. Talán a kiszolgálásból, talán az ételekből, talán a hangulatból. Ezt a „valamit” kell megtalálni és átadni a jövő pincéreinek és szakácsainak. Ezt a „valamit” próbálja belenevelni a hidaskürti magániskola a tanulóiba. A szakórákon és a szakképzésen folyó kemény munka mellett kell az a plusz, amit a versenyek, tanulmányi kirándulások, tanfolyamok adnak, ami új ötleteket, impulzusokat jelent, ami színesebbé teszi a mindennapokat és megnyitja a világot a fiatalok előtt. A hidaskürti Középfokú Magán Szaktanintézetben mindez megvan. Január végén negyedik alkalommal mutatkoztak be a szakácsok és a cukrászok az országos Danubius Gastro Kupán, ahol idén is eredményesen szerepeltek: az elsős szakácstanuló Bíró Csaba ezüstéremmel, a harmadikos cukrász Újhelyi Anett bronzéremmel tért haza. A tervezéssel és a felkészüléssel töltött délutánok, esték rengeteg új ismerettel, tapasztalattal gazdagították őket és azokat a diákokat, akik bekapcsolódtak a munkába, hiszen ezek a sikerek többnyire csapatmunka eredményei. Februárban indult az a bármi- xertanfolyam, amely a harmadikos és negyedikes pincéreknek teszi lehetővé, hogy megismerjék a koktélok világát. A tanfolyam nemcsak érdekes, hanem nagyobb mozgásteret biztosít az elhelyezkedésnél a végzősöknek. Természetesen nem csak a legjobbak, legtehetségesebbek jutnak új élményekhez, hiszen a különböző versenyeken, kiállításokon mindenki részt vesz - legalább látogatóként. A bemutatók közül kiemelkedik az a budapesti tanulmányi kirándulás, amelyre a napokban készülünk - a cél a híres Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Középiskola. Ha van hely, ahol igazán lehet tanulni és titkokat ellesni, hát ez az. Ezek a tapasztalatok is elősegítik, hogy a hidaskürti magániskolából kikerülő diákok folyamatosan keressék és végül megtalálják azt a „valamit”, ami igazán különlegessé tesz egy-egy vendéglátóhelyet, (cse-k) 7 1 <4 PT 1 j.JÍ 1 * T...( Előadóművészek szórakoztatták nemrégiben a zonctoronyi Nefelejcs otthon növendékeit is. A rendezvényről és az intézményről - amely már számos családnak, gyermeknek nyújtott segédkezet és biztos hátteret - mellékletünk május 9-i számában olvashatnak összeállítást. (Képarchívum) Csak legyen, aki folytatja 1971. április 8-án egy angliai konferencián létrehozták az első nemzetközi roma szervezetet, az International Romany Uniont, amely a cigány helyett állandósította a roma elnevezést, a lovári nyelvjárást tette meg irodalmi nyelvvé, valamint megállapodott a roma zászlóban és himnuszban. VOJTEK KATALIN Azóta ezen a napon ünnepük a romák nemzetközi napját. Duna- szerdahelyen az idén valamivel korábban, április 1-én volt az évforduló alkalmából rendezett nagyszabású cigány bál, amelyen bemutatták Ravasz József romológus Dunaszerdahelyi prímások és ze- nészdinasztiák című könyvét. Könyvedben hangsúlyozod, hogy nem vagy zenetörténész, ez nem a te területed, csupán segíteni akartál a jövő zenekutatóinak. Hát nincs Szlovákiában olyan szakember, aki felvállalná a cigányzene és a cigány népzene kutatását?- Sajnos nincs, mert azok, akik elvégezték a konzervatóriumot, zeneakadémiát, teljesen más irányban kezdtek el működni. Ők zenészek, előadók, az a megélhetésük. Elméleti szakembereink, legalábbis a magyarul beszélő romák körében, nincsenek. A cigányzene kutatásával többségében a nem romák foglalkoznak, mint például Magyarországon Ko- valcsik Katalin, aki Ág Tiborral többször gyűjtött tájainkon oláh cigány dalokat, ezek már nyomtatásban is megjelentek. Azok a tehetséges roma fiatalok, zeneakadémiai, konzervatóriumi növendékek, akiknek az adatai megtalálhatók a könyvemben, a klasszikus zene irányában haladnak. Ez nekik (Somogyi Tibor felvétele) nyilvánvalóan óriási érvényesülési lehetőséget biztosít a világ bármely országában. De azért romákként sem vesznek el, hisz ahogyan Cziffra Györgyről, Rácz Aladárról, róluk is tudni fogják az emberek, honnan, milyen környezetből érkeztek, és művészetük a romáknak is megbecsülést hoz. Mindenféleképpen érték az, amit csinálnak ezek a fiatalok. Mindenki szabadon dönt arról, hogyan, mivel kíván érvényesülni, ci- gányzenével-e, avagy klasszikus muzsikával, netán dzsesszel, hisz ebben az utóbbiban is kiválóak a roma zenészek. De a cigányzenét, Dankó Pista nótáit, Bihari kesergőit, verbunkosait játszó roma zenészek legtöbbje nem is gondolkodik el azon, hogy egyáltalán létezik-e autentikus cigányzene. A roma népzene egészen más, mint az, amit ők játszanak. Hogy ezt összegyűjtse, rendszerezze valaki, ahhoz olyan folkloristának kellene lennie, aki ízig-vérig roma, és aki tudja, hogy ez a roma folklór érték, szerves része az egyetemes kultúrának. Ez nem az én asztalom, de fontosnak tartottam összegyűjteni az adatokat azokról az emberekről, akik zenével foglalkoznak. Minden zenésznek a fényképe is ott látható az adatai mellett. Ez egy külön történet, mert nem volt könnyű begyűjteni a fotókat, az emberek többsége hanyag ilyen értelemben. Elkallódnának ezek a fényképek, ha mi nem gyűjtjük össze. Nem hiszem, hogy húsz év múlva még beszélne arról valaki, hogy volt egy Tretyás, vagy volt egy Jáger meg egy Kusli becenevű roma muzsikus, akik mesterei voltak a hangszerüknek, és valamikor 1880 táján születtek. Pedig nagy kár lenne, ha mindez veszendőbe menne. Én abban reménykedem, hogy ezzel a könyvvel elindítok egy folyamatot. Meglátja valaki, és kedvet kap a folytatáshoz. Ilyen kiadványt minden olyan település készíthetne, ahol sok roma zenész él, és eljuttathatná a könyvtárakba, iskolákba. Akkor már nem kell attól félni, hogy száz év múlva ezekről az emberekről senki sem fog tudni. Nekem hiányzott, hogy a roma muzsikusok közül nem szóütot- tál meg néhányat, nem csináltál velük beszélgetést, hogy kivallasd őket a kezdetekről, hogyan, kitől tanultak, hol játszottak, hogy éltek. Nem az volt a célom, hogy ezekkel az emberekkel interjút készítsek. De jöhet, aki ezt megcsinálja. Mert még rengeteg dolgot hozzá lehetne rakni. Ez volt az első lépés. Elstartoltam valamit, és jöhet a folytatás. Van egy fotó, egy életrajz, zenei végzettség, aki egyszer meg akarja keresni ezeket az embereket, nagyszerű interjúkötetet csinálhat. Óriási lehetőségek vannak ebben a témában. Te már nem akarsz foglalkozni vele? Ezzel már nem. Elhatároztam, hogy jövőre elkezdem a csallóközi cigányzenekarok adatainak gyűjtését, Párkánytól Pozsonypüspöküg. És vegyük azt, hogy a Csallóközben mennyi hagyományos cigány mesterség volt, amit szintén egybe kellene gyűjteni, mert rövidesen nyomtalanul el fog tűnni. Addig kell élnem, amíg ezeket a dolgokat összegyűjtöm. Galánta város díját kapta az idén fennállása negyvenedik évfordulóját ünneplő Galanťan fúvószenekarnak Magyarul is szólt a nóta a jubileumi koncerten GAÁL LÁSZLÓ Galánta. ,Á zenekar egykori karnagyaira emlékezve” - ennek a mottónak a jegyében zajlott a Galanťan fúvószenekar április 13- án pénteken megtartott jubileumi koncertje a városi művelődési központban. A nagysikerű előadás azért volt jubileumi, mert ez a rendezvény is része volt a város első írásos emlékének 770. évfordulója alkalmából az egész év során megrendezésre kerülő kulturális rendezvénysorozatnak, ezen kívül a művelődési központ - amelynek „menedzselésében” jelenleg a zenekar működik, a fennállásának kerek 40. évfordulóját ünnepli. A jelenleg 11 tagú zenekar 1920- ban alakult és 87 éves pályafutása során abban mintegy 150 zenés és 4 karvezető működött, illetve működik. Az előadást az egykori zenekarvezetők emlékének szentelték, a zene hangjai mellett egy vetítővásznon látható korabeli fényképeken mutatták be a karvezetőket, az alapító Štefan Rapand, az őt követő idősebb Bedecs István majd ifjabb Bedecs István, ott volt a jelenlegi karvezető, Eduard Čepiga is, és a zenekar eddigi egész tevékenységéből láthattunk fotókat a mostani zenekar zenei aláfestésével. Eduard Čepiga Alexander Mézeš polgármester kezéből vehette át a zenekarnak adományozott „Galánta város díját”, a városi művelődési központ igazgatójától, Kolek Jánostól pedig elismerő okleveleket vehettek át az egykori karvezetők, illetve azok leszármazottjai. A polgármester köszönetét mondott a zenekarnak, amiért szerepléseivel öregbíti Galánta jó hírnevét, de azt is elmondta, négy évvel ezelőtt nem sokon múlott, hogy a nagy múltú együttes meg nem szűnt, és köszönetét mondott Maťašovsky Lászlónak a városi zeneiskola igazgatójának és Eduard Čepigának, amiért segített a zenekart megmenteni. Úgy tűnik, hogy utánpótlásról is tudnak gondoskodni, a polgár- mester pedig ígéretet tett, hogyha ehhez hangszerek vásárlására lesz szükség, ebben számíthatnak a város támogatására. Az előadásnak becses vendégei is voltak, a morvaországi Franta Uher, a híres-neves Moravanka fúvószenekar tagja, aki nemcsak cseh nótákkal, hanem - igaz helyenként talán túlságosan pajzán - tréfákkal is megnevettette a hallgatókat. A másik díszvendég a pozsonyi Oňa Gizella volt, aki mondván, hogy egy kétnyelvű városban így ülik, magyarul is elénekelt egy csokorra való temperamentumos dalt, amivel nemcsak hatalmas tapsot aratott, de még a közönséget is sikerült megénekeltetnie. A város díjával kitüntetett 87 éves zenekar (Szőcs Hajnalka felvétele)
