Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-03 / 52. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 3. Vélemény és háttér 7 HÉTVÉG(R)E Folytatódó ámokfutás ^ FIGYELŐ Sósavval akarták elhallgattatni Két ismeretlen férfi azzal fenyegetett meg egy bolgár újságírónőt, hogy sósavat locsolnak az arcába, ha nem hagy fel a legnagyobb bolgár nemzeti parkban tervezett építkezésről szóló riportjával. Mint arról a Riporterek Határok Nélkül (RSF) újságíró-szervezet számolt be, két férfi a biztonsági szolgálaton átjutva bement a Politika című bolgár hetilap munkatársa, Maria Nikolajeva szófiai irodájába, és azt mondta neki: „Ön nagyon jól tudja, hogy ilyen dolgokról nem kell írnia. És azt is tudja, mi szokott történni a kíváncsi újságírókkal - sósavval locsolják le őket”. Nikolajeva a fenyegetés ellenére tovább dolgozott a témán, és riportja meg is jelent. A Politikának ezt a számát azonban nem lehetett megszerezni Burgasz- ban, a Sztrandzsa Nemzeti Parkot (az építkezés színhelyét) magában foglaló régió székhelyén, mert egy ismeretlen személy az összes példányt előre felvásárolta. Rubína Möhrig, az RSF ausztriai képviselője nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a szervezetet sokkolta az eset, annál is inkább, mert nem elszigetelt jelenségről van szó. „A korrupció elleni harc központi téma Bulgáriában, és a hatóságoknak, köztük az európai uniósoknak is, mozgósítaniuk kell minden rendelkezésükre álló forrást, hogy fölvegyék a harcot az ilyen bűnöző módszerek ellen” - mondta. (MTI/APA) Ópium Afganisztánban Rekordot döntött az ópiumtermelés tavaly Afganisztánban, a kábítószer-kereskedelem aláássa a demokráciát és a biztonságot az országban - állapította meg az amerikai külügyminisztérium. Az ópiumtermelés kultúrájának újraéledése nyomán egyre több heroin áramlik Európába, Oroszországba és a Közel-Keletre, ami veszélyezteti a demokrácia és a biztonság konszolidálását. A világ ópiumtermeléséből Afganisztán részesedése 90 százalék. Az amerikai külügyminisztérium szerint a drogból származó haszon a tálibokhoz folyik be, és ebből finanszírozzák az amerikai és a NA: TO-erők elleni támadásokat. (MTI/Reuters/AFP) Az eheti kormányülésen folytatódott az új kabinet hivatalba lépése óta folyamatosnak mondható tisztogató ámokfutása: ezúttal kilenc nagykövetet cseréltek le, köztük karrierdiplomatákat is. Legfőbb vétkük az volt, hogy az előző kormány nevezte ki őket, ráadásul némelyik még magyar is volt. Igazán tűrhetetlen helyzet! KOCUR LÁSZLÓ Robert Fico kormánya nem áll túl jól szakértők tekintetében. A kormány megalakulása e sorok íróját valahogy Rudolf Zajac egész- ségügyireform-javaslataira emlékeztette. Ha még tudjuk, ki volt az a Rudolf Zajac, felidézhetjük: amikor elfoglalta a miniszteri bársonyszéket, kijelentette, az egészségügyi reformtörvény-javaslatok már a fiókban vannak, s két év telt el, mire lett valami belőlük. Ficoék is sokat vacakoltak, mire sikerült a kellő számú, legalább a minimális kompetencia látszatát biztosító miniszterjelöltet előkotomi. Ez azonban nem mindegyik tárcánál végződött maradéktalan sikerrel. így is akad köztük olyan, akinek legfeljebb a pénztárcájához van köze, a miniszterihez nem sok, de nagy előnye, hogy Ján Slota megbízható embere egy milliárdok felett rendelkező minisztériumban. A gazdasági tárca élén sem fontos tudni, voltaképpen mennyi külföldi tárgyalópartnerünk államadóssága - ezzel meg Fico közeli embere égette szénné magát nemrégiben. így nehezen feltételezhető, hogy az agyonképzett, a világ dolgaiban jártas, öt nyelven inteijúképes karrierdiplomaták majd’ betörik a külügyminisztérium ajtaját egy-egy nagyköveti posztért. Sokkal inkább valószínű, hogy a sógomak-komának, egy-egy megbízható pártkádemek kell egy jó meleg, még legalább 3,5 évig biztos nagyköveti szék. Persze, csak abban az esetben, ha nem lesz kormányválság. Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy a koalíció eresztékeiben recseg, az erős túlzás volna, hisz azt nagyon jól tudja mindhárom pártelnök, hogy nehezen lehetnének meg egymás nélkül, a két kisebbet a jelenlegi nagyobbon kívül valószínűleg senki nem venné be a kormányába. (Legalábbis remélem. ..) Ezáltal egyfajta status quot kénytelenek fenntartani. De azért, ha téhetik, odapörkölnek egymásnak. A magát katonai szakértőnek képzelő nemzeti párti elnök például ahol csak lehet, beleköt František Kašický védelmi miniszterbe. Hol az a gond, hogy kevés repülőgépünk van, s ami van, az is kicsi; hol az, hogy a védelmi tárca nem állami, hanem magáncégeket juttat állami megrendelésekhez. A Smer európai parlamenti képviselője meg a fentebb már említett SNS-es régiófejlesztési minisztert bírálta az egyik kereskedelmi televízió vitaműsorában, kiemelve: a zsolnai csadós teljesen alkalmatlan feladatára. Ezzel a kijelentésével Monika Beňová nem járt messze az igazságtól. Ugyancsak nem övezi osztadan boldogság a koalíciós partnerek részéről a Smer munkatörvény- könyv-tervezetét, mindketten elmondták már aggályaikat. A beharangozott húszszázalékos hivatalnokleépítés is döcög. A kerületi hivatalok megszüntetésének kérdésében pedig az egyetértésnek még csak a látszata sem mutatkozik. Már hogy a csodába mutatkozna, mikor a Smer a HZDS és az SNS helyi káderei alól húzná ki a széket a hivatalok bezárásával. A nyolc ellenzékben töltött év bizonyosan megviselte a regionális pártstruktúrákat, melyek már nagyon szerettek volna íegalább egy-egy morzsát a nagy, koalíciós szülinapi tortából. Megkapták. És akkor most, alig fél évvel a nyolc évig áhított hatalom megszerzése után tegyük az utcára a miniszter unokaöccsét, a kerületi pártelnök lányát, a járási pártelnök szomszédja bébiszitteré- nek a keresztanyját? Micsoda felbolydulás lenne ebből?! Azért történt valami jó is ezen a héten. Gyurcsány Ferenc lecserélte szóvivőjét, Danks „Tesco Gazdaságos” Emesét a sokkal látványosabb Demcsák Zsuzsára. Bizonyosak lehetünk benne, hogy az exmodell színre lépésével megnövekszik majd a kormány sajtóeseményeinek látogatottsága. Végül is, egy kormányszóvivő hasznosat ritkán mond, igazat még kevésbé, akkor meg legalább nézzen ki jól, műit a mi Silviánk, bár róla hasztalanul kerestek a kollégák - idejüket nem kímélve - alulöltözött képet az interneten. (Azon férfitársaim kedvéért, akik még nem látták volna, bár kétlem, hogy vannak ilyenek e hazában: http://demcsakzsuzsa.fw.hu, de miután megnézték, tessék visszajönni, és elolvasni az utolsó mondatot, melyet saját jól felfogott érdekemben illesztek ezen efemer írásom végére.) Nem, nyuszifül, én nem néztem meg ezt a weboldalt, csak a kollégák mesélték, mi van rajta; nálad természetesen nem szebb ez a nő! Gyurcsány: Kelet-Európának a haladó modernizáció és a radikális nacionalizmus között kell választania „Valami rettenetes történik” KERTÉSZ RÓBERT Kelet-Európábán még nem dőlt el „az az alapvető kérdés, hogy (a térség) a haladó modernizáció politikáját vagy a radikális nacionalizmus elszigetelődéséti’ választja - mondta Gyurcsány Ferenc a The Timesnak. A vezető londoni napilap tegnapi számában közölt interjúban a miniszterelnök kijelentette: az EU-tagállamok három csoportra oszthatók. Az elsőbe a bátor modernizálok tartoznak, mint Finnország, Dánia vagy Nagy-Britannia, amelyek gazdaságuk erőteljes átalakításával csatlakoznak a világgazdasághoz. A másodikba tartozik Németország, Franciaország és Olaszország, amelyek tudják, hogy válaszolniuk kell a globalizációra, de kérdés annak üteme és mikéntje. A harmadik csoportot a Lengyelországtól a Balkánig terjedő térség országai alkotják, ahol „még eldöntésre vár az alapvető kérdés: haladó modernizáció vagy a radikális nacionalizmus elszigetelődése ... ezt a vitát látjuk az összes (térségbeli) országban”. Az árpádsávos lobogó körüli vita kapcsán Gyurcsány azt mondta: az ország demokratikus többsége számára ez a zászló a magyar nemzetiszocialisták jelképe, amely alatt több százezer zsidót hurcoltak Auschwitzba. Az emberek többsége számára ez a zászló azt jelenti, hogy „a Fidesz érdekközösséget vállal a szélsőjobboldali antiszemita erőkkel”. „Tavaly ősszel ezen a téren (a Kossuth téren) felolvastak egy listát ötven, állítólag zsidó származású politikusról; egy óra múlva ugyanarra a pódiumra Fidesz-poli- tikusok álltak fel, és nem mondták: kéijük, ne csinálják ezt. Valami rettenetes történik” - idézte Gyur- csányt a brit lap. Arra a kérdésre, hogy mely párt képes megvédeni Magyarországot a radikális antiszemitizmustól, a kormányfő kijelentette: a szocialisták, az SZDSZ és az MDF. A március 15-én várható megmozdulások kapcsán elmondta: a rendőrök világos utasítást kaptak, hogy azonosító számot kell viselniük, és módosították a belső eljárási rendet. A szerző az MTI tudósítója ... -ú.TÁRCA _____ Fizetni szeretnék! SERES LÁSZLÓ Szerencsére csak egy rutinkivizsgálás, semmi komoly, még nagyobb szerencsémre most alig állnak sorok a patinás budapesti kórházban. A patina mondjuk most éppen pereg le az épületről, felújításra eddig nem futotta, most sem fogja, de legalább próbálkoznak, most azt a kátyúkomplexumot foltozzák be a főbejáratnál, amely combnyaktörésileg azt is a kórházban tartotta, aki csak látogatni ment. Viszont fizethetek 300 forint vizitdíjat, és ennek örülök (morálisan helyesnek tartom: nincs ingyen egészségügy, reméljük a hálapénznek is meg az egybiztosítós „modellnek” is hamarosan annyi), még akkor is, ha emiatt váratlan szocialista helyzetek elé kerülök. Például az egyáltalán nem patinás főbejáratnál nagy felirat, „Vizitdíj fizetése itt!”, de kiderül, hogy egyáltalán nem itt kell fizetnem, hanem a háziorvosomnál, akihez előbb mennem kell, hiszen ő utal be a szakorvoshoz. Jó. Megyek fel a háziorvoshoz (tényleg, ő mennyit fizet a kórháznak a köztulajdonú szoba és eszköztár magáncélú lízingjéért?), kiderül, hogy nem 300, hanem 600 forintot perkálok, mivel pro forma még mindig nem ő a háziorvosom, mert a „törzskartonom” nincs nála (hát hol van?), és ez tíz éve így van, amióta ő a háziorvosom. Mindegy. A közkórház privát dokija elküld állami szakvizsgálatra, ami azt jelenti, hogy vissza a főbejárathoz, most viszont perkálha- tok ott plusz 300 forintot, de megnyugtatnak: „ha ma még újabb vizsgálatra küldik, nem kell fizetnie.” Remek. Föl a harmadikra szakvizsgálatra, az állami folyosón államosított betegek hordozzák a privát vizeletüket mindenki előtt, éljen a privacy. Bent a barátságos doki mellett morózus nővér, kérdi, mi a foglalkozásom, megmondom, mire közli, hogy a kormánypárti médiát utálja, biztos én is vizitdíjpárti vagyok (bólintok), neki a Magyar Nemzet jár, ismét bólintok, milyen jó neki. Összegzés: alig másfél óra alatt (ha sorok vannak, az plusz másfél óra), az alapösszeg háromszorosáért megkaptam azt, amit magánbiztosítottként a már befizetett összegemért kb. húsz perc alatt megkaptam volna. Én tényleg szeretnék fizetni az egészségügyért. Cserébe csak azt kérem, szüntessék meg benne a bürokratikus szocializmust. A szerző a hírszerző.hu főszerkesztője JEGYZET (enyhén fogalmazva) meglehetősen elapadt az ő beszélőkéjéhez képest: azokat a technikai fordulatokat közük csupán, amelyeket egyébként is látunk. Azt is nem kevés bakival. Szóval azért örültem a jeges sztároknak, hogy egy kicsit népszerűsítik a sportágat, és felfedezhetjük szélesebb körben is, milyen ügyes jégakrobatái vannak a Jégszínháznak. De most nagyon haragos vagyok. Nem az a bajom, hogy ebbe a műsorba is becsempészik régi ismerőseinket, az agyonfuttatott megasztárokat. Hanem a nem igazán átgondolt produkciókapcsolás. Az, hogy dalolászásuk alatt egy frenetikus jégszínházi produkció zajlik a jégen és a levegőben. A táncosoktól ele- menentáris erőt igénylő tánctorna gyakorlatot láthat a helyi közönség. Én a képernyőre révedve viszont két konokul éneklő megasztár-arcot látok csupán, s csak itt-ott, egy rövid vágás erejéig villan be a levegőbe emelt korcsolyaművészek erőakrobatikája. A fiúban - érdekes szakállfazonja alapján - a kitűnően sikló Illés Dejánt vélem felismerni (később sikerült kinyomoznom, nem ő volt), a lányból azonban az egész dal alatt annyit sem látok, hogy tippelhessek, ki is lehet. És egy ilyen részleteiben is őrjítően izgalmas előadás után annyi tudunk meg róluk, hogy a Jégszínház tagjai. Nem ezt érdemeljük. Sem mi nézők, és főként ők, a két tehetséges korcsolyaművész nem (a koreográfusról nem is beszélve), hogy egy szerencsétlen produkciókapcsolás miatt csupán a névtelenek karát gazdagítsák. Eltakart akrobatika TALLÓSl BÉLA Azért örültem elsősorban a kereskedelmi csatornán futó jégshow-nak, mert ismét reflektorfénybe kerülhettek nagy kedvenceim, akik annak idején jégcsárdásukkal betáncolták magukat a világ szívébe: Regőczy Krisztina és Sallai András. Mindenki tudta, hogy a legjobbak, mégis csak a dobogó második fokára léphettek fel. Politikai okokból nem lehettek olimpiai bajnokok. Azért is örültem, mert róluk szólt jó pár év, ünnepelték őket, hiszen megérdemelték. Úgy vitték át a csárdást a jégre, hogy végig tapssal és szeretettel kísérte a közönség magyaros korcsolyázásukat. Szomorú sors a sportolóké: röviddel azután, hogy abbahagyják, elfelejtjük őket. Ezért örültem, hogy visszahívták e nagyszerű, kivételes tehetséggel megáldott jégtáncpárost, s hétről hétre újra találkozhatunk velük. Reménykedem, hogy lesz majd olyan műsor is, amelyben újra belovagolhat a Magyar Vándor - Magyar Zoltán is. Aztán azért örültem ennek a műsornak, mert a legkedvesebb sportágam a műkorcsolya. Részben Gyulai Istvánnak köszönhetően: ő igazán élvezetesen tudta közvetíteni a bajnokságokat, érdekesebbnél érdekesebb információkat kutatott fel a korcsolyázókról. S micsoda élvezettel írta le a kűrruhák színeit - akkor még fekete-fehér képernyőkön figyeltük a közvetítéseket. A mai riporterek szókincse- És mióta tart, hogy összetévesztik a miniszterelnökkel?
