Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-13 / 85. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 13. Kultúra 9 Tíz évvel a halála után tartalmas, szép kivitelezésű könyv jelent meg Fülöp Viktorról, a legendás táncosról Szálfaegyenes maradt élete végéig Tíz évvel ezelőtt, 1997 hús- vétján a boszniai Medjugor- jéban keresett erőt gyógyít­hatatlan betegsége leküzdé­séhez. Zarándokútra vitték barátai. Gyötrő fájdalmai ellenére a tizedik állomásig bírta. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ott aztán úgy tűnt, ha a lelke vin­né is, a teste nem engedi tovább. Akkor már semmilyen ép darab nem volt benne, mindene fájt és égett, de vett egy nagy lélegzetet, és elindult. Továbbment. Fel a csúcsra. Még ott sem mondta azt, hogy „vége, nem bírom!” Bírta, mert bírni akarta. Három hónappal később aztán feladta. Fülöp Viktor minden idők egyik legjobb táncosa volt. Életéről és pályafutásáról most jelent meg egy nevéhez, tehetségéhez, emberi és művészi nagyságához méltó, ele­gánsan és finom ízléssel szerkesz­tett, tartalmát tekintve gazdag és mindent átfogó, csaknem három­száz oldalas, interjúkból és külön­böző méltató írásokból nagy mére­tű kötet. Művészi pályájának legfonto­sabb állomásait fejezetekre bontot­ta a szerkesztő: P. Török Margit Anna. A gyökerek című részben a családi albumból válogatott be ké­peket. Fülöp Viktor kiscserkészi egyenruhában, majd az iskolában, felelés közben. Később Novák Fe­renccel és Galina Ulanovával, a le­gendás moszkvai balerinával. Kü­lön fejezetet alkotnak az Opera­házban eltöltött évek és az ott megformált nagy szerepek. Girej kán A bahcsiszeráji szökőkútban, A csodálatos mandarin, a Sparta­cus, ezt követi a Markó Ivántól Győrben kapott A szamuráj, majd A per, amelyet munkáltatója, a Magyar Állami Operaházzal szem­ben indított, melynek vezetői jogi­lag megalapozatlan módon kezde­ményezték a nyugdíjazását. Ezt követi az a rész, amely film- és (prózai) színpadi szerepeit dolgoz­za fel, majd barátok és pályatársak emlékeznek rá. Orosz Adél, Seregi László, Dózsa Imre, Metzger Már­ta, Volf Katalin, Keveházi Gábor, Kiss János, Bombicz Barbara, Demcsák Ottó, Gombár Judit, Koltai Lajos, Bubik István, Deák Krisztina és Bálint András, Eperjes Károly és mások méltatják a tán­cost, aki hatalmas űrt hagyott ma­ga után. Aki Magyarországon min­den fontos kitüntetést megkapott. Kossuth- és Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló Művész volt, Bukarestben a Világifjúsági Találkozó díjával ju­talmazták, Finnországban Urho Kekkonen köztársasági elnök sze­mélyes közbenjárására a Finn Fe­hér Rózsa Lovagrend tagjává vá­lasztották, Moszkvában, a Bolsoj színpadán, a balett egyik legna­gyobb fellegvárában a Mandarin után a tapsorkán hosszabb ideig tartott, mint maga az előadás. Fü­löp Viktor a tánc ünnepelt csillaga volt. De mert magánemberként és művészként is mindenkivel szem­ben maximalista volt (elsősorban természetesen önmagával szem­ben), azok, akik ezt nehezen visel­ték vagy egyáltalán nem nézték jó szemmel, egyszer csak fölébe kere­kedtek, összefogtak ellene, s hely­zetét lehetetlenné téve falhoz szo­rították. Előbb a szerepeit, aztán balettmesteri feladatait is elvették tőle, s hogy igazolni tudják mind­azt, amit elkövettek vele szemben: összeférhetetlennek és kiszámítha­tatlannak nevezték. Fülöp Viktor azonban nem adta meg magát. Művészként félreállíthatták, em­berként azonban nem hagyta, hogy eltiporják. Eleinte vízveze­ték-szerelőként dolgozott, segéd­munkásként állt olyanok közé, akik balettelőadást életükben nem láttak. Nem is sejtették, hogy mű­vészember dolgozik velük, hiszen Fülöp Viktor a legapróbb jelét sem adta annak, hogy ő bizony a világ égjük legjobb táncosa. S hogy nyo- matékot adjanak a dolognak, erő­nek erejével nyugdíjba küldték. Il­letve: nyugdíjba küldték volna. Fü­löp Viktor ugyanis beperelte az Operaházat - és nyert! De hiába ál­lították vissza a munkaviszonyát, foglalkoztatni már nem igazán foglalkoztatták. Akkor kezdett el hímezni. Erdélyi asszonyok csodál­hatták volna kalotaszegi térítőit, hiszen ott lakott a Deák tér közelé­ben, ahol a metró aluljárójában messziről jött, idős nénikék karju­kon lógatva árulták szépséges futó­ikat, párnahuzataikat. De kitanult egy másik mesterséget is: csilláro­kat és antik bútorokat restaurált. Bármihez kezdett is, azt mesterfo­kon végezte. Máshogy nem is tudta volna - ilyen természettel, ilyen akaraterővel, s ekkora adag tehet­séggel született. „Elbukni, letörni, összerogyni lehet, de hogy én ön­szántamból vagy a mindennapi élet keserves kínjai miatt tagadjam meg azt, amit szolgáltam, az lehe­tetlen - mondta, amikor 1993-ban, először nála jártam. Majd hozzátet­te: - Művésznek lenni számomra egyfajta magatartást is jelent.” Két évvel később is voltak súlyos sza­vai: „Hogy meddig jut az ember, az sok mindenen múlik, ám hogy mi­lyen elhatározással, mekkora hiva­tástudattal halad az útján, az csak tőle függ. Nem akarok én megsér­teni senkit, de a mai táncosok közül nagyon sokan tévednek, amikor azt hiszik, hogy felívelő pályán van­nak. Hiszen az átlagszínvonal, az átlagminőség olyan alacsony mos­tanában! És ez határozza meg az ő színvonalukat is.” Kemény szavak? Lehet. De iga­zak. Őszinték. A minőséget védik. „Látom én a magam foltjait is. Csak azt nem tudom, mások mit látnak. Azok, akik eltékozolják az értékeket. Nincs egy ember, aki azt kérdezné: Uraim, hát mi zajlik itt? Ha megszólal valaki, azonnal le­nyisszantják. És kihúzzák alóla az egzisztenciát. Letörölnek bárkit... Szabadság, pluralizmus, mi jön ki mindebből a nívót tekintve? Sem­mi. Mindenütt csak a hazugságot hallom. Takarítani kellene. Renge­teg a szemét az úton.” Ezek is az ő szavai, az ő meglátá­sai. Fülöp Viktor 1995-ben, két év­vel a halála előtt. Azoknak, akik táncolni nem lát­ták, pár játékfilmet ajánlok, ame­lyekben ő is játszott: Zrínyi Miklós szerepét alakította a Mennyei se­regekben (rendezte: Kardos Fe­renc), magára maradt öregember A nagy postarablásban (r: Sőth Sándor), neves koreográfus a Vö­rös Colibriben (r: Böszörményi Zsuzsa), ő a Táltos a Honfoglalás­ban (r: Koltay Gábor), és felkérték egy külföldi produkcióba is: David Cronenberg Madame Butterfly cí­mű alkotásába. Ledönthetetlen, meghajlíthatat- lan, szálfaegyenes ember volt. Nem csak testben és lélekben - morálisan is. Elhunyt Kurt Vonnegut, a modern amerikai irodalom egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakja Áldja meg az Isten, Mr. Vonnegut! AATl-JELENTÉS New York. Nyolcvannégy éves korában elhunyt Kurt Vonnegut, a modern amerikai irodalom egyik legnagyobb és legnépszerűbb alak­ja, a science fictiont filozófiával öt­vöző, a társadalombírálatot keser­nyés humorral könnyed-derűssé tevő tollforgató. Az írásait, interjúit átható derű ellenére szülte egész életében depresszióval küszködött, olyannyira, hogy 1984-ben még öngyilkossággal is megpróbálko­zott, talán családi indíttatásra: any­ja önkezével vetett véget életének a II. vüágháború elején. Vonnegut 1922. november 11-én született. Ősei Németországból, a vesztfáliai Münsterből származtak. 1848-ban egymillió más némethez hasonlóan vándoroltak ki Ameri­kába, és 1850-ben letelepedtek Indianapolisban. Anyja, Edith Lieber düsseldorfi család leszárma­zottja. A Kurt Vonneguttal 1913- ban kötött frigyből három gyermek született, Bemard 1914-ben, Alice 1917-ben és Kurt 1922-ben. Ami is­koláit Uletí, természettudományt tanult a Cornell Egyetemen, majd a japán támadás után (1941) belé­pett a hadseregbe. Felderítő lett az európai fronton, s német hadifog­ságba került. Egy drezdai hadi­üzemben dolgozott, átélte a város 1945-ös angolszász szőnyegbom­bázását. Hazatérve a General Electric reklámosztályán dolgo­zott. 1950-ben jelent meg első no­vellája, A Barnhouse effektus cím­mel. Ezt követően kilépett a General Electrictől, és csak az írás­sal foglalkozott. Szatírája kezdet­ben az elgépiesedett amerikai élet­formát támadja (Utópia 14,1953), később látószöge kitágul az egész emberi nemre, a jelen történelmé­re. Első regénye A Titán szirénjei (1959), majd az Éj anyánk (1961), a Macskabölcső (1963), az Áldja meg az isten, Mr. Rosewater (1965) következett. Utóbbi talán a legsikerültebb társadalombírálati műve, ugyanakkor Az ötös számú vágóhíd (1969) hozta meg számá­ra a nemzetközi sikert. Ez a regény részben az író személyes emlékem alapul, az 1945. február 13-i drez­dai bombázáson, amelynek során „műiden semmivé lett, csak a pin­cék maradtak meg, bennük 135 ezer Hansi és Gréti összesülve, mint a mézeskalács-figurák”. Ebben a regényben is, akárcsak többi művében, a megtörtént és el­képzelt események, különböző tér­beli és időbeli síkon, swiftí szatírá­ban tárják fel a társadalom ellent­mondásait. Vonnegutra jellemző a tények sokkolóan leegyszerűsítő, de minden leegyszerűsítés ellenére mégis hiteles ábrázolása. Műveit televízióban, rádióban és színházban is játsszák. Három re­gényét megfilmesítették. Az Ötös számú vágóhidat George Roy Hill rendezte. A Bajnokok reggelije (1999) című könyvéből készült fűm producere és egyik főszereplő­je Bruce Willis, a másik főszereplő Nick Nolte, aki az Éj anyánk fősze­repét is eljátszotta. További fontosabb művei: Bör­(AP-felvétel) leszk (1976), Mesterlövész (1983), Galápagos (1985), Hókusz-pókusz (1990), Időomlás (1997). Későbbi regényeiben csökkent a fantaszti­kum és erősödött az amerikai tár­sadalom rajza. Kékszakáll (1988) című regénye egy amerikai-ör­mény festő alakjával az 1915-ös ör­mény népirtástól kezdve fogja ösz- sze a XX. század történetét. Halál­nál hosszabb sorsok című kötete önéletrajzi írásokból áll. RÖVIDEN Fassang László hangversenye Pozsony. Április 15-én, vasárnap 10.30-kor Fassang László ad koncertet a Szlovák Rádió nagy hangversenytermében. A Liszt-dí­jas fiatal orgonaművész számos világverseny díjazottja. A klasszi­kus zenélésen túl improvizációt oktat és jazzt játszik, (ú) Európai elsőfilmesek seregszemléje Genova. A genovai Európai Kulturális Központban tartják mától április 22-ig a fiatal és elsőfilmes alkotók szemléjét, ame­lyen három alkotás képviseli Magyarországot. Ezekből egy, Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című munkája vesz részt a versenyben, a másik kettő: Goda Krisztina Csak szex és más semmi, valamint Ne­mes Gyula Egyetlenem című alkotása a másik hét ország, és az er­re az alkalomra meghívott Szlovákia versenyen kívül vetített film­jeivel a közönségdíjért verseng majd. A genovai Európai Kulturális Központ tagja Olaszország, Magyarország, Németország, Francia- ország, Ausztria, Spanyolország, Lengyelország és Svájc. (MTI) A Szlovák Nemzeti Színház új épületének megnyitója Holnap felgördül a függöny ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Rohamtempóban foly­tatódnak az előkészületek a Nem­zeti Színház ünnepélyes megnyitá­sára. Az egyes előadások felújító próbája folyamatosan tart, s a jövő héten három bemutatót is láthat a közönség. Az ünnepélyes átadásra, amelyről egy friss felmérés szerint az ország lakosságának közel a fele értesült, holnap 19 órai kezdettel kerül sor. A nemzetiszínű szalagot Ivan Gašparovič köztársasági elnök és Marek Maďarič kulturális mi­niszter vágja át. Este nyolc órakor pedig első alkalommal gördül fel a függöny, s a meghívott vendégek operagálát láthatnak, amelyet a Szlovák Televízió kettes csatornája és a Szlovák Rádió is élőben közve­tít. Ünnepi beszédet Ivan Gašpa­rovič, Marek Maďarič és a színház főigazgatója, Sylvia Hroncová mond. A gálán a szlovák operaszín- játszás legjelesebbjei lépnek fel, többen csak erre az alkalomra ug­ranak haza. Láthatjuk Gabriela Beňačkovát, Szergej Larint, Peter Dvorskýt, Eva Jenisovát, Peter Mikulást, Adriana Kohútkovát, Eva Urbanovát és Dalibor Jenist. A mű­soron azok a művek szerepelnek, amelyek az elmúlt évtizedek során nagy sikert arattak a Szlovák Nem­zeti Színház színpadán. A műsort Diana Mórová és Richard Stanke vezetik. Másnap, 15-én a prózai társulat is megtartja első előadását, méghozzá az utóbbi évek egyik leg­nagyobb sikere, az Össztánc kerül színpadra Martin Huba rendezésé­ben, amely tulajdonképpen átfogja azt a korszakot, amelyet a Szlovák Nemzeti Színház is megélt. Az elő­adásban ismét játszik majd Ladis­lav Chudík is. A jegyek iránt nagy az érdeklődés, ezért aki még a ta­vasz folyamán be akar jutni az épü­letbe, az igyekezzék minél előbb bebiztosítani a belépőjegyét. A pró­zai előadásokra egy hónappal elő­re, az operába egészen az évad vé­géig kínálják a belépőket, (jdj) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO Szombaton délben 12 órakor hí­rekkel kezdjük közvetítésünket. 12.15-kor kezdődik társalgó műso­runk, a Délidő. A stúdió vendége Petőcz Kálmán politológus. 13 óra­korjelentkezik publicisztikai maga­zinunk, a Hétről hétre. 15 órakor a Népek zenéje című műsorunkban horvát muzsika szól. 15.30-tól a Kultúra vüágát hallgathatják, melynek témái a következők: be­mutatjuk a 95 éve Diószegen szüle­tett Pongrácz Zoltán zeneszerzőt, aki Kodály Zoltán tanítványa volt; megismerkedhetnek egy tehetsé­ges fiatal színművésszel, Bemáth Tamással, aki a Komáromi Jókai Színház több előadásában is ját­szik; mikrofonunkkal ott voltunk a komáromi Limes Galériában is, ahol két szlovéniai festőművész ki­állítása nyűt meg március 30-án. 16 órakor hírek, majd zenés köszön­tőnket hallgathatják. 18 órakor je­lentkezik a Térerő, a közép-európai nemzetiségi stúdiók magazinja. Vasárnap is délben kezdjük köz­vetítésünket. A hírek után nóta­csokrot hallhatnak. 13 órakor je­lentkezik a Randevú. Ifjúsági mű­sorunkban a mese után a mindent tudó randevús gyerekek elmond­ják, mi az a keresztrejtvény, majd kisiskolásokkal beszélgetünk a sztárokról és a sztárságról. Szer­dán, a költészet napja alkalmából a somoijai Nirvana Club az Insom­nia zenekarral és vendégelőadók­kal irodalmi műsorral kedveske­dett az Ógyallai Építőipari Szakkö­zépiskola tanulóinak. Vendégünk lesz Kiss Bernadett, aki Túl a látha­táron címmel magyarországi, vala­mint szlovákiai magyar és szlovák zenészekkel készítette el első nagy­lemezét, Buják Andor irányításá­val. Természetesen megosztjuk hallgatóinkkal a hét legfontosabb zenei híreit, és kiderül, kik vezetik a vüág legfontosabb slágerlistáit. 15 órától megismételjük a Kalei­doszkóp ez év február 4-én elhang­zott adását, melyben bemutattunk egy kiváló néprajztudóst, dr. Pa- ládi Kovács Attüa professzort, a Magyar Tüdományos Akadémia tagját, a Magyar Néprajzi Társaság elnökét, és Szüi István tanárt, aki a magyarországi tehetséggondozás egyik lelkes mindenese, emellett pedig egy nagyszabású botanikai kutatási programnak is a közremű­ködője. 17.45-től összefoglaljuk a külföldi és hazai eseményeket. 18 órakor a Téka irodalmi magazin­ban beszámolunk arról, hogy befe­jeződött a dunaszerdahelyi Lüium Aurum Kiadó és Pénzes István nagy ívű közös vállalkozása, a Lant és kard című hét részből álló soro­zat megjelentetése, megszólal a Várad című irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos folyóirat szerkesztője, Barabás Zoltán, Ardamica Zorán pedig a losonci Plektrum néhány kiadványáról tá­jékoztat. 18.30-kor jelentkezik áp­rilisi zenei fejtörőnk, az Aki tudja, írja meg! 19 órakor kezdődik a Vi­lágosság. Református egyházi mű­sorunkban egy igaz és feddhetet­len emberről, a bárkaépítő Noéról szól elmélkedésében Drenko Zol­tán, a bárkái gyülekezet lelkipász­tora. Beszélgetés hangzik el Dr. Er­délyi Géza református püspökkel, aki a napokban töltötte be 70. szü­letésnapját. (MoL)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom