Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-10 / 82. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 10. Kultúra 7 A HÉT HÍRE Visszatérés előtt az ír énekesnő Dolores O’Riordan a világszerte milliós lemezeladásokat produkáló The Cranberries énekesnője és fő szövegírója volt. A hölgy ezúttal szólóban próbálkozik, első albuma április végén kerül a boltokba. Az Are You Listening? címet viselő korong nem tér el a bevett formától, még jobban kihangsúlyozza azonban az énekesnő egyedi, jellegzetes hangját. Dolores a The Cranberries 2001-ben megjelent utolsó albuma után a családnevelésre koncentrált, majd négy évvel ezelőtt elkezdett dolgozni az albumon Kanada és Írország között ingázva. A dalszövegek személyes élményekre alapulnak, amelyeket az énekesnő a négytagú zenekarával hangszerelt. A nagylemezt az Ordinary Day című dal harangozza be. (p, z) Dolores O'Riordan (Reuters-felvétel) ZENEZÓNA Letölthető lesz a Beatles-életmű Az EMI és az Apple közös sajtótájékoztatóján jelentették be, hogy a világ vezető lemezkiadója hamarosan má- solásvédedenül is letölthetővé teszi teljes katalógusát az ilimes-on. Az EMI digitális katalógusának lemezeihez, dalaihoz jelenleg csak másolásvédett fájlokon lehet hozzájutni, amelyet a vásárlók nem másolhatnak korlátlanul, és csak bizonyos készülékek támogatják azok lejátszását. Az új formátumú fájlok jobb minőségben lesznek hozzáférhetőek, igaz, az áruk is drágább lesz, mint a másolásvédetteké. Az EMI ígéretei szerint 2007 végére 2,5 millió dalt tartalmazó katalógus számonként 1,29 dollárért lesz hozzáférhető, szemben az eddigi 0,99 dolláros árral, az emelkedésért cserébe azonban jobb minőségű zenét kap a vásárló. A másolásvédett, rosszabb minőségű fájlokat sem vonják ki a forgalomból, ezek a régi áron lesznek elérhetőek az iTunes-on. Eric Nicoli, az EMI vezérigazgatója elmondta, hogy hamarosan a kiadó birtokát képező teljes The Beatles-katalógus is letölthetővé válik, igaz, ennek pontos időpontját még nem tudta megmondani, csupán azzal biztatott mindenkit, hogy a kiadónál dolgoznak az ügyön. (bbc, p) A Pinkerton című lemez nem lett kereskedelmi siker, de hatása felbecsülhetetlen Az emo tündöklése Az R.E.M. az ír fővárosban teszteli az új dalokat Dublin, a tesztváros ÖSSZEÁLLÍTÁS Az utóbbi hetekben egyre többen teszik fel a kérdést: „Mi az az emo?” Helyesen megválaszolni sosem sikerül, hiszen nem is lehet. Mindenkinek az az emo, amit annak tart, persze azért némi határokkal. ÖSSZEÁLLÍTÁS Az elmúlt pár hónapban egyre komolyabb jelenséggé vált egy olyan stílus, amelyről gyakorlatilag lehetetlenség pontosan megmondani, micsoda, azt viszont mégis könnyű megállapítani, ha valaki helytelenül használja. Az emo kifejezés ugyanis egyszerre több értelemben is használatos: használják szubkultúrára, öltözködési stílusra, zenére, és már a magyar nyelvben is egyre gyakoribb a jelzőként való használata, tehát bármi vagy bárki, aki vagy ami melankolikus, szomorú, nyomott, az emo. Mások szerint viszont az az emo, ami túlságosan is érzelgős, szenvelgős. Az emo a zenében Múló divatról van szó, és bizonyos szempontból a környéken eddig jobban is lett kezelve, mint mondjuk Angliában, ahol a Daily Mail tavaly drámai hangvételű cikkben hívta fel a szülők figyelmét a tizenévesekből szuicid futóbolondokat faragó emo veszélyeire. Az emo bemutatását azzal kellene kezdeni, hogy jelenleg a legnépszerűbb stílus az amerikai fehér tizenévesek körében, és Európában is minimum dobogós. Míg húsz évvel ezelőtt az USÁ-ban egy tizenöt éves, átlagos, középosztálybeli, fehér fiú a hair metál és a Bon Jovi bűvöletében élt, az öt évvel fiatalabb öccse ugyanebbe a korba érve már kockás flanelinget húzott, és Nirvana, Pearl Jam vagy más grunge együttesek posztereivel plakátozta ki a szobáját. Újabb fél évtized elteltével baseballsapka, buggyos térdnadrág és a nu-metal volt a menő, majd pár év után ez is lefutott, és keletkezett egy űr, hiszen a következő nemzedék számára a Limp Bizkit már ciki volt, és egyáltalán, egy normálisan lázadó tizenévest nem lehet komolyan venni, ha a bátyja a Slipknot- lemezeivel villog. Ebbe a légüres térbe nyomult be az emo, valószínűleg egy-két lusta zenei újságírónak köszönhetően, akik sokkal egyszerűbbnek tartották leírni ezt, mint mondjuk a „poszt-grunge-nu- pop-punk” kifejezést, és valahol meg is lehet őket érteni. Persze ez nem volt teljesen alaptalan, hiszen addigra volt már egy egyre népszerűbbé váló indierock irányzat, folyamatosan növekvő bázissal. Ehhez jött, hogy maga az emo kifejezés is egyre elterjedtebbé vált a fiatalok körében, és a macsó nu- metallal szemben amúgy is természetes ellenreakció volt egy intro- vertáltabb, más érzelmekre ható stílus tömegessé válása. Az emo címke Felismerték mindezt a lemezkiadók is, és az utóbbi két-három évben már amire lehetett, ráaggatták az emo címkét, történetesen pont a később legnépszerűbbé váló új együttesekre is. Ha nagyon általánosítani akarunk, akkor emo minden olyan új amerikai zenekar, amely punkos popzenét játszik, a kamaszokat legélénkebben foglalkoztató témákról énekel (viszonzatlan szerelem, ellenséges külvilág és persze az értetlen, ostoba és gonosz felnőttek), és legalább minimális mértékben cool, legyen az divatos hajviselet, smink, nyakkendő, kosztüm vagy akármi más. Az emo eredete Általánosságban az amerikai hardcore-szcénától szokás eredeztetni az emót, de sokak szerint elő- fútár volt a punkot lelkizős szövegekkel párosító Hüsker Dü, sőt, a lelki problémákat és az önsajnálatot először a világ elé táró angol The Smithst is emlegetik a mozgalom keresztapjaként. A lényeg, hogy a nyolcvanas évek túlpolitizált, illetve túlzottan macsó és erőszakos washingtoni hardcore- színtere kitermelte a maga ellenzékét, és ez hozta létre a személyesebb szövegekkel operáló Embraced és Rites Of Springet, amelyek vezetői, lan MacKaye és Guy Picci- otto később a Fugaziban egyesítették erőiket, és ez a zenekar szolgált mintául számos későbbinek, amelyeket - a Fugazival ellentétben - emónak tituláltak. A Fugazi hatása már jóval túlterjedt a hardcore körökön, és a kilencvenes évek elején feltűnő, viszonylag dallamos zenét játszó poszt-hardcore zenekarok közül többen is a Fugazi nevét tűzték zászlójukra. Közülük a Sunny Day Real Estate volt az első, amely - köszönhetően az akkor csúcson levő kiadójának, a Nirvánát is futtató Sub Popnak - szélesebb körben is népszerűséget szerzett, és hozzá kapcsolódott először az emo jelző. A Sunny Day Real Estate és a vele együtt emo címkét kapó zenekarok azonban már közelebb álltak a dallamos indierockhoz, mint a hardcore-hoz, és sikereiknek köszönhetően az emót a kilencvenes évek közepére már az indie egyik alirányzataként tartották számon. A Promise Ring, a Get Up Kids vagy a Cursive egyre nagyobb közönség előtt lépett fel, miközben a punkos elemek egyre inkább visszaszorultak az öltözködésben, és szép lassan megjelent az emós, mint fogalom. Mindez pedig teljesen ráillik az évtized egyik legfontosabb gitárzenekarára, a Weezerre. A Wee- zer első lemeze 1994-ben már épített a geek-sármra, de akkor még az irónia és a humor uralták az albumot, az igazi sokk a második album, az 1996-os Pinkerton személyes, szexuálisan frusztrált, magányról és elszigeteltségről szóló, gyakran önsajnáló szövegei és a hozzá társuló, „szívből jövő” zene és ének az amerikai tinédzserek el- gondolkodtatóan nagy hányadát találta szíven. A Pinkerton sosem lett igazi kereskedelmi siker, de a hatása felbecsülhetetlen, és tulajdonképpen az első igazi emo sikeralbum, még ha ezt a státuszát sokan vitatják is. Az emo napjainkban A Weezer-fél „geek chic” már a múlté volt, és kezdett kialakulni az az öltözködési stílus, amit ma szokás emónak hívni. A lemezkiadók pedig már jól tudták, előbb vagy utóbb végleg eljön az ő idejük. így is lett. Elsőként a Dashboard Confessional lett sztár, amely a sajátosan kamaszos nézőpontból írott, spleenes szövegeivel már jelezte, az emo már mást jelent, mint amit harminc körüli zenészek játszottak a saját korosztályuknak, és innentől kezdve pedig hetente tűnt fel egy új zenekar, amelyiket valamelyik kiadó el tudott adni emóként, és így jutottunk el a mostani helyzetig. Ä külsőségek egyre extrémebbek lettek, a tinik pedig rájöttek, hogy metállal vagy púnkkal már nem igazán tudják megbotránkoztatni a Guns N’ Roseson, Mötley Crüe-n vagy akár Nirvánán felnőtt szülőket, viszont azzal igen, hogyha fiú létükre kifestik magukat, nőies cuccokba bújnak. Ezzel aztán remek alapot adtak a világnak arra, hogy az sokkolva legyen. A külsőségeket tekintve az emo nagyjából a deszkáspunk, a gothic (dark) és az indie szubkultúrák keveréke: darkosra sminkelt, tüsi- vagy szembelógó frizurás, nőies ruhákat hordó fiúk, és feltűnően kifestett lányok, divatosan retrósnak ható, nagy műgonddal összeállított ruhatárral, kitűzőkkel és egy sereg más kiegészítővel. Az emo zenekarok tavaly törtek be igazán Európában is, és hiába dobálták meg brit fesztiválokon a My Chemical Romance és a Panic! At The Disco tagjait, a zenekarok rendkívül népszerűek az öreg kontinensen. Az említett együtteseken kívül a Fali Out Boy, az All-American Rejects vagy a is iszonyú mennyiségű lemezt adott el idén, noha ezek is különböznek egymástól. Abban viszont nem, hogy valamennyi emo- zenekarként van nyilvántartva a médiában és a nagyközönség számára is. (origo alapján pj) Mint arról három hete mi is beszámoltunk, az R.E.M. hamarosan stúdióba vonul, hogy rögzítse a tizennegyedik stúdiólemezét. A Michael Stipe énekes, Peter Buck gitáros és Mike Mills basszusgitáros alkotta triónak a munkálatokhoz neves producert sikerült megnyernie Jacknife Lee személyében. Ő bábáskodott a U2 utolsó stúdióalbuma, a 2004-ben megjelent How To Dismantle An Atomic Bomb című felett, amelyért begyűjtött két Grammy-díjat, valamint a Snow Patrol tavalyi sikerlemeze, az Eyes Open is az ő felügyelete mellett készült. A producer legutóbbi munkája a Bloc Party február 5-én kiadott A Weekend In The City című korongja. Az R.E.M. ötállomásos miniturnét abszolvál Dublinban a nyáron, június utolsó napján és július első napjaiban, ahol először lesz hallható pár új dal a tervek szerint ősszel megjelenő lemezről. Azért is lesznek különlegesek a dublini koncertek, mert tíz év után először fordul majd elő, hogy az R.E.M. új dalokat előbb játszik élőben, mint hogy azok albumon megjelennének. A zenekar legutóbbi albumai nem szerepeltek túl fényesen az eladási listákon, az utolsóból, a 2004-es Around The Sun címűből az Egyesült Államokban mindösz- sze 232 ezer példányt értékesítettek, ami a korábbi eladásokhoz képest egyenesen bukásnak számít. „Szeretem az Around The Sunt, de jóval lassúbb dalok kerültek fel rá, mint amilyeneket az elején terveztünk. Nem ez az irány fogja meghatározni az új lemezt, a szerzeményeink jóval rockosabbak lesznek” - nyilatkozta Mike Mills. Az új album a tervek szerint ősszel lát napvilágot, (pj, nme) A Fali Out Boy, napjaink vezető és legeredetibb emozenekara (SITA/AP-felvétel) AzR.E.M. hamarosan belefog a 74. albumába (SITA/AP-felvétel) ZENEZÓNA Együtt marad a New Order Stephen Morris dobos egy lapnak - állítólag - azt nyilatkozta, hogy a zenekar egy időre felfüggeszti a tevékenységét, sőt, elképzelhető, hogy több lemezt már nem is készít. A dobos most cáfolta, hogy valaha is a New Order feloszlásáról beszélt, szerinte ez már csak azért sem lehetséges, mert az együttes jelenleg is új lemezen dolgozik, valamint közreműködik a Joy Divisionről készülő mozifilm elkészítésében is. „Az elmúlt időszakban a zenekarnak mindössze Anton Corbijn rendezővel volt kisebb nézeteltérése, mert úgy éreztük, hogy rossz irányba vitte el a készülő Joy Division- filmet” - nyilatkozta Morris, (p, z) Filmet rendezett az énekes Fred Durst első mozifilmjét készítette el. A Limp Bizkit énekese videoklip-rendezőként kezdte a szakmát, nemcsak saját zenekarának, hanem más együtteseknek is készített klipeket, és most már túl van első mozifilmes rendezésén is. A nyolcvanas években játszódó The Education of Charlie Banks című dráma három gyerekkori osztálytársa felnőttként való találkozósáról szól, a szereplők szerint Durst remekül vezényelte le a forgatást. „Fred nyugodt ember. Hihetetlen magabiztossággal rendezte meg a filmet, és óriási szabadságot adott a színészeknek” - mondta Chris Marquette, a film egyik főszereplője, (p, z) Vasárnap Pozsonyban adott nagy sikerű koncertet, ma este Budapesten lép fel napjaink első számú német tinizenekara, a Tokio Hotel (SITA/AP-felvétel) A Weezer, az emo (egyik) elindítója (Képarchívum)
