Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-03 / 52. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 3. www.ujszo.com B. Gy.: Nagyon nyitott, őszinte, rendkívül szorgalmas és következetes. S amire én soha nem voltam képes: hihetetlen gyorsasággal képes szövegeket memorizálni. Ezenkívül temperamentumos, igazi tűzről pattant menyecske. Mi a legjobb és a legdühítőbb tulajdonsága? B. Á.: A legjobbakat már felsoroltam. Emellett persze vannak dühítő tulajdonságai is, amelyek már megismerkedésünkkor is megvoltak, én mégis abban reménykedtem, hogy az idő során ezek valahogy kikopnak az eszköztárából. Hát nem így lett. Időnként azt veszem észre, hogy - szerintem indokolatlanul - morog. Valószínű, hogy ehhez hozzájárul a mostam pozíciója is, amely nyilvánvalóan iszonyatos feszültségekkel jár, és egy nagy adag önfegyelmet igényel, hiszen a nyüvánosság előtt „viselkednie” kell. A felgyülemlett feszültséget valahol persze le kell vezetni, és ennek néha én válók a szenvedő alanyává. A másik dühítő dolog, amikor engem akar „kímélni”. Ez úgy nyilvánul meg, hogy például visszalopja a szekrénybe azt az inget, amit már viselt egyszer, mert tudja, hogy én azt pardon nélkül a szennyesbe teszem, akkor is, ha csak egy óráig volt rajta. Olyan is előfordult, hogy már a kabátot vette fel, amikor rájöttem a csínyre, és bizony ki kellett cserélnie az ingét. B. Gy.: Kezdjük a negatívummal! Nagyon idegesít a pontatlanság. Ágiról bármit el lehet mondani, csak azt nem, hogy pontos lenne. Ha én valakivel megegyezek egy időpontban, azt percre pontosan betartom. Áginak pár perc csúszás nem okoz gondot. Nem azt mondom, hogy órákat késik, én azonban rettentő dühös tudok lenni, ha valahová készülünk, és nem tudunk időben elindulni. Legújabban azt csinálom, hogy korábbi időpontot mondok, így van rá némi esély, hogy időre odaéljünk. A legkedvesebb tulajdonsága egyértelműen a nyíltsága, egyenessége, hogy ami a szívén, az a száján. Akkor is elmondja a véleményét, ha problémája lehet belőle. Kettőnk kapcsolatát az elejétől kezdve a nyitottság, őszinteség jellemezte. Talán ez a nyitja annak, hogy még mindig együtt vagyunk. Á másik jellemzője, amely nekem nagyon szimpatikus, hogy soha nem akart főnök leírni, bár a szakmai felkészültsége, tapasztalata bőven megvan hozzá. Azt gondolom ez elég ritka és becsülendő tulajdonság. Mit csinál, amikor nem dolgozik? B. Á.: Két éve költöztünk családi házba, és a következő nyáron lett füvünk is. Nevettek is rajtunk a szomszédok, hogy megnézik ők majd, hogyan tudunk fenntartani egy ekkora pázsitot. Gyula azonban hallani sem akart róla, hogy az ő kertjében valaki más gondozza a gyepet. Nos, azóta is csodájára járnak a pázsitunknak, amelyet kizárólag ő tart rendben. Néha elnézem, mekkora szeretettel, odafigyeléssel tologatja a kaszálógépet. Azt hiszem, ez számára a legtökéletesebb kikapcsolódás. A másik nagy, régi szenvedélye az olvasás. Déry, Márai, Kundera a kedvencek. B. Gy.: Mindig dolgozik. Nem „normális” dolog, hogy amikor elmegyünk színházba, ő az operatőrt is „hozza”, és a szünetben, ahelyett, hogy megbeszélnénk az előadást, inteijút készít a rendezővel. De moziba, kiállításra sem tudunk úgy elmenni, hogy ne azt nézze, hogy lehetne ezt a témát „megcsinálni”. Szabadidejében rengeteget olvas, főleg verseket. Milyen számára az ideális vasárnap? B. A.: Ilyenből sajnos nagyon kevés van, mert a munkájából kifolyólag gyakran távol van vasárnap is, akár televíziós szereplés vagy egyéb rendezvények miatt. Az ideális vasárnap tehát az, amikor végre otthon pihenhet. Ebbe belefér az is, hogy ilyenkor ő készíti az ebédet, vagy csak olvasgat egész nap, esetleg fogjuk magunkat, és kimegyünk a jókai vízimalomhoz. B. Gy.: Szerintem az lenne az ideális, ha reggel beülnénk a kocsiba, és elmennénk valahova, úgyhogy nem kellene az egész napot a konyhában töltenie. Mostanában ugyanis az van, hogy én a vasárnapokat rendszerint munkával töltöm: tévében, rádióban, esedeg valami rendezvényen. Ági pedig, jó háziasszony módjára, egész nap, néha késő estig süt-főz. Milyen szakács/evő? B. Á.: Elég egy tekintet, és mindenki meggyőződhet róla, hogy nagyon jó evő. (nevetés) Amint már említettem, egy teljes vasárnapi menüt el tud készítem, mindennel, ami ahhoz tartozik, beleértve a rántott karfiolt a vegetáriánus lányunknak. A lányaink szerint ráadásul ő jobb húslevest főz, mint én. A krumplipürét különösen jól készíti, ám egy egyszerű pörkölt már gondot okozna neki. „Amikor Kelet-Szlovákiában voltunk krumplibrigádon... B. Gy.: Szakácsnak remek, sajnos. Már nyugodjon anyósom is ismert volt a jó főztjéről a faluban, és ezt Ági örökölte tőle. Nem ismerek olyan ételt, ami az ő kiszerelésében ne ízlene. Sok finomságról nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik, mielőtt megismerkedtünk. Van egy ismerősünk, aki azt írta Ági könyvébe, hogy a legjobb zsíros kenyeret is ő készítette. A feleségem ugyanis még ezt az egyszerű ételt is úgy tálalja, hogy az egy élmény. Mire költi leginkább a pénzét? B. Á.: (Hosszabb gondolkodás után) ...nem is tudom! Ruhákra nem, az biztos. Nem igazán lehet vele vásárolni, mert az első holmit, amit ráadnak, biztos megveszi, csakhogy ne kelljen tovább ott időznie. Nemrégiben azonban meglepett, mert egy komplett új szerelésben jelent meg: hibádan öltöny, hozzáillő ing, nyakkendő, cipő. Az első randevúnkra ugyanis barna kockás nadrágban, kék kockás ingben, és olyan kockás zakóban jelent meg, amelyben piros szövések voltak. „Hát ezt a pasit egy kis jóízlésre kell tanítani!” - mondtam akkor magamban. Örömmel nyugtázom, hogy huszonhét év házasság után ebben sikeresnek mondhatom magam. Ezenkívül rendszeresen vásárol könyveket és virágot. Mindketten szeretjük, ha friss virág van a vázákban. B. Gy.: Nem igazán jellemző rá, hogy bármire is költené a pénzét. Olyan családból származik, amelyet soha nem vetett fel az anyagi jólét, így megtanulta a takarékosságot. A legtöbb pénzünk mindig a kultúrára ment el. Ha például Magyarországon voltunk, mindig elmentük néhány színházi előadásra, filmre, vettünk egy csomó lemezt és könyvet. Egy alkalommal Ági végül elaludt a Duna moziban, amikor még az éjjeli vetítésre is jegyet váltottunk. Ha választhatna, mit változtatna meg rajta? B. Á.: A nő, aki azt gondolja, egy pasit meg lehet változtatni, nagy tévedésben van. Én már lemondtam erről. Nem változtatnék. Talán még azt a kissé bosszantó morgását sem, mert anélkül már nem ugyanaz az ember lenne. B. Gy.: Nem tudom, nem lenne-e igazságtalan ilyet mondanom, hi- szenegycsomódolog van, amit szívesen változtatnék magamon is, de nem megy. Ha mégis megtehetném, talán a pontadansága lenne az. Milyen ember lenne, ha nem ő lenne a féije/felesége? Mit adott önnek, mire tanította meg? B. Á.: Azt hiszem, mi ketten mindig is egy húron pendültünk, a fontos dolgokról mindig azonos volt a véleményünk. Következésképp az, hogy bizonyos helyzetekben homlokegyenest más legyen az értékrendünk, nem következett be, vagy észrevédenül történt meg. Azt pedig, hogy mire tanított meg, csak az utóbbi időben tudatosítottam. Korábban minden gondolkodás nélkül igent mondtam bármilyen felkérésre, feladatra, és ha valamit egyszer megígértem, minden esetben teljesítettem is. Egy idő után aztán sok lett, nem maradt időm a családra, magamra. Meg kellett hát tanulnom nemet mondani, és ez nagyrészt Gyula érdeme. Emberismeretből is sokat tanultam tőle. Én ugyanis hajlamos vagyok, kissé naivan, minden esetben azt feltételezni, hogy ha jóhiszeműen közeledem valakihez, akkor ugyanezt kapom vissza. Ugyancsak Gyula ébresztett rá arra, hogy néha nem árt az óvatosság, a bizonyos fokú távolságtartás. B. Gy.: Abszolút hipotetikus kérdés, el sem tudom képzelni. Azt mondják, egy bizonyos közösen eltöltött idő után két ember már egymás sejtjeiben van. Azt hiszem, Ági „Egyszer, diákkorunkban még azt is mondták, testvérekként hasonlí tunk egymásra..." nélkül kevésbé lennék következetes. Azt is el tudom képzelni, hogy ha nem ismerkedünk meg, nem fejezem be az egyetemet, és más pályára lépek. De nagyon nehéz erre gondolnom, mert mi ketten az elejétől fogva kiegészítjük egymást, bár tulajdonságaink alapján abszolút különbözünk. Egyszer, diákkorunkban még azt is mondták, testvérekként hasonlítunk egymásra. Hozzá kell tennem, Ági sosem szólt bele a döntéseimbe, miközben a véleménye mindig nagyon fontos volt. Mindig képesek voltunk elfogadni és tiszteletben tartani a másik döntéseit. Bizonyára tőle tanultam meg a színház, a film, a művészet szeretetét is. Korábban inkább pragmatikus voltam, és a sport iránt érdeklődtem. Hogyan változtatta meg a gyermeknevelés a kapcsolatukat? B. Á.: A nevelést illetően alapvetően egyformán látjuk a dolgokat, kivéve egyes apróságokat. Kis koruktól kezdve az volt az érzésem, Gyula egy kicsit elkényezteti a lányokat, ami néha kisebb súrlódásokhoz vezetett. Ami azonban fontos, a gyerekek előtt soha nem kerültünk ellentmondásba. B. Gy.: Az elejétől kezdve egyértelmű volt, hogy szeretnénk gyerekeket. Talán valamivel kevesebb időt töltöttünk velük, mint a többi szülő, amiért néha lelkiismeret-fur- dalásunk volt, de kapcsolatunk mindkét lányunkkal nagyon jó, ami talán azt jelzi, a fontos dolgok rendben voltak. Egyébként büszkén mondhatom, mindkét lányunk nagyon tehetséges és szuverén egyéniség. Sosem szóltunk bele az életükbe, csupán támogatni próbáltuk őket, és a megfelelő hátteret biztosítani. értem el. Ennek kapcsán egyszer azt mondtam valakinek, hogy én nem Bárdos Gyula képviselő, hanem Bárdos Gyula harmadéves egyetemi hallgató felesége lettem. B. Gy.: A kapcsolatunkra nem volt hatással, inkább a hétköznapi életünkre - olyan értelemben, hogy kevesebb időt töltöttünk együtt. Sokan furcsállották is, hogy amikor Ági dolgozott, az apjuk volt a gyerekekkel. Számunkra ez természetes volt. Szerintem a feleségem szempontjából inkább lehet hátrány, hogy én politikus vagyok, mert egyesek olyan összefüggéseket láthatnak kettőnk pozíciója közt, ami őt nagyon zavarhatja, bár soha nem beszél róla. Beszélnek otthon munkáról? B. Á.: Engem nem érdekelnek a parlamenti háttér információk, nem szeretem a politikát, s ha időnként Gyula mégis beszámol a munkahelyén történtekről, biztos, hogy másnapra el is felejtem. Persze én is szoktam a bosszantó dolgokról beszélni, de ezekből szerencsére esetemben nincsen sok. B. Gy: Én igyekszem a lehető legkevesebbet. Soha sem szerettem hazavinni a politikát. Bár nagyon nehéz teljesen elzárkózni, főleg, ha jönnek a telefonok, az sms-ek. Az is megtörtént már, hogy a Balatonról kellett feljönnöm a stúdióba. Kettőnk közül Ági beszél többet a munkájáról, talán azért, mert az övé érdekesebb, és ott inkább megtaláljuk a közös hangot. Kritikusai egymásnak? B. Á.: Igen, határozottan. Ha csak tehetem, figyelemmel kísérem a tévés, rádiós szerepléseit, és mindig elmondom a véleményemet, amit ő rendszerint elfogad. B. Gy.: Igen és ez kölcsönös. Mindketten, egymástól függetlenül ismert személyek. Hogyan alakította a karrier kettőjük kapcsolatát? B. Á.: Van sajnos egy kellemetlen dolog, amivel rendszeresen szembesülnöm kell, mégpedig az, hogy néhányan azt gondolják, én azért vagyok ott, ahol vagyok, mert a férjem képviselő. Ez nagyon tud bántani, mert nem igaz. Az én karrierem jóval Gyula politikai karrieije előtt indult el, és mindent önerőből Milyen érzés Bárdos Gyu- la/Bárdos Ágnes házastársának lenni? B. Á.: Nem tudom, milyen lenne nem a házastársának lenni. Alapvetően azonban azt mondhatom, büszke vagyok a férjemre mint emberre és politikusra egyaránt. B. Gy: Jó, mert általában pozitív visszajelzéseket kapok másoktól az ő személyével, munkájával kapcsolatban. 0 ugyanis az a típus, akit szeretnek az emberek, (czk)
