Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-05 / 53. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 5. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ BBC Moammer Kadhafi líbiai vezető azt panaszolja, hogy a Nyugat nem nyújtott megfelelő ellenszolgáltatást, amiért az arab ország 2003-ban lemondott az atomfegyver előállításáról. A líbiai vezér szombaton a BBC-nek nyilatkozva úgy vélekedett, hogy az elmaradt nyugati segítség következtében Irán és Észak-Korea is vonakodik követni Tripoli példáját. Rögtön hozzátette azonban, hogy nem lesz visszatérés a múltbeli konfrontációs poli- tikához Líbia részéről. Miután Líbia véget vetett atomfegyverprogramjának, feloldották az ellene elrendelt nemzetközi szankciókat, s az Egyesült Államok és Nagy-Britannia felújította vele a diplomáciai kapcsolatokat. Törölték továbbá az országot a terrorizmus támogatóinak amerikai listájáról, ami fontos lépés a nemzetközi rehabilitáció felé. Ugyanakkor - hangoztatta Kadhafi - a Nyugat nem kárpótolta megfelelőképpen az országot, nem segített az atomfegyverprogram átalakításában békés célú atomenergia-programmá. „Líbia csalódott, mert Amerika és Nagy-Britannia nem teljesítette ígéreteit” - mondta az arab vezető, utalva arra, hogy ezek után más országok (Irán és Észak-Korea) sem fogják követni Líbia példáját, amely semmit sem kapott cserébe a fegyverprogramjáról való lemondásért. Kadhafi ezredes olyan időpontban nyilatkozott a BBC-nek, amikor az észak-afrikai országban ünnepségeken emlékeznek meg annak 30. évfordulójáról, hogy a líbiai vezető kihirdette a „népi hatalom” sajátos rendszerét. Kadhafi - ritka eseményként- nyilvános vitára is leült nyugati tudósokkal, s annak során bírálta a katonai és gazdasági hatalommal bíró országok ellenőrzését a szegényebbek fölött. FIGYELŐ ROAAÁN SAJTÓ Az autonómiáról elhangzott nyilatkozatok tükrében számolnak be a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Aradon zajló kongresszusáról a szombati román lapok, amelyek szerint Markó Béla RMDSZ-elnök „az önrendelkezéssel fenyegetőzött”, és „garmadával támadta a román politikusokat”. Az Adevarul tudósításában azt emelte ki, hogy Markó az autonómia megvalósítását ígérte. A lap szerint az RMDSZ-elnök durva támadást intézett Traian Basescu államfő és a szövetség koalíciós partnerei ellen. A Gandul című napüap azt húzta alá, hogy Markó garmadával támadta a román politikusokat, és etnikai feszültségek megjelenésére figyelmeztetett. A lap szerint a bukaresti politikai osztály elleni támadást azzal a mondattal kezdte Markó, amelyben kijelentette: a romániai magyaroknak szüleik mindig azt mondták, hogy a román politikusok nem sza- vatartóak. A Cotidianul szerint Markó „kiásta a területi önrendelkezést”, és ezzel ahhoz a kampánytémához nyúlt, amelyet a magyar érdekvédelmi szervezet mindig választások előtt szokott használni. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a szaúdi király diplomáciai sikerekben fürdik Ahmadinezsád Rijádban Kairó. Bár alig néhány órán át tartott a szaúdi király és az iráni elnök hétvégi eszmecseréje Rijádban, a síita iszlám köztársaság államfőjének és a vahhábita királyság első számú vezetőjének a találkozása történelmi pillanatot jelentett arab megfigyelők szempontjából. MTI Jóllehet mindkét fél - így vagy úgy - a vallásból eredezteti uralmának legitimációját, számos olyan dolog van, amely megkülönbözteti a Perzsa-öböl két partján uralkodó feleket. A legelső helyre kívánkozik a szuperhatalom Egyesült Államokhoz fűződő viszony. Miközben Irán az 1979. februári iszlám forradalom óta „nagy sátánnak” tekinti Washingtont, az már évtizedek óta a legfontosabb szövetségese a szaúdi uralkodóháznak. Hogy a szaúdiak közvetítésre vállalkozhatnának az iráni nukleáris program miatt Teherán és Washington között kirobbant vitában, azt egyelőre senki nem kívánja megerősítem. Ám önmagában az a tény, hogy Mahmúd Ahmadinezsád elnök Rijádban nemcsak a szaúdi királlyal, de Bandar bin Szultán herceggel is találkozott, szakértőknek jó alkalmat adott a találgatásra. A herceg ugyanis - aki korábban hazája washingtoni nagykövete volt - George Bush amerikai elnök családjában meghitt barátnak számít. Amennyiben a szaúdiak komolyan kísérletet tennének arra, hogy letérítsék az iráni vezetést a jelenlegi konfrontációs irányvonalról, az nem csak az Egyesült Államok érdekeit szolgálná. Rijádban is fejfájást okoz ugyanis annak a lehetőséA találkozó után kiadott hivatalos nyilatkozataikban Ahmadinezsád és Abdallah király egyaránt kerülte az USA említését. ge, hogy Irán atomhatalommá válása nukleáris fegyverkezési versenyt indíthatna el az öböl térségében, illetve amerikai katonai támadást eredményezhetne Irán ellen. Márpedig - s ezt szaúdi diplomaták az utóbbi hetekben nem győzték hangoztatni - mindkét lehetséges forgatókönyv még az eddiginél is súlyosabb fenyegetést jelentene az egész térség biztonságára, amelyet amúgy is megrendített már az Irakban tomboló erőszak. A rijádi találkozó után kiadott hivatalos nyüatkozataikban Ahmadinezsád és Abdallah király egyaránt kerülte az Egyesült Államok és az atomprogram említését. Viszont annál egyértelműbb szavakkal fogalmaztak a másik fontos konfliktusról, amely évtizedek óta megterheli kettejük viszonyát: az arab suták és a konzervatív szunniták közötti feszültségről. Míg az előbbiek vallási pártjait - főként Irakban és Libanonban - Teherán támogatja, addig az utóbbiak számos szervezete a Szaúd-Arábiából érkező olajdollárokban dúskál. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a szaúdi király diplomáciai sikerekben fürdik. Februárban az „iszlám szent helyeinek őrzője” Mekkában rákényszerítette az egymással rivalizáló palesztin szervezeteket, a Fatahot és a Hamászt véres viszályuk elsimítására. Most pedig hidat vert a Perzsa-öbölön át az bániak felé. Március végére csúcs- találkozóra Rijádba hívta a király az Arab Liga tagállamait. Eddig csak Abdallah „meghitt ellensége”, Moammer Kadhafi líbiai vezető utasította vissza a meghívást. Betiltaná a kommunista jelképek használatát lvan Langer cseh belügyminiszter Forradalomra készül a KSČM KOKES JÁNOS Betiltaná a kommunista jelképek használatát Csehországban Ivan Langer cseh belügyminiszter, ugyanis az a meggyőződése, hogy egyenlőségjelet lehet tenni a kommunizmus és a nácizmus közé. „Ha ez az egyenlőségjel létezik, és ha érvényes, hogy a nácizmust és annak megnyüvánulásait büntetni kell, akkor ennek érvényesnek kellene lennie a kommunizmus esetében is. A nácizmus jelképe a horogkereszt, a kommunizmusé a vörös csillag, a sarló és a kalapács” - mondta a miniszter abban az interjúban, amelyet a Právo című cseh baloldali lap közölt szombati kiadásában. A riporter közbevetésére, hogy a sarló és a kalapács egyebek között Ausztria állami címerében is megtalálható, míg a cseh kommunisták jelképe a cseresznye, Langer leszögezte : azt, hogy konkrétan mit is lehet a kommunizmus jelképeinek tekinteni, a szélsőségekkel foglalkozó szakértők állapítanák meg. A miniszter hozzátette, hogy nem az általa vezetett tárca hivatalos álláspontjáról, hanem magánvéleményéről van szó. Csehországban a kommunista párt az ország harmadik legerősebb parlamenti pártja, amely sta- büan mintegy 12-15 százalékos támogatottsággal rendelkezik. Vojtech Filip pártelnök egyike a képviselőház alelnökeinek. Az utóbbi félévben, különösen a Mirek Topolánek vezette jobbközép kabinet hatalomra kerülése után Csehországban éles támadások indultak a kommunista párt ellen. A jobboldal által ellenőrzött parlamenti felsőház, a szenátus Jaromír Štetina, erősen antikom- munista nézeteiről ismert szenátor kezdeményezésére külön bizottságot hozott létre, amely azt vizsgálja, hogy Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) törvényesen működik-e. A támadások azután erősödtek fel újra, hogy Vojtech Filip tíz nappal ezelőtt a KSCM központi bizottságának ülésén azt mondta, hogy a pártnak vissza kellene térnie Lenin tanításaihoz, harcosabbnak kell lennie, és élére kell állnia az esetleges forradalmi folyamatnak, ha ilyen alakulna ki az országban. Štetina szerint Lenin tanításai és a forradalom hangoztatása egyenlő az erőszakra való felbujtással, s ezért alkotmányellenes. Egy lapin- teíjúban a szenátor leszögezte: célja a kommunista párt betiltása. Jirí Dolejs, a kommunista párt elnökhelyettese a bírálatokra reagálva kijelentette, hogy a KSČM teljes mértékben tiszteletben tartja Csehország alkotmányos berendezését, és semmiféle erőszakot nem tervez. KOMMENTÁR Falkába, magyar! BARAK LÁSZLÓ A szlovákiai magyarok épp olyan autonóm személyiségek, mint a világon minden épeszű ember. Már, ha nem terelik őket akiokba, azaz nem „falkásítják” őket. A mostanság immár ki tudja hányadszor tematizált szlovákiai magyar autonómiaigények különben is vagy öncélúak, vagy éppen puszta eszközként használatosak bizonyos közéleti tényezők karrierjének karbantartása és kiteljesítése érdekében. Nyilván világos, hogy a Magyar Koalíció Pártja háza táján újra és újra előkotort „autonomista gumicsontról” van szó. Az öncélú autonómiaigények tulajdonképpen ártalmatlanok, hiszen képviselőik általában eleve kódolt rögeszméin alapulnak. Ilyen esetekben nincs is más lehetőség, mint hogy a lehető legrövidebb időn belül háziorvosához és gyógyszerészéhez forduljon minden fertőzött... Sokkal veszélyesebb, egyszersmind alantasabb cselekvés, ha politikai karrierek építése céljából operálnak az autonómia fogalmával. Főként érzelmi alapon, hiszen ez idáig a Magyar Koalíció Pártja politikusainak egyike sem méltóztatott konkrét autonómiakoncepciót letenni az asztalra. (Nem beszélve a párt politikusai által megszállt olyan helyi önkormányzatokról, amelyekben sajnos vajmi kevés „közhaszon származik a nagy önrendelkezésből”.) Koncepciók tekintetében egyébként még az a Duray Miklós sem jeleskedett, aki mostanában ismét reflektorfénybe került az autonómia tárgykörében. Azon túl, hogy egy szlovák bulvárlapban megint kijelentette, neki bizony „nincsen haza és hazafiság érzete Szlovákiában”... Majd egy másik napilapban már a szlovákiai magyarok, úgymond,, jogos” autonómiaigényeiről értekezett. Mégpedig Bugár Béla, az MKP elnöke ellenfeleként. Hogyne, hiszen köztudott, március végén tisztújító közgyűlése lesz a pártnak. Szervei hivatalos készülődéséből pedig okkal következtethetünk arra, hogy Duraynak ott akár veszélybe is kerülhet komoly befolyása. Lévén, esetleg megszűnik az a poszt - az ügyvezető alelnöki - amely annak idején neki, sőt általa lett kitalálva... (Amellyel nem igen volt képes mit kezdem. Lásd, a pártszervezeti struktúra jelenlegi siralmas állapotát.) Lám, már otthon is vagyunk. Mármint az öncélú, azaz a politikai karriert szolgáló autonómiaigény eszközként történő megjelenítése szempontjából. A recept látni valóan egyszerű. Végy egy jó adag, e tájakon általában kéznél lévő, sérelmi politikát, tégy hozzá némi összeesküvés-elméletet - lehetőleg az ún. „gazdasági érdekcsoportok” meg az ellenséges többség vélt és valós viselt dolgaira utaljon -, jól fűszerezd meg a Trianon elnevezésű kollektív kudarcélménnyel, és máris a média, vagyis a közvélemény érdeklődésének középpontjában találod magad!. Erről az ugródeszkáról aztán persze lehetőség nyűik akár a pártod valamely hatalmi pozíciójában landolnod... Mi mégis e helyzet eszmei mondanivalója? Talán az, hogy a politika, mint olyan, a legősibb „szakmánál” is alpáribb hivatás. Amint az is gyanítható, hogy vannak égen és földön olyan eleve veleszületett, pszichés állapotok - beteges küldetéstudat, képzelt kultúrfölény, idült nemzetőri aktivitás -, amelyeket csak a sárga föld nyomhat ki az emberből. A legszomorúbb azonban ebben az egészben „csak annyi”, hogy az egyénenként jellemzően felszabadult autonóm személyiségeknek számító szlovákiai magyarok esetleg nem veszik észre, hogy bizonyos választott vezetőik időközönként a lehető legmanipulálhatóbb falkákba igyekeznek őket terelni... JEGYZET Itt sem lehet megúszni JUHÁSZ KATALIN Azt hittem, itt Kassán egy ideig még nyugtom lesz, nem kell ösz- szevesznem régi jó ismerősökkel Orbán és Gyurcsány kapcsán, nem kell állást foglalnom a magyarországi belügyeket illetően. Rosszul hittem. A Thália Színházban ugyanis a héten, 2007 márciusában politikai és társadalmi cenzúra valósult meg. És ez engem mint esztétikai kategóriákban gondolkodó művész- leiket nagyon érzékenyen érint. Történt pedig, hogy Örkény István Tóték című darabját úgy rendezte meg egy budapesti rendező, hogy a zárójelenetben néhány rágógumizó suhanc Árpádsávos zászlókkal jelenik meg a színen, és két percen keresztül farkasszemet néznek a nagyérdeművel. A bemutatón legalábbis így zajlottak a dolgok, azóta viszont a színház vezetése társadalmi és politikai nyomásra megváltoztatta az előadás végét, likvidálták a zászlókat, eltakarították a suhancokat. A társadalmi nyomás a közönség felől érkezett, a politikai megyei körökből, és mivel a színház költség- vetésileg nagyban függ a megye kegyeitől, mondhatnánk azt is: mit volt mit tenniük? Hamarosan megtudom, ki telefonált a Thália igazgatóságára, a lényeg viszont az, hogy a további előadások már aktuálpolitizálás, azaz zászlók nélkül zajlottak le. A rendező holnap érkezik Kassára megvitatni a megvitatandó- kat, el sem tudom képzelni, mit érezhet. Hadd ne áruljam el, melyik oldallal rokonszenvezek. Maradjunk annyiban, hogy világéletemben a művészi szabadságot tartottam a szjnházcsiná- lás elsődleges kritériumának, és ha egy rendező a darab kapcsán úgy érzi, manapság szélsőjobbról érkezik a legnagyobb fenyegetés, legyen lehetősége ezt prezentálni a színpadon. Az már más kérdés, hogy vajon Kassa-e a legjobb terep erre, amely város színházlátogató közönsége inkább jobbos, mint balos. Lehet, hogy Vas Zoltán Iván elvetette a sulykot, illetve rosszul mérte fel a helyi viszonyokat. Egy azonban bizonyos: a rendezői koncepció, a művészi üzenet tizennyolc évvel a rendszerváltás után nem cenzúrázható. Vagy, ha igen, akkor nagyon rosszul állunk a demokrácia szempontjából. A társulat egyik tagjánál betelt a pohár, a szezon végén megválik a Tháliától. Nagy kár. Újabb fontos színész távozik Kassáról. A színház vezetésének figyelni kellene az intő jelekre... Mondom ezt a szurkoló aggodalmával.- Ne félj, ma nem lövök öngólt. Csak választások előtt szoktam... (Peter Gossónyi karikatúrája)
