Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-07 / 81. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 7. Szalon 11 W(¥Ät : Állítsuk vissza! SZALAY ZOLTÁN Van-e valami, ami a JOG előtt áll? A válasz természetesen isme­retes minden józanul gondolkodó ember számára, mindenki számá­ra, akinek tűzfekete, édes vér fo­lyik az ereiben, még azok számára is, akik nem lámák el az ég felhőiig vagy a saját szobájuk faláig sem. A TERMESZÉT örökkön győzedel­meskedő, mindent maga alá ren­delő szava az egyetlen, amely hiva­tott rá, hogy bármit is felülbírál­hasson. Mi a TERMÉSZET ügynö­kei vagyunk, az emberarcú isten szolgái, akik civil álcát magukra öltve mozognak a világban, szere­tett testvéreik, jól ismert felebará­taik között. Mindenféle ember van közöt­tünk, orvosok, jogászok, papok mindenféle felekezetekből, a ter­mészettudományok lángelméjű szakemberei, élsportolók, nyug­hatatlan lelkű művészek, még po­litikusok is, s persze arctalan, egy­szerű hétköznapi emberek, mun­kások és munkanélküliek - sokfé­le ember, akik kizárólag egyetlen cél, egyetlen elodázhatatlan tö­rekvés harcosai, s egyetlen min­dent elsöprő, közös kiáltás tör fel a torkukon: Állítsuk vissza a halálbüntetést! Miért fosztottuk meg a bosszút, az egyetlen egészséges emberi re­akciót, a természet tökéletes me­chanikájának eme bravúros ele­mét legfőbb eszközétől, miért szá­moltuk fel egész Európában a vesztőhelyeket, mintha a lelkiis­meretünknek tartoznánk vele, hogy szembeköpjük dicsőséges történelmünk legdaliásabb hadve­zérét? Miért kínozzuk a társadal­munkat haláltalansággal, miért akarjuk kötelezővé tenni a halha­tatlanságot? Mi, becsületes, gondolkodó em­berek meggyőződésünknek tart­juk, hogy csakis úgy lehet emberivé tenni a világot, ha a halálnak visz- szaszolgáltatjúk, ami megilleti őt. Ha kiállhatunk városunk (közsé­günk) főterére, s végignézhetjük, mint didereg, vacog, remeg a halál­ba az az ember, aki nem való kö­zénk. Ha gyermekeinket kivihetjük a bitófa mellé, hogy megmutassuk nekik, mennyire hasznos teremt­ménye a Jóakaratának a hóhér bá­csi. Hogy újra érezhessük tereinken a vér áldott, édes szagát és a halál szeretetteljes, bársonyos pillantá­sát. Mindenki, akit érző szívvel ál­dott meg a TERMÉSZET, tartson velünk! Guillotine Polgári Társulás TALÁLÓS KÉRDÉS A Szfinx kérdése, Oidipusz válasza Múltkori irodalmi tippverse­nyünk (szerzője Hegedűs Orsolya volt) első kérdése az ismert thébai mondakör központi alakjára, Oi- dipuszra vonatkozott: egyebek közt ő volt az, aki megfejtette a Szfinx rejtvényét, s ezzel a thébai trónra került. A Szfinx, ez a roppant különös, a mitológia szerint Oidipusznál jóval bölcsebb alvilági hibrid lény (egy kígyóistennő s önnön kutya fia szörnyű ivadéka) egy oszlopon ült, s valahányszor az általa feltett találós kérdésére rossz választ ka­pott, vagy nem kapott választ, megevett egyet a thébaiak közül. A találós kérdés így hangzott: „Van egy kétlábú a földön és egy négylábú, ugyanazzal a szóval ne­vezett, és háromlábú is. Minden élőlény közül ami a földön, a leve­gőben és a tengeren mozog, egyedül ő változtatja alakját. Akkor halad a leglassabban, amikor a legtöbb lábon jár.” Fejtse meg a találós kérdést! A helytelen válaszok beküldőit természetesen semmilyen veszély nem fenyegeti, a helyesen vála­szolók közt kisorsoljuk Kovács László és Simon Attila A magyar nép története (Lilium Aurum) cí­mű, gazdagon illusztrált képes történelemkönyvét. Oidipusz megoldja a Szfinx rejtvényét. Attikai vázakép az i. e. 5. századból. (A Vatikáni Múzeum gyűjteménye) ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ mgmmmmmsmmiimmmmmmmmmiMtaamammMmm* ľ;»? tuaummmmmt wmi mtnmmmmimmmmtsmmmmmmmmmesammmmmašmmmm» Opera Kint zuhog az eső, előttem meg elfogytak a lépcsők. Azt hit­tem, jó helyet fogtam ki. Máso­dik szélső balkon jobbra, első sor hatodik ülés. Leoltják a villanyo­kat, még bemondják néhány nyelven, hogy kapcsoljuk ki a te­lefonunkat, és már kezdődik is. Egy magas női- és férfihangot hallok, de látni még semmit sem látok. Egészen kihajolok, a kor­lát már nyomja a mellemet, de semmi. S ez kitart végig; egyszer láttam csak a nőnek a feje tetején egy szőlőfürtöt, amikor előbbre lépett. Hallgattam hát a zenét. Ellenben látni a zenekart. Fú­vósok a jobb sarokban, középen a vonósok, a bal fölső sarokban egy dobos, két nagy dob mögött. Vézna férfi borostás állal, amo­lyan tipikus dohányos. Biztosra veszem, hogy dohányzik. Kék kockás inget visel, és farmernad­rágot. Ez eléggé meghökkentő, főleg, hogy előtte a fúvósok nyakkendőben és vasalt nadrág­ban. Csak később veszem észre, hogy ez a legkisebb eltérés közte és a többi zenész között. Mikor először megpillantot­tam, éppen az orrát törölgette. Aztán sokáig nem csinált sem­mit, csak ült, és hallgatta az ope­rát, velem együtt. Neki jobb he­lye volt. Kis idő után felkapta a fejét, kettőt dobbantott az egyik, Nagyon szeretem Luis Figo játékát is (Fénykép: REUTERS/Nacho Doce) majd hármat a másik dobon. Az­tán szép rendben eltette a dobve­rőket, elővett egy keresztrejt­vényt s azt fejtegette. Összehú­zott szemöldökkel, míg körülötte vagy ötven vonós koncertezett. A dobos fejtegetett egészen a félidőig. Akkor elrakta a rejt­vényt, és a többiekkel együtt ki­ment. Én a helyemen marad­tam és a ragyogó fényben ala­posan megnézegettem, hol is ülök. Annyira magasan voltam, hogy felülről láttam a csillárt. Mit mondjak, nem sűrűn taka­rítják. Tizenöt perc múlva visszatért az emberem a csapattal és foly­tatták, ahol abbahagyták. Már­mint a többiek, mert ő csak né­zett. Egyszer megtapogatta a fa­lat, erre én is, piros bársony. Az­tán már csak nézett. A vége felé mégis történt valami egészen meglepő: elővette a telefonját, és valószínűleg egy üzenetet írt, de a dobverőkhöz többet már nem nyúlt. Mit írhatott? (Esik még? Zenedráma öt betűre...) Elméletileg neki már nem is kellett volna visszajönnie a má­sodik félidőre. Sőt! Az első húsz perc után el is mehetett volna. Minden előadáson ennyi hangot kaphat? Mindenesetre az operát hosszan megtapsoltuk. Kint még mindig zuhogott, esernyőm per­sze nem volt. Sára Mária EROTIKUS SZALONSAROK Két öreg házas Fiatal házasok voltak, éltek boldogul, megöregedtek. Mikor el­érték az ötvenéves házasságot, nahát, gondolták, megtartják az évfordulójukat. Ötven éve együtt vannak, gondolták, csinálnak egy jó vacsorát. Azt mondja az öreg legény:- Te fiam, mégis hogy csináljuk, hogy egy kicsit ünnepélyesebb legyen ez az este?- Nem tudom, hogy csináljuk.- Te, én kigondoltam, vetkőzzünk le meztelen. Azt mondja az asszony:- Hát ha te úgy gondolod, úgy legyen. Levetkőznek szépen meztelen, főtől ülnek szépen ketten az asz­talhoz. Odaszól a félje:- Drágám, hogy érzed magad most, ezekben a pillanatokban? Úgy, mint ezelőtt ötven évvel? Érzel valami szeretetet, valami for- róságot a szíved körül? Azt mondja a felesége:- Érzek, drágám, valami olyan erősen ég, olyan forró a szívem körül. Ránéz a félje szeretettel, s azt mondja:-Vigyázz, a csicsed beleér a forró levesbe! (Nagy Olga és Vöő Gabriella gyűjtése) [szalonblog] „Mivel a fórumot egyes felhasználók sárdobálásra, értelmetlen viták­ra és személyes ellenszenvük kinyilvánítására használhatnák fel csak az értelmes hozzászólásokat emeljük ki az értelmetlen személyeskedést és sárdobálást háttérbe szorítjuk. ” (A rendszergazda) [gabcsi] Hello, ne haragudjatok, ki tudna segítséget nyújtani ab­ban, hogy mi az a ringli? Kösz, de eléggé sürgős... [BingÖ] Másban nem kell segítség? Szívesen eligazítanálak az élet további területein is, amennyiben gondban vagy, írd meg, hol a hézag. A rendszergazda meg engedje meg, hogy a személyes rokon- szenvemet kinyilvánítsam neki: add meg a helyet és az időt, ott le­szek, te[...]. [timi77] Kedves gabcsi, a ringli ajókagyűrű, szőrös hal olajban, zöld bogyó van benne, imádom. A legjobb vajjal vagy sajttal megkent zsúrkenyéren. [gabcsi] Kösz, nem tudtam. És mit lehet ezen imádani? [TenkesKapitánya] Ha már-akkor, ne haragudj, timike, ez nem szőrözés, de a ringíi szardíniaféle, sima hal, nulla szőr, kapribogyó satöbbi nem feltétel, konzerv formájában árulják, de szabadon, hűtő­pult mögött is láttam. Én inkább arra lennék kíváncsi, hová tűnt a boltokból, Győrben ugyan ráakadtam, de piszok drága volt, héthúsz- szal osztva is háromjegyű összeg, nem vettem meg. [HeródesMC] Ez a csevej mi a túrúról folyik, gyerekek? váltsatok sürgőssen témát, mert ez dögunalom. Bingó üzenj valahogy, én is ott akarok lenni. [tóm] HeródesMC, felismerlek a lehelletedről is, nem versz át. Tüdőd, mi a gond veled és a fajtáddal? Az tudniillik, hogy neked it­ten semmise jó, mi több, azt hiszed magadról, hogy te vagy az orá­kulum, ha érted, mire gondolok. Sajnálom, hogy tőlem kell megtud­nod, bár nyilvánvalóan megkérdezhetted volna a gyógyszerészedtől meg a kezelőorvosodtól is, ha már egyszer olyan kegyesen hagytad őket lenyúlkálni a királyságodnak tekintett, ámde, sajna vagy sze­rencse, mások által is lakott területen. Különben meg sürgősen kér­dezd meg a bértollnokodat, hogyan kell írni a sürgősem, hátha ő tudja. Ennyi. Pá. [n.n.] A leheletben is sok a 1 betű, okosok. Egyébként néztem a ringlit pár helyen, tényleg nincs. [timi77] Azt, hogy sós. KÉPREGÉNY (Forrás: Tom Gauld/Simone Lia; www.cabanonpress.com )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom